_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________
Meiko, Sidhosi
Haga szerencsére egyre jobb állapotban van. Némi élesztgetés hatására, felnéz rátok, majd Meikot meglátva halványan elmosolyodik. Aztán észbe kapva megpróbál felkelni a földről, de erőtlen keze nem bírja el súlyát.
- Szumaien, Meiko szei. – suttogja. – Azt hiszem megleptek a tolvajok és nem tudom miért, de nehezemre esik lábra állni…
Egy rövid pihenő biztosan jót tenne neki…
Ekkor teszi fel Sidhosi a nagy kérdést: Mit tudsz a Móichi családról… Elgondolkozol hát rajta.
Kita
Kubota a fejét ingatja kérésedre:
- Nem ana, nem jössz velem. Csak akkor, ha máris vissza akarsz fordulni utadon. Ha én pátyolgatlak, örökre mankó kell a járáshoz. Maradj Meiko szei-el, jóravaló teremtésnek látszik. Próbálgasd az itteni életet, és ha nem tetszik, este szólj, hogy hajózni akarsz.
- Miért hazudtam? Nos, ez talán kissé erős így, de ha jól tudom hazád s a Birodalom nem szimpatizálnak egymással. Egy tudatlan itteni csak a barbárt látná benned, egy tanult pedig az ellenséget. Sorsod mindkét esetben ugyanaz lenne: örök rabszolgaság. Ezt pedig nem szeretném.
- Kinézeted alapján lehetnél itteni őslakos, ezó. De a nyelvet nem bírod. Maradjunk inkább a niarei származásnál. Tudom, berzenkedsz megtagadni otthonod és származásod, de itt néha muszáj.
Feltéve persze, ha túl akarod élni az utazásod…
- Nos minden jót, este találkozunk, ana. – simogatja meg a hajad, miként atyád tette volna. S ezzel tényleg a dolga után siet.