Szárazföldön és tengeren

[Con Larrodan]

(Hiro)

*Némán biccentek, s a küzdő helyre sétálok. Nyújtok egy keveset, hogy modulataim olajozottak legyenek... majd várom ellenfelem. Komoran bámulok magam elé...*

<50 ban is 50 ban, több mint a semmi... 10 napra az 500, egész szép kis summa. Csak meg kell verjem a harcosukat... meglesz hamar... két iadzsi és raigei, és vége is a harcnak...
Gyere már... nem érek rá egész nap...>

*Arcomon egyre inkább látszik a türelmetlenség...*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, egy út menti fogadó
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

Az udvaron gyakorló szerzetes lassan abbahagyva a gyakorlatát, figyelmesen megnézi előkészületeidet. Tekintete mint két kavics, a teljesen kopasz fején két sorban három tetovált pont. Látva, hogy párbajra, harcra készülődsz, lassan kihúzódik a tér szélére és tovább figyeli az eseményeket.

A bejárat felől érkezik a csapat vezetője, kissé mellette-mögötte pedig egy tőled pár évvel fiatalabbnak kinéző, egyszerű hjakusó ruhába öltözött fiú.
Gyanakvásra az övébe tűzött taitó ad okot, mégpedig egy elég kopott, használatban kifényesedett szaajaban hordott taitó.

Az udvarra lépve Udjiró hozzád fordul kelletlen arccal.
- Ő itt Muszike. – int a fiú felé. – Ő lesz a kósu-társad.

A fiú kissé vézna, haja egészen rövidre vágott. Ruházata gyenge minőségű, és vért sincs rajta. Mosolytalanul szemlél Téged, majd meghajol és vékony hangon köszönt:
- Konnai sa! Remélem megtisztel azzal az élménnyel, hogy összemérhetjük a pengéinket.

- A kósu három találatig tart! Aki hamarabb fakaszt vért a másikon háromszor, az a győztes! – hirdeti ki Udjiró a párbaj szabályait. – A jelemre kezdhetitek!

Muszike eléd lép és újra meghajol feléd. Majd feszült koncentrálásba kezd, szinte látod ahogy pattanásig feszülnek az izmai. Udjiró oldalvást áll tőletek, karja lassan a levegőbe emelkedik.
A háttérben a szerzetes, a kereskedő és a többi szájtáti vendég és fogadóbeli feszülten figyel rátok.

Aztán:
- Ai!

//Off: ahogy megbeszéltük, offold a harci statodat. //

[Con Larrodan]

(Hiro)

<Ez az, csak az enyém a terep... gyere már... utálom ha megvárakoztatnak... Végre már... >

*Szótlanul mérem végig a fiút, kissé felhúzott szemöldökkel...*

<Egy tejfölös szájút küldenek ellenem... hehh...>

- Úgy legyen *biccentek a köszönésére...* Vigyázz magadra...

*Kizárom a külvilágot... csak ketten vagyunk. A fiú görcsölésére csak mosolygom... laza tartásba helyezkedem, hogy a kezdés jelére kiránthassam fegyverem, s azzal a lendülettel csaphassak... Mindkét kézzel támadok az Iadzsi után... igyekszem a fegyverforgató kezét/karját megsebesíteni...*

//
Taito -> Ké: 52+10 ; Té: 90+72 ; Vé: 112 ; Sp: 11
Soto -> Ké: 40+9 ; Té: 69+67 ; Vé: 112 ; Sp: 6

Azt hiszem szeressem a kockagenem XD
//

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, egy út menti fogadó
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

Két kardod jól hallható sikítás-szerű hang kíséretében csap le még védtelen ellenfeledre. A fiú összerezzen a hangra, és fegyverét előrántva próbálja a két penge útját állni, de semmi esélye sincs.
Kardjaid mélyen a húsba vágnak, a fájdalomtól megremegő ellenfeled önkéntelenül hátrál egy lépést.
A hasán egy mély sebet vág a hosszú kardod keresztben, bőséggel patakzik belőle a vér. A rövidebb pengéd a bal kézfejébe mar, fájdalmas, de nem veszélyes sebet ejtve.

A párbaj-ellenfeled szemében düh lobban, majd gyorsan ki is alszik. Kardja immár a kezében és pontos, kiszámított csapást indít el feléd, két kézre fogva taitóját.
Szemmel követhetetlen sebességgel támad, hárításra emelt pengéid csak a levegőt hasítják.
Torkodon zsibbasztó forróságot érzel, mely hamar átcsap a fájdalomba. Érzed forró véredet a nyakadról a melledre csorogni.

//Off: 5 Fp a nyakon. //

Ellenfeled lassú léptekkel oldalaz, láthatóan megpróbálja felmérni a két karddal szembeni hátrányát. Immár nem csak ruhája, hanem a kezében forgatott taitó is vérrel szennyezett. A tieddel…

[Con Larrodan]

(Hiro)

*Ahogy érzem vérem kiserkenni eszelős vigyor ül ki arcomra...*

- Ezaaaaaz! Méééég! Mutasd meg mit tudsz! *szemeimben a harc heve csillog, teljesen a küzdelem hatása alatt állok... hátra vonom taitomat és belső energiáimat felszabadítva egy hatalmas kiáltás kíséretében lesújtok ellenfelemre.*

//
Taito -> Ké: 42 ; Té: 75+20+86 ; Vé: 112+12-25 ; Sp: 3+1
//

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, egy út menti fogadó
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

A következő támadást indítod magasan, míg a rövidebbik pengét hárításra forgatod be. Kardod halálos ívet követve lendül ellenfeled testére, de az utolsó pillanatban meggondolod magad, így magad felé rántod kardod.
A villanó penge Muszike lábát vágja így végig, tátongó hosszanti sebet okozva.
Ilyen sérüléssel nem sokáig húzza, ez nyilvánvaló, de életben van. Most még.

Sápadtan ejti ki kezéből magasra tartott kardját, majd felakadt szemmel csuklik össze a porondon.
Udjiró azonnal odaugrik hozzá, és kétségbeesetten próbál a bőven ömlő vér útjának gátat szabni.

A nézők soraiból halk morgás, majd néma csend. Senki nem veszi a fáradságot, hogy kimondja a nyilvánvalót: győztél.

Mijami elismerően biccent, majd a szerzeteshez sétál, aki téged figyel közömbös arccal, bár érzésed szerint érdeklődve. Elhangzik néhány szó köztük, amit sajnos nem értesz a hátad mögött felharsanó tetszésnyilvánításban, mire a szerzetes a fiú mellé térdel, és magába révedve a kezét a sebre helyezi.
Lágy fény szűrődik ki ujjai közül, mely lassan beteríti a sérült testrészt. Pár perc alatt a vérzés csillapodik, majd teljesen eláll, a szerzetes pedig gyöngyöző homlokkal sétál ez egyik asztalhoz.

Udjiró, int két emberének, mire azok beszaladnak a küzdőtérre, és elviszik a még eszméletlen fiút. A vezér ezután hozzád lép, és csendes ellenszenvvel meghajol előtted:

- Fel vagy véve ragaen! De jegyezd meg: csukott szemmel a madár sem repül messzire… - s ezzel az emberei után siet.

[Con Larrodan]

(Hiro)

*Arcomra diadalittas vigyor ül mikor pengém húst szakít... majd egy-egy suhintással rázom le pengéimről a vért, s helyezem vissza szaajaukba.*

- Jó ellenfél voltál, de még tanulnod kell... *mormogom a srác fölött mikor meghajlok*

*A szerzetes mágiáját rezzenéstelen arccal figyelem, s mikor befejezte halkan megjegyzem...*

- Nem lesz semmi baja, csak pihennie kell....

*Ezután fordulok csak a kereskedő bérence felé... arcom megremeg a metaforát hallva...*

<De nagyra vagy magaddal... Téged is szívesen kifiléznélek.... kis nyomoronc...>

- A gőgös páva is meghunyászkodik ha rókát sejt, s nyomban segítségért kiált... *válaszolom, de nem hajlok, csupán biccentek felé.*

*még egyedül hagyom a megbízómat, s a kúthoz ballagva kis fatálkába vizet merítek és megtisztítom a sérülésem... majd újra töltöm a tömlőm friss vízzel. Ezek után a szerzeteshez ballagok...*

- Köszönöm, hogy megmentette a fiút, nem szerettem volna életét venni. Az istenek segítsék továbbra is.... *ismét csak biccentek, és cuccom összeszedve követem a megbízómat és csatlósait...*

<Vajon jó ötlet volt ez az egész? ... Kit érdekel! Nem ülök egy helyben ez a lényeg, s ha harc lesz legalább lesz kivel küzdenem... Hátha szívósabb ellenfelek lesznek...> *újabb vigyor*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, egy út menti fogadó
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

A szerzetes némán mér végig, majd apró biccentéssel reagál a közeledésedre. Láthatóan nem túl beszédes fickó, és azt is lehet látni rajta, hogy alig várja, hogy újra egyedül lehessen. Hálás pillantást kapsz jutalmul, mikor minden további ceremónia nélkül állsz tovább.

A kereskedő sem igazán vesz rólad tudomást, egy újabb csésze teával múlatja az időt…
Feltűnik egy harcos a bejáratnál és egyenesen hozzád siet.
Vakorcsos hajzatot, nagy orrot, és vékony testet tudhat magáénak. Arca leginkább egy – az erdőkben élő – kis testű majoméra hasonlít. Ruházata kereskedőt kísérő harcosok mintapéldánya lehetne: szürke és egyszerű mellény, hasonló színvilágú bő szárú nadrággal. Lábán szíjsaru. Két sótó lóg a derekára kötött övről.
Eléd lépve, az alapvető udvariassági meghajlást nem feledve, mutatkozik be:

- Üdvözöllek ragaen! Vai va Taneszaru desz’. Milyen néven neveznek a Mennyi Birodalom ezen eldugott szegletében? – teszi fel a kérdést kaján mosoly kíséretében, ami nem neked, hanem a fogadónak szól inkább.
- Udjiró küldött, hogy én kísérjelek el a csapat többi tagjához. Nehogy véletlenül úgy járjanak egy rajtaütéskor, mint Adze. Tudod Ő is a csapat tagja volt, de egy újonc az egyik rajtaütésben ellenfélnek hitte és levágta…
- Szóval körbeviszlek, és megmutatom a helyed. Nem lesz nehéz, mert velem vagy beosztva. Hidd el, jól fogunk mi ketten szórakozni! – kacsint rád vigyorogva.

[Con Larrodan]

(Hiro)

<Nyálgép... nálam aztán teperhetsz.... nyomoronc... szórakozni mi? hát persze... na de nyugalom...>

- Szólíts Raennek... és hagyjuk ezt az udvarias színjátékot... nem kenyerem, nem szeretem. Ha jól látom egyenruhátok van.. azt hiszem erről meg tudlak különböztetni az esetleges ellenfelektől... de ha így látja jónak parancsnokotok legyen hát.

<Vigyorog mint a vadalma... ezek nem ép elméjűek...>

- Sajnálom a társatokat, remélem hamarosan felépül...

*Majd elnémulok... ha elindul egykedvűen követem...*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, egy út menti fogadó
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

Taneszaru kissé meglepődik érdes modorodon, majd vállat von, mintegy közölve: látott már furcsább fickókat is.
- Egyenruha? – kacag fel, a szája elé kapva a kezét. Közben elindultok a kijárat felé, a fogadó közönségét magára hagyva. – Ez nem egyenruha igazán. Csak Udjiró megköveteli a tiszta ruházatot, és így könnyebb mosatni, meg újat varratni.
- Muszike? – legyint – Udjiró „felfedezettje”. Úgy véli nagy harcos lehet belőle, bár Te most igen csak rápirítottál erre… Igazából nem annyira fogják a fiúk a szívükre venni a dolgot, még maga Udjiró sem. – komolyodik el először, mióta megláttad. Most el tudod róla képzelni, hogy harcolni is tud. Közömbös kegyetlenség ül ki az arcára. - Aki nem olyan jó, mint hiszi, az hamar meghal. Mindenkinek tudnia kell a helyét, és ismerni a képességeit.

Pár lépést csendben tesztek meg, egy három - ökör vontatta – szekérből álló karavánhoz sétáltok. Minden szekér mellett két-két harcos kinézetű férfi álldogál. Mindenféle kinézetű fegyvert látsz náluk, a taitó-tól, a nagíig. A három szekér közül az első kettő a kereskedőé, a harmadik az Udjiró Csapaté. Erről a tetejükön elhelyezett zasimon „tudósít”.
Maguk a szekerek nagy, robosztus alkotmányok, majd ember magas kerekekkel. Látnivalóan kibírnak több ezer kjakut is. A hajtók is a helyükön vannak már, mellettük további őrök ülnek. Így minden szekérre jut 3-3 őr.
Még hat hasonló ruhába öltözött alakot látsz a fogadó mellett ácsorogni. Négy férfit, és két nőt!
Érdeklődve méregetnek, miközben feléjük vezet Taneszaru.

- Amint a nagy M is úgy látja jónak – vigyorog kísérőd – indulunk is. Egy három napi távolságra lévő város a következő állomás. Ők az Acél Hatok. – bólint a csoport felé. – Jó fejek, majd meglátod.

[Con Larrodan]

(Hiro)

- Nem rossz a srác, de még van mit tanulnia... *ezt leszámítva némán követem a többiekhez... végig tekintek a szállítmányunkon, s a többi harcoson is. Hosszan mustrálom mindet. Közelebb érve a bemutatásra csak biccentek egyet...*

- Raen.
- Majd harc közben minden kiderül. Melyik a mi kocsink?

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, egy út menti fogadó
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

Az „Acél Hatok” tartózkodóan méreget, majd mindannyian bemutatkoznak. Igaz, a jó modort nem tartják túl sokra, ez azonnal érezhető. De az összhang köztük nagy, külön megbeszélés nélkül haladnak balról-jobbra a bemutatkozással:

- Han
- Ichi
- Kasu
- Nobugi
- Hidemej
- Kagumej

A két utolsó a két nő, kik közelebbről megnézve valószínűleg testvérek. Még a hangjuk is majdnem egyforma.
Látva, hogy nem nagyon akarod a beszélgetést velük erőltetni, további udvariaskodás nélkül folytatják a beszélgetést, mintha ott sem lennétek.
Akaratlanul is elcsípsz néhány mondatot, így hamar kialakul benned a kép, hogy egyszerre beszélgetnek valami közeli városka oirajanjairól és egy fegyverkészítő klán termékeiről…

Kísérőd felnevet második kérdésedre:
- Kocsink? Nem, mi az elővéd leszünk. Nagyjából fél kjakunnal fogunk a kocsik előtt sétálni, és ha valami utunkat állja, akkor részint figyelmeztetjük a csapatot, részint feltartjuk a támadókat, ha lesznek.

Közben feltűnik Udjiró és int Taneszarunak. Ő meghajol felé:
- EIA! – kiáltja. Aztán feléd fordul:
- Mehetünk is. A Nagy M úgy döntött, indulhatunk. – láthatóan nincs nagyon elragadtatva a kereskedőtől…

Kisétáltok az útra és elindultok szép kényelmes tempóban, mint ahogy egy kétökrös szekér halad. Láthatóan a „társad” nem először van elővéd szerepben.
A fogadó előtti területen a szekerek is felkészülnek az indulásra, a kíséret is feláll mellettük. A hat fős „mag” viszont a kocsikra száll fel, kettesével. Kivéve az utolsó kocsit.

Előttetek a kanyargós út, mely poros, és a nyári nap hevében biztosan csak még porosabb lesz. Izzasztó lesz elöl sétálni az biztos, de legalább a szekerek által felvert port nem kell majd nyelnetek. A táj kissé egyhangú, síkság. Bár a távolban látszanak a hegyek, itt csak mezők, és fák látszanak. A legközelebbi dombok viszont előttetek nem túl messze, vagy félnapi járásra látszanak. Nem fogjátok megúszni kaptatók nélkül.

[Con Larrodan]

(Hiro)

*A nőket tüzetesebben megvizsgálom...*
<Furcsa-furcsa... Ritkán látni fegyverforgató nőket, ráadásul testvérpár.>

- Elővéd, értem... Induljunk hát...

*Nyugodt, kényelmes tempóban sétálok, s igyekszem figyelni környezetünk jeleit. Ha nem rajtam múlik nem kezdeményezek beszélgetést. Néha csillapítom szomjam, de csak mértékkel, takarékoskodom a vízzel.*

<Tisztára mint egy cirkuszi társaság. Bolond voltam mikor ebbe belementem... :S >

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

A két nő is ugyan azt az öltözetet hordja, mint a többiek. Kissé cserzett bőrük árulkodik csak, hogy szinte minden idejüket a szabad ég alatt töltik. Viszont fegyvert nem látsz náluk. Arcuk szépnek mondható, ügyelnek arra, hogy ne legyen kivetnivaló a megjelenésükben.

Az úton poroszkálva útitársadnak folyamatosan jár a szája, láthatóan nem kedveli a csendet. Az sem zavarja, ha percenként feltett kérdéseire egyáltalán nem válaszolsz.
- Tudod az élet egyáltalán nem olyan nehéz. Mégy, sétálsz, aztán vagy harcolnod kell, vagy nem, ugye? Levágod, levágnak, meghalsz, életben maradsz… jelentéktelen dolgok, nem gondolod? Bezzeg egy kiadós vacsora, vagy egy izzadt éjszaka egy gyönyörűszép anával…hmmm … az már valami! Azért már van értelme izzadni, vérezni. Szerinted? Nem tudom Te honnan jöttél, de én nem olyan messziről. A falum itt van három nap járásra… Udsi… ha arra járnál, feltétlen nézd meg a helyi rizsfelvásárló lányát… Miatta kellett elbujdosnom a falumból… keserű dolgok ezek barátom… te miért jöttél el otthonról? Igaz, ez csak rád tartozik, mi itt nem is igazán szoktuk az újakat erről kérdezni, majd elmondod te magadtól is, ugye?... – és így tovább.

Bár mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmed az útról, azonnal észreveszed az úton álldogáló alakot, mikor az egyik erdős rész mellet egy kanyarban haladtok. Igaz a férfi már csak alig 100 lépésre van tőletek. A harcos hajadonfőtt, egyszerű harcosokra szabott ruhában – mely fekete-zöld színekben pompázik – ácsorog. Van egy egyszerű raímaki-dó is rajta. Egy nódaisira támaszkodik épp…

[Con Larrodan]

(Hiro)


- Messziről jöttem, s még messzebb megyek... Hogy miért? Inkább ne firtasd.... mindenkinek megvan a keresztje....

*Mikor megpillantom az úton várakozót oldarra szisszentek Tanesarunak... és fejemmel a férfi felé intek...*

<Máris harcolnunk kellene? Kicsit fura... egyedül az út közepén. Ha rajtaütésre várnak biztosan vannak társai is...>

*Így figyelem az út melletti növényzetet is...*