Berrana-roda - a pengebárók édene

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- A boszorkányvadászat nem cirkusz... nem játék, és műsor az embereknek... sajnálom, hogy így alakult. Legfőképp az idős Sorell urat, hogy ezt kellett megtudnia az egyetlen lányáról. De nem hagyhattam meglépni őket, majd az inkvizítori meghallgatáson kiderül hogy mennyire érintett az ügyben.

*Eltársalognak még, de Con hangjából nem hallatszik büszkeség, semmilyen fennhang...*

*Mikor a távolból észreveszi Letit akaratlanul is elmosolyodik...*

- Botor leány *nevet fel kedvesen, s mikor végre megáll a hintó örömmel zárja a karjaiba... kapja fel a levegőbe, forog vele, s csókkal köszönti*
- Gyönyörű vagy.... *suttogja* Jól vagy, minden rendben van? *engedi le a földre...*
- Gondolom már ismeritek egymást *néz Letire, és a kísérőjére...*
- Akkor menjünk, s a főpap úr hátha fogad minket...

[Lianna Pentangelin]

Connak
Tengerparti villa, nyár vége, reggel

-A nemesek krémje már csak ilyen: mindenen csámcsog unalmában. Egy időben bántam, hogy nem születtem puhább bölcsőbe, de aztán Domvik elrendezte életem-mosolyodott el elégedetten.

Letizia egy ideig el se akart engedni téged, majd sugárzó orcával rád nézett:
-Ezt inkább én kérdezhetném! Ugye nem fenyeget most már minket vész? Nem kell kerülőutakon, maszkírozva járnunk? Hiába tartózkodtam az elmúlt napokban kényelmes, szép helyen, mégis csak nélküled kellett lennem!
Gergio nem siettette találkozásotokat, nem is álldogált ott kéretlen harmadikként. Így mikor a férfi belépett a villa ajtaján, Leti azonnal megcsókolt. Csak ezután volt hajlandó bemenni veled a villába, ahol téged ugyan arra a teraszra vezettek, ahol legelőször is fogadott a főpap.
Valamit sejthetett, mert reggeloivel rakott asztaénál ült: főtt tojás, sonka, sajt, cipók, finom könnyű bor...S kis diós kosárkák is dukáltak a főpap előtti lakomához.
-Foglaljon helyet, együnk elébb! S közben meséljen, hogy érzi magát? rakoncátlankodik még a szíve?-kérdezte olyan komoly arccal, amilyennel csak lehet, de a szemeiben mintha vidám fény csillant volna.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Jóleső boldogság tölti el lelkét, ahogy ismét a karjaiban tarthaja a szeretett nőt... sokáig öleli hisz oly régóta nem láthatta...*

- Olyan jó hogy itt vagy... nem is kell ennél nagyobb jutalom... *mosolyog, s viszonozza a csókot...*

*Kéz a kézben sétálnak be a villába, közben mesél...*

- Sikerült a banyák leleplezése, de még hátra vannak a perek. Amíg azokat sikeresen le nem zárjuk nem árt az óvatosság... de nem kell félned, az egyház velünk van. Jövök nemsokára, ígérem, s elmesélek mindent

*Gyors csókkal várnak el, a teraszra érve látja a reggeliző asztalt, s a főpapot...*

- Uram... *mélyen meghajol*
- Köszönöm a meghívást *foglal helyet az asztalnál, s a kérdésnél felderül az arca...*
- Kutya baja *nevet fel a kérdésre*
- Azt hiszem túl életszerűre sikeredett az esti szereplésem, ám félek megbántottam az est díszvendégeit... remélem nem haragudtak meg, hogy elrontottam a szórakozásukat. *néz kissé aggódóan*

[Lianna Pentangelin]

Connak
Tengerparti villa, nyár vége, reggel

-Az egyházi igazságszolgáltatás esetleges zavarásáért már postáztattam minden résztvevőnek egy elnézést kérő levelet, de a visszajelzések szerint jó a megítélése önnek, nem kell szabadkoznia.
-De nem ám-csatlakozott egy új hang párosotokhoz.
-Főpap uram-hajtotta meg magát a frissen érkezett paplovag, akit tulajdon képpen tegnap menekítettél meg egy banya elől.
-Mendraiosz Con Larrodan-hajolt meg feléd is, a főpap átvette a szót:
-Engedelmével meghívtam leiosz thaira Natan da Silva-t, csatlakozzon reggelinkhez-keze intésével hellyel is kínálta a férfit.
-Hálával tartozom. Bár kaptam kiképzést ilyen esetekre, úgy érzem, az elmélet semmit sem ér gyakorlat híján. Elgondolkoztam hát-ült le, s terített kendőt az ölébe-Úgy döntöttem, egy fél évvel későbbre halasztom az Angyalgárdába való csatlakozásom, hogy még jobban felkészítsem magam a boszorkányok ellen. A hiba a gárdában nem megengedett, a főatya biztonsága múlik rajta.
-Úgy igaz. Bár aki előtt már felcsillan a gárda tagságának lehetősége, az ne legyen ennyire szerény-kent meg egy cipót a főpap.
-Meséljen a családjáról kérem!-nézett rád a főpap komoly érdeklődéssel.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Kissé meglepődik a főpap intézkedésein, de megkönnyebbülten sóhajt fel*

- Igazán örülök, hogy nem történt semmi komolyabb...

*A paplovag érkezésekor hátrakapja a fejét, mikor megpillantja feláll az asztaltól s meghajol előre...*

- Leiosz thaira Natan da Silva, örülök, hogy végre nyugodt körülmények között is beszélhetünk, és kérem ne haragudjon a tegnapi szavaimért, de távol kellett tartanom önt a lánytól...

*Majd ha a paplovag is leült maga is újra helyet foglal*

- Higgye el uram, egy kevés gyakorlással hamar bele lehet jönni *bíztatja a lovagot* s ön nem akárki, meghívták az aranygárdába!

...
- A családomról... *elnémul... hosszan hallgat...* Már mindent elmeséltem Uram, még akkor mikor érkezésem után jelentettem önnek. Szülőanyám, és apám meghalt rég... egyedül vagyok, csak Szélvész az kire számíthatok... és most talán ez a lány... nem tudom mit mondhatnék még...

[Lianna Pentangelin]

Connak
Tengerparti villa, nyár vége, reggel

-Mondjuk azt, hogy idővel nőül kívánja venni ezt a lányt de ehhez több is kell mint egy hajdan fényében tündöklő nemesi cím, egy régi birtokkal. Ugyan, fiam, segítsen nekem, hogyan segíthetnék-nézett rád a főpap. Csaka nem anyagilag akar kisegíteni?! Lekötelezne, vagy önzetlenség vezérli? Egyházi körökben sajnos nem mindig vezet mindent a Domvik hitéből táplálkozó önzetlenség...
A paplovag érdeklődve hallgatott titeket.
-Gratulálok, nem is tudtam, hogy az a szépség, aki az elébb a folyosón sétált az ön jegyese.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Köszönöm *válaszolja kurtán a paplovagnak, majd a főpaphoz fordul...*
- Domvik segítségével remélem idővel kiérdemlem majd feljebbvalóim figyelmét, s a hajdani családi név újra ismert lesz.
- Eddig sem éltünk fényűzésben, s birtokom ellát minket mindennel mire szükségünk van... nem tudom mit kérhetnék öntől főpap uram...

[Lianna Pentangelin]

Connak
tengerparti villa, reggel, nyár

A főpap helyben hagyta ennyivel. Ám porlepte idegen kérte hogy szólhasson a főpappal, aki homlokráncolva bár de fogadta s a férfi embere lehetett, mert felismerés csillant szemében. Az idegen Domenico füléhez hajolt, suttogott bele valamit. A főpap elkomorult, egy intéssel elbocsájtotta.
-Rossz híreket hoztak eme szép reggelen. Oriana Sorrell felkötötte magát a szobában, ahova bezárták a kihallgatásáig...
A paplovag összefűzte komolyn ujjait.
-Vagy kétségbeesésében, vagy valóban volt takargatni valója.
-Esetleg mindkettő-dőlt hátra a főpap, azonnal elment az étvágya, mert leszedette maga elől a reggelit.
-Ez a tragédia nem tesz jót sem a leány apjának, sem az ügynek, hogy mindent megtudhassunk...-nézett el a tenger irányába a főpap. Gondterhelt lett. Szeme sarkából néha rád pillantott, mintha akarna még tőled valamit, de az idő és a hely nem alkalmas a kibontásához. Úgy tűnik, ez az ügy korán sem záródott le, akkor sem lett volna így, ha a kisasszony nem követ el ilyesmit?...
-Uraim, sajnálom, de ez a fordulat újabb kérdéseket vet fel s újabb feladatokkal látnak el bennünket-ennél a szónál egyértelműen rád nézett. A paplovag megértette, elköszönt illendően és távozott. Kettesben maradtál a főpappal.
-Azt hittem, egyelőre hagyhatom önt pihenni. De ez a haláleset azt jelenti, nem tehetem meg. Sőt, az ügy talán komolyabb mint egy maréknyi varázsos asszony hajcihője...Trevar inkvizítor legalább is tett rá utalást, hogy ne elégedjünk meg az összeesküvő asszonyok
változattal. S az végképp nyugtalansággal tölt el, hogy a belső inkvizíció is tiszteletét tette nálam...

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Erősen ledöbben a hír hallattán... hogy lehettek olyan figyelmetlenek, hogy ez megtörténhetett... Némán vár, de eközben gondolatai vadul cikáznak...

A paplovagtól illendően elköszön, s innentől figyelmét csak a főpapnak szenteli...*

- A belső inkvizíció? Ezek szerint mégis elérték a céljukat? Orianával kapcsolatban lenne egy ötletem, bár szerintem Trevar inkvizítor már eközben végzi a szertartást.... ki kell kérdezni a lány lelkét. Egyszerű, tiszta megoldás, és nem hazudhat.... mindent megtudhatunk tőle. De ha nem tette még meg igyekeznünk kell, mielőtt a lélek urunk elé kerül!

[Lianna Pentangelin]

Connak
Tengerparti villa, nyár, délelőtt

-Nem hinném, akkor erősebb és hamarábbi figyelmeztetést kaptam volna. Inkább felhívták a figyelmem, hogy ne lankadjak, mert ezzel még nincs vége.Felállt, hogy a kőből rakott mellvédnek támaszkodva a tenger felé fordulhasson:
-Az inkvizítor precíz ember, biztos nekilátott ama módszerek alkalmazásának, amivel egy megboldogult lelke szóra bírható. Persze kímélettel, hisz nem szabad durvának lenni azzal a lélekkel, ami mindig is Domviké volt s amit mi csak használatra kaptunk meg...Vagyis némely teológus ezt véli-mosolygott rövidet.
-Meg kell tudnunk, hogy a későbbiekben számíthatunk-e együttműködésére velünk. Azaz a belső inkvizícióval és velem...
...vagy a belső inkvizícióval, azaz velünk, visszhangozta éles elméd ezt a vltozatot, ami akár igaz is lehet...Vagy csak élénk a fantáziád.
-Tudnia kell, hogy ez azzal jár, hogy gondoskodnia kell Letizia kisaszony hosszútávú biztonságáról. Önállóan nem kételm, képes erre, de én javasolnám, hogy engedje, ebben segítő kezet nyújtsak. És természetesen sok olyan dolog lebbenne fel ön előtt, amiről eddig tudomása sem volt. Több nyílt titok, nagyobb felelősség. Mit gondol, képes lenne ebben részt venni? Én látom magában a rátermettséget, urunk kitartó és bátor szolgáját.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Némán követi a főpapot a mellvédhez, s maga is kihajol onnan... bámulja a kék tengert...*

- Atyám, életem Domvik kezében van, érte élek, s halok. Természetesen ahol tudom segítem az egyházat, számíthat rám. És igen, szeretném kérni a védelmét. Nem lenne egy nyugodt percem, ha magam miatt kellene féltenem.

Mmmm.... de kérhetnék valamit mielőtt ismét küldetésbe vonulok? Szeretnék 1-2 napot a kedvesemmel tölteni, ha lehetséges lenne... *mosolyodik el*

[Lianna Pentangelin]

Connak
Parti villa, nyár, délben

-Ezt nem tagadhatom meg, hisz önök fiatalok és szeretik egymást. Legyen négy nap. De a szerelem közepette ne feledkezzen meg az elővigyázatosságról és várom a pihenő letelte után Glóriaparkban. Töltsék itt a villában ezt a pár napot, érezzék otthon magukat s itt biztonságban vannak-ajánlotta fel a főpap.

4 nap? Nem is remélhetted ezt a nagylelkűséget, főleg nem itt ebben a mesés, friss levegőjű villában! No persze ezért biztos teljesítened is kell a későbbiekben. Letizia magán kívül volt, amikor megtudta, itt maradhattok s nem röpke órácskára, hanem 4 teljes napra! Megjött az étvágya -azaz kiderült, hogy míg izgult érted, csak csipegetett- sétára támadt kedve a villát övező birtokon és a kövekkel tarkított parton, szívesen beszélgetett veled nem súlyos dolgokról, elmesélte miképpen lakott addig, amíg nyomoztál. Aludni egy szobában nem, aludhattok, de egy ízben Leti átszökött hozzád gyertyaoltás után s veled töltötte az éjszakát. Volt olyan felüdítő ez mint egy kiadós ima transszal istenedhez Ezek után nem volt kétséges, hogy gyűrűt veszel neki, hogy az eljegyzés ne csak papírformán létezzen, hanem legyen a lánynak sajt gyűrűje! Ahogya villa semélyzete megneszelte, milyen eseményre készülsz -hiába a szolgák mindig mindent látnak és hallanak- igen finom vacsorát rittyentettek össze nektek.

Ám a négy nap öröm is véget ért egyszer. Monica érkezése jelezte, kezdődik az, amiről a főpap beszélt. Kedvesen üdvözölte Letit, gratulált a nagy eseményhez, amitől Leti elpirult.
-Más 4 napig nyomja az ágyat pihenve, erre ön mozgalmasabb életet él, mint egy udvaronc-húzta mosolyra száját a nő. Legyezőjével sajátkézfejét ütögette:
-Azt hiszem, el kell rabolnom kissé, Domenico főpap rajtam keresztül szeretné emlékeztetni ö9nt egy találkozóra személyével. Búcsúzzon el kérem a menyasszonyától és jöjjön velem!-kért.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Ennél jobbat el sem tudott volna képzelni... szinte minden tökéletes volt, csak kár hogy olyan hamar vége lett...

Monica érkezését már díszegyenben várta, mendrája nyíltan az oldalán... bemutatja a lányokat egymásnak majd búcsúzik...*

- Egyszer élünk *mosolyog a lányra* Igen, tudom... indulnunk kell...
- Vigyázz magadra Kedves... *suttogja Letinek, s apró csókot lehel ajkaira... majd Monicával távozik...*

*Már a hintóban ülve kérdezi társától...*
- Nem tudod sikerült kideríteni valamit a lány lelkétől?

[Lianna Pentangelin]

Connak
A kocsiban ülve, nyár vége, délben

Monica könnyedén felkacagott:
-Miből gondolod hogy tudomásom van arról, mit lehet egy lélekkel csinálni és főképp, megtudni tőle? Szerintem már Domviknál van.
Valahogy az arckifejezése nem tudatlan ártatlanságot sugallt arról, hogy abszolúte nem értene hozzá.
-Az inkvizítor úrtól hitelesebb és pontosabb választ kaphatnál erről, nem? Más: sikerült elkapni azt a férfit, aki a megtérni készülő boszi szeretője volt. És az Aysa által elárult helyeket kifüstölték, körülbelül 4 nőszemélyt tartóztattak le. Kiderült, hogy közülük egy már lopás miatt körözés alatt állt egy ideje. Szerinted mi lesz Aysával a későbbiekben? Van lehetősége normálisan visszatérni a hagyományos, hétköznapi életbe? Ahogy hallom, se anyja, se apja, se senkije, s vagyona sincs.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Elvigyorodik...*

- Sokkal többet tudsz te mint amennyit mutatsz *kacsint* De akkor mindent a maga idejében ^^

*Kicsit elkomorodik a tovább hírek hallatán...*

- Hmmm... akkor még nincs meg mindenki... nem lett teljesen kifüstölve a szekta. Lesznek még bonyodalmak...
- Aysa? Visszatérhetett a nyájba, lelke tisztának mutatkozott... Majd segítek neki elindulni a dolgos úton, de amíg nem számoltuk fel a rendet, addig veszélyben van...