Örökség [UT]

[Jomadar]

(Armon)

- Ejnye ezek a fránya szőnyegek csak úgy csusszanak az ember lába alatt - mondja miközben finoman megfogja a lányt. Persze amint stabilan áll, óvatosan elengedi.
- Képzelje egyszer olyan szőnyeget láttam, külsőre egy míves ibarai szőttesnek tűnt. Ezer színben pompázott, olyan aprólékos szövésűnek tűnt, nyilvánvalóan avatott mester keze munkája volt. Viszont ha valaki rálépett, kiderült, hogy valójában csak egy folyadék az egész, ami csapdát rejtett... - kezd beszélgetésbe amint kilépnek. Ha valaki meglátja őket, ne azt lássa, hogy megilletődötten sétálgatnak.

[Ayana]

(Ambrose)

Enyhén meg is lepődök a lány reakcióján, hiszen egy ártatlanabb választra, esetleg megfutamodásra számítottam. De ezután már én is szenvedélyesebben vetem bele magam a csókmámorba és szorosabban ölelem derekát. Kezemmel, mellyel eddig az ő kezét szorítottam, most hajába túrok, s úgy szorítom magamhoz fejét, mintha attól félnék, hogy elmenekülne.
Az eszem csak azon az egy dolgon jár, hogy hová is vihetném Isabót.
<A házba nem lehet, mert a cselédek pletykásak, az istálló mégsem illik egy nemes kisasszonyhoz, idekinn már hűvös az idő...>
Azon gondolkodok - már amennyire vágyaim engedik -, nincs-e valami lószag, szemtanú, hideg és aránylag koszmentes megoldás.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Armon Vilonio
__________________________________________________

A lány hálás, hogy az esést nem használtad ki egyéb, tisztességetelenebb közeledésre, és hogy amikor elhagytátok a szobát, beszélgetve tettétek, nem cinkos hallgatásban.
Figyelmes hallgatóság, persze hitetlenkedett a képlékennyé váló szőnyeg meséjén, de a vacsora így már csak kellemesen indulhat.
Az úr ázánál mesterszakács lakhat, mind a gyöngyöző húsleves, mint a sült a finom fűzerezésű burgonya és válogatott zöldségből álló saláta, no meg az édes krémes desszertsütemény után megnyalhattad mind a 10 ujjad. A vacsora borral zárult, Alessia is kapott egy kicsit.
Az úr vacsora közben hallgathatta, ahogy a lánya méltatja tudásod s azt, türelmes énektanár vagy. Don Lumino holnapra ígérte a hárfát, úgy néz ki, szerencséje lesz, szert tesz egyre. Szólt, délelőtt vár, hogy még egy utolsó próbát a lányával tegyél, s az ebédre is hivatalos vagy. Uzsonnaidőben érkeznek a vendégei, a birtok parkjában, majdnem a parton lesz egy kis összejövetel, majd a zeneteremben az általad és a lánya által előadott zene és dal, végül elképzelhető, a férfiak részéről kártyázással végződik az este, a nők részéről beszélgetésben.
Alessia a kocsidhoz kísér:
-Várom önt, mikor a nap már a Niose fokon jár! -búcsúzóul megsimította kézfejed.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

A villa parkjában állt egy ritkán használt pavilon. Az épületbenlegutoljára gyerekként jártál, amikor is testvéreiddel abban játszottatok, vagy ha nyáridőben tartózkodtatok a villában, akkor ott is aludtatok, kalandként élve meg, hogy nem a nagy házban tértetek nyugovóra.
A pavilont most senki nem használta, reméled, nincs zárva.
Isabo nem menekül, csak beleréved a csókodba. Halkan felsóhajt, amikor elemeled szád, hogy a pavilonhoz kísérd.
Bár nem vagy a vallásosság mintaszobra, úgy tűnik, a huncutabbik angyal veled van: a pavilon ajtaja nyitva. Belépve oda -a lány megy veled, dehogy akar most megpattanni!- látod, a bútorzat sokat változott gyerekkorod óta. Egy sötétre pácolt, jókora étkezőasztal állt az egyhelységes épületben, amin gyertyatartó állt, alvó gyertyákkal. Egy ásító kandalló sötét szája néz kettősötökre, a régi fonott karosszékek párnáikkal elköltöztek innen, ahogy az ágyak is, amin gyerekként itt aludtatok.
Isabo izgatottan kapkodta a levegőt, biztos a fűzője is szerepet játszott ebben.

[Jomadar]

//ööö Niose fok??? help
Egy parti kiemelkedés, amit a helyiek Niose foknak neveznek. ha a nap már csak aljával súrolja ezt a fokot, abban az órában várnak a birtokra //

[Ayana]

(Ambrose)

<A pavilon! Hát persze! Az tökéletes lesz...>
Kézen fogom Isabót és sietős léptekkel indulok meg vele gyerekkori szép élményeim színhelyére, hogy melléjük egy újat is szerezzek.
Odabenn nem gyújtok gyertyát, egyrészt jelen pillanatban ilyen felesleges dolgokkal nem törődök, másrészt kintről felfigyelhetnek a fényre. Az ajtót viszont bereteszelem (ha van rajta retesz) a biztonság kedvéért.
Egy kicsit csalódott vagyok, hogy már nem a régi, megszokott bútorzat foglal helyet a helyiségben, de itt még mindig jobb, mint odakinn.
Alighogy az ajtó becsukódik mögöttünk, újfent csókjaimmal kezdem ostromolni a lányt, és nekilátok, hogy megszabadítsam a kényelmetlen fűzőjétől, ha már úgyis nehezen kap benne levegőt.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

Ügyetlenkedés árán, de meglazul az a fűző, könnyebbül is a lány légzése, de szaporasága megmarad.
-Ó, ha tudnád, mióta szerettem volna veled talákozni! Azt beszélték, nagyon megváltoztál és igazi férfivá értél! S milyen igazuk volt! De a külsőd nem voltak képesek igazán leírni!
Úgy látszik, Isabó különleges kegynek vette, hogy veled lehet, sőt, egyenesen a többi nő felé emelkedett általa, s ez külön fűszerezhette érzékeit, mert még hevesebben csókolt vissza, és egészen szorosan hozzád préselte ifjú testét. Az asztalhoz hátrált veled, mikor pedig feneke a lap szélének ütközött, nem teketóriázott, felült rá, és combjaival közrefogott téged. Az sem érdekelte, hogy ettől szoknyája össze fog gyűrődni.

[Ayana]

(Ambrose)

- Én pedig nem is gondoltam arra, hogy abból a csöpp kislányból egyszer egy ilyen csodás ékkő lesz, akit most a karjaimban tartok! - vágok vissza egy bókkal, ha már a lány is hiúságom legyezgeti. Egy ilyen vallomás után számomra már nincs megállás. Felsegítem az asztalra és tovább lazítom a fűzőjét, aztán ruhája egyéb részein is felkutatom a kötőket és egyéb "zárszerkezeteket", melyek kioldásra várnak.

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani (Alberto con Montegrotto)

-Nos igen a művészeknek fontos a múzsájuk és ugye mindenki saját szájíze szerint választja meg hogy miben találja azt.

-Megvallom magam is szépségesnek találom az itteni környéket ugyanis én nem helyi születésű vagyok, sőt még birtokaim sincsenek erre felé. Csupán Don Luminoval közös barátom jó kívánságait jöttem tolmácsolni.

<Tényleg kakaóval kereskednek, halottam már erről az italról, de még nem kosoltam, hmm akkor jo gazdag fickó lehet ez a Lumino, de mi motiválhatja az öreget azt még mindig nem tudom.>

-Nos én birtokaimból bányáimból élek innen jó messzire, de még javában shadonban.

-Szóval, ön szépnek találja a mi hazánkat? Tudja én is mindig így gondoltam az Ibarára, mesélne ön vagy kedves Afzal az önök hazájáról.

<Inkább ők beszéljenek mint én, és a szám is kiszáradt.>

*Kecsesen int az inasnak, de szó nem hagyja el a száját.*

<Erről általában tudják hogy mi a dolguk. Remélem ez itt is működni fog.>

[Jomadar]

//ööö Niose fok??? help
Egy parti kiemelkedés, amit a helyiek Niose foknak neveznek. ha a nap már csak aljával súrolja ezt a fokot, abban az órában várnak a birtokra //

// A már csak az aljával azt jelenti, hogy még fölfelé tart, hiszen akkor kezdi a tetejével . Szóval valamikor késő délelőtt gondolom.//

- Alig várom a pillanatot... -hajol meg.
Aztán mintha csak ép akkor jutna eszébe:
- Szokott édeset álmodni?
Ha a válasz kérdő kifejezés a lány arcán, vagy csak pillanatnyi zavar:
- Az édes álom segít a másnapi harmónia megteremtésében. Elalvás előtt gondoljon valami kedves dologra. Szép álmokat! - lengeti meg utoljára darutollas kalapját, majd kényelmes léptekkel távozik.

Elindul visszafelé a szállására.

[Mesemondó]

//Nem egészen. Pontatlan voltam. A fok keleten áll, s ha a nap felkel, de aljával elhagyja a fokot, épp délelőtt egy adott szakát jelentené, nem késő délutánt. Főleg, hogy akkor már rég ott kell készen állnotok, dalra készen a birtok vendégei előtt //

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, délelőtt
Résztvevők: Armon Vilonio
__________________________________________________

A kocsi Morosini házáig vitt. Comborád nbem hányta magát össze, szerencsére, de nagyon húzta a lóbőrt, úgy fest, reggel, ha magához tér, jól állsz majd vele

Másnap tettre kész vagy és friss. Igen jó oldaladról kell bemutatkoznod az úr, de legfőképp a kisasszony előtt. Alkalmi ruhával éppen rendelkezel, egy reggeli fürdő pedig aztán még üdébbé tehet, mint egyébként.
Komád indulás előtt ült fel ágyán, teljesen beduzzadt szemekkel, még a nappal sem votl tisztában.
-Te meg hová készülsz így kiöltözve? Ú, de fáj a fejem! Mennyit aludtam, Armon? Reggeliszagot érzek? Te szent Domvik, egy falat le nem menne most a torkomon! -viszolygott.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, reggel
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

A reggel pucéran talál hálószobádban, szétvetett tagokkal. Odakinn lombsusogás jelezte, szeles egy nap elébe nézel. Ám tagjaid kellemes fáradtsága eszedbe jutattja, hogyan zajlott a tegnap este: talán a kelleténél közelebbről is megismerkedtél a szomszéd kikapós lányával Isabót úgy feltüzelted, hogy nem várta meg, míg a ruhájával bíbelődsz, inkább csípőig felhúzta szoknyáját, megszabadult kisnadrágjától, s így édesgetett magához. Ártatlan volt, de nem sokáig: szabadulni akart tőle nagyon, és nálad hagyni mihamarább. Hála felfokozott érzékeinek, nem élte meg tragédiával lányságának elvesztését.
Kár, hogy nem ringathattad még karjaid között egy kicsit, de a szomszéd birtokról szólongatni kezdték isabót, mennie kellett. Remegő tagokkal, gyűrt ruhával, kipirultan búcsúzott tőled, fogadkozva, ezt sosem felejti el, s kívánja, máskor is hozzon össze titeket a sors! Még azt a balga megjegyzést is elejtette, mi lenne, ha apja téged választana neki férjéül! Ah, a naivság csúcsa! Csak nem belédszerelmesedett ezen az estén?
A reggel fényében fakult annak lehetősége, hogy üldözni fog téged vonzalmával. Ám a mai nap programja -vívás annak a gyermekdalokat költő bőréért- nem hagyott téged heverészve.

[Jomadar]

(Armon)

//Késő délELŐTTet írtam Figyu! Az álom dolgot azért ültettem a lány fülébe, hogy esély adjak neki, hogy összetalálkozzunk álmunkban. Nem sikerült?//

* Nem bánom, hogy alszik még, sokkal rosszabb lenne, ha erőnek-erejével maga akarna elmenni inkább az előadást megtartani.

- Figyelj cimbora, sokkal tartozol. Mint nyilván lassan ráeszmélsz, jelenésed volt a nemesúr házában, amit csúnyán átaludtál. Amint megbeszéltük, magam indultam kimenteni téged, bár nem tudom, emlékszel-e, nem voltál túl jó állpotban. Nagy mázlid, hogy ügyeskezű zenész hírében állsz, így amikor azt állítottam, hogy annyit gyakoroltál, hogy kiütötted magad, nem gerjedtek szörnyű haragra, bár nem tudom, mennyire hittek nekem valójában. Viszont mivel az előadást meg kell tartani és arra gyakorolni is kellett, magam vállaltam el, hogy segítek rajtad és így ma hegedűjátékot tartunk zongoradallamok helyett. Nem kell aggódnod, a nagyúr meghallgatta a játékomat és nagyon is ínyére valónak találta. Szóval megmentettelek.
- Egyébként hogy vagy? - kérdi tejesen őszintén.
- Nem kellene komolyan elgondolkodnod, hogy leállsz az ivással? Tönkreteszed magad, és ha így haladsz, egy nagy művész pályája kurta véget fog érni.
- Gyere hozok valami reggelit mindkettőnknek, ha tudsz egyél belőle, ha nem, akkor legalább szokd a látványát. Utána neked is javallok egy forró fürdőt, hacsak nem akarsz estig macskajajtól nyögni.

[Ayana]

(Ambrose)

Arcomon elégedett vigyorral ébredek a nap sugaraira. Az előző este igen jól sikerült, így nagy önbizalomma nézek a délutáni párbaj elébe.
Az esti kaland után már csak annyira volt energiám, hogy egy rövid bejegyzést firkantsak a naplómba - melybe hébe-hóba írok, amikor kedvem tartja -, mégpedig donna Ximenáról és Isabóról. Ezután már csak lemosakodtam és ágyba bújtam.
<Remélem a mai nap se lesz kevésbé izgalommentes.>
Reggeli első utam a tükörhöz vezet, aztán köntöst és házipapucsot veszek magamra és elmegyek reggelizni. Mikor végeztem, előkészítem a vívóöltözékem, melyet majd csak indulás előtt fogok felvenni, illetve rapírom is melléjük helyezem.
Ha semmi érdekes nem történik délelőtt, úgy az időmet versek olvasásával, az előző napi elmlékek visszaidézésével és pihenéssel töltöm, ebédre nem eszek túl sokat, hogy ne zavarjon a teli hasam a későbbiekben. Továbbá elküldöm az egyik inast don Mirvohoz azzal az üzenettel, hogy a párbaj előtt érte megyek, ha kíván velem együtt megérkezni.

[Alauron]

(Mauno)

- A múzsa, oly törékeny, és nehezen megfogható, mint egy szűzlány, aki vonakodva menekül, de mégis legfőbb vágya, hogy megfogják. Én az utazásaim során kergetem, és lelem meg a sok emberben és szépségben amivel találkozom. Nem is képzelné kedves uram, hány meg hány helyen fordultam már meg. -henceg.- De mégis, szívfájdalom Ibarában még nem jártam. Mostanában nem is érdemes arra utazgatni, nagy háború dúlja fel a vidéket, mert az Ősi Nép kikelt a katakombáiból, és vérre szomjazik. -belekortyol a poharába, aztán tovább folytatja a beszélgetést. - Tehát ön nem is ismeri a vendégek zömét. Kár. De mondjacsak, szokott kártyázni? Ha úgysem lesz túl sok ismerőse itt, nyugodtan csatlakozhatna hozzánk, hisz máris van két barátja.