Utcák, sikátorok

[Rayvanur]

(Gorgun)

Az intést hívásnak tekintem ezért egy válrándítás keretében elindulok utána.

[Dorio Racchini]

(Lorin)

A nő egy fakó mosolyt erőltet arcára, de azért még mindig nagyon látszik rajta sértettsége. Amint töltesz a poharába, azonnal fel is hajtja a felét. Valószínűleg az előző itala hatására, megjelent arcán egy kis pír.
- Ez itt Erion - mondja a nő tagoltan, a szavakat jól elkülönítva, mintha egy hülyéhez beszélne (vagy mintha az alkohol lassítaná a nyelvét?). - Elég sok negyedből áll, a felében mégcsak nem is jártam, pedig mióta megszülettem, itt élek. Pontosabban: az örömnegyedben. Két árvaházban nevelkedtem, aztán csatlakoztam egy bordélyhoz és kurva lettem - vigyorog, mint a tejbetök. - Bár elég sok kurva van rajtam kívül is itt, de gondoltam talán szerencsésebb leszek, mint ők, mert kevésbé vagyok rusnya, mint sokuk. Képzeld, némelyik bordélyban még ork nőt is tartanak! Úgy hallottam, rácsok mögött tartják leláncolva és a kuncsaftot csak saját felelősségére engedik be - nevet fel jóízűen. - Te megkettyintenél egy ork nőt? - kérdi tőled vigyorogva, és egész visszaköltözött belé az élet, úgyhogy valószínűleg nem víz volt az átlátszó folyadék, amit Tai töltött neki távozása előtt.

[Dorio Racchini]

(Grik)

A nő az emeletre vezet téged azon a csigalépcsőn, melyet már láttál, mikor az irodájába tartottatok Rix-szel.
A lépcső elég régi, minden lépésetek alatt nyikorog, de még néhány évig talán bírni fogja, mielőtt megadja magát, s talán egy ártatlan gyerek halálát okozza ezzel.
- A második emeletre megyünk. Míg felérünk, mesélj nekem egy kicsit magadról! Honnan jöttél, mivel foglalkozol... tudod, szeretnélek egy kicsit megismerni - mosolyog rád továbbra is kedvesen. Ennek a kérésnek nem is tudsz ellenállni. Őt olyan személynek látod, akinek bármit elmondhatsz, őszintén, és sose tudnál hazudni neki, vagy valamit elhallgatni előle.

//Játéktechnikai infó: Nem csak egy sugallat, hogy nem tudnál neki hazudni, de nem is hazudhatsz, mert...! Ez KM-i titok! //

[Dorio Racchini]

(Gorgun)

A városőrök egy kisebb őrsre vezetnek, és besegítenek a sérült férfi cipelésében is. Az utatok nem tart tovább, mint tíz perc, s visszafelé, a negyed sűrűje felé vezet, ahonnan jöttél.
Az őrsön ücsörög még három városőr - ők lehetnek a váltás - ketten kártyáznak, a harmadiknak pedig egy írótoll van a kezében és egy papír fölött görnyed, arcán görcsös kifejezéssel. Amint beléptek, mindegyikük abbahagyja, ami csinál és felétek néz.
Az egyik zsugás szólal meg először, és vált néhány szót a téged kísérő őrök vezetőjével, közben sűrűn pillantgatnak feléd, és "társad" felé, fejrázások, és értetlen kézmozdulatok közepette, hol gyanakodva, hol hitetlenkedve.
A helyiségben amúgy van egy kisebb börtöncella is, mely most épp üresen áll. Valószínűleg ide csak ideiglenesen helyeznek el rabokat, míg át nem szállítják őket egy börtönbe.
A sérült fickót közben a maradék őrök nagy nehezen stabil ülőhelyzetbe helyezik egy széken, majd az egyikük elhagyja az őrsöt.

[Nibur Sakraf]

(Grik)

Követi a nőt. Közben elég tömören fogalmazza meg a válaszát szokásához híven:
-A messzi északról érkeztem a nevelő apámmal. Ennek már elég hosszú ideje. Itt Erionban először színészkedéssel foglalkoztunk, majd visszatértünk a nevelőapám eredeti mesterségéhez, mely abból állt, hogy a gazdagabb polgárok fölös pénzét kölcsönvettük. Próbálja a mesterségét minél szebben körbeírni, hogy jobb színben tünjék fel
-Sajnos amióta meghalt elég magányos vagyok....

[Lorin O Krell]

(Lorin)

A kérdés hallatán kiotör belőlle a röhögés( többek között az alkohatására) .
-Hogy egy ork nőt???muhahaha....egy orknőt...hehehe...-abba hadja a nevetést és iszik egy keveset, majd válaszol a szokatlan kérdésre.( ezzel próbálja palástolni meglepettségét)

<<Kurva?... hm olyan furca ezt egy nőtől hallani.. ráadásul saját magárol beszél! Lehet csak belátja hogy neki ez a szerep jutott? VAgy enyire cudar volt az élete? Szókimondosága meglep.Nagyon. Nem az a kertelő fajta... Nem is bánom. Sőt!>>

-Ahoz hogy erre szánjam el magam nem volna elég a hely összes itala... Bár életem során mág nem sok ork nőt láttam de enyiből is egyszerű következtetést vontam le. Inkább valók erőmüvésznek mint szeretőnek... - felhajtja itala maradékát
-Tudod nekem csak a fajtámbeli nők tetszenek . Persze volt hogy szemet vetettem egy elf szépségre csak aztán ki is ábrándultam belőlle.Tudod ők nem az a közöködő fajta.
Persze remek ijjászok de egy Arelitával nem vetekedhetnek! -

-És te te összebulynál egy orkkal? Egy sörtől bűzlő a pofájában ujjnyi agyarakkal tetszelgő ork vitézzel??? Kérdezi nevetve.-

Ha az ital elfogy tölt magának és a nőnek is .

- És vajon egy olyan szépségnek mint te mi lehet a neve?-kérdwzi gyermekies arrcal- engem Lorinnal hívnak.


-

[Dorio Racchini]

(Grik)

- Csak nem egy kis színészhez van szerencsém? - kérdi a nő arcán valódi meglepetéssel. - Csodálatos foglalkozás! - ragyognak fel szürke szemei, mintha nem is hallotta volna, hogy még valami mást is mondtál ezután. - Hajdanán én is foglalkoztam színészettel. De az már nagyon régen volt. Még kislánykoromban. De sajnos nem volt hozzá akkora tehetségem, mellyel hírnevet szerezhettem volna magamnak a műkedvelők körében. Az igazság az, hogy ehhez hozzájárult az is, hogy árvaházban nevelkedtem. Ebben az árvaházban - mutat körbe szabad kezével, miközben befordultok a második emeleti folyosóra, melyen jónéhány ajtó sorakozik.
- Mikor kezdtem kinőni gyermeki testemet, s megjelentek rajtam a nőiesség első vonásai, egy kedves nő érkezett, aki nagy szerencsémre engem választott ki a többi gyerek közül és kitaníttatott, hogy ne az utca legyen a jövőm, mint a többi lelencnek.
Szinte a folyosó végéig mentek, amikor megáll a nő az egyik ajtó előtt és kezét a kilincsre teszi, de még nem nyomja azt le.
- Nem sokkal azután, hogy elértem a felnőttkort, az örökbefogadó anyám egy szörnyű, kínzó betegségben kilehelte lelkét. Rettentő meglepetésemre annyi pénzt hagyott rám, amennyiről álmodni se tudtam volna árva gyerekként. Hónapokon keresztül úgy éltem belőle, mint egy hercegnő. Mindent megkaptam, amit akartam: drága ruhákat, különleges ételeket, távoli tájak ritka és értékes műtárgyait, előkelő parfümöket. De aztán a temérdek pénz elfogyott. Ekkor úgy tűnt, az Istennő ismét rám mosolygott, mégha keserédes is volt mosolya. Az árvaház előző igazgatónőjét meggyilkolták néhány nála lévő rézpénzért. Úgy éreztem, tartozam annyival neki és a gyerekeknek, hogy átveszem a helyét.
Ezúttal lenyomja a kilincset és egy kis szoba tárul elétek, melyben három ágy áll. Valaha ebben is gyerekek laktak és betöltötték vidám kacajukkal a helyiséget, de mára már csak néhány roskatag, szúette bútor maradt benne és molyrágta függönyök, s a hajdanvolt ifjonti kacajok néma kísértete. Ki tudja, élnek-e még egyáltalán a szoba előző lakói?
- Nem kapunk túl sok pénzt a várostól az árvaház fenntartására - szólal meg a nő, mintegy magyarázkodásképpen a szoba állapotára. - Az épület már nem olyan, mint újkorában. Nekiláttunk az újjáépítésnek, de először a fontos helyiségeket vettük célba. Ezt a szobát már nagyon régen használtuk. A lakói mind kirepültek innen.

[Dorio Racchini]

(Lorin)

Nevetésedre a nő veled együtt nevet, aztán miután kérdeztél, válaszol.
- Ha lenne annyi pénze, amennyi elegendő lenne undorom legyőzéséhez, akkor igen. Akár igen - újra felnevet és iszik a poharában lévő maradék borból, úgyhogy tölthetsz is újra neki. Ezzel a kancsód félig ki is ürül.
- Elora - nyújt neked kezet, mintha kézcsókot várna, de közben elvihogja magát a helyzet abszurdságán, hogy valaki egy örömlánynak csókoljon kezet.
- Szóval, Lorin - ejti ki lágy hansúllyal a neved. - Mit terveztél erre az estére?

[Nibur Sakraf]

(Grik)

-Ohh...sajnos nem sikerült nekem sem túl nagy hírnévre szert tennem, meg már régen is volt
*Pironkodik, és megkönnyebbül, hogy nem került a figyelem központjába mondatának második fele.*
-Igazán árva volt? Pedig nem is mertem volna gondolni egy ilyen finom úrihölgyről. Talán ezért is olyan kedves. Tudja a magasabb körökben mozgó dámák nem bánnának túl jól egy hozzám hasonlóval...
*Kissé elszomorodik*
//színészkedik, h sajnálatot ébresszen vendéglátójában//
*A helyiségbe bepillantva körbeméri a szobát*
-Ó..igazán jó, takaros kis szobának tűnik ez. Éppen nekem való.
*Mosolyog rá a nőre hálásan.*
//Újabb színészkedés, és most pedig bizalom ébresztés céljából //
<<Hát ha kacajjal nem is, de horkolással biztos megtöltöm ezt a szobát.>>
*Somolyog magában*

[Dorio Racchini]

(Grik)

A nő meleg pillantást vet rád, majd vigasztalásképpen megsimogatja fejed.
- Biztos nehéz sorsod volt. Meg tudom érteni, a mi életünk sem megy túl jól, de én mindent megteszek a gyerekekért. Most egy kis időre magadra hagylak, majd úgy fél óra múlva kezdődik a vacsora. Az étkező az első emeleten van, nem lesz nehéz megtalálnod. Ha valami gondod akadna, engem megtalálsz a földszinti irodámban, vagy kérdezősködhetsz az árváktól. Néhányan még ezen az emeleten is laknak, a többiek az elsőn. A harmadik emeletet tárolásra használjuk, mivel a padlás elég veszélyes, helyenként korhadt a fa, így oda nem igazán járunk fel.
Azzal elereszti a nő a kezed és kilép a szobából. Még visszafordul:
- Akkor várunk a vacsoránál! - mondja, aztán elindul a folyosón visszafelé.

[Lorin O Krell]

(Lorin)

-Örülök hogy találkoztunk Elora.

-Hogy ma estére?Nem még nem terveztem semmit. Tudod épp most vetődtem ide a távoli Erigow hatalmas tornyokkal övezett városából.

-És te? Neked van már terved ? Vagy az előző modortalan Úr -márha nevezhetem úrnak- mindentől elvette a kedved? -Hajol hozzá egészen közel és várja a lány válaszát. Közben végig a lány szemébe néz és megkapoan mosolyog.

[Nibur Sakraf]

(Grik)

*Elégedetten nyugtázza magában, hogy sikeresen a nő bizalmába férkőzött...bár egy kósza gondolat azért ott motoszkál a fejében, miszerint ez túl könnyen ment, és egyáltalán ahhoz képest, hogy idegen, nagyon kedvesen bánik vele a nő.*

-Hát igen. Eléggé rögös volt az eddigi életem...Mégegyszer nagyon köszönöm a kedvességét...
*Ezt megerősítve alázatosan lehajtja fejét*
-Ott leszek a vacsorán.
*Búcsúzik mosolyogva, majd belép a szobába. Körbepillant, jól megnéz magának mindent, majd behajtja az ajtót maga mögött. Kinéz az ablakokon. Atnézi a szekrényeket, és az ágyat. Jó alaposan felméri a szobát...soha nem lehet tudni alapon. Ha nem talál semmit, akkor kicsit ledől az ágyra. Jó már kicsit pihenni...*

[Dorio Racchini]

(Lorin)

- Tudod, azért kérdeztem, van-e már estére terved, mert nekem van - sejtelmesen elvigyorodik és a füledhez hajol, lehelete csiklandozza nyakad. - Úgy gondoltam, ma este szórakoznék, munkán kívül.
//Tehát ingyen szex! //
- Ha gondolod, közben mesélhetsz Erigowról is, mert még sose jártam más országban. Biztos nagyon tudatlannak tartasz, de mégcsak nem is tudom, milyen országok lehetnek a világon, leszámítva egyet-kettőt, ahonnan már érkezett "vendégem".

[Dorio Racchini]

(Grik)

A szobában semmi érdemlegeset nem találsz, csak néhány kiporolásra szoruló pokrócot az ócska szekrényben, pár molylepkét és néhány egyéb apró rovart, pókot, melyek nem fognak nagy bosszúságot okozni.
Az ágyat is kipróbálod, mely nem túl puha, de azért jó lesz estére.
Az ablakból egy főutcára látsz, mely annyiban különbözik a sikátortól, hogy valamivel szélesebb és emberek mennek rajta ide-oda, néhány utcai árus próbálkozik a járókelők bizalmába férkőzni kisebb-nagyobb sikerrel, és kivételesen örömlányt nem látsz, tehát elképzelhető, hogy van a közelben egy jobb nevű bordély, mely távoltartja a betolakodókat.

[Lorin O Krell]

(Lorin)

- Már hogy tartanálak tudatlannak? Én se jártam még olyan sok helyen! Éppenséggel még Erionban sem... De ahogy elnézem megérte !
- A sok utazás amúgyis fárasztó. reggeltől estig lovagolni és közben nem találni egyetlen lakott vidéket nem találkozni senkivel az egy ideig kellemes ha az ember szereti a természetet de utánna már nyomasztó bizonyos dolgok hiánya...-sandít ismét a nőre

Közben Elora derekára csúsztatja kezét.
- Kérsz még egy italt vagy esetleg vonuljunk csendesebb helyre?-teszi fel a költői kérdést.