Vengének és Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délután
*Yokomoto*
*Hosszasan járod végig a kis utcákat, legégett házakat, de csak hullákat találsz... Borzalmas látvány ez, még neked is. Megcsonkolt holttestek, össze-vissza heverő végtagok, kicsavart testek... mészárlás volt... Semmit sem hagytak, amit nem vittek el, azt felégették...*
*Venge*
*Sokáig tanakodsz mi legyen... Yokomoto eltűnik a szemed elől... minden csendes... sehol egy lélek... Agyad viszont jár, régi emlékek közt turkál... de túlságosan is a felszínen kutatsz, ezek viszont jó mélyen elásva nyugodnak benned... Őrjítően lassan telnek a percek... Yokomoto sehol...*