Egyetemváros - A Park ...

[Vyan Anapol]

*Fordul oda Kirakhoz mély meghajlással.*

-Nagyon szépen köszönöm Kirak. Te tisztelsz meg vele, hogy elvállaltad a tanúm szerepét.

*Mindenkinek mondja.*

-A szabája a párbajnak egyszerű. Addig tart még valaki vereséget nem szenved, vagy a felek közös megegyezés alapján ki nem egyeznek döntetlenben. Az eszközökre nincs kikötés de én személy szerint a mágiát vagy a tisztességtelen eszközöket megvetem. Harcolj azzal amid van. Én ezt vallom de egyébként azt használsz amit akarsz.

*A lejtőn meredekségéből adódóan óvatosan saját tempómban haladok felfelé. Amint felértem körülnézek próbálom a környezetet megismerni és megfigyelni.*

*Lorin kérdésére rá se hederítek. Hideg tekintettel elengedem a fülem mellett.*

<Erre kíváncsi leszek. Az elf elmehet magának nem érdekel. A saját párbajom fontosabb.>

*Amint körülnéztem és felmértem a terepet, elő veszem Aldamát a slankardomat (nem fenyegető módon) végig húzom rajta az ujjamat ellenőrzöm tökéletes állapotát.*

-Ez a kardom Aldamának hívják. Egyedi és megismételhetetlen minőségű kard. Mióta betettem a lábam az iskolába velem van. A legjobb barátom és segítségem.

// Egy hosszú katanát láttok magatok előtt. Pengéje ezüstösen csillog a reggeli napfényben. Amint hüvelyéből kivette az érdekes kristálypohár szerű hangot adott. Elegáns még is egyszerű kard sötét barna fa markolattal melyen nincsen kézvédő. A penge markolati végén különös jeleket láthattok.//

*Majd előveszem a tőrömet is mely szinte kicsinyített mása a kardnak semmiben sem szebb vagy haszontalanabb mint nagyobb testvére. Kihúzáskor hasonló hangot ad ki mint a slankard. Ezt is ellenőrzöm.*


-Ez pedig a tőröm. Őt akkor kaptam meg amikor a Dorcha szolgálatába áltam és hivatalosan is Tiadlan kardművésze lettem. Mert hiszen ez az igazi kilétem. Még nem árulta el nekem a nevét de remélem egyszer ugyanolyan összhangban leszek fegyvereimmel mint a mesterem. De ezt csak párbajozások útján tudhatom meg nem igaz?

*Hidegsége semmit sem hagyott alább. Teljesen komolyan és büszkén mondja mind ezt. De vérszomjat vagy gyilkolási vágyat nem véltek felfedezni.*

-Akkor hát javaslom te is készülj fel. Lorin

[Lorin O Krell]

Lorin

Lovát szabadon engedi.
A látvány valóban lenyűgözi gyönyörködik egy kicsit a képben. Siro bemutatója zökkenti ki ebből az állapotból.

<<Az én kardomnakmég nincs neve... "nem árulta el">>

Lecsatolja pengéjét majd tokkostul a kezébe veszi.
Féltérdre ereszkedik a nap felé fodul közben kalapjától is megszabadul.
- Arel neked ajánlom ezt a harcot! Nem hősi és nem halálos de biztos nehéz lesz kicsikarni a győzelmet. Istennőm áldásod kérem e pengére hogy csak azt fogja amit én akarok s csak annak vegye vérét ki megérdemli!
//Áldás varázslat maradék manából (11)//

Ezután egy gyors imát mond /ugyanyígy térdelő helyzetben/ ezzel feltölti manapontjait.
<<Ha esetleg mégis megsérülne valaki akkor így könnyebb lesz segíteni. A gyógyításban már legalább van tapasztalatom >>

Miután ezzel végzett feláll és leporolja magát. Lecsatolja köpenyét meglazítja tőrtokjainak kapcsait és táskáját kulacsát is lerakja .Majd Kiroval szemben elhelyezkedik. Kivonja tőrkardját.
/Majd egy láb hosszú egyenesre és simára csiszolt roppant éles penge. Kosármarkolata és keresztvasa is van. Markolatgombja egy sólyomfejet formál míg a kosármarkolaton egy kicsike illinori címert formáz-ez alul van. /
Párat csap a karddal aztán jelzi hogy készenáll.
Az ellenfele fegyvereit kezdi vizslatni majd amikor az tőrt húz ő is így tesz.
-Ne aggódj nem fogok mágiát használni!
<<Viszont ha térden rúglak az nem mágia >>Húzódik mosolyra szája.

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin, Ki Siro, Kirak
Helyszín: Pyarron
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

Serlinan olyan jó ötven méterre felszerelt egy álványt amin egy céltábla volt. Fogalmatok sincs honnan kerítette elő.

Majd odaszól Lorinnak, és Ki Sironak: -Szerény véleményem szerint elkezdhetitek, ha zenésztársamnak nincs ellenvetése. Remélem, hem zavar ha játszok közbe.

Erre előveszi lantját amiből citeráéhoz hasonló elnyújtott hangokat csal ki.

//Amennyiben szeretnétek kezdhetitek a harcot. Igazából csak Garmacor reagját vártam eddig, bocsika. //

//A park leírását az első oldalon bővítettem, nézzétek meg ha érdekel.//

//Lorin, Siro PM-be kérnék szépen 7 körre dobásokat, TÉ alap+dobott érték mintában. +1x írjátok fel a KÉ-t és a VÉ-t. Harci taktikát erre a 7 körre kérek leírni+ esetleges varázslatokat, pszi diszciplinákat, azokat amik épp hatnak, vagy amiket terveztek.
Köszi: Selmo//

[Garmacor]

// elnézést csak nem akartam mondani semmit Kriakkal a szituban csak útólag döbbentem rá, hogy kéne

- Hát akkor kezdődjön a párbaj. Azért vigyázzatok egymásra.

majd a ghonom kivonom és hátralépek, hogy ne zavarjam a vívókat ha valaki elveszti a fejét és halálos szúrásra vágásra emeli a fegyverét amikor a másiknak nincs esély védeni akkor közbeavatkozok (földrekerült fegyvertelen fél stb.

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin, Ki Siro, Kirak
Helyszín: Pyarron
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

A harc az elején igazán érdekes volt, Siro nagyon megijed a felé dobott tőrtől ezért, az elkövetkezendő támadásai nem is voltak, jók a második támadása Lorinnak, igen sikeres volt sebzett a kardművészen. A következő körökben azonban a kardművész szedte össze magát zavarából és igen komoly vágást ejtett meg Lorin bal vállán, ezután a harc pontosan kiegyenlítődik, Lorin próbálkozik ugyan néhány ellesett vívófigurával több-kevesebb sikerrel, általában még túl nagyra nyitja a védelmet, és kevéssé tudja kihasználni mozdulatai előnyét, a kardművész pedig bravúros mozdulatokkal, az úgynevezett katákkal, sikres védekezéseket hajt végre. A harc az első perc után viszont döntő fordulatot vesz. Ki Siro miután felé dobta d a tőrödet hátrálás helyett inkább a támadást választotta, számodra is meglepően, és a vállig leeresztett balod alá védelmedet oldalról megkerülve, és rapírodat tőrével feltrartva "gyengéden" odaüti a kardjának a hátolddalát az oldaladhoz, és ezt mondja:
-Itt a hiba.

Garmacor

A jelenetből már te is épp csak a végét látod, az elején annyit láttál, hogy Siro, jobban koncentrál az eseménykere, és utána bátor, mégis meglepő, majdhogynem őrült mozdualttal, vitte be a győztes ütést.

A harc mérlege:
Lorin O Krell: 8Fp 0Ép
Ki Siro: 5Fp 0Ép

A harc mindkettőtöket kihevített, energiátok java részét felemésztette, mindketten a legjobb formátokat hoztátok.
Az elf meg is jegyzi:- Nem rossz, határozottan jó. De először javaslom fújjatok egyet, Kirakkal talán zenélhetnénk, és elfogyaszthatnénk némi tízórait.
Valóban a reggelből lassan már a nap igen csak felfelé tendált, és a fárasztó harc meghozta az étvágyatokat. Az elf még megjegyzi:-Teiron is nemsoká csatlakozik.

[Lorin O Krell]

(Lorin)

Mosolyogva bámul vissza Ki Siro ra mikor az "legyőzi".
-Gratulálok sikerült nyerned- nyújtja jobbját Sironak miközben a rapírt a hóna alá kapja.
- De azért ne bízd el magad! Mint láthattad nem használtam ki minden fortélyomat -mutat a szent szimbólumára- elhiheted ez éles harcban nem így lenne. De ez a kis párbaj annak ellenére hogy kikaptam roppant jól esett.Régen harcoltam már ilyen jó ellenféllel mint te.-szavai őszinte elismerést sugallnak.
- Akkor együnk valamit! Aztán megmutatom Serlinannak miért hívtak odahaza Lövésznek
Miközben leül az elf mellé sebeit vizsgálgatja
<<Nem vészes. gondoltam hogy nem dísznek hordja a kardokat de hogy ilyen jól bánik velük. Annál job legalább van egy igazán remek vivó ismerősöm.Bár mit is várhatna az ember egy olyantól akiknél ilyen komolyan vesznek minden párbajt?>>
-És mond csak Siro felétek mindenki vív ilyen jól?
Közben megvárja míg valaki elővesz valami ételt és falatozni kezd.

[Vyan Anapol]

Anapol (Ki Siro)

<Hm... dobótőrök? És ráadásul két fegyverrel harcol? Valami van ebben a fiúban. Vészélyes szerzet de örülök hogy nem velem van dolga.>

Lorin kéznyújtására mély tiszteletteljes meghajlással válaszol.

A "De azért ne bízd el magad! Mint láthattad nem használtam ki minden fortélyomat -mutat a szent szimbólumára- elhiheted ez éles harcban nem így lenne." mondatra pedig kissé összehúzza szemét.

<Na a mesternek megint csak igaza volt miszerint "Mindenki próbálja a maga kudarcát menteni egy vereség után, de egy kardművész nem tehet ilyet.">

-Én is köszönöm szépen a párbajt. Jó harcos vagy, és az én országomban nagy tiszteletnek örvend az aki egyszerre két fegyverrel képes vívni.-ezt tisztelettel mondja.

Lorin válaszára felelve

-Igen. Azok akik a harcos kasztba tartoznak mind jól képzett katonák. Ez pedig abból fakad hogy aki elveszít egy párbajt, megsérül egy csatában az igen nagy szégyenbe kerül. Ezt próbálja mindenki elkerülni. ennek egyetlen módja hogy a kard és tőr a barátod lesz és akkor legyőzhetetlen leszel.-ekkor látszik hogy elméjül a gondolataiba.

<A több ezer éves tradíciókra, a mesterek tanításaira, a kard szentségére gondol.>

A sebeimre egy pillantást sem vagyok hajlandó vetni. Elkezdek én is enni persze megkínálom Lorint is. Ketté töröm a kalácsot amit kaptam és a nagyobbik felét oda nyújtom neki a kulacs vízzel együtt.

-Egyébb íránt kíváncsian várom az íjász párbajt még soha nem láttam ilyesmit. De először egyél. -mind ez baráti hangnemben, vigyorogva a régi Siro visszatértével.

[Lorin O Krell]

Lorin

- Akkor felétek ezt elég komolyan gondolják. Persze mifelénk is ritkán látni fegyvertelen embert, tudod a Fekete Határ közelsége. Az íjjász párbaj nem nagy dolog ha nem te vagy az egyik versenyző. Bevallom neked hogy semmi érdekeset nem látok abban mikor azt kell bámuljam ahogy két ember egy bábura lövöldözik. Viszont mikor ott állsz kezedben az íj, s a vessző melynek tollai akár a legszebb madaraké és hegye ami átüti a legerősebb páncélt is- a megfelelő ponton persze. Aztán felhúzod és megpróbálsz semmire sem gondolni csak a célra csak arra hogy milyen messze van merről fúj a szél s hogy mikor engedd el a veszőt és a megfelelő pillanatban az újjaid elengedik a húrt ami halk pendüléssel indítja útjára a könnyed vesszőt... nos igen az már élvezet barátom!- fújja ki magát a hosszú monológ után, folytatja a tízórait.

- De persze ma én állok az íjnak azon a végén.- kacsint az elfre.
<<szép nap először kikapok ettől a messzi vidéki valakitől ami nem is baj mert látom hogy jobban szereti a pengéit mint én. De most meg egy elffel akarok kiállni, ami nem is lenne gond ha nem pont egy elf tanított volna lőni... na jó az alapokat Ramyen adta de ... ugyan ez is csak játék! Ha jobb lövő is mint én az csak azért lehet mert ő már sok száz éve gyakorolja szóval nincs miért szégyenkeznem.>>

[Garmacor]

8888ca párbaj alatt minden apró rezdülésre figyelek majd a végeztével elrakom a fegyverem, hál istennek nem volt rá szükség
- Gratulálok nagyon jól vívtok.
- Serlinan ez egy jó ötlet.
Pár falat után előveszem a hangszerem és halkan játszani kezdek.

[Vyan Anapol]

Anapol (Ki Siro)

-Köszönöm szépen!-szóll a khálhoz mélyen meghajolva.

Lorinnak.

Igen elgondolkodó módon mondja a következőket. Látszik rajta hogy nosztalgiázik és elmereng a régi tanítvány évein.

-Legalább úgy beszélsz az íjászatról mint egykori mesterem akkor, amikor fát hasogatott 5 méterről a dobó csillagjaival. Ő is körülbelül ezen élményeket mondta el nekem mindig. De valahogyan én soha nem tudtam megtanulni ennek a remek ezköznek a használatát. Mindenesetre azért jó versenyzést.

Miután befejezte evését, feláll és a párbaj kezdetéig elmegy ráül egy sziklára kardját kivonja leszúrja a szikla elé a földbe és elkezd meditálni.

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin, Ki Siro, Kirak
Helyszín: Pyarron
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

Mind

Amikor mindnyájan végeztek az evéssel, Serlian feláll, és finoman megpendíti íjának a húrját, és ezt mondja: -Ez az íj, az én fegyverem, remélem, készen állsz megmérkőzni vele.-Lorinnak címzi.Remélem első körben megfelel a húsz, majd a negyven, hatvan, a nyolcvan, és végül a száz lábas távolság.
Mindannyiunknak, van három lövése, nem bonyolítjuk túl, a játék nyertese az aki több nyilvesszőt juttat a táblába. Javaslom az elején még ne vérezz el.-mondja mosolyogva. Igazán elrontanád a kedvemet. Sőt mi több nagyot csalódnék benned, te íjászok gyöngye.-széles mosoly van az arcán.

Ebben a pillanatban megérkezik Theiron is hozzátok, a férfi ma, kialvatlannak, és sokkal kevésbé kiegyensúlyoztottnak tűnik mint tegnap.Hangosan kissé tisztán köszönt titeket. Ekkor Serlinan ránéz jelentősség teljes pillantást vet rá, és csendben pipára gyújt.

-Kezdődjék a verseny, ha kész vagy pajtás.-mondja Serlinan

//A távolságokat megadtam, a cél egy 80-cm sugarú körlap, ami egy állványon áll. Szél nincs, az idő is tiszta, a látásodat semmi nem zavarja. Kérlek írj PM-et hogy mi sikerül, és mi nem. Illetve meddig bírja maga az íjjad.//

[Lorin O Krell]

Lorin

-Ha-ha-ha-ha!- nevet az elfen.- Méghogy elvérezni? Neaggódj pajtás, ugyan nem vagyok hosszúéletű és emiatt nincs többszázéves tapasztalatom ezen a téren -sem- de a fajtád tanított a céllövés minden csínyára bínjára. . Szóval javaslom ne lepődj majd meg...

-És nem vagyok az ijjászok gyöngye elhiheted! Viszont a népemből nem egyet láttam már aki 50 lábról átlőtt egy rézérmét!-vág vissz az elf gúnyolódására.

<<Bolond ez hogy pengeti az íjját? Nem baj barátom lazísd csak a húrt ezért fogsz te veszítení-! >> gondolja őszinte bizalommal telve.

-Felőllem kezdhetjük!
Ezzel előveszí ijját gondosan végighúzza rajta kezét, ráteszi lófarokszőrből készített húrját majd felaljza azt. Megigazítja tegezét és kalapját-melyet időközben felvett- egy egyszerű fejpántra cseréli- ezzel hátrafogva haját.Íjjal a kezében közelebb lép a célhoz majd miután az elf lőtt ő is útjára engedi a vesszőt.

[Vyan Anapol]

Anapol (Ki Siro)

Abbahagyom a meditálást és figyelek a versenyre. A kövön maradok, megfordulok és figyelek, nem a célt mert azt úgy se látom innen, hanem a lövőkre és azt ahogyan koncentrálnak.

<Kíváncsian várom a végét>-elmélkedek magamban.

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin, Ki Siro, Kirak
Helyszín: Pyarron
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

Mind

Az íjászpárbaj érdekesen alakult: Az első távot mind két fél teljes sikerrel vette. Sajnos Lorin viszont már a második távnál hibázott, és egy vesszőt nem a megfelelő helyre lőtt. Hiába az a fránya toll valószínűleg nem úgy állt a nyilvesszőn ahogy kellett volna. A hatvan láb már mind két félnek eröltető volt. Az elf egyet, míg Lorin két nyilvesszőt is elhibázott, és mindeközben egy apró szél is feltámadt. A nyolcvan lábas távnál az elf javított mindhárom nyilat egyenesen a táblába lőtte, viszont ez a táv Lorinnak már sajnos ez a táv soknak tűnt, egyik nyilvesszője sem találta el a számára már alig látható körlapot. A vígaszt az nyújtotta, hogy a százlábas távon az elf is már csak egy hírmondó, "becsületvesszőt" tudot eljuttatni a célba, amire Lorin gyakorlatilag már csak vaktában lőtt.

Az elf meghajol Lorin előtt, és azt mondja:

-Derekassan küzdöttél barátom, úgylátom méltó vagy fajtád elismerésére, sőt azt mondom fel tudod venni a versenyt a mi ifjainkkal is. Egyszer még tényleg nagy íjász lesz belőpled, csak folytassd így.-hangjában számotokra most hangzik először a sokatlátottság, és a tapasztalat felhangja. Úgy mondja mintha ősöreg aggastyánok mondanának mesét az ifjú felubelieknek, egy nyári estén.

De hangja megváltozik Theiron megpillantására.

-Theiron öregcimbora, mi jó híred van számunkra?

A tisztviselő gondterhelten felnéz, és kettőt szippant még pipájából, de most a füstöt különösen céltalanul fúl fújja ki, úgytűnik nem csak hosszú volt az éjszakája.

-Meghalt!

Az elfből kiszakad a kérdés: - Kicsoda?
-D'Aqulior. A nemes.-válaszol keserűen a férfi.

[Lorin O Krell]

Lorin

- Jah... kár hogy ezt is elvesztettem.- mondja kicsit hangulatát vesztve
-De a hibáinkból tanulunk nemde? Köszönöm az elismerést de te azért mégis csak jobb voltál. -mosolyog az elfre.
<<elmehetnek ezek a pokolba! Egyik jobban kardozik a másik jobban lő! Ah én vajon miben vagyok jobb nálluk? Hmmm... Nőzés? Ivás? ... Kár hogy ezzel nem nyerek meg egy harcot sem! De ha már az ivásnál járunk...>>
Előveszi díszes flaskáját majd jól meghúzza.

- Az gond!- mondja Theiron bejelentésére.- Nem kellet volna megvédenetek ?