*Már-már elviselhetetlen az éhen-szomjan maradás, de tudom, hogy egyenlőre még tűrtőztetnem kell magamat. Reményeim szerint csak pár röpke percig. Eindulok a mólón, hogy eljussak a Veszett Macskához és felkéredzkedjek rá. El kell kérnem a fenthagyott holmimat és talán kis fizettségért vagy esetleg csupán az elmúlt hetek emlékére hátha megengedi a derék kapitány, hogy a volt kabinomban átöltözhessek. Mégsem mehetek egy lenge ingben a fogadóba. Eddig ugyan jó szolgálatot tett, de nem fűzök hozzá sok esélyt, hogy egy kiadós ebéd után is ilyen jól takarja az alatta lévő fegyverzetet. Közben e befelé hömpölygő tömeget kerülgete. Ha már nagyon kilátástalannak tűnik a továbbjutás inkább félrehúzódom a nagyobb csoportok elhaladását kivárva.*
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a kikötőben Időpont: a déli órában _______________________________________________________________
*Sokakat kerülgetve, néha meg-meg állva eljutsz a Veszett Macskáig. A hajópalló ki van húzva simán fel tudsz menni a vitorlásra, ám a fedélzeten a mólóról nem látsz senkit. Felkaptatva a hajóra tényleg üresnek hat az egész, de akkor miért van a palló kihúzva? Valakinek csak lennie kell itt.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Nem hiszem, hogy nagy baj lesz, ha megkeresem a holmim és átvedlek. Ha meg találkozok is valakivel legalább üzenhetek a kapitánynak, hogy itt jártam. Így elindulok a kabinom felé, illetve arra, amerre a holmimat hagytam. Kicsit furcsa érzés ennyire kihalt hajón járkálni, ahol hónapokig folyamatosan sürgölődtek a dolgos matrózok. Nézelődök hátha észreveszek valami mozgást vagy hasonló jelet, ami arra utal, hogy van itt valaki. Közben egy kissé nevetségesnek ható ötlet dereng fel bennem, de elhessegetem a paranoiámra fogva a dolgot.*
<Mi van, ha hívatlan "vendégek vannak a hajón? Áhh. Fényes nappal senki nem próbálna meg egy hajót kirabolni a forgalmas kikötőben, főleg nem a part felőli oldíalon. >
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: Shulur utcáin Időpont: a déli órában _______________________________________________________________
*Az utadat a kabinod felé irányzod. Lemégy a lépcsőn, ami a vitorlás gyomrába visz és jobbra fordulsz automatikusan - hiába no, csak hónapokig szolgált lakhelyedül a Veszett Macska. A kabinod ajtaja nyitva, és mindened megvan úgy, ahogyan előző nap otthagytad. Át is tudsz öltözni kényelmesen, s már indulsz vissza a fedélzetre, amikor idegen csengésű haragos hangok ütik meg a füled - a kapitány kabinjából szűrődnek ki, mely közvetlenül a lépcsővel szemben helyezkedik el. Közelebb érvén felismered a kapitányod hangját, meg van még itt egy ismeretlen férfi - hangjából ítélve úgy 35 év körüli. A hanglejtések indulatokról árulkodnak, de sajnos nem érted - az itt használatos nyelven "beszélnek". Nem várat magára sokat a végkimenetel, ugyanis fémcsörgést hallassz meg, mintha egy kardot rántottak volna ki tokjából, és ezzel egy időben egy elfolytott hörgés szerű hangot.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Meglapulva a folyosó fala mellett hallgatom a kiszűrődő zajokat. Nem tetszik ez a helyzet, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy itthagyjam a kapitányomat.*
<Má' megint. Ezek a lelki dlgok fognak a sírba vinni. Minek kell nekem mindenbe beleütnöm az orrom. Most ismét rontsak be azt sem tudva mi a helyzet vagy hogy ki(k) vannak odabent?!? ... Hjja ... Mirjam túlságosan is sok "pozitív" érzelmet ébresztett bennem. A féltés, nomeg főképp a felelősségtudat nélkül jól mglettem volna. Így marad az ostobasággal vetekedő vakmerőség. "A farkaskölyök nem adja könnyen az irháját!" >
*Halkan leeresztem kis cókmókomat a padlóra és kicsit elfintorodom, ha arra gondolok, hogy most öltöztem át és valószínűleg ismét össze lesz szaggatva a megszokott ruhaösszeállításom. Majd nem teketóriázva jobbommal előhúzom a ramierámat és ezt a tevékenységet az ajtón hirtelen belépéssel "leplezem". Bent egy gyors pillantás kik és milyen helyzetben állnak, majd az alakot veszem célba, aki feltételezésem szerint bántani tervezi a kapitányt.*
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: Shulur utcáin Időpont: a déli órában _______________________________________________________________ *Berontassz a kabinba és az alábbi kép tárul eléd: A Kapitány az asztalánál ül falfehér arccal, míg egy idegen, középmagas, fekete köpenyes, fekete vacskorba fogott hajú férfi ramiéráját szegezi torkának. Belépődre egyből odakapja a fejét anélkül, hogy a fegyverét akár csak mm-re is elvette volna "áldozata" nyakától, s rád mered, majd a kezedben tartott fegyveredre. Gúnyos mosollyal a szája szegletében fordul a kapitányhoz, pár szót odavág neki, majd a fegyverét egy hanyag mozdulattal helyére teszi - köpenye alá -; rád villantja hideg, szinte feketének tetsző szemét, majd lassan távozni készül a hármatoknak már szűkös helyiségből.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Meglátva a hasonszőrűt a fekete alakban kis gonoszkás vigyor ül az arcomra, de tekintetem és kezem rezzenéstelen marad. Miközben megállok egy pillanatra, megszakítva az eltervezett támadást kérdőre vonom a bentieket.*
-Mi folyik itt Uraim? Ön kicsoda, illetve miért akarja bántani a kapitányurat?
<Hmm. Megismerte a ramierát. Látom a szemében. Ha elengedem, akkor árulómmá válhat., de akár még hasznos kapcsolat is lehet a helyi alvilág felé. >
*Várva a választ még kicsit hezitálok most mit is kéne tennem. Egyenlőre a felelet milyenségétől tszem függővé magamban, hogy elálljak-e az útból.*
*Az ismeretlen férfi csak egy félhangos horkantást adott ki magából, de nem igazán törődik azzal, hogy te kérdőre vontad, és egy oldalsó lépéssel megpróbál kikerülni - ha hagyod megteszi és elmegy, ha nem megáll, de nem néz rád, hanem valahová a távolba mered a vállad felett... A kaipány érkeztedre megremegett, majd lassan visszajött a színe is, azonban amikor kérdőre vontad az ismeretlent ismét elsápadt, és krákogni kezdett.* - Farro, nem... nem kellett volna. Az urat.... hagyd.... elmenni. De nagyon..... hagyd....
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*A dölyf tőlem sem áll távol szakmámat illetően, de egyenlőre az eddigi gondolatok foglalkoztatnak, így elfelejtek visszavágni a horkantásra. Majd a kapitány szavait hallva feldereng bennem egy másik hasonló helyzet. Akkor is helyettem szabadkoztak és akkor is el akartak küldeni az ismeretlen helyzetből. ... Akkor ez csak olaj volt a tűzre és harcra sarkallt a gorviki virtus és a pyarr szerelem, melyek hajtották szívem, testem. ... Most viszont más a helyzet. A virtus megmaradt, de apám vére azt súgja jobb a békesség. Így végül lazítok kissé tartásomon és ellépek az útból megvárom, amíg elmegy az alak. Utánna bizalmatlan tekintettel behozom a holmim és becsukom az ajtót. Csak ekkor teszem el a ramierát és fordulok a kapitányhoz.*
-Kapitányúr. Nincs hozzá túl sok közöm, de kérem mondja el miről van szó. Akarva, akaratlan belekeveredtem és mostmár az én életem is múlhat azon, hogy tudom-e mibe tenyereltem bele.
<Már megint. Nem fogom sokáig húzni, ha mindenkinek a baját a saját vállaimra veszem. Még nincs egy teljes napja, hogy kikötöttünk és már bokánrúgtam egy nőt, megfenyegettem Rottit, megöltem azt a szörnyeteget, tengelyt akasztottam egy pappal, akinek még a gyilkosságról is nyilatkoztam, megismerkedtem a városőrség tisztjével, és most még éhgyomorra vakon összeakaszkodtam egy szintén képzett gyilkosnak látszó ramierás(!!!) alakkal. A mérleg másik serpenyőjében viszont... Megismertem Mirjamot, véreztem érte, egybeforrtam vele testben és lélekben egyaránt, majd elvettem. ... Most pedig talán a haláltól védtem meg azt az embert, aki egyenes volt velem és lehetővé tette, hogy eljussak ide a messzi Északra és megtaláljam Életem Angyalát. ... Megérte. Igen, meg! >
*Az idegen nem törődve veled, még csak pillantását sem pazarolja rád kilép a kabinajtón, felmegy egyenesen a lépcsőn és halkan koppanó cipője egyre távolabbinak tűnik. Elment. Felnyalábolod a cuccodat, s mire visszaérsz a kapitány kabinjába már mintha lenne színe - talán egy kicsikét pirosabb is mint szokott lenni. Asztalának egyik fiókját kihúzza, egy igen szép méretű lapos, négyszögletes formájú butykost húz ki belőle, aminek egy rántással eltávolítja dugóját, és alaposan meghúzza - mondjuk inkább úgy, hogy a kb. fél liternek saccolható üvet tartalmát egyhúzásra megissza. Kérdésedre kicsit furcsa szemállással néz rád, majd rövid, de elég hangos és halogató tokokköszörülés után megszólal.* - Hm... Fiam, azt hiszem ettől jobban nem kellene belekeveredned az ügybe. Elégedj meg annyival, hogy összeakasztottam a bajszom egy másik kereskedővel - ez a féreg az egyik kutyája volt. Öhhh.. Igen, elég ha csak ennyit tudsz.
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Az ivászatot látva csak megcsóválom a fejem. A válasz viszont kissé mérgessé tesz és összehúzott szemöldökkel figyelem a kapitányt.*
-Talán jobb lenne többet tudnom, mert ez az alak ismerős kiállású volt. Talán tudok segíteni akár tanáccsal, akár máshogy. Legfőképp pedig nem szeretnék elpatkolni a hiányos ismeretek miatt. Persze ha nem hát nem.
*Megvonom a vállam és kicsit gondolkodok, hogy hogyan tovább. Az biztos, hogy lassan ennem és innom kell mielőtt bármit is tennék a kutatás ügyében.*
-Kapitányúr nem ebédelünk meg? Kérdezni szeretnék Öntől néhány dolgot erről a Toronról, meg a városról, emrt eddig eléggé távol áll tőlem az itteni módi.
- Ugyan honnan lett volna neked ismerős ez a gorviki fazon, Heeeeee?... Még a tojáshéj a seggeden v... - *elhallgatott. Valószínűleg rájött, hogy valami fontosat kottyanthatott el. Invitálásodra arcára egy sajnálkozó kifejezés ül, ami átcsap gondterheltbe.* - Sajnos fiam nem mehetek, én már túl vagyok az ebéden, és hamarosan itt lesznek a fiúk is, holnap reggel kifutunk, márha épkézlábak az éjszaka miatt. Egy plussz utat bevállaltam mielőtt visszafordulnánk Erion felé. De ha gondolod maradj még egy kicsit, és tedd fel a kérdéseidet. Amire tudok válaszolok. *Érdekes módon, most még atyaibb volt a hangja mint eddig bármikor.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
-Jólvan, akkor kérdezek. Van egy olyan problémám, hogy itt semmivel sem vagyok tisztában. Tudna ajánlani jó információforrást? HA lehet olyat, aki megbízható és nem adja tovább a dolgaimat. Másrészt azt hiszem le szeretnék telepedni itt. Ehhez viszont csak annyit tudok, hogy kell valami honosság vagy hasonló. Ehhez pedig magas kapcsolatok kellenének. Nem azt kérem, hogy a kapitányúr járjon közben értem, de kérem segítsen egy kicsit, hogy merre keresgélhetnék ilyen összeköttetést, illetve mit kellene tennem?
*Egyenlőre kerülöm a további kérdéseket a gorvikival és a kereskedőjével kapcsolatban, de motoszkál bennem a gondolat, hogy ez egy és ugyan az a személy.*
-Csak annyit hadd kérdezzek, hogy hogy hívják az Ön ellenlábas kereskedőjét? Csakhogy tudjam kibe ne kössek bele még véletlenül sem.
- Információforrás? Hm... Mégis milyen információra volna szükséged? Az itteni szokásjogról szeretnél többet tudni, vagy valakit keresel, esetleg valakiket? *És most alaposan végigmér, arcán egy kis zavar suhan át, majd megrázza magát és folytatja.* - Meg az sem mindegy, hogy a felsőbb körök érdekelnek, vagy az alsóbb körök... ... Hogy letelepednél? - *erre egészen elképed* - Hát, van ennek egy hivatalos menete, a helyi kancelláriai hivatalba kell bemenned, és majd ott eligazítanak mit hol merre ... De nem azt hangoztattad mindig, hogy egy helyen nem nagyon akarsz soká maradni? Mi ez a nagy változás? Hogy az ellenlábasom? Yperth Rion, a Gyöngykagylónak a kapitánya is egyben. - *ismét elhallgatott, de most be is harapta a száját. Úgy néz ki, hogy a tömény pia egy kicsit megoldotta a nyelvét, amire későn jött rá. Látható zavarában gyorsan kutakodni kezdett a papírjai közt, amik az asztalon hevernek szana-szét, mintha hirtelen valami nagyon fontos dolog jutott volna eszébe.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*A viszontkérdések várhatóak voltak, de azért mégiscsak kellemetlen egy kissé a válaszadás.*
-Hát... ööö... Az az igazság, hogy valakinek át kellene adnom egy üzenetet. Azt hiszem egy kisit az alsóbb és egy kicsit a felsőbb krökbe is tartozhat, de sajnos ebben sem vagyok teljesen biztos a kesze-kusza rangrendszer miatt.
*Ezután elterelődik egy kis kitérő erejéig a szó a letelepedésemre. Itt elönti arcom a vidám, szinte letörölhetetlennek tetsző kölyökvigyor, ahogy tarkómat vakargatva ifjonti zavaromban válaszolok erre is. Észre sem veszem az enyhe pírt, mely eközben arcomba szökik.*
-Az a helyzet Kapitány Úr, hogy megnősültem. ... Magam sem tudom, hogy mi történhetett, de elragadott a város és ... megnősültem. Azt pedig nem várom és nem is várhatom el, hogy a hitvesem vándor világcsavargóvá váljon, főképp nem, hogy egy ilyen figurára kelljen várnia két hajóút között.
*Mintegy ezzel a boldog érzéssel eltelve tapintatosan nem feszegetem tovább a keeskedő kilétét. Amit tudnom kell, hogy elindulhassak alkalom adtán ezirányba azt tudom. Yperth Rion, a Gyöngykagyló kapitánya. Ennyi elég is lesz. *