Kiokoshu

[A Dorcha]

Majd öt napi járóföldre terül a kis falu Sin Veleris városától. Csendes, jóravaló népek lakják. Harminc házból állhat a kis település, de mindig szívesen fogadják az erre tévedőket. Az emberek egyszerűen élnek, de meg van mindenük amire szükségük lehet. Önellátóak, s ha terményeik is úgy hozzák a Sin Velerisi piacra járnak kereskedni.

A faluban van egy fogadó, aminek az alsó szintje a helyi ivót is magában foglalja. Olcsón várja a megfáradt utazókat, akik még messze vannak a kikötőtől, ám mégis szállást keresnek ájszakára.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Utam során az emberek mosolyára kicsit tartózkodóan, de visszamosolygok.
A falut elérvén leszállok a lóról a "kapuban".
Az első utamba akadó embert állítom meg tiszteletteljesen meghajolva előtte.*
- Szép jó napot kívánok! Útba tudna igazítani, hogy hol tölthetném fel készleteimet itt a falu határán belül?

[A Dorcha]

Kitanak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délben

*Lovadat kantáron vezetve lépsz be a kis településre... Takaros kis házak fogadnak... a felnőttek a kertjeikben dolgoznak, a gyerekek kint játszanak az udvaron. Mikor meglátnak körédsereglenek, és hatalmas szemekkel bámulnak rád... Kisfiúk-kislányok vegyesen 10-12en lehetnek... talán 10 éves a legidősebb*
- Néni néni honnan tetszett jönni? Látott banditákat? Repülő lovat? Tetszik tudni énekelni? Gyere játszál velem! Nem velem! Veleeem! Lécci-lécci! *kuncsorognak egyszerre többen is... azt se tudod melyikre nézz, szinte egyszerre beszélnek hozzád...*

*Ekkorra jön fel a kerből egy még fiatalos férfi, hogy "megmentsen".*

- Hess már, menjetek játszani, ne tartsátok fel a hölgyet! *beszéd közben imitálja is a "hess"-t , a gyerekek szót fogadva szaladnak messzebbre és folytatják a fogócskát.*

- Ne haragudjon rájuk Kisasszony. Hideki vagyok *hajol meg előtted...
- Látja ott azt a magasabb épületet? *mutat bentebb a falun* Ott van Kiseki fogadója, tőle beszerezhet mindent mire szüksége van....

[Yvett de Crei]

(Kita)

*A gyerekek gyűrűjében egy pillanatra ledermedek, na ez az a helyzet, amikor fogalmam sincs mit kellene csináljak. A gyerkőcök vidámsága, közvetlensége azonban oldja tanácstalanságom, míg végül enyhe mosollyal hárítom el a futkározásra invitáló szavakat.
A férfi megjelenését egy hálás mosollyal köszönöm meg.*
- Kita vagyok, Hideki. Köszönöm az útbaigazítást!
*Apró meghajlás után a mutatott épület felé indulok, közben a gyerekeket figyelem pici mosollyal.*
<Milyen önfeledten tudnak játszani.>
*Ha a mutatott fogadó előtt van olyan hely, hogy Szilajt kikössem megteszem, ha nincs, akkor a legközelebbi fához kötöm ki (persze ha van ), majd belépek a házba.*

[A Dorcha]

Kitanak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délben

*Az említett épület felé veszed az irányt, természetesen hamar odaérsz. Van egy kis korlát, oda kikötheted Szilajt, s belépsz az ajtón...

Egy tágasabb helyiségbe jutsz... kis alacsony asztalok, kényelmes tatamik... Az asztalokon kis edénykék (füstölők), és teáscsészék.
Egy fiatalabb férfi lép elő az ajtó csapódására... Harmincas évei elején lehet, fekete haj, markáns vonások, karakteres arc. Len inget, és vászon nadrágot visel.*

- Adjon Isten szép napot ifjú hölgy *mosolyog kedvesen* Miben lehetek a szolgálatára? Ételt? Italt? Szobát szeretne? Itt mindent megkaphat! ^^

[Yvett de Crei]

(Kita)

- Szép jó napot! - *hajolok meg a férfi előtt, megadván a tiszteletet.* - Készleteimet szeretném elsősorban feltölteni pár napra. És fogyasztanék is valami szerény ebédet, ha lehet. Szobát még nem kérnék, nem tudom, hogy maradnék-e éjszakára.
Meg nem tudom, van-e arra lehetőségem, hogy a lovamat leápolhassam. Rá is ráférne egy alapos csutakolás.

[A Dorcha]

Kitanak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délben

//Leápolni??? ///

- Hát, elvitelre szolgálhatok szárított-sózott hússal-hallal, frissen sült cipóval... Helyben pedig tudok ajánlani Önnek valami nagyon ízleteset, gyümölcsökkel töltött halat, párolt rizzsel, és mellé egy kis szaké? Mit szólna hozzá? Garantáltan elégedett lesz vele, erről magam kezeskedem. ^_-

*amikor a csutakolást említed, gondolkodóba esik, és az állát dörzsölgeti...*

- Hozza csak bentebb a lovat az udvarra, csak kerítünk egy vidér vizet
- Nos mit szól az ételhez?

[Yvett de Crei]

//Off: //

(Kita)

- Mindkettő nagyon jól hangzik. Köszönöm szépen! Három-négy napra elegendő élelmet kérnék összekészíteni.
És míg az ígéretes ebéd elkészül, lecsutakolnám a lovam engedelmével. Köszönöm!
*Megvárom a választ, majd kimegyek Szilajhoz és az udvarra vezetem be. Leszerszámozom, s ha a vödör víz is megérkezik egy kefével hozzáfogok a tisztogatáshoz.*

[A Dorcha]

Kitanak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délben

- Persze kisasszony persze! Hozza a lovát a belsőudvarra, a vályúhoz, én meg addig gondoskodom az ételről és a vödörről... *azzal elsiet... még hallod ahogy beszól a konyhába a rendeléseddel kapcsolatban, majd már csak az ajtócsapódás... Így te is kisietsz, lovadat a megmondott helyre vezeted, ki a friss vizet jónéven véve inkább a vödörből iszik
Lassan csak sikerül hozzákezdened a takarító hadművelethez, mikor is olyan érzésed támad, hogy valaki figyel... Mikor megfordulsz rengeteg tekintet szegeződik rád... gyermekek sora áll a kis kerítés mellett és árgus szemekkel néznek mit csinálsz

[Yvett de Crei]

(Kita)

*A sok gyermeki tekintet zavar.
Egy halovány mosolyt csalok valahogy az arcomra, de ez inkább tűnik valami védekező, óvakodó szájhúzásnak mint sem mosolynak. Nem vagyok én hozzászokva az ekkora gyereksereghez; sőt - egyáltalán nem vagyok hozzászokva a gyerekekhez, így kicsit idegenkedem a helyzettől.
Szótlanul "mosdatom" Szilajt, alaposan lecsutakolom, s közben próbálom elmémből kizárni azt a sok kis lurkót, akik figyelnek.
Miután végeztem rendbe teszem a kefét is, a vödörből a vizet pedig kiöntöm az udvar egy félreesőbb helyére, hogy üresen és tisztán adhassam vissza a gazdának. Ha útközben a kutat megtalálnám én is megmosdok - karom, arcom; legalább tiszta legyek már az ebédhez a lócsutakolás után.
A gyerekeket igyekszem kerülni - ha nem menne, akkor a helyzettől függően reagálok a közeledésre.*