Még megbeszéljük a többiekkel ezt a kényes kérdést. Azzal egyetértek, hogy 6. szint körül már látott egy s mást a karakter. Ezért nem is ellenezzük a mágikus tárgyat. Valószínű hasonlóan, vagy ugyan úgy oldjuk meg ezt a témát, mint az előző találkozón. Meg kell venni. Persze ez hátrány a nem mágiaűző karaktereknek, ezért nem is tízszeres szorzót kérünk a tárgyakért. Mert elméletileg ennyit kéne kérni.
Még tárgyalunk róla, de szerintem, ha a csapatok régóta együtt vannak, akkor csinálhatnak egymásnak rúna tárgyakat, de ne felejtsük el minél több a varázstárgy, annál nagyobb esély van arra, hogy mágikus támadásnál megsérülhet valamelyik, ami rúna szakadásnál tudjuk mivel jár. Tehát KM.-ként nem félek attól, hogy valaki sok varázstárgyat aggatna magára, mert lehet ezzel a saját, és a csapata életét veszélyezteti. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy direkt erre fogunk hajtani.
A papi mágia már szerintem kicsit nyűgösebb. Még erről is egyezkedni fogunk, de azt azért elmondom, hogy egy pap, legyen idegen, vagy régi cimbora, csak azért nem áldja meg a fegyvert, hogy ne porosodjon, vagy ne törjön el harc közben. Mert a pap megpróbálhatja, de istene nem ad áldást, mert nincs miért, csakis akkor ad az istene áldást, ha a cselekedetével őt szolgálja, neki tesz jót. Ez alól esetleg kivétel, ha az illető vallásos, és ahhoz az istenhez, vagy istencsaládhoz imádkozik, akitől az áldását kéri. Egy isten a híveit mindig megsegíti.
Ezek csak az én véleményeim, nem mindenkié, ezért nyugodtan bele lehet kötni.


