A sabaori küldetés [ETK]

[Mesemondó]

____________________________________________________________________
KM esemény [Pirate]
Helyszín: Dwyll Unió, Lugdub városától kicsit keletre
Idõpont: Psz. 3693, Meleg évszak, Alborne Tercének - "Ébredés" hónapja, 2. nap
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________________

Reggel van. Az emberek és egyéb lények lassan ébredeznek a sátorponyvák alatt. A lazarettben - A Két Hold országainak egyik tábori kórházában a sok közül - lassan megindul az élet. A tábori szakács nekilát a reggeli leves főzésének, a szanitécek tépést gyártanak, a tábori felcserek fontoskodva készülnek hogy körbejárják a sebesülteket. Most dől el ki az akinek maradnia kell, és ki az aki visszatérhet a saját egységébe. Pocsék kosz, bűz, a sebesültek állandó nyögdécselése... Valamirevaló harcos egy perccel sem akar itt többet eltölteni az okvetlenül szükségesnél. Persze a gyávák, a lógósok buzgón jajveszékelnek, szemlátomást begyógyult sebekre panaszkodnak, de mindhiába. Csak az maradhat akinek valóban súlyos sebe van. A hegyek között immáron két hete szakadatlanul dúl a harc, minden fegyverforgató kézre szükség van. Ki tudja mi ütött Toronba? A háború nyitányaként Davalon alól már visszaverték a seregeit, most pedig ennyire északra tör be újra? Kihasználva a Vinverio hegység adottságait jólképzett hegyivadászok seregeit küldte az Unió és Tiadlan határára. Mellékfront ugyan a délen dúló ütközetekhez képest, de ez is elég véres. És mindezt miért? Senki sem érti...

[Mesemondó]

____________________________________________________________________
KM esemény [Pirate]
Helyszín: Dwyll Unió, Lugdub városától kicsit keletre
Idõpont: Psz. 3693, Meleg évszak, Alborne Tercének - "Ébredés" hónapja, 2. nap
Résztvevõk: Edoras cwa Thirel (Ichigo)
_____________________________________________________________________

Lassan ébredsz. Nem emlékszel mit álmodtál, de pokolian megizzadtál belé. Most azonban mindegy. Ha igazat beszélt az a felcser akkor ma végre elszabadulsz erről az alig-alig álcázott mészárszékről. Vissza a tieidhez, újra lovon, fegyverrel a kezedben... Nem pedig ágyhoz kötötten, másoknak kiszolgáltatva! És íme! Érkezik a kirurgus és a tábori kórházat vezető pap. Lassan haladnak, néha megállnak egy-egy katonánál, de csak hármat küldenek ki mire hozzád érnek.

-Edoras cwa Thirel? Nyílvessző, igaz? Nos fiam, nyilván örömmel tölti el hogy gyógyulttá nyilvánítottuk, még ma visszatérhet az alakulatához. Keljen fel fiam, és várjon a sátor előtt.- Közli veled a pap. Középmagas, pocakos idősebb féfri, a nyakában lógó szimbólum szerint Dreina fölkentje.

A sátor előtt ragyogóan süt a nap, jólesően fordítod felé arcodat. Mióta jobban lettél naponta kivittek sétálni egy rövid időre, de semmi több. A többi ereni is boldogan sütteti magát a nappal. Rövidesen még két katona érkezik szinte egymás után, majd megjelenik a kirurgus is.

-Jöjjönek velem emberek. Mindjárt visszakapják a felszerelésüket, aztán már mehetnek is. - Azzal a központi barakk mellett álló sátor felé veszi az irányt. A felszerelés ugyan kissé koszos, némelyeknek hiányos is, de te Kyelnek hála mindenedet rendben visszakapod. Már épp indulnál kifelé, amikor a kirurgus finoman megfogja a könyöködet.

-Csak ne olyan hevesen. Valaki beszélni szeretne önnel a barakkban. Várjon egy kicsit, nemsokára fogadja önt is.- Közli veled, majd magadra hagy. Nincs mit tenni, várakozol.

[Mesemondó]

____________________________________________________________________
KM esemény [Pirate]
Helyszín: Dwyll Unió, Lugdub városától kicsit keletre
Idõpont: Psz. 3693, Meleg évszak, Alborne Tercének - "Ébredés" hónapja, 2. nap
Résztvevõk: Ahmed Ahl Abu Al Hassan (Nibur Sakraf) _____________________________________________________________________

Rázkódásra ébredsz. Azaz pontosabban rázásra. Ahogy föltekintesz a kirurgust pillantod meg. Nagydarab tohonya férfi, termete és modora, de legfőképpen eredményei miatt csak "Hentesnek" hívjátok a háta mögött. Szerinted ugyan csak egy tehetségtelen kontár, dehát a sok sebesült miatt rá is szükség volt. Hálát adhatsz az égieknek hogy nem volt súlyosabb a sebed, és hogy többé-kevésbé elláttak mire idehoztak, különben most aligha lennél itt. A "Hentes" mellett azonban még valaki áll. A pap, a főgyógyító. Ha minden igaz ma elengednek, visszatérhetsz a harcmezőre. Legfőbb ideje már.

-Ébren vagy már? Na végre!- Morogja a kirurgus. -Ő az atyám, valami Aaa... Alabu!- Magyarázza a papnak. -Nincs semmi baja, mehet. A többiek... Nos őket még nem küldhetem vissza.

Hát persze. Az is kész csoda hogy egyáltalán javul az állapotuk ennek a kontárnak a kezei között.

-Rendben fiam, szedje össze magát, és várja meg a magisztert a sátor előtt- Mondja a pap. -Visszaadjuk a holmijait, aztán máris indulhat vissza az alakulatába, rendben?- Mégegyszer kedvesen rádmosolyog, majd otthagy, és kimegy a sátorból. A "Hentes" némán várja hogy felöltözz, majd csak a fejével int hogy kövesd, azzal a központi barakk melletti nagy sátorba vezet. Itt ha nem is könnyen de megtalálod minden fegyveredet, kivéve a lándzsát. Vagy elhagytad vagy itt nyúlta le valaki. Sokkal jobb volt mint az itt lévő rozsdás és korhatag vackok. Keserű szájízzel mész ki a sátorból, ott azonban a "Hentes" mellett mégvalaki áll. Alacsony, kopaszodó, őszhajú emberke a gyógyítók barna köntösében, kedves mosollyal az arcán.

-Al Hassan úr, igaz? Kérem jöjjön velem, beszélne önnel valaki.- Közli veled barátságos mosollyal az anyanyelveden(!), majd mintha észre sem venné megrökönyödésed elsiet, hátra sem fordulva hogy követed-e. A barakk mögé vezet a hátsó ajtóhoz, ahol már áll mégvalaki. -Itt várjanak uraim, azonnal fogadják önöket és a többieket.- Mondja immáron ervül. Azzal hátat fordít és fütyörészve eltrappol.

//Ichigo, Nibur! Írjátok le egymásnak magatokat!//

[Mesemondó]

____________________________________________________________________
KM esemény [Pirate]
Helyszín: Dwyll Unió, Lugdub városától kicsit keletre
Idõpont: Psz. 3693, Meleg évszak, Alborne Tercének - "Ébredés" hónapja, 2. nap
Résztvevõk: Füles (Jomadar)
_____________________________________________________________________

-Hé, te szamárfülű!- reccsen rád a tagbaszakadt udvari ork már a műhely bejáratából -Raportra a táborparancsnok úrhoz! Azonnal!

Ahogy elnézed tényleg fontos lehet, és egy percig sem kételkedsz hogy ha kell erőszakkal fognak elcipelni. Kénytelen vagy otthagyni a füveket, és az udvari orkkal a sarkadban a kirurgusok lakhelyéül iszolgáló központi barakk (a tábor egyetlen faépülete) felé veszed az irányt.

-Csak ne olyan hevesen!- Állít meg benneteket Alvis mester, a parancsnokságot ellátó Dreina-pap jobbkeze, egy alacsony, mókás kinézetű emberke. -Maga fiam menjen a barakk mögé, álljon be a többiek mellé, és fogja be a száját. Sok van a rovásán, de talán elnézzük.- Kacsint rád barátságosan, mosolya pedig elveszi szavai élét. -Te meg Vinidius eredj inkább, és segíts fát aprítani a katlan alá.- Küldi el az udvari orkot. Azzal a fütyörészést folytatva otthagy benneteket. Az ork csak vállat von és elmegy, te pedig óvatosan a barakk mögé sétálsz. Nem csak te vársz ott...

//Te is írd le a karaktered a többieknek!//

[Mesemondó]

____________________________________________________________________
KM esemény [Pirate]
Helyszín: Dwyll Unió, Lugdub városától kicsit keletre
Idõpont: Psz. 3693, Meleg évszak, Alborne Tercének - "Ébredés" hónapja, 2. nap
Résztvevõk: Shanice (Lorin)
_________________________________________________________________

-Elnézést barátom, zavarhatom egy kicsit?- Matis atya áll az ajtóban, a tábori kórház parancsnoka. -Azt hiszem egy örömhírrel szolgálhatok az ön számára. Bár fájó szívvel mondok le értékes szolgálatairól, de megértem hogy önnek nehezére esik itt maradni. Ezenkívül utasítottak, hogy kínáljam fel önnek a választás lehetőségét, ezügyben nem dönthetek önhatalmúlag. Nos. Volna-e kedve részt venni egy igen veszedelmesnek ígérkező titkos akcióban? Csak annyi bizonyos hogy nehéz lesz és veszélyes. De hogy mikor, hol és mit kéne elvégezni az titkos. Ha vállalja akkor szedje össze amit szükségesnek ítél a felszereléséhez, és menjen a barakkunk hátsó ajtajához. Lesz ott még néhány jelentkező magán kívül, csatlakozzon hozzájuk és várjon. És Shanice... Arel mellett Dreina is legyen önnel! Attól tartok nagy szüksége lesz rá.- Int búcsút komoran, majd magadra hagy. Itt a lehetőség, újra harcba szállhatsz!

//Ha a barakk mögé mész már hárman is vannak ott. Írd le nekik a karakteredet!//

[Mesemondó]

____________________________________________________________________
KM esemény [Pirate]
Helyszín: Dwyll Unió, Lugdub városától kicsit keletre
Idõpont: Psz. 3693, Meleg évszak, Alborne Tercének - "Ébredés" hónapja, 2. nap
Résztvevõk: Csillagverő (Rayvanur)
_________________________________________________________________

Már nagyon esz az ideg. Három napja vagy már a lazarettben (szerinted) minden ok nélkül. Kaptál egy vágást a fejedre a hegyek közt, azt összevarrták kenegették egy kicsit, és már be is gyógyult. Az, hogy szédelegni kezdesz ahányszor lábra állsz nem ok arra hogy naphosszat csak heveréssz itt. Egy rendes adag sült, meg egy jó pofa pálinka kint a friss levegőn és már semmi bajod se lenne. De beszélhet ezeknek az ember! Pláne az udvari ork! Nem engedtek fölkelni, ehelyett valami undorító löttyöt itattak veled napi háromszor. De ma... Ma valami megváltozik. A szabadságszagot érzel a szélben.

-Hé, fölébredtél végre, te nagydarab melák?- Dugja be a fejét a sátornyíláson Barna Vinidius. Ő is udvari ork, de egyáltalán nem magadfajta. Valami haonwelli uraság ajánlotta föl az udvari orkjait a seregbe. Erősek és szívósak ugyan, de a fegyverforgatáshoz kicsi sem konyítanak. Betegszállítónak azért megteszik. És legalább van valaki a sok eszméletlen és jajveszékelő sebesült között akivel normálisan beszélhetsz. -Nagy szerencséd van! A táborparancsnok őeminenciája megengedte hogy elengedjünk. Persze nem csak úgy, hanem tán valami titkos küldetésbe mész. De ez titok!- Kacsint rád. Egyébként azért Barna, mert fél társaság Vinidius, meg hasonló nevekre hallgat, és mégiscsak meg kell különböztetniük egymást valahogy. -Szedd össze magad, aztán elmegyünk a raktárba ott fölszerelheted magad. Na?- Ha fölkeltél elvezet a középen álló barakk melletti jókora sátorba és beenged. Ő maga kint marad onnan társalog veled. -Azt hiszem itt van minden holmid. De ha eltűnt valamid akkor ne szívbajoskodj, tüntesd el te is valakiét. Tolvaj banda ez itt, én mondom... ha kész vagy menj hátra ide a barakk mögé, jó?- Bök hátra a hüvelykujjával. -Már van ott egy pár fura fickó, ők is oda várnak. Nekem most mennem kell, de sok szerencsét!- Szól még be a sátorba majd elbaktat a konyha felé. Nemsokára reggeliosztás. A barakk mögött tényleg elég furcsa társaság várakozik, szemmel láthatóan meg sem lepődnek még egy újonnan érkezőn.

//Te is írd le a karaktered a többieknek!//

[Ichigo]

(Edoras cwa Thirel)

*Szörnyű rémálmából vérítéktől izzadva riad fel. Reflexszeűen végigtapogatja testrészeit, bár nem tudja mit keres rajta. Nyugalommal mintázza, hogy csak egy álom volt.*

<Huh szerencsére csak álom. Kyelre mondom, ilyen rossz rémálmom még soha sem volt.>

*Vizsgálja a szerencsésen befort nyílvessző sebét, meg-meg böködi ujjával, hogy neme fáj e még. Kyelnek hála már nem fáj, bár egy picit még érzékeny a bordáinál-uyganis ott kapta el a nyílvessző.*

<Heeeh, engem még egyszer a nyílvesszők fognak kinyírni az tuti. A határvidéken is nyílvessző volt, itt is és majdnem mindkét helyen ott hagytam a fogamat. Talán Kyel kiválaszottja lennék? >

*Kurta mosolyra görbül a szálya előbbi gondolatmenetén és a nagy tanulmányozásában nem is vette észre a feléje közeledő kirurgust és a tábori papot, csak amikor már az ágyához értek. Szerencsére jó hírt kapott. A legjobbat amit lehet: elhagyhatja végre ezt a nyamvadt helyet. Nem is Húzza az időt tovább, gyorsan lehajinta magáról az átizzadt ruhát és felveszi saját öltözékét. Minnél hamarabb szabadulni akar innét. A sátor előtt bevárja a kirurgust, majd elkiséri a felszereléséhez.*

<Nagyon remélem hogy mindenem megvan. Ha valamim is hiányzik, jaj annak a szerencsétlennek akinél meglátom!>

*Szerencsére semmi cucca nem hiányzik és még pozitívabban érzi magát. Ám amikor indulna lováért, a kirurgus megfogja a kezét és megtudja tőle hogy a barakkban valaki beszélni szeretne vele, de várnia kell. Kicsit kelletlenül, de elsétál a barakk hátsó bejáratához. Ugy látszik nem is fogja olyan gyorsan elhagyni a tábort. Unalmában dúdolászik, hátát a barakk falának veti és egyik lábát is nekitámasztja. Ha jön valaki aki rangban feljebb áll tőle, azonnal vigyázzba végja magát és tiszteleg.*

//Kinézet: Magas, elég izmos testalkató férfi, fekete haját rövidre vágva hordja. Egy seb éktelenkedik a bal szeme tályékán, egy vágás nyoma ami függölegesen érte az arcot, de elkerülte a szemet. Ruházatként barna lovaglócsizmát, sötétkék nadrágot, fekete ujjast és kék köppenyét hordja. A pikkelyvértjét az ujjasra véve hordja, hosszókardja és csatacsákánya a fegyveröve 2 oldalán lóg, hátára erősítve hordja dárdáit egy kis bőr taróban(olyasmi mint az ácsok öve, hogy bele lehet csusztatni a szerszámot, csak itta dárdát), tőrét csizmálya rejti.(amugy ugy néz ki mint a képen+seb)//

[Lorin O Krell]

(Shanice)

-Veszélyes küldetés?- néz kérdően a papra.< Biztosan valami önfejű tapasztalatlan tiszt keveredett bajba és mehetünk kiszabadítani.... de nem baj még egy tiszt nyavalygását is elviselem csak ne kelljen többet itt maradnom. nagyon idegesítenek már ezek a lusta "katonák". Meg amúgy is kellemetlen egy hely ez....Hála néked Arel!>
-Örömell elvállalom a megbízást ha nem bánja akkor elvinnék a magam számára egy könyűvértet <bőrvért>.További jó munkát és Dreina segítse közben Uram !

Elindulok a raktárhoz öszzeszedem a saját felszerelésem majd magamhoz veszek valami bőrvért szerűséget (lehetőleg olyat ami védi a vállat is mert azon jól áll a köpeny ) felkötöm fegyvereimet és a vérttel a kezemben a megadott helyre megyek. Útközben kissé szánakozóan nézek azokra az emberekre akik csak színlelik a beteget...<az ilyen gyáva férgek miatt veszítjűk majd el a háborút...Toronban már rég felkoncolták volna az ilyeneket...>
Mielőtt oda érnék végignézek az égen hogy vajon merre van a sólymom de nyugtázom hogy gyakran visszatér és amúgyis mindig megtalál ezért biztosan nem hagyom majd itt...


Közepes testalkatú fekete vállig érő hajú zöld szemű férfi. 25-ös éveiben járhat arcát nem borítják hegek, szépsége feltűnő ebben a katona forgatagban.Északias vágású úgy is öltözködik.Bőr lovalgó csizma, fekete bőrnadrág, szépen díszített helyenként már szakadt zöld ing amihez párosul a sötétzöld csuklyás bársonyköpeny.Fején egy széleskarimájú szürke kalap ami haját kellően leszorítja ahoz hogy ne zavarja .Két fegyveröve van egyik a derekán ezen van a hosszúkard és két dobótőr, valamint ezen kap helyet kulacsa is amiben rendszerint bor van.A másikat a vállán átvetve hordja ezen van a hosszúíj és a tegez valamint elől még két dobótőr.Nyakában jól látható helyen hord egy amulettet(járatosabbaknak szent szimbólum) amely egy széttártszárnyú sólymot abrázol ami egy hegyikristályt tart a karmaiban.Oldalán van egy tarisznya ami elég nagy ahoz hogy további fegyvereket és egyéb dolgokat rejtsen.
A derekán lógó hosszúkard díszes markolatáról és keskeny de annál élesebb pengéjéről(értelemszerűen majd ha előveszi akkor látszik) meglehet állapítani származását.
(Van egy barna szövet mellénye is amit most nem visel magán de ha hidegebb lesz felveszi, valamint az erszénye a cuccai között jól eldugva található)

[Nibur Sakraf]

A határozott rázásra hamar felébred. Ahogyan kinyitja szemét, és a fölé tornyosuló kirurgust látja, kissé meglepődik, főleg, amikor meglátja a gyógyítót is. <Galradzsára! Lehet, hogy mégsem úsztam meg azt a találkozást a Tharr hitűvel olyan könnyen!!!> Gondolja. De mikor közlik vele az örömteli hírt, hogy végre elhagyhatja ezt az átkozottul undorító helyet szinte kedve lenne megölelni azt a melák hentest is...persze ezt azért mégsem teszi meg, főleg miután Alabunak nevezi, amely nevet majmok elnevezésére használják a dzsadok. Persze most fel sem veszi, mivel végre kiszabadulhat innen. -Köszönöm ezt az örömteli hírt! Mondja a 2 álldogáló felé, majd nagy iramban kezdi pakolni holniját. Miután összepakolt szinte futva távozik arról a koszos helyről. Persze csak óvatosan, mivel a combjában még most is érzi a nyilvessző helyét. Némán követi a "Hentest", majd a barakkba érve összeszedi a fegyvereit is. -Ó...hogy a Singa-hamata nyesné ki a szívét annak amelyik ellopta a lándzsámat!!!! Szitkozódik hangosan, majd morgolódik magában, amíg össze nem szedi az összes felszerelését. A többi lándzsa közül kiválaszt egy elég jó állapotút, majd azt viszi magával. Dühösen sétál kifelé. Azonban ahogy meglátja a mosolygó kirurgust megáll, majd üdvözli.
-Jó szerencsét! Igen az volnék, miben lehetek szolgálatára? Kissé bizalmatlan. Egy régi dzsad mondás szerint, ha valaki kérdés közben mosolyog, az már jót nem jelenthet, az pedig még inkább gyanakvásra készteti, hogy a dzsad nyelvet használja. Ennek ellenére nem döbben meg, arcán a dzsenn nevelésnek hála nem látszik semmi! -Rendben! És ki..... Miután oly gyorsan elsietett a "küldönc", kérdésre nyíló száját becsukva követi gyors léptekkel. Megérkezve végigméri a másik ott álló alakot.
//Kinézet: Közepesen magas(176cm), egyenes, nemes tartású. Átlagos testsúlyú, és testfelépítésű. Inkább gyorsnak és ügyesnek látszik, mint erősnek. Fekete enyhén hullámos haja és sotétbarna szemei vannak. Bőre enyhén kreolos, inkább az asziszokéra hasonlít mint a dzsadokéra. Az aszisz hatást egy kicsit fokozza, hogy ott készült fegyvereket visel. (Ha van fegyver ismeret) Alul barna, kissé viseltes, de nem szakadt bőrnadrágot, és fekete gyalogcsizmát, felül pedig szürkés inget, és a nadrághoz tartozó kigombolt bőrmellényt viseli. A bőr ruházat olyan, mintha direkt rá szabták volna. Egyik oldalán szablyája, másikon rövidkardja lóg, kezében pedig egy kopott lándzsát tart.//


A hátán lévő hátizsákot a földre teszi, mikor megérkezik. (A hátizsákon kívül fel van szíjazva egy pajzs is) Ezután Edorashoz fordul, és Erwül megszólal(5.szint):
-Üdv! A nevem Ahmed Ahl Abu Al Hassan. Mondja mosolyogva, miközben kezét nyújtja.
-Te tudod miről van szó, és, hogy miért vagyunk itt?

[Rayvanur]

Csillagverő.

Mikor feleszmélek. A szendergésemből Barna Vindus szavára.
<Végre reggelvan. Vagy legalábbis világos. Mert mióta itt vagyok egyszersem aludtam ki magam rendesen. A napok úgy össze folynak, mintha a végük a másik közepe lenne. Persze azért mert nem fáradhat itt el a harcos rendesen.>
Fut át az agyamon, míg valahogy feltápászkodok. Meg felelni próbálok Barnának.

-Kelek már kelek. -morgom oda neki miközbe közben megtapogatom a sebhelyem.
-Meg engedte hogy elmenjek, fu de meg tisztelő.

<Ő eminenciája mi? az aki még fél attól is hogy igazi harcot lásson vajon hogy kerül ilyen magas posztra?>
Többet nem is szólok <mert még megkorbácsoltatnak> Inkább követem barnát, majd körbenézek a raktárban a cucom után. De ha találok jobbat akkor azt teszem el, barna tanácsát megfogadva.

Az elköszönésre már nem is reagálok mást csak intekneki egyet. Majd hátra batyogok a bark mögé. Mikor meg látom az embereket. Végigmérem őket. És közben ismételten a sebhelyem dörgölöm.
< Na ha ezekkel kell titkos küldetésre menni akkor annak már most befellegzet...> fut át az agyamon.
Majd egyszerűen megálok valahol szélen és elkezdem átnézni a fegyvereimet. Nincs-e velük valami gond, <hátha nem gondozták őket.>

// Igen megtermett, Udvariork akinek legjellegzetesebb vonása. Az állandóan szemében csillogó indulat, ami mintha mindig kitörni készülne. Ez látszik az egész mozgásán és beszédéből is folyton ingerület hallatszik. Ruházata egszerűen egy nagy zsák amin vágtak jukat a karjainak és felyének. Derekán egy vastag bőr övvel öszekötve. Kezében egy szigonyt szorongat. Míg az övére egy igen viseltes szabja van rögzítve kard hüvely nélkül. Lábbeliként szakadt és sokszor foltozott bakancsot visel. Egyéb felszerelés nem látszik nála, és magán a félorkon sem látszik hogy egyéb tárgyaknak hiányát érezné.//

[Mesemondó]

____________________________________________________________________
KM esemény [Pirate]
Helyszín: Dwyll Unió, Lugdub városától kicsit keletre
Idõpont: Psz. 3693, Meleg évszak, Alborne Tercének - "Ébredés" hónapja, 2. nap
Résztvevõk: Corar Radovik (Bercerus)
_________________________________________________________________

Lassan kinyitod a szemed. Csend van és nyugalom. Mindenben van valami jó. Ha például valaki csupa eszméletlennel van körülvéve nem kell hallgatnia a sok ostoba fecsegését. Ráérősen kinyújtózol, aztán jólesően behunyod a szemed. Ma aligha jár erre bárki is hogy piszkáljon. Az ételhordó jön, meg esetleg ha új sebesültet hoznak. Az itt lévők erős nyugtató főzeteket kaptak, a nap jórészét átaludták, és a kirurgus is csak kétnaponta járt erre. Mondjon ki mit akar, a szövetség országai közt korántsem volt őszinte szeretet és barátság. Bár te kívülálló létedre vitézül küzdöttél a Kilencedik Vörös Lobogó harcosai közt, most korántsem kapsz olyan ellátást mint azok akik Eren vagy Erigow zászlaja alatt harcoltak. Hogy a dwoonokat ne is említsük! Ők bezzeg nem is ezen a nyomortanyán tengődnek, hanem a városba viszik őket lábadozni. Igazi ágy, igazi étel, igazi ápolás... Épp kezdenél feldühödni ezen amikor váratlanul betoppan valaki.

-Üdvözlöm fiam, üdvözlöm!- Kezdi az alacsony, kopaszodó kis emberke. Jókedvűen mosolyogva méreget, szája csücsörít mintha fütyülni akarna, de végül mégis inkább beszél. -Látom jól van, jobban mint tegnap... Sőt! Talán olyan jól, hogy akár föl is kelhet, nem?- Kacsint rád bizalmasan. Fogalmad sincs ki lehet ez. Láttad mér ugyan, de a ti sátratokban idáig egyszer sem járt.-Mondja csak, ha már ilyen jól van nincs kedve abbahagyni a heverészést és megdolgozni a zsoldjáért? Kapja össze magát aztán kövessen, rendben?- Szavainak egyáltalán nincs bántó éle, szórakozottan mosolyog, közben felületesen végignéz a sátorban is. Halkan hümmög, majd ha kész vagy ismét hozzád fordul. -Ó, máris megvan? Kövessen fiacskám, kövessen!- És fürgén megindul kifelé. Alacsony kis öregember, de mégis szinte kapkodnod kell a lábad hogy a nyomában maradj. A szemed elszokott a naptól a félhomályos sátorban, de észreveszed hogy a tábor egyetlen faépülete, az orvosok lakhelyéül szolgáló barakk felé vezet.
-Na itt is volnánk!- Fékez le hirtelen. Ahogy siettél utána majdnem neki is mész. -Itt menjen hátra, már várják, jó? Na, sok szerencsét!- Köszön el, majd bemegy a barakk elülső ajtaján. Hátul már egy meglehetősen vegyes és elég furcsa társaság várakozik, szemlátomást éppúgy tanácstalanul akárcsak te.

//Írd le a külsődet, stb. Ja, és a te cuccaid a priccsed alatt voltak, megvan mindened.//

[Jomadar]

(Nauris)

* Ez a kavicsvirág nagyon satnya. Szerencsére elég sok kaktuszféle tenyészik a környéken, majd keresek valamit, amivel helyetteíthetem. *

* Mit akar már megint ez az orkfajzat? Így nem lehet normálisan dolgozni. Szerencsétlen haldoklók utolsó pillanatait próbálom könnyebbé tenni, erre rámüvölt. Mintha nem hallanám tisztán mérföldekről a szellentését is... *

Szótlanul követi az orkot. Amikor Alvis beszól neki:
* Mi a fenét ronthattam el? Egy-két dolgot ugyan beszereztem kérvényezés nélkül, de azok többnyire orvosságokhoz kellettek. Lehet a fájdalomcsillapító üzletet kellene mégjobban visszafognom? De hát valamiből élni is kell... Vagy valaki beköpött, hogy tőlem szerezték a viszketőport a katonák, hogy a legjobban gyűlölt parancsnok párnájára kenjék? *

Gyakorlott pókerarccal néz az emberre, még halványan vissza is mosolyog.

* Ah, csak szórakázik velem. *

Belép a sátor mögé és finoman bólint az ott levőknek.

// kb 180 magas, átlagos testalkatú, rövid barna hajú félelf, bár ezt elsőre nem könnyű észrevenni rajta, ugyanis vastag sötétszürke köpenyt visel, ami nagyrészt elfedi a fejét és a testalkatát. Arca kimondottan jóvágású, de az egész alak olyan szürke és hétköznapi, hogy az ember tekintete simán átsiklik rajta. Első pillantásra fegyvert sem visel, és semmi vágás vagy egyéb jel nem utal rá, hogy harcolt már valaha, a táborban sem látta még fegyvert fogni senki, vagy legalábbis hallgat róla. //

[Bercerus]

[fordul eggyet és felébred]
/Áh, de jót aludtam. Nem is olyan rossze ez a hely. Ez a sok szerencsétlen mind szuszog attól a sok vacaktól, amit megitattak velük. Olyan ez a hely, mintha az én birodalmam lenne, ráadásul a kirurgust se láttam egy ideje. Habár ez a szag és zsúfltság. Halált megvető bátorsággal küzdötem a Kilencedik Vörös Lobogó oldalán és ilyen ellátást kapok. Bezzeg a sok erigowinak meg a többinek felsérti a lábát a csizma és máris a városba szállítatják őket. Heh...kezdem unni ezeket a játszmákat./
[felpillant a gondolataiból a hirtelen üdvözlésre és alaposan végigméri az öreget]
-Jó napot neked is.[próbál tisztelettudó lenni, de valami gyanús neki az alakon]
-Kérdésedre válaszolva igen, jobban érzem magam, már a sebhely sem fáj, a vérzés pedig már egy hete elállt.
[Az utasító szavakra szinte azonnal felpattan és elkezd készülődni. Miután felölti rháját azonnal ellenőrzi fegyvereit]
/Remek megvannak és úgy ahogy hagytam. Még szerencs, hogy volt bennem anyi lélekjelenlét, mikor behoztak, hogy nem engedtem elveni a fegyvereim. Tudom elég messze vagyok otthonomtól, de valamelyik fajzat nemátall felismerni és azt eléggé nehéz kimagyarázni/
[Mikor kifelé indulnak megdöbben, hogy milyen fürge az öreg és gyorsabbra veszi a tempót]
/Nehogy már egy ilyen öreg megelőzzön, az lenne ám csak a szégyen, csak ez a fránya nap ne lenne ilyen erős./
-Szóval hátra. Rendben és köszönöm a segítséget.
[A társaságot elég érdekesen szemléli]
/Na jó itt az ideje, hogy megtudjam mi a helyzet./
[Elindul a társaság felé, megpróbál beszédbe elegyedni valakivel, hogy megtudja mi a helyzet. Leginkább olyat keres akit magához hasonlónak gondol.]


//180 cm magas, közepes testalkatú férfi 25-30 év között. Bőre halovány, olyan mintha nem igen gyakran látna napot. Haja középhosszú és fekete. Egy hosszú, szinte földig érő fekete köppenyt hord, ami szinte egész testét betakarja. Ami mégis kilátszik az egy fehér vászoning és egy barna szövetnadrág a kopotabb fajtából. Egyátalán nem mondható jóképűnek, arcán néhány vágás, szeme és arckifejezése viszont érdekes. Mindig olyan a tekintete, mint egy jó cimborának és olyan a mosolya mint annak aki valami jó kis tréfán töri a fejét. Fegyvereit nem igazá lehet látni a köpenytől csak annyit látni, hogy a bal oldalán mintha valami tőrkard szerűségnek lenne a markolata, de nem igazán mondható meg a fajtája.//

[Ichigo]

(Edoras)

*Nem sokat kelll várnia, máris lépteket hall abból az irányból ahonnét őmaga is jött, de felettes helyett egy napbarnított képű idegen jött. Elszomorodik, hogy még mindíg kell várni, nem térhet vissza társai mellé a csatába. Az idegen lepakól majd perfekt ervül megszólal. Ez megdöbbentette kissé, hogy egy külhoni jobban beszéli nyelvét mint saját maga*

-Üdv neked is. Az én nevem Edoras cwa Thirel. Sajnos nem tudok semmi részletet. Csak azt, hogy iderendeltek engem és még leszünk egy páran.

*Nemsokra rá, megérkezett a második ember is. Egy udvari ork. Fura tekintettel néz rá, főként mikor ruházatát meglátja bár próbálja palástolni. Mit is várhat az ember ezektől a szerencsétlen lényektől. Nem veszik emberszámba. Hamarosan megint érkezik valaki Magafajtának nézi, majd mikor meglátja a nyakában lógó medált, ami egy kitárt szárnyú solymot ábrázol, rögtön tudja, hogy Arel papharcosa az illető. Biccent neki köszönésképpen. Kis idő elteltével ujabb két személy bővíti a várakozó társaságot. Egy szürke köpenyes alak és egy fekete köpenyes alak. Igy már hatan vannak ott de még mindig nem hivatták be őket, pedig már itt lenne az ideje mert nagyon unja már a várakozást.*

[Nibur Sakraf]

(Al Hassan)

-Értem. Válaszol Edorasnak.
-Remélem hamarosan behívatnak minket. Nem szeretem a tétlen várakozást.
Azzal előveszi pipáját és el kezd pöfékelni. Az itteni dohány nem olyan jó minőségű, mint a hazájában fellelhető, de a körülményekhez képest örülhet, hogy ilyet is sikerült szereznie. Mikor megérkeznek a többiek sorban szemügyre veszi őket. Egyedül az ork megjelenésekor lehet némi meglepetést észrevenni az arcán. Eddig csak háromszor találkozott a fajtájukkal, de soha nem sült ki belőle jó dolog. A többiek érkezését csendes nyugalommal és egy fejbiccentéssel fogadja.
<....Igazán vegyes kinézetű csapat.....és jó pár embert ide hívattak....veszélyes feladatot szánhattak nekünk> Elmosolyodik magában <Szeretem a veszélyt...ha jól adagolják jobb, mint bármelyik Sobirai kufár ópiátja>