Utak, ösvények, csapások

[Joe Lyon]

/ Hart Al arten /

* A Dartonita, miután a férfi távozik a házból, rátekint a fiúra, s a srác tekintetét fürkészve megszólal.*

-Mond meg Lorenának, hogy vigyázni fogok rád, s ha vége ennek a küldetésnek, épségben haza hozlak, ha te is úgy akarod! * Kell fel Darton felkentje ültéből. Jobbja „megindul”, hogy a fiú fejét megpaskolja a „barátság jeléül”, de félúton megáll, majd „visszahanyatlik”.*

- Búcsúzz, s készülj! Hajnalban indulunk! * Hagyják el száját utolsó szavai az nap estére a srác felé a lovagnak, majd kiiszza kupája tartalmát, s távozik a Dartonita. Kilép a sötétségbe, mélyet szív a friss, hideg levegőből, majd tekintete körbejár a horizonton. Vendéglátóját, valamint az országutat kutatva.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: este és reggel



*A fiú csak egy kurta bólintással jelzi, hogy felfogta a szavaidat. Be is megy a nő után a szobába.
Ehagyod a házat, még éppen látod, ahogy Rantiano bemegy az egyik házba. Az a ház is nagyobb mint a többi, mellette egy istálló áll. Remélhetőleg lovakkal.
Visszatérsz a kis házba, ahol a felszerelésedet hagytad. A tűz még éppen pislákol, de teszel rá néhány hasábot, és újra lángra kap. Készülődsz a lefekvéshez, megszabadulsz a vértedtől.
Már a pokrócod alatt vagy, amikor megérkezik Ranti. Egy hátizsákot cipel, egy vastag szövetkabát van rajta, és bőr csizmák. Elég jól fel van öltözve.
Leteszi a cuccát az egyik ágyra, és amikor látja, hogy ébren vagy csak ennyit mond:

- Megjöttem…gazdám…

*Előkapar a hátizsákból egy pokrócot, és ő is elvackolja magát. Egyenletes szuszogására te is hamar álomba szenderülsz.
Amikor felébredsz már hajnalodik. Ranti már nem alszik, éppen az asztalnál foglalatoskodik. Úgy tűnik reggelit készített neked! Sonka, füstölt sajt és friss cipó. Egy agyag csészébe valami meleg italt töltött, még gőzölög. Az ágyból is érzed a fanyar illatát.*

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*Este felébredve, hogy nem ég a tűz egy átkot dünnyög el az orra alatt!*

<Ó, hogy a rothadás ebbe a szaros tűzbe hogy kialutt! Remélem van még itta fa..>

*Miközben kotorászik fáért, meghalja az elhaladó lovasokat az úton, magdermed egy cseppet, izmai megfeszülnek, ugrásra kész, ha esetleg rátámadna valaki, de szerencsére nem történik semmi.*

<Hmm. Még jó hogy nem rögtön az út mellett tanyáztam. Elég kellemetlen lett volna. De vajon hova mehetett ennyi lovas az éjszaka közepén?>

*Gondolkodik egy cseppet, majd elkezdi összeszedni cuccait és nyergeli lovát.*

<Hát remélem nem jön be a sejtésem és nem banditák azok, de ha nem akkor meg valószínűleg tudnak valami falut a közelben. Jobb lesz ha megpróbálom követni őket.>

[Terda Radovik]

JK: Lerion con Hamal
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: délelőtt



*Gyorsan összekészülődsz, kevés reggelidet is befalod. Lovadnak már nem tudsz abrakot adni, és nagyon reméled, hogy tudsz valahol venni.
Tovább haladsz az úton. Több órán át lovagolsz, az út két oldalán sűrű, nagyjából két-három ember magas fenyőerdő van.
Egy emelkedő tetejéről egy kis falu házait pillantod meg. Nagyjából tíz-tizenkét házból áll, néhány kisebb melléképülettel. A házak első ránézésre fából készülhettek.
Közeledve csak néhány embert látsz, akik szinte mindannyian sietve behúzódnak házaikba. A kutyák megugatnak, senki nem nagyon közelít feléd.
Beérsz a házak közé, néhánynak az ablakából téged figyelnek.*

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*Meglátva a kis falucskát a dombról, megörül a szíve, hogy végre egy lakott települést láthat. Bár mior másodjára belegondol, hogy Gorvikban van, kicsit lelankad.*

<Mindegy, legalább lakott település. És úgy látom háborítatlan. A háború nem ért el ide szerencséjükre.>

*Ahogy baktat lovával, és látja az embereket visszahúzódni a házaikba, majd onnan kémlelni őt, kicsit kirázza a hideg, mintha egy szellem feluban lenne, vagy ő lenne egyike ranagol démonainak. Próbál valamilyen fogadót keresni a faluban, vagy valamit ami hasonlít rá. Közben azon agyal, hogy a lovasok, akiket reggel látott, hova is tarthattak...*

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* Miután visszatért Darton felkentje szállására, s rakott a még épp pislákoló tűzre, majd megszabadult vértezetéről, leül egy pillanatra ágya szélére. Midőn a tűz kissé felerősödött, magához veszi boros kulacsát, letérdel a tűz elé, s egy litániát mormol Istenségének, melyben erőt, kitartást kér saját maga számára, eme fontos küldetés véghezviteléhez. Miután a szertartással végzett löttyint a tűzre egy adagnyi bort, ezzel áldozatot mutatva be a Hallgatag Úrnak. Felkel, s ágyához lép. Ekkor nyílik az ajtó, s lép be azon „újdonsült” kísérője. Hart rámutat az egyik szabad ágyra, majd miután a fiú elhelyezkedik, ő maga is bebújik a megvetett ágyba. Pár pillanatnyi néma csönd után azonban megszólal.*

- Ranti! Ahogy látom örömmel telítve hagyod el régi gazdádat! Milyen ember ő és hogy bánik a háza népével, családjával? * Teszi fel az „ártatlannak tűnő” kérdést, de agyának bugyraiban egy igen fontos gondolat motoszkál.*

<… Ez a faluvezető egy gennyláda lehet, ki feleségét is pénzért szerezte! Lehet, hogy tovább indulásunk előtt jobb lenne talán megszabadítani a világot egy a feleségét verő, pénzért mindent fel és eladó pondrótól?!…>

[Terda Radovik]

JK: Lerion con Hamal
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: délelőtt



*Kicsit körbelovagolsz a falucskában. Nem látsz fogadót, vagy kocsmát. Csak néhány nagyobb ház van. Az egyikből félénken kijön egy idősebb férfi.
Nagyjából negyven éves lehet, hajába itt-ott őszes csíkokat festett az idő. Egyszerű ruházata van, kezében egy fa husángot tart. Derekára egy barna kendő van kötve. Látszik rajta hogy fél tőled, amikor észreveszed és közelítesz felé le is dobja a husángot.
Négy öt lépésre lehetsz tőle, amikor hangosan elkezd beszélni:

- Wenande! Naslad que wertalan, at reitang gat Gorvik, at ronna Aquilona! Dernedta bedarta sigonori? Erone? Terotte gerdaston?

*Nem értesz egy árva szót sem abból amit hadovál, talán ez a gorviki nyelv! Mindenesetre amikor látja, hogy nem értesz semmit a beszédéből visszamegy a házba. Eltelik pár másodperc, és egy középkorú, egyszerű ruhájú szőke nővel tér vissza. Az meghajol, majd pyarroni nyelven megszólít:

- Jó napot Uram! Tudunk valamiben segíteni? Az uram mondja, hogy külhoni lehetsz, de legalábbis nem érted a nyelvet!

*Beszéd közben nem mer rádnézni, de a férfi végig figyel.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: este és reggel



*Ranti kis csönd után válaszol:

- Igazából rendes ember a faluvezető. Én olyan két-három éve kerültem hozzájuk. A szüleim meghaltak, ha ő nem vesz maga mellé, már nem élnék. Amióta ismerem, még nem ütötte meg a feleségét. Sokszor veszekednek, de még nem bántotta soha.

*Rövid csönd után folytatja:

- Nekem mindig azt mondogatta, hogy nem vagyok idevaló, hogy egyszer úgyis elmegyek innen. Olyan vagyok, mint az apám: nyughatatlan. Talán igaz is, mindig elvágyódtam innen. A te nyelvedet is ezért kezdtem tanulni a feleségétől. Csak azt sajnálom, hogy nem látom többet Lorenát…bár azt ígértem neki, hogy egyszer visszatérek, de tudom, hogy nem így lesz…

*Hamarosan elalszik, te sok dolgon gondolkodva alszol el. Te is tudod, hogy nem azért jöttél, hogy mindjárt az első faluban igazságot osszál. Messze van még Warvik, nem lenne jó, ha mindjárt az első falu földesura kerestetne téged, és esetleg emiatt fúlna kudarcba a küldetésed. Biztosan lesznek még dolgok amik miatt fájhat a fejed…
Amikor felébredsz már hajnalodik. Ranti már nem alszik, éppen az asztalnál foglalatoskodik. Úgy tűnik reggelit készített neked! Sonka, füstölt sajt és friss cipó. Egy agyag csészébe valami meleg italt töltött, még gőzölög. Az ágyból is érzed a fanyar illatát.*

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* A lovag a fiú szavain töprengve merül álmatlan álomba. Hajnalba , midőn „feleszmélt”, mozdulatlanul fekszik tovább. Szemeit kinyitja és a fiú tevékenységét követi figyelemmel.*

<… Hmmm! Úgy látom Darton kegyes hozzám, s jó és talpraesett kísérőt szegődtetett mellém! …>

* Felül az ágyban, majd „köszönti” Rantit.*

- Mi a krán köves ménkűt csinálsz!? A nagy csörömpöléseddel felébrezted még az évszázados hullát is! * Mondja „ kendőzött” haraggal, de szíve mélyén örül, hogy „jó vásárt” csinált, mikor tegnap este megvette a srácot, annak gazdájától. Felkell ágyáról, s miután rendezi ruházatát, s vértjét felölti, az asztalhoz lép, majd miután megmustrálta a „felkínált” étket, a fiúra tekint.*

- Jól beszéltél az este! * Szavai közben leül az asztalhoz, s a gőzölgő, fanyar itókát fürkészi.* Nem veszem volt gazdád életét! * A fiú rekcióját meg sem várva lát neki a korai reggelinek. Harap pár falatot, majd int kezével, hogy Ranti is üljön le.*

<… Főnyeremény ez a gyerek! Ha így folytatja magammal viszem rendemhez! Persze, ha túléli, túléljük ezt az egész mizériát!?…>

- Kösz a bőséges reggelit! * Vált egy kissé hangnemén, s ha a fiú nem kezdett el még enni, akkor int, hogy tömje a bendőjét.* Látom, az ételkészítés a véredben van Ranti! Mihez értesz még? Tudsz lovagolni, lovakat ellátni? Jártad-e már a vidéket, s éjszakáztál már kint, a természet „lágy” ölén?

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: reggel



*A fiú a földet nézi, amikor lehordod. Amikor azonban hellyel kínálod, vigyorogva ül le melléd az asztalhoz, és ő is enni kezd. Kérdéseidre félig teli szájjal válaszolgat:

- Ugyan, nem főzés ez, csak a hideg ételt készítettem ide uram! Az ital elkészítése meg nem nagy tudomány…Lovagolni nem nagyon tudok, de azért nem esek le egy ló hátáról. A régi gazdám lovát én láttam el, tudom, hogy hogyan kell etetni-itatni…Egyszer voltam a gazdámmal Olbariseben a vásárban. Olyan egy éve lehetett, attól messzebb még nem jártam…A szabad ég alatt meg sokszor éjszakáztam már. Régen volt egy titkos helyem, ahol sokszor aludtam. Nincs messze, de már régen jártam ott…

*Miután ettetek összepakoljátok kis motyótokat. Az istállóba menve a te lovad mellett egy másik is áll. Elsőre kinéz vagy húsz évesnek. A szőre szürke, de elég jó húsban van. Inkább mondanád igáslónak, mint hátasnak. Lószerszámot is találsz: egy régi nyerget és egy ócska kötőféket. Ranti vigyorogva mondja:

- Ez az öreg Raqar lova! Szellőnek hívják. Sokszor járt vele át a szomszéd faluba, főleg a kocsmába.

*Neki is áll felszerszámozni a lovat. Úgy tűnik elég kezes jószág. Legalább könnyen megtanul rendesen lovagolni a fiú. Te kicsit gyorsabban végzel a lovaddal, mint ő.
Miután megitatjátok a lovakat el is indultok. A faluban senkit se láttok járkálni.
Hamarosan kiértek a házak közül. Folytatódik a régi út, a két oldalán a fenyvessel. Olyan egy órát lovagoltok, amikor Ranti megszólít:

- Ha jó iramban haladunk, olyan délután elérjük a következő falut. Hova is tartunk pontosan gazdám? Amúgy hogy szólítsalak? A gazda nem valami jó…

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* A Dartonita egy félmosoly kíséretében nyugtázza, hogy tényleg helyén van ennek a fiúnak az esze. Miután megreggeliztek, s összekészülődtek, az istállóban elmormol egy szitkot a vén gebe láttán, majd felnyergeli saját hátasát. Miután végeztek, s kiléptek az istállóból, nyeregbe száll, s egy pillantást vet még a falu vezetőjének háza felé. Nem tudva miért, de talán várva, hátha látja még utoljára a szőke nőt. Miután konstatálja, hogy „kihalt” a falu, lova gyeplőjét az országút felé fordítja, enyhén megsarkantyúzza Ortamist, majd elindulnak, talán a „végzetük felé”. Csendben, a tájat figyelve baktat lovával, néha rátekintve Rantira, s annak lovagló tudományára, de gondolatai másfele járnak.*

<… Na, túléltük az első éjszakát Gorvikban! Remélem Lerion is mi hamarabb épségben felbukkan!…>

* A fiú kérdése, kérdései zökkentik ki Hartot gondolatmenetéből.*

- Warvikba tartunk! Most Olbarise felé vesszük az irányt, s ha volt gazdád nem beszélt félre, akkor négy-öt napon belül odaérünk. Azután irány Warvik! * Válaszol röviden Darton felkentje.* Ja, és a névvel kapcsolatosan! *Átfut a férfi ábrázatán egy sötét mosoly.* Szólíts nyugodtan Atyámnak! Idővel rájössz miért is eme megszólítás, csak legyen időd megélni azt! * A mosoly eltűnik Hart arcáról, majd komorabban folytatja.* Azt remélem tudod, hogy ahova mész, s főleg akivel mész az nem kecsegtet semmi jóval! Én itt idegen vagyok! Talán bajba is sodródhatsz miattam! Ha, jól tudom felétek nem szeretik a külhonból érkezetteket, s azokat sem akik velük tartanak! Úgy, hogy légy résen fiam! * Kacsint egy földöntúli ábrázatot fölvéve a Dartonita.* Te vagy a szemem, szám, a fülem ezen az elátkozott vidéken!

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: délelőtt és kora délután



*Kicsit értetlenül néz rád Ranti, de biccentve felel:

- Rendben Atyám!

*Egész délelőtt lovagoltok, közben felkaptattok néhány kisebb dombra, átkeltek egy sekély és keskeny folyócskán.
Már jócskán délután van, amikor egy kis falut pillantasz meg az egyik útkanyarulat után. Kissé nagyobb, mint az előző volt, egy gyenge földsánc is van körülötte. Közeledve látod, hogy többen mozgolódnak ebben a faluban, mint az előzőben. Néhány nagyobb, kétszintes épület is van. Ranti rádsandít, és szól:

- Van itt egy kocsma is, és a legtöbbször egy csapatra való katona, akik az áthaladást ellenőrzik. Mit mondjak neki, ha felőled kérdezősködnek?

*Látszik rajta, hogy ideges, de elég jól viseli. Úgy tűnik, hogy nem fél.*

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*A középkorú férfi szavait hallgatva értetlenül néz, majd miután visssza bement a házba, azt hiszi ennyi volt a vendégszeretet és nem törödnek vele többet. Mikor éppen indulna, kilép egy nő és ismerős nyelvet hall.*

-Üdvözletem neked is és uradnak is. Jól sejti az urad, külhoni vagyok. Tegnap keltem át az Eronei határon. Élelmet szeretnék kérni és a lovamnak abrakot, ha van mit megosztanotok velem.

*Mondja, mikozben a férfire sandít, majd elmosolyogja magát aztán ismét a nőre néz. Megvárja mit mond nő, majd ha kap élelmet, akkor leszáll a lováról és kiköti valahova. Majd ismét megszólal.*

-A ti falutok felé jött az az 5-6 lovas, amit hajnaltájt láttam? Ja és mégvalami: nem járt felétek egy magamjata fickó? Valószínűleg úgy nézhetett ki mint én.

[Terda Radovik]

JK: Lerion con Hamal
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: délelőtt



*A nő bólint, majd lefordítja a szavaidat az urának. Az ismételten vartyog valamit az érthetetlen nyelvén, a szöszi pedig fordít:

- Az uram azt mondja, hogy van eladó élelmünk. Három napi abrakot tudunk eladni, huszonöt rézért cserébe, neked pedig talán kitart két napig az a hideg élelem, ami szintén huszonöt réz. Hamar összepakolhatom, összesen ötven réz lesz…Milyen lovasokról beszéltél az imént? Mi nem láttunk senkit…Hozzád hasonló alak? Neki ugyan két szeme volt, de hasonló fekete páncélt hordott mint te, és hozzád hasonló módon viselte a haját is. Tegnap reggel indult innét útnak. Ha jól tudom Olbarise felé tart.

*Ezzel elindul, és bemegy a házba. A férfi csak az ajtóig kíséri, közben folyamatosan beszél hozzá, amiből nem értesz egy árva szót sem.
Legalább öt percet várakozol, amikor kijön végre a szőke nő. Egy közepesen teli zsákot hoz, amit letesz eléd a földre, majd szól:

- Akkor ötven réz lesz. Van benne a lovadnak zab, neked pedig kenyér, egy darab sonka, sajt, néhány alma, egy butykos vörösbor. Ha jól meghajtja a lovát, akkor estére átérhet a másik faluba. Ott biztos tud még venni élelmet a kocsmában.

*Nyújtott tenyérrel várja a pénzét.*

[Ichigo]

Lerion con Hamal

<Hohó, szóval akkor az újonc megelőzött már.No nem baj majd utolérem valamelyik táborhelyiségben....csak jó lenne tudni, hogy hol vannak pontosan azok a táborhelyek. Kéne egy térkép is...>

*Amig a nő pakol, kint várakozik az ajtó elött a férfival, majd mikor kilép és a fizetséget kéri, kezébe nyom egy ezüstöt majd megszólal:*

-Még esetleg egy térképet tudna nekem adni, amin rajtavannak a táborhelyek? Esetleg az ura tudhatja hogy hol találhatóak, de ha nem, úgy is jó, csak fordítsa le a gorviki szövegeket.