Utak, ösvények, csapások

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Úgy van ahogy Monica mondja... általában van rajtuk valamilyen jel, speciális testékszer, tetoválás ami jelzi a klán/szektabeli hovatartozásukat. Ezt keresem most. Túlságosan szép volt ahhoz, hogy ok nélkül ide fellógassák... A ruhája épen van, ha kirabolták volna biztos erőszakot követnek el rajta, az meg nyomot hagy... Csak egyszerűen fellógatták... ennek az okát akarom megtudni...

*A felsőtestet átvizsgálva nem talál semmit... veszi a tőrét, hasítja tovább a lány ruháját... nézi a csípőt, lábait...*

- Biztosan itt van valahol... ennek is kell hogy legyen...

[Lianna Pentangelin]

//Bocs, azt hittem írtam már neked reagot, erre kiderül, nem //

Iymernek

Elennia sóhajtva tesz eleget a kérésnek. Vajon meddig lesz ez így?
-Ugye ha elhagytuk a birtokot, már nem kell ezt viselnem? Férfiakkal utazom, mi szükség rá?
-Mondjuk az, hogy kegyed fiúnak van öltözve és ez nem áll összhangban a hajzatával-morogta Dantes. Elennia nyelvet öltött társadra.
-Na és? Talán még divatot is teremtek!
Dantes fogai megcsikordultak, a közben leérkező Siken a holmikkal csak vigyorgott.
-Kitartás cimbora!-bíztatta Dantest.
-Azért csak maradjon az a kalpag a helyén...(D)
Fizetned nem kellett. Kiderült, a lány ezt már lerendezte előtted. Mondani sem kell, Dantes teljes mellszélességgel kiállt a haladjunk lassan elv mellett. A maga részéről örült volna, ha a potyautas hazakerül és nem idegesíti tovább. A lány könnyelműsége nem tett jót neki. Ám dél körül Elennia megneszelte, hogy túl lassan haaldtok. Hunyorgott a piktorra, majd rátok, aztán vállat rántott:
-Jó, ha maguk így én úgy!-s vágtába csapta hátasát. Ami nem egy hétköznapi útszéli gebe volt. Árulkodó jószág...
-A rossebb álljon ebbe a cafkába, rakná meg valami útszéli barom, egyből helyrerázódna az agya!-szitkozódott Dantes, de persze nem hagyhatta hogy a lány őrültséget kövesen el.
-Utána megyek... Már ha beérem...
S a lány után eredt. A piktor szórakozottan törölgette kendőjével az orrát.
-Izgalmas utunk lesz, ha a kisasszony végig velünk marad. Lesz mit mesélnem a jövendőbelijének... Nem lesz könnyű eset mint feleség, de nem ám!

S ráadásképp a távolban, ahogy haladtatok, azt láttad, elennia s vele Dantes fennakadt az úton egy hatfős bagázsban. Na ne... A tegnapi lókötők akadályozzák őket? Érkeztetekre Dantes fejét kezdte forgatni. Nyílt terep volt, letérni az útról és közelebb lopakodni már késő lett volna. A piktor átölelte a képeket.
-Csak a testemen keresztül! Zsiványok! Ki fognak rabolni minket!
-Csitt már!-intette le Siken, s rád nézett.
-Na és most?
Közelebb érve kiderült, valóban nem ismerkedni álltak le azok hatan, de Elennia megőrizte lélekjelenlétét. Üzletet ajánlott, a végét saját füleddel is hallottad.
-...és ha tudok olyat mutatni, ami azt bizonyítja, vannak bizonyos képességeim, akkor ti szabad továbbjutást biztosítotok nekünk.
A zsiványok vezetője a nagyhajú fickó volt, akit a lány tegnap úgy elnézegetett. Somolyogva hallgatta a lányt. Nem voltak az az azonnal lecsapunk, szúrúnk és fosztunk banda de az nem jelentette azt, hogy minden rendben. A vezető emberei kétkedve hallgatták a lányt, némelyek még fintorogtak is hozzá. Akadt, aki beszéd helyett az erszényeket markolta volna fel.
-Ha már volt akkora merszed, hogy előállj ilyesmivel, ahelyett hogy a világos felszólításomnak eleget tégy, tehetsz egy próbát. Elennia rátok nézett:
-Kéne nekem 9 kocka...
A piktor nyelt egyet. Nála nem volt. Siken összevonta szemöldökét. Mi van? Ő és Dantes néha kockázott a maguk kedvére. De náluk is csak 4 volt. Ahogy azt megkapta -Dantes összepréselt ajakkal tett eleget a kérésnek- a többi ötöt a zsiványok dobták össze a lánynak. Elennia teljes magabiztossággal szállt le lováról s kezdte kirakni kockáit a porba. A zsiványok felé hajoltak. Aztán néztek értetlenül. Nem sokat konyítottak a számtanhoz. A vezér viszont talán igen, mert elmosolyodott. ha telenéztél, el kellett kis időnek telnie, mire felfogtad, mit csinált Elennia. Úgy rakta ki a kockákat, hogy bármerre számolta is az ember (akár vízszintesen, akár függőlegesen, akár keresztbe) a kockák vésései mindig 15-öt adtak ki összegben. A zsiványok vezetője biccentett.
-Ezt el kell ismernem...
Dantes szeme elkerekedett, főleg akkor, amikor némelyek elégedetlenkedése mellett a vezér tényleg utasítást adott ki embereinek, hogy tegyék szabaddá az utat. Elennia udvariasan nyeregbe szállt, s diadalmasan pillantott rád.



Valamikor elkapom Dentast, a szobában, folyosón, udvaron, istálloban, mindegy, csak kettten legyünk:
- Te! Én ma nem akarok sietni. Ha az úr kerestet minket, akkor holnap reggel, vagy délelőtt tájban érhetik el Shadleket. Valahol megszállunk jó korán, épp csak esteledjen.[/quote]

[Lianna Pentangelin]

Connak

A várakozásokkal ellentétben nem Nathan, hanem Sigfrid horkant fel.
-Te beteg vagy, hagyd már ezt a hullát! Minek levetkőztetni?-lépett közelebb.
-Ez a kötelező eljárás. Boszorkányvadász. Mért akadályozod a munkájában?-szaladt fel Nathan szemöldöke.
-EZ határos a hullarablással.(S)
-Túlzol. Nem elteszi a lány holmijait, hanem átkutatja, van-e jel a testén.(M)
-Istentelen dolog egy halottat bolygatni-tiltakozott Sigfird-Olyan nekrofil felhangja van...
-A te beteg agyadban talán!-háborodott fel Nathan. Sigfrid undorral elfordult a lepucérított holttesttől.
Nemi erőszakra utaló jeleket nem láttál rajta. Viszont olyan vértelennek tűnt...Térdhajlatban három szúrásnyomot leltél a bőrén. Vastag tűszúrásnak tűntek. Jobban megnézve, olyan sápadt a lány, mintha egy csepp vér se lenen a testében.
-Találtál valamit?-kérdezte Nathan, de Sigfrid dühös fatörzscsapkodását figyelte.
Olyan jelet, amit Aysa vislet, ezen nem láttál. Ám Monica váratlanul lehajolt a tetemhez és alsó ajkát kihajtotta. A tetoválás ott volt.
-Csak egy tipp. Régen volt egy szekta, ami így jelölte meg tagjait. Nem csak nőkből állt, azért nem említettem boszorkányszektaként.
A tetoválás egy egyenlő szárú, vastag x volt. Semmi titkos rúnajel, vagy ábra, csak egy x.
-Apám fiatalkorában tevékenykedtek, amikor még ő is boszorkányvadász volt. De akkor felszámolták...-egyenesedett fel.
-Nos, akkor feltámadt hamvaiból.(N)
Egy régi szekta újra a színen? S mért tartozott hozzájuk Aysa? Bár neki nem nézted meg az ajkait. Ám akik kihallgatták, megnézhették és nem szóltak arról, leltek volna rajta hasonlót. Lehet a szekta bekebelezte a Fekete Jáspist? Vagy csak megbízást adott nekik? És ha valamelyik eset fenn is áll, mért?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Sigfrid szavaira csak felvonja a szemöldökét, de inkább nem szól semmit.*

<Annak aki nem tartozik a mendraioszok rendjébe megbotránkoztató lehet amit teszek, de ezért nem ítélem el... normális reakció...
De hol a jel???>

*Átvizsgálja az egész testet, ekkor tippel Monica a lány ajkaira, és ott bújik a az áruló... Visszatakarja a lány testét, de a lábait szabadon hagyja, s közelebb hajol, hogy jobban megvizsgálja a térdhajlatot... Majd felegyenesedett...*

- Úgy néz ki anno valahogy mégis megmenkül valaki a szektából, s ha jól sejtem vágynak a bosszúra. Aysa említette, hogy a Jáspisokat csak felbérelték, valakik a háttérből irányítják a szálakat, a Jáspis csak a felszín. Ők lesznek a megbúvók... vagy megmaradt tagok a régi szektából, vagy valaki egészen más, aki a kiírtottak jelét eltulajdonítva akarja elvonni figyelmünket.
- A lányt kivéreztették... lassú halála volt... s mivel itt nincs vér, a holttestet csak utólag akasztották ide. Az arca csak egyszerűen maga elé mered, nincs eltorzulva amit a fulladás okozott volna. Egyszerűen elföldelhették volna, soha senki nem találja meg, de ehelyett fellógatták... Azt akarták, hogy ráleljenek, üzenetnek hagyták...

***

- Hmmm *tűnődik...* Fekete haj, amúgy is világos bőr... lehet ő volt a bojtárunk "szelleme"...
- De miért ölték meg? *teszi fel magának a kérdést... majd meg is válaszolja
- Valószínű, hogy a Jáspis banyák voltak... de ha meghúzták ezt a lépést, akkor mindenképp megbízójuk ellen akarnak fordulni... Ez csak a mi hasznunkra válhat, elkaphatjuk mindkettőt.... ha időben érkezünk...
- Helyezzük végő nyugalomba, hadd kerüljön Urunk ítélőszéke elé, majd Ő eldönti mi legyen a lelkével.
- Sigfrid, kérlek segíts, gyűjtsünk fát, messzebb innen...

[Lianna Pentangelin]

Connak

-Miből sejtesz bosszút? Várj...Azt akarod mondani, a régiek a Jáspissal szövetkeztek, be akartal szivárogni az egyház soraiba hogy belülről bomlasszanak, mindezt bosszúból?-hunyorgott Monica. Nathan csendben hallagtott titeket.
Sigfrid is abbahagyta a fatörzs molesztálást.
-Hm, vagy régi szekta, vagy valaki aki a régi szekta jelét keni mindenkire, vagy valami egészen más...(S)
Monica kétkedve hallgatta a kivéreztetés ötletét:
-Hm, nem fő érnél van ez a három szúrás...Sőt, nem is olyan széles, mintha lék lenne. Ez az életben nem ad utat kivéreztetésnek, megalvadt volna a vére és bevarasodik. Vérmágia?
-Domvikra, honnan jutnak ilyenek az eszedbe?-borzad Sigfrid. Monica vállat vont:
-Apám inkvizítor.
A nő számára ez mindenre válasz volt.
-Ha vérmágia, akkor akár eretnek pap is lehet mögöttük...vagy boszorkánymester?(N)
-Megáll az eszem, hova nem jutunk...Démonoktól egészen ranagolig sétálunk, szép!(S)
-Ahelyett hogy háborogsz, lehetne épkézláb ötleted.(M)
-Nem szeretek találgatni a fantáziámat használva-vakkant Sigfrid a nőre-Hedda öt nőről beszélt. Ha eretnek vallás felkentje van is velük, az papnő. Női boszorkánymestert meg még az életben nem hallottam. ha enyire ragaszkodtok ehhez a verzióhoz-húzta el ajkát a vörös. Nathan fejét ingatta:
-Nem ragaszkodom, de az esélyt megadom rá.
Abbban mindenki egyet értett viszont, hogy miattatok lógatták ki a tetemet. Sigfrid szó nélkül segített a temtésben, még imádkozott is a nő lelkéért.
Komor hallgatásban ültek a többiek a tábortűznél. Mindenki gyártotta a maga elképzeléseit, ki van kivel, vagy ki mögött, s milyen célok vezérelhetik őket.
-Már csak négy banya van. Valami miatt erőt nyert egyikük. Valami miatt kivégeztek egyet. Mi a szentségért?
-Sigfrid, ne káromkodjon-kérte Nathan.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

//még a temetés előtt, a hulla még ott van ahogy levágtam//

- Szövetkeztek vagy megbízták őket.. így van. De ismét mondom Aysa információi szerint nem a Jápisok ötlete volt a beszivárgás, ergó irányítják őket. Azt mondod feketemágia? Ezt könnyen kideríthetjük. Ismerek egy imát, amit ilyen esetekre tanítottak, ha itt végezték el a szipolyozást biztosan meg tudom mondani...

*A fához lép, s a holttest mellé térdel. Szent medalionját kezébe fogja, és halk mormogásba kezd...*

//A Márványtestű Lepillant a teremtett világra; Mp: 11; V. idő: 10 kör; Hatósugár: 20m sugarú kör; A hatáskörön belül minden 2 napnál régebben aktivizált fekete mágiát érzékel. (PPL2 60. oldal, Domvik egyedi varázslatai / Kis Arkánum Rituáléi) //

*A varázslat sikerességétől függően az eredményt megosztja a többiekkel, és csatlakozik a további találgatáshoz*

//Ezután "temetik el" a lányt//

- Boszorkánymesterek közé nem vesznek fel nőket, ezt biztosan tudom, a banyák pedig nem értenek a vérrel való manipuláláshoz. Marad az eretnek papnő. Amennyire ismereteim nem csalnak meg Ranagol nem ad hatalmat nőknek, csak papjai vannak... Talán Orwella... egy káosz lény, néhányan annál többnek tulajdonítják.... hódolnak neki papnők, banyák... lehet az ő követőinek keze van benne...

- Amondó vagyok ma este vacsorázzunk rendesen, úgyis rég volt már hogy jót ettünk, s talán Urunk sem tagadja meg tőlünk...

//Élelemteremtés; Mp: 7; Így 0-n vagyok, tudok majd éjjel imátkozni //

- Öt banya, akiből egyet feláldoztak... akkor lenne értelme ha lassította volna őket... Sejthetik, hogy üldözik őket, nincs értelme maguk ritkítani a soraikat...

[Lianna Pentangelin]

Connak

A mormogás eltart egy ideig, de megéri. Alighogy az utolsó szót is kiejtetted, a látásod megváltozott. Mindent túlzott részletességgel láttál: akár a fákon meg tudtál volna minden levelet számlálni, belelátni a törzs repedéseibe, vagy anélkül, hogy beletúrtál volna a földbe, még a giliszák aktuális lélekszámával is tisztába jöhettél volna ha akartál volna. Ehelyett másra fordítottad istened adta erőd: a környékre. A fán semmit nem lelsz, csak a hulla bocsát ki ártó kipárolgást. Ezt újfajta látásod úgy jelezte, hogy minden átütő erét feketének láttad, azokat is, amiket elvileg a bőr miatt nem vehettél volna észre vagy a szervek miatt. S ez a feketeség csak a vérképző szerveken, a szíven és az ereken látszódott. Ahol a vér járta útját. Sehol a füvön egy árva fekete paca, vagy más emódon magára figyelmet felhívó foszlány nem akadt utadba. Valaki fekete mágiát alkalmazott a lányon. Aztán a látásd visszatért a normálisba, eltűnt a fekete jelzés, kisebbnek érezted magad megint. Végezvén Nathan ennyit kérdez:
-Nos?

*** miután tapasztalataidat megosztod...***

-Azt hiszem, nyithatsz egy új fejezetet a banyavadászat knyvében a Vérmágiának. Mégis értenek hozzá. Úgy 100 évente egy előjön s azt pont mi kapjuk ki-fanyalgott Sigfrid.
-Ki az az Orwella?-kérdezte Monica. Idegen vallásról ezek szerint nem kapott dugiképzést.
-Egy személy, akit istennőnek tartanak pár külhoni országban. pedig egy isten van és az Domvik. Nősténydémonnak kell lennie, akinek papnők hódolnak-állította Nathan. Látszik hogy Shadon városbeli... Az ottaniak végképp nem ismernek el más igazi istent, a többit valami alsóbb fokra teszik. Ha teszik.
Csendes falazotás vette kezdetét.
-De mért ölték meg a társnőjüket?(M)
-Hallhattad Cont: vagy elegük lett a befolyásolásból a Jáspisnak és eltették az útból az összekötőt, vagy hibázott a lány és most tettek erre pontot. Vagy csali, de a csalik nem szoktak önkéntesek lenni, főleg nem hullaként.(S)

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Az átélt képek után még mindig azok hatása alatt van ahogy meséli a többieknek...*

- Ki tudja... Túl sok a kérdés, túl sok a ha. Ezek után még azt is meg merném kockáztatni, hogy ranagol egy elfajzott banya szektája, akiket valahogy mégis beavattak a vérmágiába. Sajnos nincs elég hatalmam, hogy több részletet ki tudjak deríteni a holttestel és annak halálával kapcsolatban...

- Orwella érdekeltsége Shadonban szerintem túlontúl minimális. A legegyszerűbb magyarázat ő lenne, de a káosz lény az északiak életét keseríti nem a miénket. Majd csak lesz valahogy. Ha közelebb kerülünk hozzájuk több nyomunk lesz amiből kiindulhatunk, hátha össze áll a kép.
- Azt hiszem ennyi nekem bőven elég lesz, teljesen tele vagyok. Megyek járok egyet... jövök pár perc...

*Körbejárja a tisztást... nagyokat szív a friss levegőből, majd a tábortűz fényének pereménél, még azon belül imára kulcsolja kezét, és térdre borul Ura elől... Hogy újra kegyébe fogadja, s hitében megerősítve töltődhessen...*

[Lianna Pentangelin]

Connak

Mikor Sigfrid meghallja, hogy járni akarsz egy kicsit, hozzád csapódik.
-Ahogy mondod, itt az ideje hogy kicsavarjuk a gyí... Ja hogy imádkoznál, pardon...-de megremegett a szája széle, majdnem elnevette magát. Különös férfi, borúban is tud nevetni.

Magad maradtál a kiálasztott imahelyen. Nyelvedre gördülékenyen jöttek az ima szavai, de akár hányszor fohászkodtál, sosem érezted a rutint. Valami újdonság, várakozás mindig ott vibrált a szavakban s benned. Ez jó jel. Nemcsak hitednek kell a helyén lenni, de a szívednek is.
A szava morajlássá olvadtak a füledben. Sosem tudtad meghatározni azt a pontot ima közben, mikor jön el az idő, amikor Domvik reád néz s újra megtölt erejével. Nem egy adott szóhoz, vagy eltelt időhöz kötődött. Ezt még teológián is vitakupaktanácsokon boncolgatták, de sose jöttek rá a vének sem, hol és mikor érik el a felkent hívek azt a határt, amikor a Hétarcú átadja ajándékát...
Minden porcikád felpezsdült. egyszerre volt részegítő és felfrissítő élmény. S hasnlított egy msáfajta élményhez is, amiről ha egy papot nyúztak volna sem vallotta volna be: hasonlít egyfajta beteljesüléshez, amit a férfiak nagy hányada csak asszony karjában ismer meg, s inkább a testével s nem a lelkével. Ám ez pusztán lelki volt, nem járt semmilyen fizikai jelenséggel. A lelket tette boldoggá, nem is vitás mért. Istened meghallgatott, sőt, elégedett veled, hisz erőd pótolta s mi ez, ha nem a vallásos boldogság forrása?

Mikor visszatértél a tábortűzhöz, Monica csak ennyit kérdezett:
-Milyen volt? Úgy csillognak a szemeid mindha nővel lettél volna.
Olyan csend telepedett a többiekre, hogy szúnyogzöngést is hallani lehetett. A paplovagok torkot köszörültek. Efféle dolgokba, mint Domvik és az imádkozó pap kapcsolata, nőt aztán végképp nem avatnak be!
-Domvikkal volt, Monica. Az ima szent tevékenység, ilyenkor a lelkünk igen közel van hozzá.(N)
Monica csücsörítette a száját. Sigfrid balszerencséjére magyarázkodásba fogott:
-Nem, Monica, nem AZT hívjuk így virágnyelven.
-Milyen azt?-érdeklődött a nő tovább, Nathan beharapta az ajkát.
-Ön komplett idióta...
-Mért lennék az? El akarom oszlatni Monica tévedését, miszerint Con nem épp...
-Ó, Domvik szerelmére, ki ne mondja!-marta le majdnem Nathan az arcát.
-Miről van szó?-pillogott őszinte ártatlansággal a nő.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Az imából lassan visszatér a többiekhez. Monica első megjegyzését inkább elengedi a füle mellett, de Sigfrid magyarázkodására kínjában a homlokára csap...*

- Sigfrid, ismered azt a mondást, hogy ha hallgattál volna bölcs maradtál volna? *mondja felhúzott szemöldökkel*
- Monicának sem kell mindenről tudnia, majd az esetleges jövendőbelije beavatja, ha beavatja... Addig is mi sem kérdezzük ez irányú tapasztalatairól... *kacsint a lány felé célozva az első mondatára...*

- Mit szólnátok ha eltennénk magunkat holnapra, és korán folytatnánk utunkat?

[Lianna Pentangelin]

Connak

Monica szemében értelem villan:
-A szexről beszélünk?
-Jó éjt!-jelentette ki hangosan Nathan, felállt és vértjei lecsatolásához látott. Igen, neki szép vértje volt, igaz nem a dísz, de nem láncinget viselt. Sigfrid köhécselni kezdett.
-Jobb lesz Conra hallgatnom-mutatott rád, imitálta hogy kulcsra zárja a száját s aztán eldobja a kulcsot.
Monica fejét ingatta.
-Kemény büszke lovagok, de a testiségtől zavarba jönnek. Igaz, erényemen sérelem még nem ért, de nem vagyok már pirulós csitri. Elmúltam már 20...
-És még nincs férjnél? Ejnye!-szakadt ki ugratásképp a vörös lovagból, de kapott egy combra húzást Monicától.

Reggel avarban való motozásra keltél. Mókus volt a zaj keltője, majdnem karnyújtásnyira zizegett, de hamar elfutott onnan. te voltál az első ébredő, így elkaphattad Nathan nyugodt arcát, Monicát buzgóság közben (húzta a lóbőrt erősen) s Sigfrid vigyorgó arcát. Aludt, s biztos szépeket álmodott, ha...
-Gyere szépségem...-mormogta álmában.
Ám mikor felültél, Nathan is moccant, szemei felpattantak. Reggel volt, de nem hajnal. Kevés izomláz húzta végtagjaid a sírásás miatt.
Monica a lovaglás miatt panaszkodott ébredtekor, alig bírt járni elmondása szerint. Sigfrid viszont fütyörészett, egész vidáman húzta vossza magára alkarvédőjét. Nathan homlokát ráncolta.
-Ebbe meg mi ütött?(N)

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Nagyot nyújtózva ébred, s kezd el összepakolni, öltözni... A különös jókedvvel ébredő Sigfriden és a nyavajgó Monicán viszont maga is meglepődik...*

- Sigfrid, tudtad, hogy beszélsz álmodban? *szegezi neki egyenesen a kérdést, vigyorogva ahogy a vörös hajú szokta... de itt abba is hagyja... nem folytatja tovább, inkább Monicát figyeli... elég furcsa a járása...*

//Mégis milyen? Egy női nyergen nem törheti fel ennyire a hátsóját//

[Lianna Pentangelin]

//Nem írtam hogy nő nyergen ülne. Férfimód üli meg a lovat Monica és olyan a nyerge is mint bármelyik férfié //

Connak

A vörös lovag kérdőn pillantott rád.
-Tényleg? Na, és miket szövegeltem?-csillan fel a szeme.
-ÉN nem akarom tudni -emelte fel kezeit Nathan.-Elég volt a tegnapi bemutató.
Mára is akadt a combizomlázra panaszkodó Monica képében, aki igen óvatosan rakosgatta lábait járás közben.
-Ha ki mer nevetni, megbánja. Lehet hogy ön hozzá van szokva a többnapos lovas túrákhoz, de én nem.
-Oh, a popója visszakívánja a párnázott hintót, van ez így-vonogatta vállait Sigfrid. A nő megbosszulta ezt a beszólást. A lovag nem találta a reggelijét. Monica irónikusan mosolyogva ette a maga adagját s hagyta hadd keregéljen a másik. Az a porfán a dologban, hogy se te se nathan nem láttad, mikor csente el a nő az ételét, pedig ő csinálta, látszik elégedettségén.
Már a lovon ültete, Sigfrid ugyan nem maradt éhes, mert Nathan megosztotta vele amagáét, de kitartóan kérdezgette Monicát, hova tette az övét. A nő leintette, gyötrődő arccal ült lován.
-S most képzeld el, hogy nekünk ezt még fém is tetézi!-emlékeztette őt Sigfrid.
-Ah, nem érdekel, aki férfi, az kínlódjon!(M)
Délben újabb nem várt nyomot leltetek. Szemből érkezett egy fával megrakodott szekér, de leállt az út szélére s az elborzalt férfiak az út közepén fekvő test köré gyűltek. Ahogy megláttak titeket, integetni kezdetek. Inkább rátok bízták a dolog megoldását. Egy holttest feküdt az úton, a hátán. Női holttest. A torka el volt metszve, csupa vér volt a mellkasa, az út pora is. Ebből nem volt kiszipolyozva vér, az elkövető hagyta, hadd follyon a vörös lé amerre akar. A nő úgy 30hoz közel járhatott, sötétbarna hullámos haja volt, vállig érő. Szemei nyitva, kiszáradva. A vér már száradt volt a testen. Kifejezéstelenül meredt a világba. Ugyan olyan ruhát viselt mint a fára fellógatott lány. Még a lábbelijük is megegyezett.
Nathan elhessegetette a fakitermelőket, megnyugtatta őket, inenntől az egyház veszi át az intézkedést. Monica a nyeregben maradt, onnan nézte a testet.
-Én ezt nem értem...Minek csökkentik a saját létszámukat folyamatosan?
-Én inkább azon agyalok, mióta tudnak rólunk, hogy a nyomukban vagyunk. Mert hogy nekünk teszik ki ezeket az édesnek nem mondható ajándékokat, az biztos (S)
-Mi van ha végig figyeltek minket s nagyon jól tudják hanyan vagyunk s merre járunk?(N)

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

//Elnézést én botor azt hittem //

- Azt hiszem inkább tekintettel vagyok Nathanra, és legfőképp Monicára... majd talán legközelebb elárulom

*Ismét jót mulat Monicáék civódásán*

***

*Délben a holttestnél... Megvizsgálja a nőt, megnézi az ajkait...*

- Azonos öltözék.... hmmm...
- Lehet logika benne hogy mégis eltüntetik maguk mellől a besúgókat.... kevesebben vannak, gyorsabban haladnak... és ha mégis utolérjük őket ezek már biztosan nem beszélnek.... De mostantól egy szót se...

*Koncentrál... Pszi érzékélesítés... Látás, hallás, szaglás. 2/2/2 Yp Egymás után használja élesebb érzékeit. Kisebb nagyobb állatokat (madarakat) keres a közelben ami régebb óta követheti őket...*

<Familiáris lesz, követ minket a falu óta... azért kellett töltődni az egyiknek... fene... hogy nem szúrtuk ki eddig? Remélem most meglesz...>

[Lianna Pentangelin]

Connak

A nő ajkain nem volt x. Ezt látva Sigfrid tanácstalanul nézett. Végigtapogatva semmilyen érték, vagy használati tárgy nincs nála. Míg koncentrálsz, csendben maradnak.
Lószag tölti be az orrod, és emberszag. A kutyák is valami hasonlót érezhetnek. Nem kellemes illat, tévedésbe ne essünk Föld, fű, bokrok, fák töltik be az orrod. Hunyorognod kell, a napfény bántóan tűz szemedbe. A lovak hangja is zavaró hangosságú lett, a szél lengedezése zúgássá változott. Figyeled a környéken lévő állatokat. Verebek az ágon, szarka csap le két bokor között, rágcsálók motoznak az avarban. Héja repül az égen, de ki a megmondhatója, nem-e vadászik? Eddig abszolút nem figyelted a környezeted fauna szempontjából, nehéz egy pillanatnyi felmérésből eldönteni, eddig is ott voltak és követő viselkedést vettek fel, vagy csak végzik a napi ritmusukat?
-Ez meg mi?-hallod kiáltásként Sigfrid kijelntését. valamit kihúzott a hulla hajából. Hajtűnek tűnik. Aztán gyorsan el is dobta.
-Bezsibbadt tőle a karom!-sziszzent fel. Az érzékeid visszatértek normális medrükbe. Addigra Sigfrid már a fejét kezdte el fájlalni. Nathan nem ért hozzá a hajtűhöz, csak lehajolt hozzá.
-Valami írás van belevésve a hajtűbe. Nem ismerem ezeket a betűket-közölte veled. Ha te is közel hajolsz a tárgyhoz, tomba lüktetéssel válaszol rá a fejed. Az írás nem shadoni.
-Három tantumot rá, hogy most fogtam meg valamit, amin átok ült...-masszírozta halántékát Sigfrid.