Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Étel illata keltett. A hasad szinte ordított az éhségtől. S lám, mintha egész jól lennél már, újra végtagjaid ura! Ám ha hirtelen felüléssel ünnepelnéd jobb közérzeted, szédülés találhat el. Azért teljesen a régi még nem vagy, de rohamosan javulsz! Talán ha támogatnak, menni is tudsz már!
S mily jobb az álomtalanság az álmoknál! Most sötétben aludtál, mentesen a zaklató képzetektől.
Az ágyad melletti asztalkán meleg étel várt. Fekete színű tészta, paradicsommártással, tetején reszelt sajttal. Nem diétás étek, de több mint a húsleves.
gyertyát gyújtottak szobádban, odakinn sötét volt. Beesteledett. S megont nem voltál egyedül. Lióra állt most ágyad végében, nem a tündér. Haja kócos volt, megviselt fonat pihent jobb vállán, bőrvértjén friss összecsapás nyomai éktelenkedtek: ráfröccsent vér, sár, por, a lány homlokán múló izzadság fénylett, szemeiben még a lovaglás fénye izzott. Karbafont kézel nézte ébredésed. Lélegzete viszonylag nyugodt volt, frissen érkezhetett. Arckifejezése figyelmen kívül mást nem árult el.
-Hallom, egyre inkább visszanyered az erőd. Micsoda egészség!-szólított meg-S ha a hírek igazak, Amrius atya pedig nem szokott félrevezetni, a félvér bátyám vagy, ki minden eddigi fattyú testvérem közül leginkább magadon viseled apánk arcvonásait.
Lassan az ételhez lépett, felemelte s eléd tartotta.
-Ülj fel s egyél. Rád fér-lám, már tegezett, nem magázott. Vajon ez jót jelent? Ezüst villa is került hamar az ételhez.
-Az is fülembe jutott, tanácsadóm meglátogatott téged. Mik voltak róla a benyomásaid?

[Iymer]

<Velar, te... te... felelőtlen! Egyszer ezért még számolunk!>
<Amilyen bolond, tényleg jobb lenne, ha velünk jönne, legalább szemmel lehetne tartani.>

- Nézze kisasszony! Ön valóban bel Corgia, de én személyesen az apjának tartozom felelősségel, önnek csak abban az esetben, ha apja, ne adja Isten, meghalna, és ön örökölné a birtokot. De ha úri becsület szavát adja, hogy magára vállalja apjaura haragját, és megerősíti előtte is, kényszerített bennünket, ami végül is igaz, vállaljuk, hogy elkísérjük önt is Shadonba. De egyrészt nagyon kérem, ne tegyen semmi butaságot, fogadja meg a szavunkat legalább út közben, jó szándék vezet minket, másrészt pedig tudnia kell, hogy nekünk érkeztünk után legfeljebb egy-két héttel, de inkább hamarabb vissza kell fordulnunk, és a kérőválogatás tényleg eltarthat akár egy esztendőig is.

<Perrata úr csak nem árul majd romlott portékát...>

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

A lány máris elmosolyodott.
-Ugye nem is olyan nehéz kedvemre tenni! És igen, úri becsület szavamra fogadom, hogyha apám mégis dühös lenne, magamra vállalok mindent!
Fülig érő szájjal tartott veletek a piktorhoz. A festő úr szeme elkerekedett.
-Kegyed itt? De...
-Kérem uram, hagyjuk ezt későbbre-nyögött fel Dantes. Míg elennia majd kicsattant az örömtől, hogy veletek tart, társad nem rajongott jelenlétéért:
-Ha tényleg bajba kerül, minket elevenen fognak a szeszélyei miatt megnyúzni.
Siken is oda dugta a fejét:
-Tényleg velünk jön végig? Hm, legalább a pénzünk tovább kitart, mert nála is lehet...
Dantes Siken combjára húzott tenyerével.
-De nagy mamlasz vagy, a felelősség megnőtt, hiába örvendesz az érméknek! S nekem valahol nem tetszik az a magbiztosság, amivel állította, az apja ugyan egy ideig nem fogja őt kerestetni...Meg kéne tudni, vajon mire alapozza ezt...használjuk a piktort arra, hogy kiszedje belőle, vagy mi magunk okoskodjuk ki?
Közben a lány és a festő beszélgetésbe elegyedett, a művész hamar túltette magát az új útitárs jelenlétén. Vagy csak kivár, mert továbbra is értetlen és elgondolkodott.

[Erin O'Shanon]

(Aren)

<Ez ám a változatosság, egyszer a poklok kínja másszor meleg étel, ellátás, kedvesebb bánásmód.Domvik mégiscsak vigyáz rám.>

Megérintem Lióra kezét amikor segít enni az érdekes állagú masszát.

-Köszönöm-rebegem.

-Igen volt benn nálam, sajnos nem sokat tudtam vele beszélni, mer rohamokban tör rám a fájdalom, ugyan nem értem mitől lehet, világ életemben erős voltam.Egyébként, kedvesnek és értelmesnek tartom.Remélem egyszer-kétszer hosszabban is beszélhetek vele.

-Amennyiben nem szándékozol kivégeztetni.-mondom rövidebb szünet után,halvány mosollyal.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Az étel tulajdon képpen makaróni volt, csak a tészta nem fehér volt, hanem fekete
Az érintést tűrte, nem adta semmilyen jelét rá, miként viszonyult hozzá.
-Amrius atya szerint a baj a fejedben van. Az idegeid mondták fel a szolgálatot, s bár most jól érzed magad, bármikor felül kerekedhetnek rajtad ismét.
A kivégzés szóbakerülésekor tűnődött:
-Hm, lássuk csak. 4 testvérem él most Hattyúvárban, egy lány és három fiú. Mind csak apai ágon rokonom. Mind engem szolgál. Mivel fattyúk, az O'Shanon nevet nem viselhetik, csak ha kiérdemlik. Te lennél a negyedik fiú, ha meghagyom az életed.
Visszasétált az ágy lábához.
-Amint több erő költözik vissza beléd, látni akarom, hogy a rapírt, ami veled volt, hogy forgatod. Ha értékesnek bizonyulsz, hasznomra lehetsz a mostani időkben. Ha nem, akkor jól megfontolom, mi legyen a sorsod. Hogy tudd, kivel kell majd megvívnod gyakorlásképp, elárulom a nevét: Torin O'Shanon.
A név több mint ismerős...kölyök volt még, mikor apád birtokán szolgált, s bizony ő az egyik fattyad...Most viszont idősebb lesz nálad, s mivel viseli a családi nevet, kiérdemelte. Vajon belőle mi lett mostanra?

[Iymer]

- Köszönöm az ígéretét. A továbbiakban pedig fontos lehet, hogy tisztázzuk, ki vezeti a csapatot. Az apja ugye engem bízott meg, de ön nem utasíthatom, csak tanácsot adhatok. Fogadja meg.

- A kisasszony is velünk jön. - eddig határozottan mondom, mindenkinek. A továbbiakat már ereszkedő hanglejtéssel - Mint legkisebb rossz.

- Így van, Dentas. Ezét is ne essék baja. - Ránézek Elenniára, és lassabban, tagoltabban folytatom - De hát azt mondta, nem fog, ugye?
- Azt mondta, az apja elengedte, így estig nem fogják keresni. Éjjel nem jutnak már messzire, csak a vár környékén néznek szét, reggel indulhatnak utánunk, így holnap dél körül érhetnek Shadlekbe, amikorra mi már túl leszünk rajta. Attól kezdve meg vagy elérnek bennünket, vagy nem, nem biztos, hogy túl engedte az úr őket Shadleken, kell az ember otthon is.

Előveszem a jobbik süvegem, odaadom a kisasszonynak: - Ezt tegye a fejére, kérem. Nem kell mindenkinek messziről mindent látni.

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

-Ó, vezesse csak ön ezt a kis kompániát, dehogy avatkozom én bele!-nevetett fel Elennia. Dantes már majdnem nyüszített.
-Ezért olyat kapunk majd, hogy megemlegetjük!-suttogta.
-Ugyan, kapd össze magad. Ne fájjon a te fejed az uraságék módija miatt-fogta fel hetykébben a helyzetet Siken.
Elennia élvezettel nyomta a fejébe a sapkát, fonatát alátűrte.
-Csinos legény leny belőle...-hümmögött Siken.
-Csak a szolgálólányok ne vigyék túlzásba a legyeskedést körülötte a fogadóban-morogta Dantes.
-Ugyan, nézz már az arcára, túl nőies!
-Neked igen, mert tudod kicsoda...De a keble nem árulja el, a gúnya férfi, a haja nem látszik s ha nem beszél fennhangon, egy igen fiatal, szűkszavú legénynek is nézhetik s tudod hogy a még nem szőrös arcú ifjakra hogy kapnak néha a lányok...
Siken majdnem velnyerített, hogy Dantes már előre a kisasszony erényeit félti...a nőktől...
-Na de inkább ettől tarts mint attól, hogy az útonállók akarják nővé avatni...
Dantes arca megrándult, elmormolt egy imát, amiből kivetted, azért fohászkodott, hogy ez az eshetőség még csak szelével se csapjon meg titeket.

Beesteledés előtt, mikor már majdnem nyugtalankodni kezdett a piktor, hogy meg kéne szállni valami civilizált helyen, végre elétek került a Fekete Malom. Kiszuperált malomépület, mibe valaki fogadót rendezett be. A piktor fellélegzett, Elennia szeme izgatottan csillogott. A fogadóhoz több, vagy féltucat ló volt kikötve. Ez a fogadó nagyjából a bel Corgia család birtokának határán állt. Holnap már biztos, hogy magatok mögött hagyjátok a lány földjét.
Odabennt egy hatfős férfitársaság evett és ivott. Nem fék nélkül, de azért mert a diszkurzus rendesen. Nem sok ügyet vetettek rátok, nem így a hely tulajdonosa, egy bíbor kissapkás, vékony, izgága emberke, akinek mélregzöld mellényére tölgyfamakkok voltak hímezve, mintha vadászról szedte volna le.
-Ezeket kapásból haramiának nézném ha nem itt ülnének békésen-célzott a vendégekre Dantes hozzád hajolva. Aztán másik oldalról Siken bökött meg.
-Jobb lesz szemmel tartani a kishölgyet, mert túlontúl is nézi az egyik idegent, azt a hosszú üstökűt...
Valóban. Elennia lopva többször az egyik hosszú sötét hajú, kicsit borostás, középkorú férfit méregette, aki máskülönben női szemmel még jóképűnek is volt mondható. Már csak az hiányozzon, hogy galibát keverjen a lány a viselkedésével, vagy lelepleződjön, vagy, ami még rosszabb lenne, ha fejébe venné, hogy egy akasztófavirág melletti kalandos élet lenne a neki való! A férfi épp nevetett egyik társa történetén, s sörét szájához készült emelni. Lehet, egy moccanás, s már a kisasszony tekintetét kapja el...

[Erin O'Shanon]

(Aren)

<Torin?>
Mint a villám csap belém a felismerés:
<A saját fiam, és most ráadásul idősebb is nálam.Ez aztán a nagy kalamajka.>

<Valri könyörgöm, drága Valrikám menjünk haza, nem akarok megvívni a fiammal.De várjunk, végülis bármit tehetek vele, ha visszajutunk a saját időnkbe úgyis a régi lesz.Ez nem is rosz.>

-Vivás, hmm.....azt tanították nekem valamikor, hogy rapírral csak a becsületemért harcolhatok,az életemért nem....
-A következő mondatomat gyorsan egy mosollyal kísérve adagolom be.
-De ha mindenképp így akarod Lióra úrnő ám összeszabdalom a féltestvéremet.
Shadlek legjobb tanítói képeztek...Így kétség sem fér hozzá, hogy becsületes harcban, férfi legyen a talpán, ha utolér.

A kardomat addig is visszakaphatnám?-toldom meg már már szemtelennek tűnve.

<Hátha most jó passzaban van, a nők ilyenek.Ilyenkor bármit kérhetsz tőlük.Meg egy bizonyos dolog után.... >

[Lianna Pentangelin]

//...meg egy bizonyos dolog után.. //

Arennek

-Most is azért fogsz. A becsületedért. Ha vérét mered venni és megölni, magam csapom szét a koponyád-kulcsolta ujjait Lióra kardjának markolatára. Mert kard volt nála, nem kecses rapír.
-Egy esélyed van, s ha csak jól szerepelsz, akkor enyhülök meg irányodba, addig fogd vissza a pimasz orcád-figyelmeztetett.
Majd irónikusan végignézett rajtad.
-Bár szerintem még menni sem bírsz, nemhogy a fegyvered követelve a tettek mezejére lépni!
Halk kopogás, s Amrius atya jelent meg. Lióra fejet hajtott felé, nyomban elvesztette érdeklődését irányodba. S az atya után jött még valaki, a tündér. Igaz, csak a küszöbig. Láttán ismerős fény villant Lióra szemében. Ilyet te csak akkor láttál, amikor az általad kiszemelt nők rajongó vágyukat így fejezték ki neked...most viszont lányod a tündért ajándékozta meg ezzel. Sőt, kilépve a folyosóra még ujjaikat is összekulcsolták egy rövid időre. Ismeretlen érzés horgadt fel benned: az atyai féltékenység...

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Hmmm... *tűnődik el hosszasan* Erről a komoly ügyről Monica már egész rég tud, és ahogy ismerem ha akarnák se tudnánk elküldeni... túl nagy a kalandvágya, és amúgy sem ereszteném egyedül vissza Berranába. És da Silva úr segítsége is hasznunkra lehetne. A szökevények is a fővárosba tartanak, és a legutóbb ha jól emlékszem szó volt éles "bevetésről" is ugye? Nem tudjuk mennyien lehetnek, de 4 ember még nem túl nagy tömeg, és ha szükség úgy hozza három fegyverforgató van kéznél...
- Természetesen az ön döntése uram *néz da Silvára*

[Erin O'Shanon]

(Aren)

-Jó napot atyám...Remélem jó hírei vannak.
<Olyan furcsa nem régi bartát ként beszélni a jó öreg Amriusszal.>

*Biccentek a a lehető leg udvariasabb modoromban.*

-Atyám ön szerint mégis mikor leszek kardforgató képes?-kérdezem, várakozással.

<Hmmm.....Nocsak-nocsak.....A tündérke és az én lehetséges jövőbeli kicsi lányom.Mit is szóljak hozzá?Háát.... az ő dolguk.Végülis nekem semmi közöm hozzá.Ez az ő dolguk.>


//Nem lehetek féltékeny, közömbös nekem a "lányom" hiába a vérem.Semmi közöm az életéhez, nem neveletm, nem láttam őt kicsinek, sőt megszületni sem, és tudom, hogy ha visszatérek a saját időmbe ott úgyis úgy fog alakulni ahogy mi rendezzük majd Ilanával.Itt és most úgysem hetetek semmit.//

[Lianna Pentangelin]

Connak

-Ez a küldetés az öné, nem veszem ki a kezéből-hárít a paplovag.
-Mondjuk úgy, utunk egyfelé visz, s ha megszorulnának, számíthatnak hitemre és kardomra.
-Milyen szép és nemes szavak, de azt hiszem, a mamlasz összezúzott a vértjével-tette csípőre kezeit Monica, Sigfrid pedig majdnem vigyorgott. Csak az illem tartotta vissza ettől.
-Tetszem neki-súgta a füledbe a vörös paplovag s kacsintott is neked kiegyenesedése közben. Mivel fél fejjel magasabb volt nálad
Da Silva füttyére előkerült a nő lova is, estére pedig egy fedél a fejetek felé. Végre nem a puszta ég alatt tértetek nyugovóra, hanem egy olyan kis útszéli Domvik-kápolnában, ami egyben utazóknak menedékként is szolgált, felügyelet nélkül.
A menedék hársfák kis gyűrűjében állt, az úttól úgy 10 lábnyira. Nem volt nagy, talán ha hat utazó egyszerre elfért benne. A menedék jobb oldali falához aprófa volt felhalmozva. Ablaka nem volt, ajtaján zár sem. Odabenn hat priccs, kicsi tűzhely, s a tűzhely felett egy faragott szent szobra alkotta a berendezést. A tetőt facserepek borították. Puritán, de tiszta hely volt.
-Úgy tűnik, a kisasszonnyal alszunk egy fedél alatt...mi több, egy helyiségben...-motyorogta Sigfrid. Monica meghallotta:
-Pf! Tessék sokat imádkozni, nehogy bujákat álmodjon!
A döngölt padló kákalevéllel volt felhintve. Száraz volt már, de nem koszos. Da Silva nyomban a tüzelőt vette kezelésbe, hogy csiholjon egy kis meleget éjjelre.
-Akár erre jöttek, akár nem, nem szálltak meg a falak között...(Silva)
-Mivel egy szent szobra állt itt, még szép-vonta le a következtetést Sigfrid.
-Valaki megnézné mekkora zúzódásaim vannak a bordáimon?-ült le az egyik priccsre Monica. Da Silva torkát köszörülte s buzgón a fahasábokat rakosgatta. Sigfrid szája mosolyra görbült, látszott rajta, szívesen élne a lehetőséggel, de rád pillantott.
-A küldetés vezetője hozaz meg ezt a kényes döntést, ki legyen az, ki ellátja esetleges sebeit...
-Látom hogy gúvasztja a szemeit mamlasz...Dűlőre juthatnának, értenek a gyógyításhoz, s az egyszerűbb sebek ellátásához vagy nem? Paplovagok...jó, maga nem, mert mendraiosz, de ért hozzá...-dobolt lábával a nő.

[Lianna Pentangelin]

Arennek


Hamar kiröppent belőled az érzés, hisz végül is mért is vert volna gyökeret...
A pap megnézte csuklódon a pulzusod, aztán kérte, próbálj meg lábra állni és megtenni pár lépést. Felálltál, de kapaszkodnod kellett mert szédültél.
-Még egy nap fekvés kell. Mért? Máris el akarja hagyni a várat? Pont most?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Értem Uram *mosolyodik el* Akkor induljunk hát... *azzal lóra kapnak*
- Vigyázz vele, higgy nekem *súgja vissza Sigfridnek, és indulnak*

*Hosszú az út, de legalább éjszakára fedél van a fejük felett... Szélvészről lepakolja a cuccait, pokrócot terít rá és a kápolna mellé pányvázza... Vastag pokrócokat vesz elő, a lassan ébredő tűz mellé teríti...*

- Megnézem én *mondja majdhogynem önfeláldozóan, s mikor közelebb ér Monicához kacsint rá... letérdel mellé, és halkan beszél...*
- Mennyire, és hogyan fáj? Szúr, feszít? Rendesen tudsz lélegezni? Látnom kellene a sérült oldaladat... Tudod, hogy nem élek vissza a helyzettel, ebből a szempontból mellettem vagy a legnagyobb biztonságban... *mondja a végén már bizalmasan suttogva...*

[Lianna Pentangelin]

Connak

Monica aprót rándít a vállán.
-A vörösnek csak a szája nagy, tudom hogy nem lenne illetlen. Azzal lovagi méltósága sérülne és úgy meghurcolnám a jóhírét, pláne hogy egy inkvizítor lánya vagyok, hogy még a hitéből is kitérne! Nathan úrnak pedig a fiatal nők a gyengéi, nem az én évjáratom, szerintem a báli eset óta túlzottan is körültekintő...
-Csak fáj ha megnyomom az oldalam, de normálisan tudok levegőt venni, nem szúr.
Elég egy pillantásnyira felhúznia csak ingjét, mellig nem is kell, látszik, belilult az oldala, amiben a talaj és Sigfrid érkezése lehet a ludas, de törésnek nyoma sincs. Zúzódás, semmi több, ami majd magától elmúlik.
-Megmaradok?

Az éjszaka nyugodt, pihentető a priccs ellenére. Monica forgolódott a legtöbbet, zúzódásai nem tették kényelmessé neki az éjjelt.
Ám a következő nap furcsasággal találkoztok...Egy nagyobb, piacolós joggal bíró falun vágtatok keresztül, ahol rövid időre megálltatok. Monica elment a készleteket felfrissíteni, Sigfrid meghívott téged egy kis sörre, Nathan lovag a lovakat tisztogatta a fennmaradó időben, amikor söröző kettősötökhöz egy ideges fiatalember lépett, mellénye alját gyűrögetve. Látta mifélék vagytok vértetekből leolvasva. összeszedte magát, főleg Sigfrid bátorító szavai után, hogy ugyan mondja már el, mi az ami így felizgatta.
-Csak egy kérdés vagyok az uraságokhoz, mert nem ismerek én mindent a világba...Léteznek szellemek mik meglovagolják a férfit éjjel?