_____________________________________________________________
KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________
*Amíg Dzsana Súriont ébresztgeti Mustafa felengedi a rablókat. Nem szólnak semmit csak hálás pillantásokka köszönik meg a pap engedékenységét, majd szépen felsorakoznak a fal mellett. Ahogy Mustafa az ajtót csukja lefele tényleg hallani nagyon halkan morgó beszédfoszlányokat, de nem érti mi lehet az, mert valószínű, hogy nemcsak halk, hanem idegen nyelvű is a nesz. Odafent a tegnap félrepakolt székek közül egyet az ajtóhoz húzva Malor leül rá. Ugyan a saját megnyugtatására kicsit morog, de most érződik a hangján, hogy nem bánja az előzékenységet.*
-Köszönöm, de nem fontos. Jól vagyok. Nos, ha ragaszkodnak hozzá, akkor leülök egy kicsit a saját megnyugtatásunkra, de tényleg nincs semmi komoly bajom.
*Súrion ugyan nem ájul el, de a mozgás nem nagyon akar fájdalom nélkül menni, így elég lassan és tényleg szerencsétlenül meg az ellátás. Végül Mustafa kérdésére a haramiák közül egy idősebb, már deresedő halántékú férfi lép előre.*
-Khöm. Én értek hozzá egy kicsit Uram. Felcser voltam még megboldogult katonakoromban. Ha megengedik megpróbálnék segíteni.
*Ha megengedik neki, akkor letérdel Súrion mellé és megtapogatja, megnézi közelebbről a sebeket. Összeráncolt szemöldöke nem sok jót sejtet, de végül csak megszólal, hogy a körötte lévők is tudják mire gondol.*
-Csúnyák a sebek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem vérzik komolyabban egyik sem. Azt hiszem egy adag pálinkával és a kötszerekkel életben marad az Úr. Nem ártana egy-két gyógynövényt is rátenni, de sajnos ezt nem hiszem, hogy jelen esetben megoldható.
*Végül, ha ismét megerősítést kap nekilát értő kézzel ellátni, bekötni a sebeket. A pálinkás fertőtlenítő mosos közben azért a dalnok ismét a sötétségbe süpped a feltörő fájdalomhullámok közepette, dde végül, ahogy a meggyötört szervezet ismét megnyugszik újra magához tér lassan és mostmár valamivel tisztább a világ nem érzi a minden pillanatban lecsapni készülő eszméletlenség közelségét.
A volt felcser félénken sandít Dzsanára és a friss sebekre.*
-Kisasszony az Ön sebeit is elláthatom?
*Mintegy teljesen véletlenül Malor kardjánka pengéje ekkor koccan éles csendüléssel a kőpadlónak. Erre inkább elhallgat az alkalmi orvos, de úgy látszik nincs semmilyen hátsó szándék vagy trükk a dologban. Közben a tegnap „megismert” keményebb kötésű zsoldostrió egyik tagja csak megszólítja Mustafát, amíg a kötözések és közjátékok folynak.*
-Tudom, hogy arról volt szó ne nagyon akarjunk beszélgetni egymással, de végülis magát kérdem. Mi az az izé odalent? A lényegesebb pedig, hogy mit rejthet az omlás túlvége? Talán kölcsönösen kisegíthetnénk egymást és mindenki jól járna.
*Az ő szemében viszont a kapzsi csillogás fedezhető fel. Igaz valószínűleg komolyan gondolja a leplezett szövetséget valamiféle haszon reményében.*