(Con Larrodan)
*Óvatosan tapintja a lány oldalát, majd vissza leengedi ingjét...*
- Nem tört, csak zúzódott. Néhány napig kellemetlen és érzékeny lesz, de magától meggyógyul, nem kell félni *mondja mosolyogva*
*Az est további része csendes beszélgetéssel telik, majd éjjel, mikor mindenki alszik Con ébred. Felszítja a tüzet, mi már majdnem kialudt... csomagjáért nyúl, majd előveszei egyik kincsét, a bőrrel díszített kulacsot, melyben az áldozáshoz tartott legjobb borát tartja. Néma imába kezd, hogy Domviknak áldozzon... s az ima végén bort löttyint a tűzbe. Majd jobb kedvvel (vagy nem, az áldozat elfogadásától függ) ő is alszik.*
...
*Leültetem magunkhoz a fiút....*
- Hallottam már különféle történeteket, de mondd el a sajátod, hallgatunk. Mikor történt? Tegnap, tegnap előtt? Hogy nézett ki a szellemed?