Név: Zyndran Kho-Thyram
Kor: 18 év
Faj: ember
Nem: férfi
Kaszt: harcos
Kezdő helyszín: Quiron Pentád – Yankar (majd egyszer)
Előtörténet:
18 évvel ezelőtt született Yankarban. Az apja egyszerű kocsmáros volt, anyja pedig szakácsnő. Apja - aki bár inkább hasonlít egy pocakos aszisz kereskedőre - mindenhol azt hangoztatta, hogy ő bizony ősi kyr vérvonalból származik. Természetesen mindenki kinevette a vén bolondot, és mivel a felesége se szült sokáig utódot, nem volt semmi bizonyítéka.
Egészen addig, amíg az akkor majdnem negyven éves felesége meg nem szülte egyetlen gyermekét Zyndrant. A kisfiú hófehér hajjal és csillogó smaragdzöld szemmel jött a világra. Hatalmas volt az öröm a Pusztulatban álló kocsmában, szinte minden törzsvendég elismerte és örömmel üdvözölte a bizonyítékot az ősi vérre.
Az elkövetkezendő néhány évben az apa szinte csak azon dolgozott, hogy a város elöljárói is elismerjék a kyr vérvonalát. Persze meg se hallgatták a füstös képű kövér kocsmárost, nemhogy elismerték volna. Egy idő után az apa belefásult az örökös elutasításokba, és nem próbálkozott többé náluk.
Inkább úgy döntött, hogy ha el nem is ismerik, ő akkor is igazi kyrt nevel a fiából. Persze nem sok mindent tudott a kyrek életéről, így meglehetősen kevés dolgot tudott megismertetni a fiúval. Jószerivel csak egyszerű legendákat, történeteket mesélt el neki, de megtanította írni és olvasni. A kocsma törzsközönsége persze kedvelte a szemük előtt felnövő kis fattyút, aki tudta az okította az ő általa kyrnek vélt viselkedési formákról.
Az egyik vendég különösen kedvelte a kis Zyndrant. Permanionnak hívták, és egy lecsúszott, kiöregedett légiós volt. Több évet szolgált a Yankaronban, de mivel függőség alakult ki nála a kábító és bódító szerek iránt, eltávolították a légió kötelékéből. Tőle tanulta a legtöbbet Zyndran: ő tanította meg harcolni, a fegyverekkel bánni; közben telebeszélte a fiú fejét a légió baromságaival.
Az apja egy ideig még örült is annak, hogy Permanion is tanítgatja a fiút, de annak kevésbé örült, amikor egy napon a fiú elé állt, és bejelentette, hogy ő bizony be fog állni a Yankari Légióba. Kapott ugyan néhány atyai pofont a fiú, de ez az eset csak mégjobban eltökélte a fiút. Még többet lógott együtt Pernanionnal, és még jobban koncentrált, hogy minél jobban elsajátítsa a szegényes tudását az öreg légiósnak. Az apja nem akarta, hogy a fia a többi hullajelölt között végezze, ezért megpróbálta eltávolítani fia közeléből a kivénhedt légióst. Először próbálta szép szóval, majd - mivel nem engedett az öreg - az alvilággal intéztette el. Ők egyszerűen megmérgezték a napi kábítószer adagját.
Zyndrant eléggé megviselte a dolog, és mivel már nem volt maradása a Pusztulatban, elindult a Kaptár irányába, hogy jelentkezzen a Yankaronba...
Kinézet:
Nagyjából 185 magas, jó húsban lévő fiatal férfi. Haja erős szálú hosszú és hófehér. Szeme smaragdzöld. Széles vállú, arányos testalkatú, élesen metszett szabályos arcvonásokkal rendelkezik, fehér szemöldökkel, de ennek ellenére - vagy tán éppen ezért - elég jóképű. Talán a fiatal kora miatt, de még nem nő sem a szakálla sem a bajusza. Kedveli az egyszerű ruhákat, a vasalt bőrbakancsot. Jelenleg csupán egy egyszerű hosszúkardja van, de azt büszkén viseli.
Jellem:
Alapvetően vidám, érdeklődő jellem. Szereti az ismeretlen dolgokat, szívesen tanul minden - sokak számára értelmetlen - ostobaságot. Még életében nem gyilkolt, még nincs is felkészülve lelkileg ilyesmire. Az istenek jelenlétét a világban elismeri, bár nem éppen hitbuzgó. Sohasem volt semmilyen szertartáson sem, amit az égiekről tud azt csak hallomásból hallotta. Jelleme alapvetően Rend.