Utak, ösvények, csapások

[Erin O'Shanon]

<Ez nam jó jel....>

<Te jó Domvik..........ez a mi szerencsénk.Ellenségei akiről nem is beszélt nagyszerű.>

<Uram atyám szegény Hene....nem is tudtam, hogy szegénynek ilyen kicsi.........>

Messana sajnos lassan csúszik ki a tokból biztosan azért mert régen nem foglalkoztam vele eleget.Ez biztos nem az én párbajom lesz.

<Most harcolni kell.Bármik is ezek le fogm győzni őket....>

Szilárdan elhatározom magam, és úgy is teszek.
<Ha harc legyen harc...Le fogom ezt az árnyat győzni bármi áron....Az élet úgyis játék.>

[Lianna Pentangelin]

________________________________
Résztvevő: Roaen O'Shanon
Helyszín: úton
Időpont: este
_________________________________

A fegyveredet még nem harapta rozsda, de tény, hálátlan szeretője voltál
Egy éjjáró csapott le rád. Lábával félrerúgta a fegyvered s csápjaival megragadta a vállad. Rántott rajtad egyet. Félő volt, felemel s elhajint. A csápol végén lévő tüskék benyomódtak az ingedbe, majd átszakítva azt a bőrödbe. A rapírod még kezedben volt. Hogyan folytatod?

//Igen, cselekménytervet is kérek, nem puszta értékeket, hogy magam szívjam ki, milyen stílusban óhajtod a karid mozgatni //

[Erin O'Shanon]

A lábszerű kinövést megpróbálom levágni(Messana balkezembe át<Kézváltás>és gyors csapás lefelé.), és minél hamarabb szabadulni a szorításból.Óvakodok a csápok további támadásától.Az oldalról jövő támadásokat mozgással próbálom kivédeni.Egyenes előreszúrásokkal illetve gyorsaságom kihasználásával,trükközök.

<Megsebesültem.Ez nem rebbent ki a ritmusomból, az irányítást nem szabad elvesztenem, mert akkor halott vagyok>-emlékeztetem magam bölcs mestereim első tanításásra.

A függőleges köröket leíró pengém suhog,és hirtelen kifelétörő vágásokat és szúrásokat teszek.Ez a kaszabolás megzavarhatja, és eztán gyors kézváltással erőteljes döfést indítok a szörny felé.

<Ha ez sem sikerül muszály leszek döntő csapást mérni erre a mocsokra.Messana tudom nem voltam jó gazdád,de azért most segíts meg!>

[Iymer]

- No, azért olyan nagy baj nincs, mert ha meglépünk, nem találnak meg, nem tudják kik vagyunk. Másrészt meg asszonyról van szó, aki elvesztette már ártatlanságát, semmiképp sem számíthat a pap egy leány jegyajándékára, vagy olyasmi értékre. Harmadrészt meg hallottad, az asszonyszemély csábította bűnre Sikent, amit valószínűleg a pap sem szeretne, ha fennen hangoztatnánk - pláne az egyházközsége előtt. - Sikenhez fordulok - Azért ha odébb érünk, majd gyónj meg.
- Hogy mit kaphat? Szerintem egy ezüstnél nem lesz több, feltéve ha a pap megelégszik pénzzel. Ha nem, akkor kiszabhat vagy tíz miatyánkot meg üdvözlégyet, vagy meaculpát. Esetleg - ezt Cestin atya mesélte, és szerintem a legrosszabb, főleg, ha otthon lennénk - hogy végig kell állnia egy misét egy szál ingben, gyertyával a kézben. Ha be akarna tartani neked, legalább a másfélszeresére, vagy a kétszeresére húzná a misét. Vagy valami ilyesmi. Ilyenkor szerintem meglódul ám az ember fantáziája!

- Fizetve. Az jó. Egy gonddal kevesebb.

Elindulok, majd eszmbe jut még valami. Sikenhez fordulok:
- Hogy hívják a papot, meg a feleségét?

Majd a válasz után elindulok a faluba vissza, a hangok felé.

[Lianna Pentangelin]

________________________________
Résztvevő: Roaen O'Shanon
Helyszín: úton
Időpont: este
_________________________________

Az első vágáspróbálkozás sikerült, a csáp ernyedten lógott le rólad, mert a tüskék még benned voltak, a végtag bal vállad verdeste mozgásod miatt.
De még számtalan csáp akadt ott, amiknek tüskés végei testedbe fúródtak (-6fp) s fájtak rendesen. Váratlanul lábujjhegyre kényszerültél, mert fel akart emelni a lény. Rajtad van, ha mozdulsz, ő veled mozdul, mert kapcsolatban van veled csápjai révén. Mint egy jókora pióca a testeden. Óvatosnak kell lenned, nehogy magadban is kárt tegyél, a lény célja az volt, jól rádfonja végtagjait s aztán felemeljen. Talán azt nem kéne megvárni. Így viszont nehéz kaszabolni, karjaid még szabadon, de az éjjáró azon van, lefogja mindkettőt, ne kaszabolhass. S arra is törekszik, kézváltást se használhass. Szorongat téged ez a dög
Ám a szúrásaid, mikor erre kényszerülsz, párszor elérik a lényt. Olyankor megrándul, s pár csápja lazul rajtad, ám mikor épp nem szúrsz, újra próbál rádfonódni.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: hajnalban
_________________________________

-Mi? Hogy pénzen felül visszahív engem bűnbocsánatot tartani térdepelve?! Ne, azt ne! Nem akarok a színe elé kerülni! Ahogy aszemei villogtak, mintha a pkol egyik démona öltött volna testet!-rázta fejét Siken.
- Már pedig ha ezt fogja kérni a pap, visszamész. Van nálad elég pénz, Iymer?-kérdezte a festő. ha kellett, adott.
-A pap nevét nem tudom, a nő Fionának mutatkozott be!
A faluban azon a portán mozgolódás volt, ahol megszálltatok. Három falusi tárgyalt a ház urával, elég feszülten. Pap sehol.

[Erin O'Shanon]

<Ennek a fele se tréfa....ez fájt.Nah akkor ezt fessd meg kispajtás.>

Nagy körívet író csuklómozdulattal elvágom magam a csápoktól.Pár lépést hátrálok.Hátamról letépem a köppenyemet amit bal karomra egy nagy mozdulattal felcsavarok.Ezentúl ezt használom a csápok ellökéséhez.Így a jobb kezemmel szabadabban tudok támadni, vagy épp a lelógó szár takarásából szúrni.

<Itt a vége a dalnak kispajtás.>-Feltüzelve rohamra indulok az árny ellen.

[Iymer]

- Igyekszem minél lejjebb alkudni, de nem tudom, mi lesz a vége. De te meg megcsinálod, értetted?!
- Egy-két ezüst még csak-csak akad...

Lovagolok lassan be a faluba, nézelődök, biztosnak szeretném az utat, hiszen ha baj van, itt menekülök. A templom (gondolom, ott van a paplak is) mellett elmentem? Ott alaposabban nézek szét.

Odamegyek az emberekhez, itt is szétnézek amennyire a köd engedi, oldalt fordítom a lovat:
- Adjon isten! A tiszteletes urat hol találom?

[Lianna Pentangelin]

________________________________
Résztvevő: Roaen O'Shanon
Helyszín: úton
Időpont: este
_________________________________


Az összes csápot nem tudtad elvágni de a javát igen. A lény fájdalmában visszahúzta a többit, de méga tüskék távozása is fájdalommal járt. reméled, húst nem tépett ki belőled. vérzel rendesen, és a karod nehezebben is mozgatod, ne feledjük, főleg felkarod és vállad érte a lény! (-3fp)
Aztán jött a rohamod. A lény ott biggyeszkedett előtted, príma célpont. Ám amikor ott tartottál, hogy rovarként felszúrd, vinnyogós nevetéssel felröppent, és háta mögül, takarásából Haravant kaptad szembe!
Késő volt leállni. Ez a roham elkezdődött, s fél másodpercen belül nem a lényt, hanem őt fogod leszúrni...
A tündér emberi szemmel nem követhető módon megperdült és erősen hárította rohamod, a csuklód belesajdult.
-Figyelj jobban, ember, vagy legközelebb komolyabb kárt tehetsz valakiben!
Azért a hideg víz kivert. ha egy ember állt volna rapírod hegyének túloldalán, tuti betaíláltál volna. Haravan csak fajának és reflexeinek köszönhette, hogy nem lett baj.
Valaki üvöltött egy nagyot. Az egyik lovag lehetett. Az üvöltést éles rikoltás követte, nem emberi torokból, aztán egy éjjáró a földre omlott halomként. Valami a lábadra tekeredett. Egy csáp. Ellenfeled, ki eddig repdesett, leszállt a földre. emberi termetű volt, s arra készült, hogy kirántsa lábaidat magad alól.
A lények hívója fölényes mosollyal figyelte kínotokat, míg nagydarab csatlósa Henét szorongatta, aki hiába markolgatta a lény kezét, nem tudott megszabadulni.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: hajnalban
_________________________________

A templom odébb volt még, hamarább esik útba éjjeli szállásotok. A falu felé menet balra nádas, jobbra apróbb fás ligetek, gyümölcsös terült el.
Meghallva a hangod, az egyik túlhevült falusi (vasvillás) elkiáltotta magát:
-Ő lesz az! Ő gyalázta meg a pap nejét!-erre hárman indultak feléd, egy ököllel, egy sarlóval, a harmadik meg vasvillával. Lovad füleit figyelőre állította.
-Kitaposom a beled, te senkiházi kurafi! Járjuk a világot, és felnyomunk minden asszonyszemélyt?!- tekerte ingujját feljebb a nagyöklű.
-Hogy fojna ki a szemed s száradna le a...!-sziszegte a sarlós.
Az udvar tulaja a ködben csak hunyorgott, te lennél-e a bűnös, vagy sem, de a felhevült földijeit úgy látszik, nem érdekelte...Beh kár, hogy nincs itt a pap! Ő látta Siken képét, ő megmondaná, nem te vagy az a jómadár, aki erre a fogadtatásra rászolgált!

[Iymer]

Ha közel érnek, megugratom a lovat, tartom a távolságot. Ha tovább jönnek, én is tovább megyek, elkergetőzgetünk így egy darabig.
- Hej, de meleg itt a fogadtatás?! Gondolják, hogy ha csak az érdekelne, ami az asszonyaik szoknyája alatt van, itt lennék?

Gondolom, nem sokat használ itt most az ilyen beszéd, így ha csak ez a három van továbbra is, egy darabig távolodunk, majd hirtelen megugratom a lovat, rövid vágtában kikerülöm a dühöngőket, és odaléptetek ahhoz, akinél aludtunk:
- Mondja már meg nekik, gazduram, ki vagyok! Én az éjszaka az igazak álmát aludtam ehol ni a pajtájában!

[Erin O'Shanon]

Amikor majdnem felszúrom Haravant tényleg elindul madnem a meleg h*gy a lábam szárán.
<Te jó Domvik....De örülök, hogy ez az öreg tündér ilyen jól védekezik...>

<Ez a mocsok ilyen trükköket is tud, akkor trükközzünk mi is, de az ő kárára.>

<Domvik segíts meg.....Segíts eljutni hozzá....><Haravan......tudnál egy kicsit segíteni, mondjuk a pengémmel...>

<Esküszöm Messana törődni fogok veled.Megérdemled.>

Amikor a lábamat elkapja ahelyett, hogy elhúznám a lábamat bal kezemmel elkapom a lényet, és a fájdalmat dühre fordítva megrántom, és egyenesen a csáp végén lévő lényt próbálom felszúrni.

<Most nem menekülsz te sz@rzsák!!!>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: faluban
Időpont: hajnalban
_________________________________

A gazdának nehezen ment a lerállítás, a lovag ugratása kellett ahhoz, hogy hátrébb hőköljenek.
-Hogy nézett ki az a szemét, akit ti kerestek, hasonlít rá? Nem kéne minden utazót felszúrnotok!
A hármas visszább fogta hőzöngését.
-Vékony volt és patkányképű.
-Nem is, egérképű.
-Az ugyan olyan!-csapta fülön a fegyvertelen hapsi a vasvillásat.
-Nem, a patkánynak nagy, csupasz farka van!-csillant fel a sarlós képe, akit már ketten csaptak fülön.
-Az kell még most nekünk ide, hosszú, rózsaszín farkú patkány!
A gazda sóhajtott, földijei menthetetlenek.
-Hallotta, patkányképűt keresünk. Maga nem olyan, alkatra sem. Hátra már, ne egymást üssétek! -állt a pofozkodó férfiak közé.
-Menjen a paplakhoz, az a falu közepe táján áll, ott többet tudhat meg!

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Roaen O'Shanon
Helyszín: úton
Időpont: este
_________________________________

Mellé szúrtál, de a csápot egy kétségbeesett suhintással meg tudtad vágni. Az idegen tündér füttyentett egyet. A lényeg felrebbentek, már amelyik fel tudott és elhagyták csapatotokat. A fekete lovagok vérben úsztak, sűrű, fekete vérben ám, ami kicsit csípett, ha bőrt ért. Haravan mérgesen nézett a férfira.
-Ugyan, neheztelsz rám? Tudod, hogy mindig próbára teszlek, ha üzenetet hozok!
-Tamlyn, rühellem a próbáidat. Főleg akkor, ha nem egyedül vagyok, és társaimat is érintik azok a próbák.
Az idegen tündér, azaz Tamlyn vállat rántott. Gorillája elengedte a fulladozó Henét, aki térdre esett. A lovagok dühösen fordultak Haravan felé:
-Te ismered ezt a seggfejt?
-Sajnos igen. És kár, hogy nem seggfej, mert akkor nem tudna beszélni.
A folytatás tündérnyelven haladt, a két alak bezsédbe keveredett, de fegyverét Haravan nem tette el.
A lovagok még megvizsgálták a tetemeket, meg sebeiket, Hene is összekaparta magát és elvonszolta testét a kocsiig. Akik a kocsi alá bújtak, maradtak még ott.
-Aren! Van egy kis változás... Sőt, mondhatni egy kisebb gubanc, amit éged is érint...-intett magához Haravan. Tamlyn kárörvendően vigyorgott, karjait összefonta maga előtt.
-Valri testvérei besároztak téged uralkodónőnk előtt, hogy te tehetsz az állapotáról. Meg ne kérdezd, honnan tudták meg, mi van vele, de azonnal királynőnk elé járultak és bepanaszoltak. És utólag engem is, mert veled lógok és nem teszek semmit azért, hogy megbűnhődj, pedig egy egész sereg hallgat szavamra. Azt akarják, vessenenek kínzókamrába 40 évre, és én úgy moshatom le magamról a szégyent, ha eléjük saját kezemmel viszlek. Mit szólsz hozzá?

[Erin O'Shanon]

<Végre kikészültek ezek a szemét bestiák..>
-Minden rendben?-nézek a lovagok felé.
<Szegény Hene mindig ő húzza a legrövidebbet.>
Letörlöm a rondaság vérét Messanaról.

-Vigyél. .........Kissé kevésébé kedélyesen folytatom- Te Haravan ugye ez csak egy azok közül a jó poénok közül amiket mindig kijátszunk....Mert ha nem akkor, szerinted,hogy reagálok?Főleg amíg kard van a kezemben?