OKéoké...
elléggé meggyőzőnek tűnik
de mondjuk 1 törpe Erenben? Azokat még tisztelik is(az ott lévők, csak az elfekre érzékenyek. Egy UdvariOrknak van esélye, hogy beilleszkedjen. És nem elhanyagolható, bár nem is kimagasló)
Gorwickiak megen 1 új kérdés. Náluk ez vallásos kérdés. De Pyarron, Predoc-Edorl, Hatváros, Városállamok... ezekben mind van esélye 1 másfajunak...
Természetes, hogy néhol fellelhető, hogy van faji előítélet, de ez akkor sem olyan gigantikus méreteket ölt, hogy 1ből a fasizmus billogát vágjuk Ynev farára...
Minden államnak megvan a negatívuma fajra nézve, de ne mondja nekem senki, hogy 1 Toroni mondjuk könnyedén megél az északiszövetség területén, mert minden ország lakóinak megvannak a maga jellegzetességei...
(ohh... azt az elején elfelejtettem említeni, hogy én Tharr-pap kasztúval szeretek a leginkább menni. Bár a fajgyűlölet nem áll közel a szívemhez)
Az ynevi fajokról
Moderátor: Admin
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Hakea Ello » 2007.11.14. 19:01
A fasizmusnak köze sincs a fajgyűlölethez 
Az idegen fajokkal kapcsolatban pedig az van, amit mások már írtak előttem. A fantasyben kevés szerepet játszanak a mindennapi kapcsolatok, ezért siklanak el sokan az ilyesmi felett. De ha a Földet vesszük példának, itt az embert már származása miatt kiközösítik sok esetben, vagy azért, mert más nézeteket vall, furcsa ízlése van vagy bármi. Más fajúnak lenni olyan kaliber, mintha mondjuk másik bolygóról érkeztél volna. Te szívesen kezet ráznál egy űrlénnyel?
Ez mindenütt így van, Pyarron kikötőjében is kinéznek a matrózok, ha elfként vattyogsz végig a mólón. A könyvekben csak az extrémek vannak kihangsúlyozva, mint pl. Gorvik vagy Eren.
Az idegen fajokkal kapcsolatban pedig az van, amit mások már írtak előttem. A fantasyben kevés szerepet játszanak a mindennapi kapcsolatok, ezért siklanak el sokan az ilyesmi felett. De ha a Földet vesszük példának, itt az embert már származása miatt kiközösítik sok esetben, vagy azért, mert más nézeteket vall, furcsa ízlése van vagy bármi. Más fajúnak lenni olyan kaliber, mintha mondjuk másik bolygóról érkeztél volna. Te szívesen kezet ráznál egy űrlénnyel?
Ez mindenütt így van, Pyarron kikötőjében is kinéznek a matrózok, ha elfként vattyogsz végig a mólón. A könyvekben csak az extrémek vannak kihangsúlyozva, mint pl. Gorvik vagy Eren.
Alix Dea Dakk - Karlap
Haifa Al Zahra - Karlap
Karihangok: 1 2 3 4 5 6
- Hakea Ello
- Olvasó
- Hozzászólás: 1412
- Csatlakozott: 2006.01.16. 22:01
- Tartózkodási hely: Vác
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Sylinas » 2007.11.19. 23:57
Lithas nektek Tiszavirágéltűek 
!
Fajok megítélését Ynev világán nem biztos hogy ilyen egyszerű kezelni. A szabálykönyvek, de még akár a regények is nagyon sok támpontot adhatnak arra hogy Ynev egészén, vagy bizonyos pontjain hogyan viszonyulnak a más fajúakhoz, de van egy nagyon komoly tényező, amit a kalandozó csapatban lévő más fajúak kihasználhatnak. Ez epdig az aktív kaland előtti játékidő. Miközben a kalandozócsapat úgymond fölvenné a quest-tet vagy mielőtt még egyáltalán összekovácsolódnának, ha a Km hagyja, ad rá játékteret és időt, rengeteg lehetőség van a "más fajúakkal" játszóknak hogy fajtájukról, hogy az adott játéktérben olyan képet alakítsanak ki magukról, amilyet 1 a szituáció lehetővé tesz, 2 ők szeretnének kialakítani a fajukról.
Egy elf teljesen elvághatja magát még a legbarátibb hangulatú településen is, ha mondjuk szándékoltan elhárítja a lakók közeledését, főleg akkor ha nem egyedül van (hiszen neki erre nem mindíg van szüksége, hisz elalszik a szabad ég alatt, a fák között is, nem szorul a fogadós sörére, borára és kétszersültjére, mikor friss gyümölcsöt, és patakvizet is ihat, amit bárhol talál a nagyvárosokon kívül) de ha kalandozópartival érkezik, és mégis feltűnően ragaszkodik különcségeihez, gyakorlatilag különbözőségét azzal fogja éreztetni a helybeliekkel, hogy nem hajlandó még csak kicsit sem leereszkedni a szintjükre, nem hajlandó elismerni létezésüket, létjogosultságukat.
Ellenben még akár toronban is kivívhatja az élethez való jogot egy megvadult ló, vagy egy sebesültet marcangoló kutya látványos lenyugtatásával.
Nem is beszélve arról, ha direkt mondjuk az élet jellem kijátszását arra is értjük, hogy segítőkész, hiszen neki rengeteg olyan tudása lehet, ami hétköznapi embernek, még természetközelben, faluban sem lehet. Egy kalandozó elf, aki a világ számos erdejében járt már, hosszú életkorából fakadó tapasztalatai miatt a falu kirurgusát is meglepheti herbalizmusi tudásával, amivel könnyedn kivívhatja a tiszteletet egy semleges településen.
A törpök érdekes téma. Azok a kevesek akik a kalandozókórban szenvednek, az elfektől eltőren, mivel általában társasági lények, sokkal inkább járnak kalandozócsapatokban. Egy elfenk még egy kalandozócsapatba sem könyű beilleszkedni, nemhogy egy az ő szemszögéből másfajúak által lakott településen tisztelet, vagy akár megtűrést kivívnia. Egy törpnek ez sokkal könnyebb (legtöbbjüknek). Kevésbé lengi körü őket az öröklét varázsa, és sokkal inkább léteznek, gondolkodnak, éreznek a mi, emberi időnkben, mint az elfek.
Legtöbbjüket az élelmes játékos olyan szakmákkal indítja, indíthatja, mint a kovácsmesterség, bányászat, építészet, amikkhez még ráadásul faji bónuszokat, és affinitásokat kapnak. Bármelyik településen szakértelmükkel, jó hozzáállásukkal nagy hangukkal, törpökre jellemző akcentusukkal és valjuk be alacsony, torzomborz-szakállas megjelenésükkel mókás, barátságos viselkedést váltanak ki környezetükből az igazi kocsmahangulat elengedhetet kellékei a részeg, nagyhangú sör és pálinkavedelő törpök. Ha valahol (mondjuk a vallási fanatikus gorvikot kivéve) rossz hírük kél, az esetleges saját elzárkózásuk miatt eshet meg, és ezek általában azok a települések, államok, ahol a nagy törp kolóniákból kiszakadott renegát kiskolóniáik élnek. Ilyen rendkívüli rossz öszkép van abbassziszban az iffini Törpkolónia miatt, mivel ők maguk a nagykirály védelmét, az abbitgyártás monopóliumát és viszonyalg magas lélekszámuk adta magabiztosságukat élvezve rendkívül kevélyek, nagyképűek és zárkózottak.
Félelfek. Mint faj, annyira egyénre szabott sajtossgokkal rendelkeznek, hogy összességében beszélni róluk szinte lehetetlen. Mégis két mondatot szentelhetünk nekik. Amennyiben elf szülőjük külső vonásait viselik inkább, úgy megítélsük az elfek megítélésével egyezhet meg, míg ha ember szüleikre hajaznak inkább, mentalitásuktól függően könnyedén leplezhetik, álcázhattják, vagy kihasználhatják félelf fajuk előnyeit, anélkül, hogy azonnal megkapnák a helybeliek, az idegen más fajúaknak kijáró tartózkodását, és/vagy ellenszenvét.
Az udvariorkok, mint szinte csak északra jellemző faj, a megítélésük északon pozitív, ahogy vesszük.
A toron szolgálatában álló udvariork harcosok, katonák és kalandozók is a maguk módján megbecsült személyek, tornban a társadalmi kasztok hasznosságukat jelentő megfelelő szintjén állhatnak, a Fegyvertárs államokban pedig szintjén egyedül hasznuk határozza meg jó megítélésüket. Ez a szövetség államaiban szintén igaz, illetve ott talán még ennél is jobb, a kalandozók és a hadseregek berkein belül, viszont kinézetük, tőlünk való különbözőségük miatt a köznép és pórnép körében nem különböznek a sima orkoktól, mert ugyanúgy szörnynek néznek ki. Délen az udvariorkokat éppúgy változatosan ítélhetik meg mint a törpöket. Mivel délen mindkét faj rendkívül ritka, gyakorlatilag abszolut viselkedésük határozhata meg milyen az irántuk tanusítot hozzáállás. Persze Gorvik ismétcsak kivétel, hiszen ott vallási alapokon nem tűrik meg őket, már csak azért sem mert nem néznek ki átlagos embernek.
A Khálok, rendkívüli ritkaságuk és vadllatias jellegeik miatt első megítélésük szinte sosem pozitív. Szörnyetegnek vélhetik őket, amit alátámaszt, hogy a kutyák kivétel nélkül megugatják őket, a lovak megvadulnak a közeledésüktől vagy a szaguktól, berzenkednek ha a közelükben éreznek egy khált.
Ugyanakkor magát a fajt mind tulajdonságilag, mind jellemileg úgy alkották meg, hogy ügyes játékos kezében túléheti egész sokáig. Ezt pontossan a jelleme miatt írom, hogy túlélheti egész sokáig, mert általában a khálok könnyen és maguktól keveredne bele a veszélyes helyzetekbe, és rájuk is igaz a mondás, mindíg van egy nagyobb vad, egy nagyobb ragadozó. Kalandozócsapaton belül egy khált könnyebb vinni, rejtegetni, elviselhetőbbé tenni. ha megfelelően intelligens vesznek neki egy nyakkörvet és pórázt, és ha ellenséges hangulatú faluba tévednek, eljátszák nekik, hogy vadat szállítanak. Tudom, nehéz elképzelni de egy összeszokott parti mint mentálisan, mind érzelmileg föl lehet készülve rá, hogy mind a khál karakterrel, megértessék ezt, mind a mellékszereplőkkel és NJK-kal elhitessék, és egy acéllánc bőr nyakőrvel meg egy lazára húzott kötél a mancsok köré semmit nem jelent ha a khálunknak ki kell szabadulnia, vagy megvédenie önmagát, hisz a kalandozók azonnal eloldják mindkettőt, de a láncot különben is csak jelzésértéküleg tartják.
Barátságosabb közegben jól megbámúlják ugyan, kikezdhetnek vele a kocsmában, gúnyolódhat vele a városőrség, de adott esetben, ha tudja kezelni a karakter a kihívást, nem kelt ellenszenvet magakkörül.
Dzsenn. Számomra nem téma, rendkívüli intelligenciájával arra is képes, hogy azt leplezze a legtöbb ember előtt, akik nem hozzá mérten intelligensek. Kinézetre egyszerű dzsad, ha nem viselkedik kirivóan remekül el tudja álcázni magát.
Vierr még annyira sem különbözik a normál emberektől, mint a Dzsen, így szintén nem téma a megítélése. Ha nem bukik le a rossz hajlamai miatt, akkor nincs különösebb megítélése.
Ork. A Khálok magyarázatát azzal egészíteném ki, hogy az orkoknak nyílvánvaló múltbéli emberiségellenes bűneik miatt egész Yneven nagyon rossz a megítélésük. Beilleszkedniük először egy nagyon jóhiszemű kalandozócsapatba kell, akik utánna gondoskodni tudnak az emberi településeken belüli védelmükről és elviselhetőségükről.
Az Gnómok annyira ritkák és annyira nem közismert a létezésük csak távoli, homályos legendákból, hogy szinte nem lehet őket megkülönböztetni azoktól az emberektől akik genetikai hiba miatt törpék (és most nem a fajról beszélek). Majd minden királyi udvarban megtallálhatóak azok a tipikus csörgősipkás egy méternél alig magasabb bohócok és udvariblondok, akik embernek születtek ugyan, de nyílvánvaló testi fogyatékuk, a felnőttekétől jóval alacsonyabb növésük, rövid végtagjaikat eredményezték. Tekintve hogy emberek közt élő gnóm még ritkább mint ezek a testi fogyatékkal élők Ynev világán, így megkülönbözetni és hátrányosan megítélni őket is csak azok képesek, akik értő szemmel rájuk ismernek, hogy nem emberek. Egyébként pedig nem kapnak nagyobb kiközsítést, mint egy mai törpenövésű ember mitőünk.
Goblinra ugyanez áll, azzal a kivétellel, hogy őt alapvető életközegéből és természetéből "ki kell mosdatni" mind szószerint, mind jelképesen értve. (Lásd: Graum Hedgrokk titoknok Wayne Chapmann regényiből) Az meg sztereotpia hogy mondjuk sárga meg zöld a bőrük, az a kosz meg a retek miatt van főként.
Elérkeztünk az Amundokhoz. Őket is inkább 2 fajtára tudnám osztani, Eredeti környezetből jövők és emberek közt nevelkedettek.
Nos először is van egy komoly hátrány az amundok megítélésében mégpedig az eltérő leírásokat tartalmazó szabálykönyvek. A Fehér törvénykönyvben az amundok szeme nagy égkék szemű gömb, pupilla és írisz nélkül, ami ráadásul anatómiailag nagyobb az emberek szeménél így a koponya formáját is változtatandó, a szemüreg a halánték széléig terjed, így az amund szeme, egészen oldalra is kilátszik, ráadásul nem szemhélyuk van a szemöldök alatt, mint nekünk, hanem szemhártyájuk, mint mondjuk a krokodiloknak, vagy a ragadozó madaraknak. Emellett a + 3-as szépség (számomra legalábbis) elképzelhetetlen, legyen egyébként akármilyen költőien szép az arcuk, mert embertelen. Az elf hegyes füle és az ork ujjnyi agyarai mellett ők tényleg ufónak néznek ki.
De ha a natúr ETK-MTK-s elképzelést vesszük alapul, akkor mandulavágású, távolülő tekintetű, világos szemszínnel rendeklező egyiptomias vonásokkal rendelkező emberekről van szó.
Namárost ha az amund kiszakadott és emberek közt nő fel, akkor kinézetre nem hasonlít a saját népére. Az évezredes "széppé tenyésztés" persze meglátszik a vonásain, de nincsenek meg azok a fajta arcfestések, haj és szemöldök korrekciók, esetlegesen a testalkat, nem is beszélve az öltözködésről viselkedésről és gondolkodásmódról ami kétségtelenné tehetné hogy az illető kicsoda és micsoda.
Legfeljebb még önmagának is csak sejtései lehetnek arról, hogy ő olyan más, mint az átlag emberek, akiközt egyébként felnőtt.
A másik lehetőségről, az amundok közt nevelkedet, de kalandozónak állt amundról nem tudok mint mondani, legfeljebb filozofálgathatnék róla mert játszahtó koncepcióját a faj megismerése óta próbálom kidolgozni, de eddig mindíg vagy logikai, vagy elvi, vagy kijátszási problémákba ütköztem, nem is beszélve azon engedékeny Km-ek hiányáról, akik mondjuk a kipróbálását engedélyeznék.
Köszönöm ha érdemben hozzá tudtam szólni a témához, és ha tapasztalataim illetve okfejtéseim elgondolkodtattak, vagy azonos illetve ellenkező nézeteket vetettek fel bennetek.
Ha valamiben nem értetek egyet sorban cáfoljátok meg érveimet, előre is szólok hogy alap lehetőségeket illetve érveket vázoltam fel korntsem minden eshetőségre gondolva, hisz azzal szabálykönyveket meg lehetne tölteni, de legalább szinesednek a vélemények a fajok megítélésének témálya és kitudja talán még kijön egy szabálykönyvre való diskorzus is belőlle...
!Fajok megítélését Ynev világán nem biztos hogy ilyen egyszerű kezelni. A szabálykönyvek, de még akár a regények is nagyon sok támpontot adhatnak arra hogy Ynev egészén, vagy bizonyos pontjain hogyan viszonyulnak a más fajúakhoz, de van egy nagyon komoly tényező, amit a kalandozó csapatban lévő más fajúak kihasználhatnak. Ez epdig az aktív kaland előtti játékidő. Miközben a kalandozócsapat úgymond fölvenné a quest-tet vagy mielőtt még egyáltalán összekovácsolódnának, ha a Km hagyja, ad rá játékteret és időt, rengeteg lehetőség van a "más fajúakkal" játszóknak hogy fajtájukról, hogy az adott játéktérben olyan képet alakítsanak ki magukról, amilyet 1 a szituáció lehetővé tesz, 2 ők szeretnének kialakítani a fajukról.
Egy elf teljesen elvághatja magát még a legbarátibb hangulatú településen is, ha mondjuk szándékoltan elhárítja a lakók közeledését, főleg akkor ha nem egyedül van (hiszen neki erre nem mindíg van szüksége, hisz elalszik a szabad ég alatt, a fák között is, nem szorul a fogadós sörére, borára és kétszersültjére, mikor friss gyümölcsöt, és patakvizet is ihat, amit bárhol talál a nagyvárosokon kívül) de ha kalandozópartival érkezik, és mégis feltűnően ragaszkodik különcségeihez, gyakorlatilag különbözőségét azzal fogja éreztetni a helybeliekkel, hogy nem hajlandó még csak kicsit sem leereszkedni a szintjükre, nem hajlandó elismerni létezésüket, létjogosultságukat.
Ellenben még akár toronban is kivívhatja az élethez való jogot egy megvadult ló, vagy egy sebesültet marcangoló kutya látványos lenyugtatásával.
Nem is beszélve arról, ha direkt mondjuk az élet jellem kijátszását arra is értjük, hogy segítőkész, hiszen neki rengeteg olyan tudása lehet, ami hétköznapi embernek, még természetközelben, faluban sem lehet. Egy kalandozó elf, aki a világ számos erdejében járt már, hosszú életkorából fakadó tapasztalatai miatt a falu kirurgusát is meglepheti herbalizmusi tudásával, amivel könnyedn kivívhatja a tiszteletet egy semleges településen.
A törpök érdekes téma. Azok a kevesek akik a kalandozókórban szenvednek, az elfektől eltőren, mivel általában társasági lények, sokkal inkább járnak kalandozócsapatokban. Egy elfenk még egy kalandozócsapatba sem könyű beilleszkedni, nemhogy egy az ő szemszögéből másfajúak által lakott településen tisztelet, vagy akár megtűrést kivívnia. Egy törpnek ez sokkal könnyebb (legtöbbjüknek). Kevésbé lengi körü őket az öröklét varázsa, és sokkal inkább léteznek, gondolkodnak, éreznek a mi, emberi időnkben, mint az elfek.
Legtöbbjüket az élelmes játékos olyan szakmákkal indítja, indíthatja, mint a kovácsmesterség, bányászat, építészet, amikkhez még ráadásul faji bónuszokat, és affinitásokat kapnak. Bármelyik településen szakértelmükkel, jó hozzáállásukkal nagy hangukkal, törpökre jellemző akcentusukkal és valjuk be alacsony, torzomborz-szakállas megjelenésükkel mókás, barátságos viselkedést váltanak ki környezetükből az igazi kocsmahangulat elengedhetet kellékei a részeg, nagyhangú sör és pálinkavedelő törpök. Ha valahol (mondjuk a vallási fanatikus gorvikot kivéve) rossz hírük kél, az esetleges saját elzárkózásuk miatt eshet meg, és ezek általában azok a települések, államok, ahol a nagy törp kolóniákból kiszakadott renegát kiskolóniáik élnek. Ilyen rendkívüli rossz öszkép van abbassziszban az iffini Törpkolónia miatt, mivel ők maguk a nagykirály védelmét, az abbitgyártás monopóliumát és viszonyalg magas lélekszámuk adta magabiztosságukat élvezve rendkívül kevélyek, nagyképűek és zárkózottak.
Félelfek. Mint faj, annyira egyénre szabott sajtossgokkal rendelkeznek, hogy összességében beszélni róluk szinte lehetetlen. Mégis két mondatot szentelhetünk nekik. Amennyiben elf szülőjük külső vonásait viselik inkább, úgy megítélsük az elfek megítélésével egyezhet meg, míg ha ember szüleikre hajaznak inkább, mentalitásuktól függően könnyedén leplezhetik, álcázhattják, vagy kihasználhatják félelf fajuk előnyeit, anélkül, hogy azonnal megkapnák a helybeliek, az idegen más fajúaknak kijáró tartózkodását, és/vagy ellenszenvét.
Az udvariorkok, mint szinte csak északra jellemző faj, a megítélésük északon pozitív, ahogy vesszük.
A toron szolgálatában álló udvariork harcosok, katonák és kalandozók is a maguk módján megbecsült személyek, tornban a társadalmi kasztok hasznosságukat jelentő megfelelő szintjén állhatnak, a Fegyvertárs államokban pedig szintjén egyedül hasznuk határozza meg jó megítélésüket. Ez a szövetség államaiban szintén igaz, illetve ott talán még ennél is jobb, a kalandozók és a hadseregek berkein belül, viszont kinézetük, tőlünk való különbözőségük miatt a köznép és pórnép körében nem különböznek a sima orkoktól, mert ugyanúgy szörnynek néznek ki. Délen az udvariorkokat éppúgy változatosan ítélhetik meg mint a törpöket. Mivel délen mindkét faj rendkívül ritka, gyakorlatilag abszolut viselkedésük határozhata meg milyen az irántuk tanusítot hozzáállás. Persze Gorvik ismétcsak kivétel, hiszen ott vallási alapokon nem tűrik meg őket, már csak azért sem mert nem néznek ki átlagos embernek.
A Khálok, rendkívüli ritkaságuk és vadllatias jellegeik miatt első megítélésük szinte sosem pozitív. Szörnyetegnek vélhetik őket, amit alátámaszt, hogy a kutyák kivétel nélkül megugatják őket, a lovak megvadulnak a közeledésüktől vagy a szaguktól, berzenkednek ha a közelükben éreznek egy khált.
Ugyanakkor magát a fajt mind tulajdonságilag, mind jellemileg úgy alkották meg, hogy ügyes játékos kezében túléheti egész sokáig. Ezt pontossan a jelleme miatt írom, hogy túlélheti egész sokáig, mert általában a khálok könnyen és maguktól keveredne bele a veszélyes helyzetekbe, és rájuk is igaz a mondás, mindíg van egy nagyobb vad, egy nagyobb ragadozó. Kalandozócsapaton belül egy khált könnyebb vinni, rejtegetni, elviselhetőbbé tenni. ha megfelelően intelligens vesznek neki egy nyakkörvet és pórázt, és ha ellenséges hangulatú faluba tévednek, eljátszák nekik, hogy vadat szállítanak. Tudom, nehéz elképzelni de egy összeszokott parti mint mentálisan, mind érzelmileg föl lehet készülve rá, hogy mind a khál karakterrel, megértessék ezt, mind a mellékszereplőkkel és NJK-kal elhitessék, és egy acéllánc bőr nyakőrvel meg egy lazára húzott kötél a mancsok köré semmit nem jelent ha a khálunknak ki kell szabadulnia, vagy megvédenie önmagát, hisz a kalandozók azonnal eloldják mindkettőt, de a láncot különben is csak jelzésértéküleg tartják.
Barátságosabb közegben jól megbámúlják ugyan, kikezdhetnek vele a kocsmában, gúnyolódhat vele a városőrség, de adott esetben, ha tudja kezelni a karakter a kihívást, nem kelt ellenszenvet magakkörül.
Dzsenn. Számomra nem téma, rendkívüli intelligenciájával arra is képes, hogy azt leplezze a legtöbb ember előtt, akik nem hozzá mérten intelligensek. Kinézetre egyszerű dzsad, ha nem viselkedik kirivóan remekül el tudja álcázni magát.
Vierr még annyira sem különbözik a normál emberektől, mint a Dzsen, így szintén nem téma a megítélése. Ha nem bukik le a rossz hajlamai miatt, akkor nincs különösebb megítélése.
Ork. A Khálok magyarázatát azzal egészíteném ki, hogy az orkoknak nyílvánvaló múltbéli emberiségellenes bűneik miatt egész Yneven nagyon rossz a megítélésük. Beilleszkedniük először egy nagyon jóhiszemű kalandozócsapatba kell, akik utánna gondoskodni tudnak az emberi településeken belüli védelmükről és elviselhetőségükről.
Az Gnómok annyira ritkák és annyira nem közismert a létezésük csak távoli, homályos legendákból, hogy szinte nem lehet őket megkülönböztetni azoktól az emberektől akik genetikai hiba miatt törpék (és most nem a fajról beszélek). Majd minden királyi udvarban megtallálhatóak azok a tipikus csörgősipkás egy méternél alig magasabb bohócok és udvariblondok, akik embernek születtek ugyan, de nyílvánvaló testi fogyatékuk, a felnőttekétől jóval alacsonyabb növésük, rövid végtagjaikat eredményezték. Tekintve hogy emberek közt élő gnóm még ritkább mint ezek a testi fogyatékkal élők Ynev világán, így megkülönbözetni és hátrányosan megítélni őket is csak azok képesek, akik értő szemmel rájuk ismernek, hogy nem emberek. Egyébként pedig nem kapnak nagyobb kiközsítést, mint egy mai törpenövésű ember mitőünk.
Goblinra ugyanez áll, azzal a kivétellel, hogy őt alapvető életközegéből és természetéből "ki kell mosdatni" mind szószerint, mind jelképesen értve. (Lásd: Graum Hedgrokk titoknok Wayne Chapmann regényiből) Az meg sztereotpia hogy mondjuk sárga meg zöld a bőrük, az a kosz meg a retek miatt van főként.
Elérkeztünk az Amundokhoz. Őket is inkább 2 fajtára tudnám osztani, Eredeti környezetből jövők és emberek közt nevelkedettek.
Nos először is van egy komoly hátrány az amundok megítélésében mégpedig az eltérő leírásokat tartalmazó szabálykönyvek. A Fehér törvénykönyvben az amundok szeme nagy égkék szemű gömb, pupilla és írisz nélkül, ami ráadásul anatómiailag nagyobb az emberek szeménél így a koponya formáját is változtatandó, a szemüreg a halánték széléig terjed, így az amund szeme, egészen oldalra is kilátszik, ráadásul nem szemhélyuk van a szemöldök alatt, mint nekünk, hanem szemhártyájuk, mint mondjuk a krokodiloknak, vagy a ragadozó madaraknak. Emellett a + 3-as szépség (számomra legalábbis) elképzelhetetlen, legyen egyébként akármilyen költőien szép az arcuk, mert embertelen. Az elf hegyes füle és az ork ujjnyi agyarai mellett ők tényleg ufónak néznek ki.
De ha a natúr ETK-MTK-s elképzelést vesszük alapul, akkor mandulavágású, távolülő tekintetű, világos szemszínnel rendeklező egyiptomias vonásokkal rendelkező emberekről van szó.
Namárost ha az amund kiszakadott és emberek közt nő fel, akkor kinézetre nem hasonlít a saját népére. Az évezredes "széppé tenyésztés" persze meglátszik a vonásain, de nincsenek meg azok a fajta arcfestések, haj és szemöldök korrekciók, esetlegesen a testalkat, nem is beszélve az öltözködésről viselkedésről és gondolkodásmódról ami kétségtelenné tehetné hogy az illető kicsoda és micsoda.
Legfeljebb még önmagának is csak sejtései lehetnek arról, hogy ő olyan más, mint az átlag emberek, akiközt egyébként felnőtt.
A másik lehetőségről, az amundok közt nevelkedet, de kalandozónak állt amundról nem tudok mint mondani, legfeljebb filozofálgathatnék róla mert játszahtó koncepcióját a faj megismerése óta próbálom kidolgozni, de eddig mindíg vagy logikai, vagy elvi, vagy kijátszási problémákba ütköztem, nem is beszélve azon engedékeny Km-ek hiányáról, akik mondjuk a kipróbálását engedélyeznék.
Köszönöm ha érdemben hozzá tudtam szólni a témához, és ha tapasztalataim illetve okfejtéseim elgondolkodtattak, vagy azonos illetve ellenkező nézeteket vetettek fel bennetek.
Ha valamiben nem értetek egyet sorban cáfoljátok meg érveimet, előre is szólok hogy alap lehetőségeket illetve érveket vázoltam fel korntsem minden eshetőségre gondolva, hisz azzal szabálykönyveket meg lehetne tölteni, de legalább szinesednek a vélemények a fajok megítélésének témálya és kitudja talán még kijön egy szabálykönyvre való diskorzus is belőlle...
- Sylinas
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Castor de Vinter » 2008.01.28. 12:02
Előljáróban gyorsan leszögezem, most nem az a célom, hogy azokat fikázzam akik wierrel fognak/akarnak játszani, tőlem mindenki azzal játszik ami neki örömet okoz, meg amit itt elfogadunk. Pusztán kifröcsögöm magam a wier "fajjal" kapcsolatban, ami már érgóta piszkálja a csőrőm.
A legnagyobb baromságot amit a magus rendszerfejlesztői elkövettek az az volt, hogy anno az MTK-ban valami jóképességű kitalálta a wiert mint játszható "fajt".
Véleményem szerint kizárólag amiatt került képe ez a förmedvény, mert abban az időben amikor az MTK új volt és frissen megjelent, 1995-ben, (én 17 voltam akkor) akkoriban tetőzőtt a világon és érte el Magyarországot a Wod: Vampire The Masquerade című szerepjátéka, ami akkor újdonság volt és valami baromállat f***kalap úgy gondolta: mekkora királyság lesz már defektes, önmarcangoló vérivókkal játszani a magus világán! Nosza rajta tollat ragadott és úgy gondolta hatalmasat alkot ha ezt a baromállatságot játszhatóvá teszi.
Azóta minden felnövekvő rpg-s generáció felfedezni magának a wiert és azzal kergeti őrületbe a KM-eket, hogy Vampirét játszik magus égisz alatt.
Gratulálok kedves Mr. Ismeretlen Fejlesztő, húzott volna apád inkább gumit a f*-ra!
Előszőr is:
- ez a sz*r nem is "faj" -a szó biológiai értelmében- hanem egy választható fogyatékosság, néhány tápért cserébe! Nem teljesen vámír, de egy amolyan vámpír-korcs azoknak az ínyenceknek, akik már unják a standartd fantasy fajok "egyhangúságát". Aki ezzel akar játszani miért nem hagyja inkább a francba a Magust és játszik Vampirét?
Soha nem értetettem miért az az egyediség forrása hogy ki a fogyatékosabb...A "fajleírás" maga is igen gyenge lábakon áll mikor a faj eredetét és keletkezési körülményeit kezdi el magyarázni...: a mágia által megbolygatott lélekvándorlás, hatalomvágy, karmikus adsságok és egyéb ehhez hasonló blődségek tömkelege adja a "stabil alapot" a wier mint játszható fantasy faj látrejöttéhez. Természetesen vannak "jó" vérívók akik inkább harcban állnak magukkal és állatvért iszenak hogy ne kelljen gyilkolni. (lásd Vampire: Nosferatu klán). Koppintás, koppintás, és divatbuzi köcsögök öttlettelen szófosása a wier, akik kínjukba annyira belebuzultak a Vampire-szerepjátékba, hogy a Magusban is ezt keresik. Grtatulálok.- a magam részéről úgy gondolom a wier faj kiagyalása egy célt szolgált. Minél nagyobb példányszámban eladhatóvá tenni az MTK-t ,mert olyan árut kínált, amit akkor a népek kajoltak, imádtak és ették mint a cukrot. A managment tudta ezt és kiszolgálta a saját pénztárcáját. Az mindegy hogy a wiernek egyátalán semmilyen előzménye nincs se a regényekben, sem sehol. Egy kiadvány ermlítí csak, és ez az MTK, egyéb kapcsolódása nincs Ynev világával.
Ezért vagyok különösen hálás az ÚTK alkotóinak (legalább ennyi pozitívumuk van.
) hogy ezt a giccses divat-kacsot kigyomlálták a mostani "hivatalos" magus fejlesztésből.Remélem egy életre megszabadultunk ettől a hulladéktól...
-
Castor de Vinter - Kalandmester
- Hozzászólás: 4314
- Csatlakozott: 2006.12.26. 22:59
- Tartózkodási hely: Debrecen
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Garmacor » 2008.01.28. 14:33
Castor ne reménykedj. A Tuan fajgenerátor kiadását tervezi ami azt jelenti, hogy meg fog jelenni egy halom új faj. És lássuk be ebből fakadóan lesz néhány zseniális ötlet meg egy nagy halom szemét. A KM-ek meg meghülyülnek az egyedi fajok és iskolák tömkelegétől A nagy előnye a dolognak viszont, hogy végre tényleg mindenki azzal játszik amivel akar.
A nagy előnye a dolognak viszont, hogy végre tényleg mindenki azzal játszik amivel akar.Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk
a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt
arel pap A balszerencse netovábbja zárt
a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt
arel pap A balszerencse netovábbja zárt
-
Garmacor - Fórumozó
- Hozzászólás: 1809
- Csatlakozott: 2007.03.28. 16:59
- Tartózkodási hely: Erion
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Navaratna » 2008.01.28. 15:18
Fajgenerátor?! Na, jönnek majd akkor a kis szürke földönkívüliek, mint aquir alfaj is lézerpityuval a kezükben... 
Blogom: http://ihletkapu.blogspot.com/
-
Navaratna - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 5193
- Csatlakozott: 2006.05.05. 8:24
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Castor de Vinter » 2008.01.28. 16:11
Fajgenerátor, hogyne: de nem a játszahtó fajoknak, hanem a bestiárium számára. Épp én voltam az, aki az ezzel kapcsolatos hírt beírta a beszélgessünk az ÚTK-ról topicba. Úgyhogy nyugi.
Lehet majd új fajokat -szörnyeket- kreálni, de nem a játékosoknak, hanem a KM-nek ea Jk ellenfeleiként. Azért ez különbség.
Lehet majd új fajokat -szörnyeket- kreálni, de nem a játékosoknak, hanem a KM-nek ea Jk ellenfeleiként. Azért ez különbség.
-
Castor de Vinter - Kalandmester
- Hozzászólás: 4314
- Csatlakozott: 2006.12.26. 22:59
- Tartózkodási hely: Debrecen
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Garmacor » 2008.01.28. 20:49
Az eredeti tervek szerint jtászható fajokra is lesz
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk
a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt
arel pap A balszerencse netovábbja zárt
a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt
arel pap A balszerencse netovábbja zárt
-
Garmacor - Fórumozó
- Hozzászólás: 1809
- Csatlakozott: 2007.03.28. 16:59
- Tartózkodási hely: Erion
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Castor de Vinter » 2008.01.28. 22:13
Tényleg?
Hát az "überfrankó" lesz.
Nem tudom miért kell univerzálius szerepjátékot fabrikálni a magusból.
Hát az "überfrankó" lesz.
Nem tudom miért kell univerzálius szerepjátékot fabrikálni a magusból.
-
Castor de Vinter - Kalandmester
- Hozzászólás: 4314
- Csatlakozott: 2006.12.26. 22:59
- Tartózkodási hely: Debrecen
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Orwen del'Correl » 2008.01.28. 23:51
Remélhetőleg nem lesz belőle tömeghisztéria. Az ET redszeréhez is készültek opcionális fajok: nefron, gyíkember, meg egy halom másik. Az új fajgenerátor meg remélhetőleg csak annyit tes majd, hogy a kreált fajok ne csússzanak át a túlerősített kategóriába.
Másrészt nyilván nem lesz kötelező használni.
Azért mert nem te, vagy én ülünk abban a székben, ahol eldöntik, hogy mi legyen a M*-ssal.
De kérdem én mi lesz a toron kiegészítővel??!
Másrészt nyilván nem lesz kötelező használni.
Nem tudom miért kell univerzálius szerepjátékot fabrikálni a magusból.
Azért mert nem te, vagy én ülünk abban a székben, ahol eldöntik, hogy mi legyen a M*-ssal.
De kérdem én mi lesz a toron kiegészítővel??!Caieverri mester által hitelesített családi okiratok
Richard Simms - Redmondi mesék ZK [Adatlap] [Rendőrségi Nyilvántartás]
Richard Simms - Redmondi mesék ZK [Adatlap] [Rendőrségi Nyilvántartás]
-
Orwen del'Correl - Fórumozó
- Hozzászólás: 1133
- Csatlakozott: 2006.07.11. 15:54
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Garmacor » 2008.01.29. 8:35
Nos ha jól csinálják meg akkor a fajgenerátorral nem lesz gond. Az nem baj ha univerzálissá teszik én örülök neki. Aki tényleg játszik az úgy se fog visszaélni a lehetőségekkel.
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk
a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt
arel pap A balszerencse netovábbja zárt
a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt
arel pap A balszerencse netovábbja zárt
-
Garmacor - Fórumozó
- Hozzászólás: 1809
- Csatlakozott: 2007.03.28. 16:59
- Tartózkodási hely: Erion
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Navaratna » 2008.01.29. 9:15
nefron
Ez mi? Nekem valahogy a vese funkcionális egysége ugrik erről be, nem egy fantasy faj
Blogom: http://ihletkapu.blogspot.com/
-
Navaratna - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 5193
- Csatlakozott: 2006.05.05. 8:24
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Orwen del'Correl » 2008.01.29. 11:10
Navaratna írta:nefron
Ez mi? Nekem valahogy a vese funkcionális egysége ugrik erről be, nem egy fantasy faj
Wow milyen jó memóriád van!
Én is csak azért emlékszem erre, mert a fajt hamarabb ismertem meg. Ez egy mágikus faj volt, különös kötődéssel a tűzhöz, igazából nem volt nagy durranás. Ha sikerül még a nyomára bukkannom a neten, bepostolom ide a linket.
Caieverri mester által hitelesített családi okiratok
Richard Simms - Redmondi mesék ZK [Adatlap] [Rendőrségi Nyilvántartás]
Richard Simms - Redmondi mesék ZK [Adatlap] [Rendőrségi Nyilvántartás]
-
Orwen del'Correl - Fórumozó
- Hozzászólás: 1133
- Csatlakozott: 2006.07.11. 15:54
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Orwen del'Correl » 2008.02.08. 23:50
Íme a nefronról fellelt adatom, (honlapot nem találtam). Tipikus példa lenne egy fajgenerátor program outputjára.
"A Nefronokat egy ősi kyr hatalmas tenyésztette ki még az az 500 éves háború alatt. A hatalmas neve: Alf Nefron. Ez a kivételes tehetségű mágus rájőtt arra, hogy Kyr Birodalom pusztulásra ítéltetett, ha csak valami csoda nem történik. Elhatározta, hogy ő lesz az aki ezt a csodát létrehívja. Ekkor úgy döntött, hogy Toron tartományába vonul vissza ahol békésen, és magányosan megalkothatja a Kyr birodalom megmentőit. Tőbb évtizednyi kisérletezés után, sok elvetélt próbálkozástól elkeseredve Alf megalkotta az első tartossan életképes teremtményeket, melyeket örömében saját magáról Nefronoknak nevezett. A már ekkor is az örűlet határán járó Alfnak fogalma sem volt, hogy mit is alkotott. Szegény mágus minden áron először a harcra akarta kiképezni teremtményeit, valószinűleg a kiképzés alatt vesztette el teljesen az eszét csaknem öt évbe telt, mire a legalapvetőbb dolgokat elsajátitották és megtanulták úgy ahogy forgatni direkt nekik kovácsolt ultra könnyű kardukat, bár Alf belátta így még egy újszülőtt béna Orknak sem igen tudnának ártani felhagyott a harci kiképzéssel. Ekkor következtek az őrőm évei. A Nefronok úgyanis kivételes tehetséggel szippantottak magukba minden elméleti tudást. Hamarosan hatalmas erejű varázstudók lettek a Nefronokból. Alf teremtményei erejét a kevésbé ismert tran-toni csatában probálta ki. A kb. 50 fős Nefron csapat 2000 fős Ork hadsereggel találta magát szemben. A legendák szerint az Orkok hatalmas nevetésben törtek ki, mikor meglátták a szánalmasnak hitt csapatot, ezt kihasználva a Nefronok eggyesített erővel egy óriási tűzlabdád formáltak, és a röhögő Orkok felé dobták. A csapást kb 20 Ork élte túl, akik már koránt sem tartották olyan viccesnek a dolgot. A két csapat dühöngve rohamozott egymás felé. Ekkor Alf rádöbbent, hogy forrongó gyülőlete az Orkok és Orwella iránt teremtményeibe is átsugárzódott. Az örjöngő Nefronok szeme vörös lett kardjuk is vörösen kezdett fényleni, és egész testüket vöröses derengés vette körül, és pillanatok alatt lekaszabolták a már amúgy is sérült, és kissé ilyedt orkokat. Alf örömújjongásban tört ki, úgy érezte megalkotta azt a fajt, mely megmentheti a Kyr birodalmat. Ám elkésett, még mielött bármit is tehetet volna a birodalom összeomlott. Igaz ő is segített megidézni az Őstűzet, de 30 teremtményével együtt ő is elveszett. Legalább is Alf a mágus veszett el, de anyagi teste tovább élt. Az Orwellával való találkozás úgyanis véglegesen megváltoztatta az örült mágus lelkét, maga is gonosz lett, és Nefronjait, akik bár vonakodva is, de engedelmeskedtek teremtőjül útasításainak embervadász portyákra küldte, a mai legendaismerők töbsége is úgy emlékszik rájuk, mint sárga szemű démonokra, nem mint kyra esetleges megmentőire. Azt már kevesen tudják, hogy a Nefronok saját kezüleg vetettek véget megromlott teremtőjük életének. Az akkor kb. 100 fős Nefron "család" szétszorodott Yneven. Napjainkban kb 20000-ren lehetnek.
A Nefronok alapvetően békés teremtmények (Jelleműkben szerepelni e kell a rendnek) A világot általában külső szemlélőként nézik, és varázshasználóknak álcázzák magukat, csak akkor szólnak bele a dolgok folyásába, mikor valamely nagy negatív hatalom felül kerekedik, ekkor képességeiket latba vettve igyekeznek fordítani a dolgok állásán. Persze mindig akadnak nyúghatatlan Nefronok is, melyeket csak a kalandvágy hajt:)
A Nefronok általában 4-5 fős családokban élnek, és a család minden tagja konyit valamellyest a mágiához. A harcos Nefron rittkább még a félork fehérhollónál is! A vallással nem igen foglalkoznak, előfordul azonban, hogy kényszerűségból a kulturkőr isteneinek a hiveinek valják magukat. Kinézetükett tekintve ember magasságuak és felépítésüek, eltekintve sárga szemüktől, és ezüstfehér hajuktól. 500 évig élnek.
Képességmódosítók:
Asztrál +1 Intelligencia +4 Akaraterő +2 Érzékelés +2 Erő -2 Állóképesség -2 Szépség -4 Egészség –1
Különleges képességek:
Minden nefron szintenként +2 Mp-t és +1Pp-t kap.
75%-kal könnyebben tanul minden nem fizikai jellegő képzettséget.(ált. Elméleti)
1 fegyverhasználat (védelmező) Af, Mestemágia 3., Pszi Mf,Mágiaellenállásuk az első szinten 10+tme+Pszi pajzs és +2/Tsz., Ha Orwella hivekkel, vagy teremtményekkel harcolnak, mind testük, mind fegyverük 1-1 E-s rúnakardként viselkedik. Össesen 2E!, Népük fegyver a védelmező Tám/kör: 2 Té: 16 Vé: 22 Sebzés: k6+2 (minden másnap 1 forgatója által meghatározott támadást biztosan hárít.), Té és Vé alapjul öttel kevesebb., 75%-kal nehezebben tanulnak minden fizikai képzettséget. (ált. Harci), -1Hm-et kapnak szintenként.
Fp alapjuk eggyel kevesebb., -1 Fp-t kapnak szintenként.
Aurájuk bizonyos asztrális hatásokat okoz az aszt felismerőkben, ez a KM döntése, én csak arra térek ki ez mikor gyülölet. Minden 6. szintet elért varázslónál 40%-ban gyülölet. Minde 12. szintet elért varázshasználónál és papnál 65%-ban gyülölet. Minden Mesterfokú legendaismerettel redelkezőnél is gyűlölet"
"A Nefronokat egy ősi kyr hatalmas tenyésztette ki még az az 500 éves háború alatt. A hatalmas neve: Alf Nefron. Ez a kivételes tehetségű mágus rájőtt arra, hogy Kyr Birodalom pusztulásra ítéltetett, ha csak valami csoda nem történik. Elhatározta, hogy ő lesz az aki ezt a csodát létrehívja. Ekkor úgy döntött, hogy Toron tartományába vonul vissza ahol békésen, és magányosan megalkothatja a Kyr birodalom megmentőit. Tőbb évtizednyi kisérletezés után, sok elvetélt próbálkozástól elkeseredve Alf megalkotta az első tartossan életképes teremtményeket, melyeket örömében saját magáról Nefronoknak nevezett. A már ekkor is az örűlet határán járó Alfnak fogalma sem volt, hogy mit is alkotott. Szegény mágus minden áron először a harcra akarta kiképezni teremtményeit, valószinűleg a kiképzés alatt vesztette el teljesen az eszét csaknem öt évbe telt, mire a legalapvetőbb dolgokat elsajátitották és megtanulták úgy ahogy forgatni direkt nekik kovácsolt ultra könnyű kardukat, bár Alf belátta így még egy újszülőtt béna Orknak sem igen tudnának ártani felhagyott a harci kiképzéssel. Ekkor következtek az őrőm évei. A Nefronok úgyanis kivételes tehetséggel szippantottak magukba minden elméleti tudást. Hamarosan hatalmas erejű varázstudók lettek a Nefronokból. Alf teremtményei erejét a kevésbé ismert tran-toni csatában probálta ki. A kb. 50 fős Nefron csapat 2000 fős Ork hadsereggel találta magát szemben. A legendák szerint az Orkok hatalmas nevetésben törtek ki, mikor meglátták a szánalmasnak hitt csapatot, ezt kihasználva a Nefronok eggyesített erővel egy óriási tűzlabdád formáltak, és a röhögő Orkok felé dobták. A csapást kb 20 Ork élte túl, akik már koránt sem tartották olyan viccesnek a dolgot. A két csapat dühöngve rohamozott egymás felé. Ekkor Alf rádöbbent, hogy forrongó gyülőlete az Orkok és Orwella iránt teremtményeibe is átsugárzódott. Az örjöngő Nefronok szeme vörös lett kardjuk is vörösen kezdett fényleni, és egész testüket vöröses derengés vette körül, és pillanatok alatt lekaszabolták a már amúgy is sérült, és kissé ilyedt orkokat. Alf örömújjongásban tört ki, úgy érezte megalkotta azt a fajt, mely megmentheti a Kyr birodalmat. Ám elkésett, még mielött bármit is tehetet volna a birodalom összeomlott. Igaz ő is segített megidézni az Őstűzet, de 30 teremtményével együtt ő is elveszett. Legalább is Alf a mágus veszett el, de anyagi teste tovább élt. Az Orwellával való találkozás úgyanis véglegesen megváltoztatta az örült mágus lelkét, maga is gonosz lett, és Nefronjait, akik bár vonakodva is, de engedelmeskedtek teremtőjül útasításainak embervadász portyákra küldte, a mai legendaismerők töbsége is úgy emlékszik rájuk, mint sárga szemű démonokra, nem mint kyra esetleges megmentőire. Azt már kevesen tudják, hogy a Nefronok saját kezüleg vetettek véget megromlott teremtőjük életének. Az akkor kb. 100 fős Nefron "család" szétszorodott Yneven. Napjainkban kb 20000-ren lehetnek.
A Nefronok alapvetően békés teremtmények (Jelleműkben szerepelni e kell a rendnek) A világot általában külső szemlélőként nézik, és varázshasználóknak álcázzák magukat, csak akkor szólnak bele a dolgok folyásába, mikor valamely nagy negatív hatalom felül kerekedik, ekkor képességeiket latba vettve igyekeznek fordítani a dolgok állásán. Persze mindig akadnak nyúghatatlan Nefronok is, melyeket csak a kalandvágy hajt:)
A Nefronok általában 4-5 fős családokban élnek, és a család minden tagja konyit valamellyest a mágiához. A harcos Nefron rittkább még a félork fehérhollónál is! A vallással nem igen foglalkoznak, előfordul azonban, hogy kényszerűségból a kulturkőr isteneinek a hiveinek valják magukat. Kinézetükett tekintve ember magasságuak és felépítésüek, eltekintve sárga szemüktől, és ezüstfehér hajuktól. 500 évig élnek.
Képességmódosítók:
Asztrál +1 Intelligencia +4 Akaraterő +2 Érzékelés +2 Erő -2 Állóképesség -2 Szépség -4 Egészség –1
Különleges képességek:
Minden nefron szintenként +2 Mp-t és +1Pp-t kap.
75%-kal könnyebben tanul minden nem fizikai jellegő képzettséget.(ált. Elméleti)
1 fegyverhasználat (védelmező) Af, Mestemágia 3., Pszi Mf,Mágiaellenállásuk az első szinten 10+tme+Pszi pajzs és +2/Tsz., Ha Orwella hivekkel, vagy teremtményekkel harcolnak, mind testük, mind fegyverük 1-1 E-s rúnakardként viselkedik. Össesen 2E!, Népük fegyver a védelmező Tám/kör: 2 Té: 16 Vé: 22 Sebzés: k6+2 (minden másnap 1 forgatója által meghatározott támadást biztosan hárít.), Té és Vé alapjul öttel kevesebb., 75%-kal nehezebben tanulnak minden fizikai képzettséget. (ált. Harci), -1Hm-et kapnak szintenként.
Fp alapjuk eggyel kevesebb., -1 Fp-t kapnak szintenként.
Aurájuk bizonyos asztrális hatásokat okoz az aszt felismerőkben, ez a KM döntése, én csak arra térek ki ez mikor gyülölet. Minden 6. szintet elért varázslónál 40%-ban gyülölet. Minde 12. szintet elért varázshasználónál és papnál 65%-ban gyülölet. Minden Mesterfokú legendaismerettel redelkezőnél is gyűlölet"
Caieverri mester által hitelesített családi okiratok
Richard Simms - Redmondi mesék ZK [Adatlap] [Rendőrségi Nyilvántartás]
Richard Simms - Redmondi mesék ZK [Adatlap] [Rendőrségi Nyilvántartás]
-
Orwen del'Correl - Fórumozó
- Hozzászólás: 1133
- Csatlakozott: 2006.07.11. 15:54
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: Az ynevi fajokról
Szerző: Herold Bardelot » 2008.02.08. 23:53
Navaratna írta:nefron
[color=#FFFF00]Ez mi? Nekem valahogy a vese funkcionális egysége ugrik erről be, nem egy fantasy faj
Az nefrit, nem?
Herold[/color]
Tisztelettel: Herold Bardelot
-
Herold Bardelot - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 1139
- Csatlakozott: 2007.05.06. 8:02
- Tartózkodási hely: Kocsér
Ki van itt
Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó