Lakhassyn városa

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*Belül megkönnyebbülök kicsit. Ha hatalmában lenne, már az agyamban turkálna. Lehet, hogy ez egy próba a megbízótól? Lehet, hogy ez az alak sem az akinek mutatja magát?*

- Nem hinném, hogy használhatóságomat a fejemben való turkálása döntené el. Nem áll szándékomban teljesíteni a kérését. - válaszolom halk, de jeges hangon.

Megint csak felkészülök a legrosszabbra, bár kicsit bizakodóbb vagyok mint az előbb... És próbálom kitalálni, ki lehet még a galérián a nőn kívül.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Suttogó Házban
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Az emeleten minimum egy fegyveres lehet - akit láttál is az udvarról - számszeríj volt a kezében.
Morfondíroznál még egy kicsit, azonban azt veszed észre, hogy iszonyú hatalom feszül neki elmédnek, majd azt át is töri. Jeges borzondással teli bénultság következik testednek, elmédnek. A gondolatok csak úgy cikáznak fejedben. Az emlékképek is - Maya...
Láthatatlan csápok túrnak fel szinte mindent, mi eddig rendben sorakozott a zárt "falakon" belül. Először még csak a felszínt kapargatják, de később igen agresszíven egyre mélyebbre és mélyebbre fúrják magukat, esélyt nem adva arra, hogy bármit is tégy ellenük.
Pár perc csupán - bár neked ez óráknak tűnik, amikor ahogy jöttek, úgy hagyják el az elmédet a csápok üresen hagyván fejedet. Meg is szédülsz egy kicsit, s bizony igen jól össze kell szedned magad, hogy talpon tudj maradni - bár semmi káros hatása nem volt a kutakodásnak, mégis úgy érzed forog veled a világ egy kicsit, s mintha a fizikális erőd elhagyott volna.
Az alakra ha felnézel arcán láthatod, hogy elégedett azzal amit látott - s lehet azzal is, hogy megmutatta számodra ki az úr a házban, ki az erősebb, veszélyesebb.
Tudod, hogy ismeri minden gondolatod... érzed, hogy tudja AZT is.... mindent!
Eláll az utadból, kezével a lépcső felfelé futó évére mutat, de nem szól semmit most már.
A karzaton nem áll senki - csupán az öt ajtó közül a középső áll tárva nyitva; ezt még látod a lépcső alljából is.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*Megszédülök és hasogat a fejem. Egy pillnatra gyűlölet lobban bennem, majd hagyom csendesen elenyészni. Elvégre én hívtam ki magam ellen a sorsot… Kierőszakolok egy ferde vigyort az arcomra, majd megint csak hagyom, hogy magától eltűnjön.

Szó nélkül vágok neki a lépcsősornak, majd a tetejére felérve megtorpanok. Alaposan körülnézek, felmérem a galéria elrendezését, berendezését. Ha látok fent testőrt, akkor figyelmen kívül hagyom jelenlétét, hacsak ő nem szól vagy jelez számomra. Amint végeztem a gyors terepszemlével, az egyetlen nyitott ajtóhoz lépek. Mivel más utasítást nem kaptam, egy mély levegővétel után a szobába lépek, mintha mi sem történt volna a földszinten. Ha csak a nőt találom bent, akkor még vigyorgok is.*

< Nehogy azt tévedd, hogy megtörtél...>

*A paranoiám továbbra is tombol, ezért mielőtt bármit is szólnék a szobát is alaposan felmérem...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: az ismeretlen ház
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Hagynak felmenni a lépcsőn, senki nem állja az utad, nem szól utánad.
A karzati berendezés egyszerű - két lábnyi magas porcelán váza , mely a középső nyitva lévő ajtót fogják közre. Díszesek, festettek, csillogóak, s száraz növény tekereg benne fehéren. Nincs fent őr, se senki más, így kénytelen vagy belépni a nyitott ajtón a bíbor színű szőnyegen, mi egészen eddig - a lépcső aljától kezdve - "kísérte" lépteidet.
Belépvén egy hatalmas kerekasztalt látsz sötétbarnára pácolva. Körötte legalább két tucat díszesen faragott szék van. Az ajtóval szemben a nőt látod ülni, legyezi magát egy kígyómintás legyezővel, mellette egy eddig nem látott férfi ül. A férfi már igen idős. Meglehet már úgy 60 éves is. Beesett arc, megnyúlt bőr, ráncok tömérdek hada. Csontos sovány kéz pihen az asztallapon, de még így is feltűnik, hogy remegnek ezek a vén kezek.*
- Eyrinn! Jöjjön foglaljon helyet körünkben!
Én Natalia Oyractus vagyok. Ez az úr pedig a férjem, Victor con Arsamadin. Az idősebb...
*Az öreg férfi rádemeli fáradt szemeit és biccent feléd. Valahogy olyan érzés kerít hatalmába, hogy ezek az emberek nem egészen toroniak... és a kérdések sokasága egyre csak gyűlik és gyűlik benned.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

* Megállok az asztal mögött, és alaposan szemügyre veszem a párost.*

< Tehát igaz. Ő a feleség. De az IDŐSEBB con Arsamadin? Tehát van fiatalabb is… Vajon családi leszámolásba keveredtem?>

- Munkát ajánlottak, várom hát a feladatot. - felelem. A nem toroni mivoltukra utaló sejtés, őszintén zavar. Kik lehetnek ők, és mi dolguk a Birodalomban? Pláne ilyen magas szinten? Famorok? Hogyan? Bizalmatlanságom tovább nő, de most már maradok. Az információ sokat ér, és az információ hatalom is. Kezd érdekelni a dolog. Vajon mivel bíznak meg?*

[Isshae Ianarak]

//Bocsánat, valamiért kihagytalak //

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: az ismeretlen ház
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Az öreg emeli rád a tekintetét.*
- Nos tudom, hogy a helyzet koránt sem bizalomgerjesztő ránk nézve, de a probláma megoldására egy teljesen független, mondhatni idegen személyt kellett keresnünk. Mivel ön épp ma érkezett a városba - tökéletesen megfelel számunkra.
Azzal, hogy itt van, már elfogadta a munkát... visszalépni nem tud.. vagy ha igen..... - *elhallgat, s tekintetéből tudod, ha most ezek után mondanál nemet - bármi is legyen a feladat - akkor innen te élve nem kerülnél ki. Az öreg vár míg megemészted ezt magadban, majd csak ezután folytatja.*
- A fiamról lenne szó. Nem az akinek mondja magát. Vagyis az a személy aki a fiamnak adja ki magát nem a fiam! - *arcán látod az érthetetlenséget és a düht* - Nem vádolhatom nyíltan bárki is legyen, itt neki nagy hatalma van, nekem szinte semmi hozzá képest. Mi már nem élünk toron berkeiben. Önként távoztunk évekkel ezelőtt, hogy más vidékeket is megismerjünk - világot akartam látni halálom előtt. Yankar megtetszett, s ott letelepedtünk...
A fiamnak soha nem tetszett, hogy elmentünk innen, megorrolt rám, ránk. Évente egyszer látogattuk meg, akkor is láttuk kb. egy órára - mert mindig fontos dolga akadt épp.
Most viszont... marasztal bennünket, kedves és figyelmes. Nem a fiam!!! Soha, soha nem alázkodna meg így hirtelen. Próbáltam beszélni vele erről, de csak legyintett kicsit zavartan, hogy az már a múltté...
A munka mit el kell végeznie az, hogy kiderítse ki is ő valójában és hol a fiam! Az igazi fiam!!!
Minden támogatást megkap tőlem anyagiakban.
*Az öreg tekintete nyílt, egyenes. A nőé már annyira nem - rajta a szokásos maszkot látod, ami semmitmondó... Mindketten rád szegezik a tekintetüket, s várják mit felelsz, vagy esetleg kérdezel.*

[Sessaryen]

//Off: Semmi gond... //

(Eyrinn)

*Kicsit elkerekedik a szemem, és megdöbbenek. EZT nem tudom egykedvű pléhpofával megemészteni.*

< Yankar? A becsületét vesztett családok otthona, mit a Császár el sem ismer létezőnek? Nem csoda, ha a fia kitagadta jóformán…>

Mérlegelem magamban a dolgokat, de sehogy sem akar kijönni a kettő meg kettő az négy képlet. Te jó Weila! Mit keresek én itt? Családi viszály és mindjárt a legerősebb család fejével? Nem vagyok normális az már biztos.*

- Uram! Hmm, miért pont idegenre kell ezt a munkát bíznia? Lássa be, se kapcsolatom, se ismeretem, se ismerősöm nincs e városban. Hogyan deríthetnék ki bármit is, ha még csak a háza közelébe sem juthatok? Egyedül ráadásul? Esélyem sincs! El sem tudok indulni a feladatot teljesíteni, mivel tényleg idegen vagyok a városban. Ha tud erre a problémára megnyugtató választ adni, akkor vállalom.

< Eyrinn! Te eszeveszett barom. Ezentúl ez lesz a neved! >

- Ha nem, akkor oly mindegy hogy itt ölnek e meg, vagy a fia - állítólagos fia - emberei. Nagyjából csak fél nap a különbség... - legyintek. Kezdem visszanyerni a hidegvérem, és most kíváncsian várom, hogy viselik el a kirohanásom.

Az is elkezd motoszkálni a fejemben, hogy ha elvállaltam a feladatot, akkor a cuccaimmal meg sem állok az első hajóig a kikötőben, és már itt sem vagyok. Bár ahogy elnézem ezt a boszorkát, akkor sem lennék biztonságban...

Benne vagyok már nyakig.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: az ismeretlen ház
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Gondoltam erre. Egy igen jó barátom, akiért egyedül tűzbe mennék a segítségemre van ebben. Ő a nevét adja az ügyhöz, és egy levelet az ön részére, amivel szinte bárhová bejuthat.
Menjen el hozzá - Pelin dhu Igradnak hívják; tőle megkapja a levelet, és ott már el is kezdheti a nyomozását. Persze ha van kérdése nyugodtan tegye fel nekem is.

[Sessaryen]

(Eyrinn)

< Weilára! Nem vagyok én nyomozó!>

- Kérdésem? Nos abból akad pár, de nem most tenném fel őket.

< Például mit keresek én itt...>

- Hol találom pontosan az említett urat? Tudja nem vagyok idevalósi - húzom féloldalas mosolyra a szám.
- Aztán érdekelne a fia pontos - nyomom meg a szót - személyleírása, szokásai, kedvenc helye - ha van, minden ami jellemző rá.
- Mióta látta utoljára a régi énjét, vagyis mikortól viselkedik másként Önökkel.
- Nem adott e valamilyen magyarázatot a hozzáálásának megváltozására.
- Hol lakik, milyen segítséget tudnak adni, hogy megismerjem a családi fészket. Csak hogy alkalomadtán ne tévedjek el - kacsintok a Nőre.

Tudatosan váltok szemtelenebb stílusra. Kíváncsi vagyok, meddig engednek elmennem a szemtelenséggel. Remélem leállítanak, mielőtt kénytelen leszek a Nőt lerántani az asztal alá...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: az ismeretlen ház
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- A barátomhoz elviszi majd a kocsisunk.
*Mikor a fia pontos személyleírását kérdezed a hátad mögé mutat. Most veszed csak észre, hogy az ajtó mellett egy életnagyságú portré látható; ez a férfi látható rajta.*
- Mint már említettem évek óta egyszer látom egy évben, és eddig sosem volt egy óránál hosszabb a találkozásunk. Tavaly nyár vége felé voltunk itt utoljára, akkor még a régi volt. Most pár napja vagyunk itt - nincs még egy hete. Már eleve öleléssel fogadott egész nap rajtunk csüngött, megmutatta a felújított Vértere, a Calowyni hősök terén elhelyezett újabb szobrokat, vacsorameghívással látott el bennünket a saját házában, amit még nem láthattam sosem...
A megváltozott viselkedésre rákérdeztem vállalva az újabb veszekedést, vitát, s kis zavart ábrázat után csak legyintett, hogy az már a múlté. Egy gőgös, öntörvényű, büszke katona ilyet nem tesz! Soha!
Pelin barátom beajánlja a kegyeibe, ő mindent el fog mondani a miértekről és a hogyanról ezzel kapcsolatban.
*A szemtelenebb stílusra az öreg felfigyel, homlokráncolva kutatja az arcod, s látod rajta visszafogja magát. A nő viszont elmosolyodik erre, és talán nyugtatólag(?), vagy más okból(?) a karjára helyezi a kezét. A lényeg az, hogy nem kapsz megtorlást viselkedésed miatt.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*Ennyi nekem elég is, amit akartam megtudtam a státuszomról. Nem feszítem tovább a húrt. Kissé közelebb lépek hát:

- Bocsásson meg uram… - s tovább lépek a kép elé.

Tüzetesen megvizsgálom a portrét, semmit nem hagyok ki a képről. A hátteret ugyanolyan pontossággal szemlélem meg mint az alakot. Már a szavaim kiejtésekor az elmémet készítem elő, így a képhez lépve mindent az utolsó pontig bevések a memóriámba.
A tüzetes szemle után visszasétálok helyemre, rendezgetve fejemben a látottakat.
Újra a férfira és nejére emelem tekintetem és őket is bevésem magamnak. Soha nem jöhet rosszul, ki tudja szükségem lesz e rá? Aztán finoman elmosolyodok, visszavéve közömbös álarcomat.*

- Rendben van meriss, indulhatok.

//Off: Pszi: Emlékfelidézés, bevésés: 1 pp //

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: az ismeretlen ház
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*A nő és a férje várják a további kérdéseidet, de mivel csak annyit közölsz velük, hogy indulásra készen állsz felállnak az asztaltól.
Agyadban azért megfogalmazódik egy kérdés, hogy vajon mi vihet rá egy ilyen szép és fiatal nőt arra, hogy feleségül menjen egy ilyen öreg férfihoz. Persze a hatalom, pénz az első momentum ami eszedbe jut - a tiszta érzelmek meg el sem jutnak a gondolati megfogalmazódásig.

A férfi elköszön egy biccentéssel tőled, majd visszaül az asztalhoz, de úgy, hogy az ablakon át kitekinthessen. Szemeidet te is kiveted az ablakon - a furcsa tornyos monumentális és titokzatos építmény pont a házzal szemben van, pár mérföld lehet addig a távolság.
A nő megáll melletted és kezével int, hogy indulj előre le a földszintre.
A kámzsás alak fent áll a helyiség ajtaja mellett - eddig nem láttad, mert ügyesen helyezkedett el - lenéző pillantással mér végig ahogy elhaladsz mellette.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*A kámzsás alak kiérdemel magának egy szívélyes mosolyt, a fagyosabbik változatból.

< Veled még úgyis számolni fogok. >

* Lesétálok a földszintre, felkapom a zsákom, és kimegyek a kocsihoz. Kinyitom az ajtót, és meghajolva várom a Nőt. Addig nem is egyenesedek fel, míg oda nem ér hozzám.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: az ismeretlen ház
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Míg le nem értél a lépcsőn magadon érezted a kámzsás alak tekintetét, de ő odafent maradt a karzaton.
A nő nem sokkal maradt le utánad, így nem kell sokáig hajlongjál az ajtónál. A kocsi ott áll a ház előtt még mindig. Ahogy kiléptek a bakon ülő katona a hanyag félülő-fekvő helyzetéből szálfaegyenes háttal ül fel és feszít a bakon, de csak addig amíg nem érzékelte, hogy pont felé tartotok. Ekkor lehuppan a földre, és előzékenyen kinyitja a nő előtt a kocsi ajtaját, aki felemeli tartózkodóan a kezét.*
- Én nem megyek. Az Urat pedig elfuvarozza a Tündérszállóba, majd azonnal vissza is jön.
*A katona haptákba vágja magát a nő előtt. Az ajtót azért nyitva hagyta számodra. Még mielőtt felszállnál a kocsira a nő intéz hozzád pár szót.*
- A Tündérszálló egy fogadó. Jelentkezzen be, béreljen ki egy normál szobát egy hétre egyenlőre. Itt van némi előleg, ebből megtudja oldani a dolgot. Pelin már várni fogja magát.
A viszont látásra Eyrinn!

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*Szó nélkül átveszem az előleget, és mélyen a szemébe nézek:
- Viszont látásra suessa! - s ezzel felszállok a hintóba, a pakkom mellé.

*Nem nézek ki az ablakon, csak mikor már kihajtottunk az útra. Még a végén szentimentálisnak tartana, vagy legalább érdeklődőnek. Lassan sportot űzök abból, hogy megsértsem a famorokat. Tudom, ez elég nagy hiba, de teljesen rossz volt a kapcsolatunk kezdete. Utálom, ha csapdát állítanak nekem, és még jobban ha bele is sétálok. Nem felejtem el a nőnek a bemutatkozását.
A kocsikázás közben megnézem, mennyi előleget is kaptam a Nőtől. Ha több mint tíz arany, akkor kikopogok a kocsisnak. Ha nem több, akkor megvárom míg a fogadóhoz nem érünk, ott kiszállok, és körülnézek hova is vetett már megint a sorsom.

A Tündérszállót tüzetesen megnézem magamnak kívülről, majd belépve felmérem belülről is.*