_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________
*Bizony, hogy nem csak Urc érzete a helyzetet vészesnek, ugyanis Tall is igencsak tekinget körbe, s keres valamit. Mozgása megfontoltabb, nem siet, nem kapkod, s tartása feszült, mint egy ragadozó fenevad, aki épp az áldozatát cserkészi be és bármelyik pillanatban ugorhat.
Milla valamit megsejthetett a dologból, hiába, hogy a két harcos hallgatott a közelgő veszélyről, mert közelebb húzódott Urchoz, és arcán látható az aggódás, félelem egyre jobban megmutatkozó jelei - de az is lehet, hogy ő is érzi, valami történni fog...
Pár métert haladtok, amikor Tall megáll, és csak meredten figyel előre. Szemből (bár szellő, légmozgás nincs az alagútban) egy idegen orrfacsaró bűzt érzel Urc. Ez már bizony hasonlít arra a szagra amit a hajón voltál kénytelen megszokni ideérkezvén.
Tallt 2-3 lépéssel beéritek, s bár neked még a nyakadat sem kell nyújtóztatnod, hogy lásd miért torpant meg a nő. A fáklya fényétől tőlletek úgy 20 lábnyira valamivel magasabban mint egy láb, két vörösen világító szempár mered rátok. Nem mozdul, s még csak pillanatra sem takarja el sötétség - bármi is legyen az nem pislog. Alakja a sötétségbe vész, pusztán csak körvonala az ami látszódik - Két lábon álló valami lehet, de közelebb kell menni, hogy lásd jobban vagy megvárni míg ez a valami közelebb jön felétek. A vészharang rendületlenül csilingel odabent, nem jót súgnak az ösztöneid jelenleg.*