Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Shulur utcáján
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Hogy bosszús volt-e? ... Hát nem repesett az örömtől a feje.
Azonban, ha elfogadható magyarázattal szolgálsz számára nem hiszem, hogy kirakna. Nagyon jól játszottál tegnap és ezt ő is látta. Többször felnézett és én még nem láttam annyira elégedett képet neki.
*Úgy látszik őszinte Tod hozzád. Nem néz félre, és nem kertel, nem keresi a szavakat. Rád néz, egyenesen a szemedbe és úgy mondja.*
- Azért remélem mára már kialudtad magad! Mert ma biztos bevasalja az öreg a tegnapi beszélgetést. És munkaidő után, ez biztos.
Merre tartassz egyébként?



_______________________________________________________________
JK: Xylina, Farro
Helyszín: a Kapitányságon
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Suessa... - *esik gondolkodóba a tiszt, láthatólag nagyon dilemmázik valamin.* - Azok, akik vétenek országunk törvényei ellen nem hagyhatják el az országot csak úgy. Az ő bűnük ráadásul igen komoly.
Nem engedhetem el csak úgy őket.
Megértem, hogy ezt szeretné, azonban... Sajnálom, de nem tehetek kivételt Suessa.
Ön természetesen elmehet innen, hisz nem cselekedett törvénybe ütközőt. Valamint nem a társa a delikvenseknek, és nem is a szolgálói ők. Öntől függetlenek, ha jól értettem.
*Mielőtt válaszolhatnál kopognak az ajtón, majd nyílik is. Egy másik férfi érkezik, őt még nem láttad, de ő is valamilyen tiszt lehet. Ez a férfi nem túl magas, de igen erőteljes izomzata van. Fekete egyenruháján egy világoskék szalag díszeleg bal vállán átvetve, és egy hosszúkard "fityeg" az oldalán. Váltanak pár szót, amiből egy mukkot sem értesz sajnos. Akivel eddig beszélgettél kétszer is rád néz, majd folytatja a beszélgetéts.
Rövid eszmecsere után az újonnan érkezett kimegy az ajtón feléd tisztelegve először, majd a másik férfi felé.*
- A fiatal fiút is elengedjük, egyezik az Önök vallomása Suessa!
Mégegyszer elnézését kérem, hogy ilyen helyzetbe belekeveredett.
Kívánja, hogy egy kocsival visszavitessem a fogadóba, ahol megszállt? Természetesen nem rabszállító kocsiról lenne szó...

...

*Pár percig maradsz csupán egyedül. Érdekes dolgok jutnak eszedbe ez idő alatt.
Visszatér a tiszt és végigmér az ajtóból újfent.*
- A Suessa ugyan azt állította mint Ön. Így elmehet.
A kellemetlenségért elnézést, de a helyzet komolysága és súlyossága megkövetelte tőlünk, hogy így járjunk el.
Kérem fáradjon ki az épület elé, és várja meg az emberem, aki kikiséri innen Önt is és a Suessat is. - *ezzel félre áll az ajtóból és utat enged számodra kifelé.*

[Navaratna]

(Xylina)

Fáradtan bólintok. "Ezeknek sajnos annyi...Ennél merészebb meg pofátlanabb már csak azért sem akarok lenni, mert nem akarok a színük elé keveredni. Higgyenek rólam, amit akarnak, de az életem nem merem kockára tenni..."
Tétlenül hallgatom a két tiszt eszmecseréjét, aztán ráemelem szemeim a tisztre.
-Jó, ha van kocsi, az jó. Szabad én tudni, te név?
"Később még jól jöhet, ha szarban lennék...Suessa, suessa, mit jelenthet? Kisasszony? és milyen következményei lesznek, hogy kitaláltam neki, a családomat keresem itt? Csak nem szállnak majd rám a hóhajúak? Remélem nem "
Kissé törődötten indulok meg kifelé a szobából.
"Erre inni kell valami töményet, aztán eldobom magam az ágyon. Mára ennyi esemény bőven elég volt!

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


- Köszönöm Tod... - mondom kicsit fancsali képpel. Valahogy rosszul érzem magam, ha arra gondolok, hogy hazudjak a munkaadómnak.
- Igen... ma éjjel tudtam aludni... - mormolom - ...úgyhogy állok elébe! - teszem hozzá, kicsit több életkedvvel.
- Hogy merre megyek? Igazából nem számít - legyintek, majd hirtelen ötletemtől jobb kedvre derülök, s ismét megszólalok:
- Szomjas vagy? Megihatnánk valamit a közelben... természetesen én fizetek - teszem hozzá, éreztetve, hogy ebben a tekintetben bizony nincs vita.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Csendes üldögélésemből az ajtó és a tiszt zökkent ki, így kíváncsian felé pillantok, majd hallva, hogy végre leszállnak rólam felállok és szépen lassan kisétálok, mintha csak vendégeskednék vagy várostnéznék. Azért nem tudom megállni, hogy ezt a kikísérés részt szóvá ne tegyem.*

-Azért remélem vissza tetszenek vinni a fogadóba, ahonnan elhoztak.

*Bármi is legyen a válasza követem kifelé menet és a kapuban csendesen várom, hogy előkerüljön a nő is. Nem akarom nagyon beleártani magam a hatósággal folytatott viselt ügyeibe, de furdalja az oldalam a kíváncsiság mi lehetett ennyire fontoskodós az ügyben, hogy engem is bele kellett rángatnia néhány huszadrangú fogdmegnek.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Shulur utcáján
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Nem állok ellent. Most végeztem egyébként a teaházban. Kis pihenő belefér. A közelben van egy piciny ivó, de nem a legfényesebb hely. Jó lesz az?
*Tod arcán mosoly játszik, örül a meghívásodnak, és annak, hogy pihenhet keveset.
Ha megfelel számodra a kis ivó amit ajánlott, akkor arra felé veszi az irányt.*
- Mi jót csináltál eddig? Van családod, kis apró csínytalan gyerkőcök?...



_______________________________________________________________
JK: Xylina, Farro
Helyszín: a Kapitányságon
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Elnézését Suessa! A nevem Martin von Fearghall.
*Majd kinyitja az ajtót, és előre tessékel. Egyenesen ki a ház elé, ahol már a kölyök várakozik.
Farronak az őr csak biccent egyet arra a megjegyzésére, hogy visszaviszik a fogadóba, bár látszik az ábrázatán, hogy fanyalog ezért a kérdésért.
Xylina érkezik egy eddig nem látott tiszttel, talán nagyobb beosztásban lehet mint akivel Farro beszélt. A tiszt nem szól hozzátok, csak biccent számotokra egyet, majd az épületek között ellavírozik.
Kettesben maradtok, legalább is egyenlőre.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy kettesben maradunk a nővel halkan, mintha csak magamnak mondanám megszólalok.*

-A rendkívül goromba tisztúr mintha belement volna, hogy visszavisznek a fogadóba. Remélem nem lesznek hasonló kellemetlenségek a helyi nemeshölgyek dolgaiból.

*Kicsit csendben maradok majd megdörzsölöm a hasamat.*

-Hátha hidegen is jó még a vacsora és nem adták oda a kutyáknak, amíg távol voltam.

*Ezzel kicsit behunyom a szemem és a tejbetök kölyökvigyor visszaköltözik ábrázatomra.*

<Mint a régi szép időkben. Ismét sodródok a külvilág árjával és csak hagyom, hogy a célom, céljaim felé vigyenek az áramlatok.>

[Navaratna]

(Xylina)

Meg se szólalok. Nem most ragadom meg az alkalmat, hogy kijavítsam az idegent, nem vagyok se helyi, se nemes. Ő baja, ha téved. De hogy fogalma sincs arról, hogyan öltöznek a nemesek, az biztos. Engem igen bénák néznek csak annak, nincs az öltözetemben semmi flancos.
"Egyébként is, ki ő nekem, hogy tisztáznom kéne hovatartozásom? Alkalmi idegen. Semmi köze hozzá ki vagyok és honnan. Úgy is kialakított magának rólam egy képet, lényegtelen, nem fontos. Attól, hogy valamit nem tagadok, még nem is helyeslek, ha hallgatok, talán csak nincs kedvem szóbahozni."
Fáradt vagyok, és törődött, csak arra várok, hogy a szobámban legyek és ledőlhessek végre.

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


A Tod által ajánlott ivó felé vesszük az irányt, nekem teljesen mindegy melyik késdobálót szemeljük ki. Jobbommal vállon veregetem, s kissé magam elé terelem, hogy mutathassa az utat. Kérdései meglepnek, hiszen nem sok barát volt az életemben, akik ilyesmiről faggattak volna. Arcomon azonban most semmi sem látszik ebből, s nem áll szándékomban kitérni a válasz elől sem.
- Neeem... dehogy. Nem vagyok olyan bolond, hogy a saját nyomoromat még mással is megosszam. Magad is láthatod: örülök, hogy egyáltalán munkám van, bár ki tudja meddig még... - utalok a tegnap esti mulasztásomra.
- Nem Tod, egyelőre ilyen babérokra nem vágyom.
- Szeretem a szabadságot és az biztos, hogy nem fogom egy könnyen feladni, még egy igazi gyönyörűségért sem... - mondom mosolyogva.
- Hát te? - kérdezek vissza.
- Ha jól sejtem a többműszakos munkát nem pusztán a magad jókedvéért vállalod be... ha esetleg tévednék, kénytelen lennék azt hinni, hogy egy észvesztett mazochista vagy... - teszem hozzá vigyorogva.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Shulur utcáján
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Tod szélesen elvigyorodik szavaidon amikor az észvesztett mazochistaságát hoztad szóba.
Ez a vigyor átváltozik lassan olyanná, mintha egy kedves emléket elevenítene fel, majd csak utána szólal meg.*
- Itt élek már a városban öt éve. Odahaza kis falumban Ermusban van a családom. Egy szép feleség. Két rosszcsont gyerek. No meg az összes pereputty. Tudod elköltöznénk onnan, jóóó messzire. Erre dolgozom ennyit. De már nincs sok hátra. Talán egy fél év... vagy talán egy, de attól több biztos nem kell.
*Közben haladtok Shulur utcáin, és tényleg, pár száz méter után egy apró házikó elé érkeztek. Enyhén szólva kitűnik a többi épület közül alacsonyságával - talán ez az egyetlen épület amit nem építettek át az évszázadok alatt. Ez csupán földszintes épület; kicsit rogyadozó vakolattal, hullámos nádtetővel. Bentről hangzavar szűrődik ki.
Tod kinyitja az ajtót és egy bíztató mosollyal belép, megtartja az ajtót neked, s várja, hogy utána lépj.
Odabent szinte vágni lehet a füstöt. A te orrod kiszűri, hogy nem tiszta dohány füstölődik 1-2 pipában, sodort cigiben. A piaszag mindent áthatott, így még csak be sem kell lépned ahhoz, hogy érezd a levegőben az igazi zamatos kocsmaszagot.
Most délután elég sokan vannak odabent. Ránézésre mindenki sedular vagy navor. Talán az utóbbi kaszt tagjai vannak többségben.
Nincs bent zene, csupán hangos és még annál is hangosabb beszéd jókedvvel többnyire. Azért van ahol ránézésre megmondható, hogy épp vitáznak az asztalnál ülők.
Zajlik az élet idebenn.*



_______________________________________________________________
JK: Xylina, Farro
Helyszín: a Kapitányságon
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Egymás társaságában, de mégis csendben elvagytok. Itt mondható szinte dögunalom lehet az élet. Senki sem mozdul az udvaron (vagy utcán?) amíg várakoztok a kocsira, mi visszavisz benneteket a Vasmacskába; ám az is lehet, hogy pont miattatok ilyen kihalt minden.
Belegondolván azt sem tudjátok, hogy hol vagytok a városon belül.
Arról, amerre a tiszt sietve elviharzott először halk zörgés hallatszik, majd fokozatosan erősödik és pár szegmensen belül felismerhetővé válik a kavicsokon megcsikorduló kocsikerék hangja.
Meg is érkezik elétek egy barnára festett zárt kocsi tompa lakkozással. Két fekete csődör van eléje befogva, s a bakon egy városőr ül. Bizonyára az lehet, mert a ruhája egyezik a többi őrével, kik a városban járőröznek.
Lepattan a bakról, ahogy megáll a kocsi - haptákba vágja magát előttetek, majd nyitja is a kocsiajtót szótlanul, s mutatja, hogy szálljatok be.
Xylina betudhatja annak mindezt, hogy őt itt nemesnek nézik. Farroban viszont egyre jobban szilárdul a gondolat, hogy ez a nő mellette helyi nemesasszony... de vajon mi köze lehet a városőrséghez, ha már őt is, ki csak egy asztalnál vacsorázott vele - behozták?.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A kocsi érkezését türelmesen várom. Nem zavar a kihaltság, sőt még örülök is a kis nyugalomnak és csendnek. Ahogy megérkezik a fuvarunk előzékenyen, kis meghajlással előre engedem a nőt.*

-Csak Ön után Kisasszony.

*Ha beszállt és elhelyezkedett a kocsiban én is fellépek és leülök ve e szemben vagy ahol helyet találok magamnak, de azért az esetleges "ablak" mellett próbálok helyet foglalni, hogy ismét megnézhessem majd magamnak az utat, merre is járunk épp. Valahogy van egy sejtésem, hogy nagy beszélgetésekre a visszaúton se számíthatok Xylina részéről. Azért az ábrázatomra költözött szelíd mosoly ismét letörölhetetlennek tűnik az elszenvedett megpróbáltatások és kellemetlenségek dacára is.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Már a külcsíny alapján is megállapítottam, hogy nem az a tipikus előkelő hely lesz ahová most belépünk, de azért még így is kicsit mellbevág, az érzékeimet megrohanó kavalkád. Kicsit dülöngélve lépek beljebb pár lépést, majd egy szabad asztal felé kezdem terelgetni Todot.
- Az ott jónak tűnik... - intek a fejemmel a kiszemelt célpont felé.
- Hallode itt aztán van élet! - próbálom túlharsogni a benti zajt. A pult közelében elválok Todtól, majd meggondolva magamat, visszalépek felé, s megfogva a vállát visszafordítom magam felé, hogy biztosan meghallja, amit mondok.
- Mit iszol?! - kérdezem, abban bízva, hogy járt már itt korábban, s tudja mit érdemes itt választani. Miután elárulja igényeit, most már valóban a pulthoz lépek, s leadom a rendelést mindkettőnk részére. Személy szerint nem túl sok kedvem van kísérletezni, ezért tökéletesnek ítélem, amit cimborám választ. Kifizetem a pultos jussát, majd átkígyózom az emberek között, hogy leülhessek és végre folytathassuk a beszélgetést.
- Szóval családos ember vagy... - veszem a fel a fonalat ismét.
- Azt mondtad öt éve?! Ejjha eléggé elszánt vagy! - biggyesztem ajkam elismerően.
- Szeretni valóak lehetnek mind egy szálig, ha ennyire kitartó vagy... - mondom mosolyogva.
- Tudod kicsit azért irigyellek, hogy volt bátorságod ezt felvállalni... én... én... nem is tudom, hogy valaha lesz e olyan, aki várni fog rám. Jó érzés lehet... - mondom kicsit halkabban az utolsó mondatot, mintha nem is neki céloztam volna, s elmerengek, hogy elképzeljem ezt a fajta jövendőt. Megrázom magam, s visszatérek a helyszínre, asztaltársam tekintetét keresve.
- A nyavajába is... - szalad ki számon, miközben oldalra fordítom a fejem. Aztán zavartan visszanézek rá, remélem, hogy nem hallotta meg. A szívesség, amit kérni akartam beszélgetésünk előtt, most túl nagyra nőtt, ha arra gondolok, hogy hamarosan elhagyhatja ezt a nyomort Tod.

[Navaratna]

(Xylina)

A kocsinak örülök, várom már, hogy üljek, aztán a fogadóhoz érve végre alhassak... Beszállok, leülök, és megtörlöm a homlokom letörten.
-Jó neked, van kedv mosoly. Te boldog fiú-mondom útitársamnak.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Vidáman nézek a nőre és kis vállvonogatással válaszokok szavaira.*

-Ha belebúsulnék a vakvilágba attól nem lenne jobb sorom. Így legalább kellemesebb a környezetem reakciója, mintha lefelé konyulna folyton a szám.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Shulur utcáján
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Tod a rendelés megadásánál csupán annyit mond, hogy vadbort kér.
Furcsa - de úgy néz ki csak neked, mert a pultos elővesz két fa kupát és a pult alatti hordóból tele tölti azt. Mindösszesen egy rezet fizetel a két kupa borért. Ránézésre vörösbornak tűnik, az illatát viszont közelről sem érzed. Elnyomja a benti füst.
Elkígyózol Todig, aki ez idő alatt helyet foglalt a szabad asztalnál, majd a bor mellett beszélgetésbe kezdtek ismét.*
- Hát... Sosem tudhatod, hogy mikor dobban meg a szíved egy menyecskéért. Nagyapám mondogatta mindig, hogy nem kell ezt siettetni... Bár az ő ideje még más volt, de a falu legényeihez képest ő is későn nősült, 25 nyár után.
Szitkozódásodat észrevette. Egy kicsit közelebb hajol és úgy szól hozzád.*
- Mond! Nem értettem szavad rendesen.



_______________________________________________________________
JK: Xylina, Farro
Helyszín: a kocsiban, majd a Vasmacska előtt
Időpont: estefelé
_______________________________________________________________

*Farro előretessékelésére a katona megmozdul - már-már úgy tűnik (főleg arcáról ítélve, hogy kardot ránt) - de végül is csak egy rosszalló kifejezéssel az arcán csukja rátok az ajtót.
Elindultok - érdekes, hogy ez a kocsi kevésbé zötykölődik mint amin érkeztetek, s valahogy nem is annyira kanyargós az út mint emlékeztek.
Azon talán nem is lepődtök már meg, hogy hamarabb is érkeztek a fogadóhoz mint tartott az odafele út.
A kocsin lévő ablakokon át láthatjátok is, hogy amikor megáll a kocsi a Vasmacska előtt vagytok. Nyílik az ajtó, a katona áll előttetek, érdekes kézmozdulatokat tesz, majd kissé meghajol - így várja, hogy kiszálljatok.

A fogadó ajtaja nyílik és Ran lép ki rajta - sietve hozzátok. Arca mint mindig kifürkészhetetlen.*
- Ugye nem bántalmaztak benneteket... Bocsásson meg hölgyem, hisz magával még nem tegeződöm... Ugye nem esett bántódása? - *közös nyelven szólalt meg. Először Farrora nézett, majd kis bocsánatkéréssel Xylinára.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A katonával nem foglalkozom. Biztos vagyok benne, hogy amíg a nő valmai vazallusának azonosít úgyse mer rám kezet emelni a fehérhajú teremtés beleegyezése nélkül. Bár az is igaz, hogy valószínűleg szemrebbenés nélkül megengedné a poroszlónak, hogy szükségtelen erőszakot alkalmazzon velem szemben. Végül kis mosolymegbeszélés után megérkezünk a fogadóhoz. Már épp kaján vigyorral szálnék ki, mint "díszvendég", amikor feltűnik Ran aggódó arccal és ettől észbe kapva csak tempósan leszállok és ahogy mifelénk szokás kezemet nyújtom támaszul a lekászálódó Xylinának. A fogadós szavaira megnyugtatólag válaszolok szépen halkan, illedelmesen, amennyire tőlem telik.*

-Csupán egy kis időre váltak el útjaink a kikérdezések során, így arról a kis szakaszról csak a magam nevében beszélhetek, de azt hiszem a Kisasszonyt sem érték atrocitások. Kérem ne aggódjon Ran Úr nem esett bántódásunk.