Rychor Occhys (Arnan)
Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy "látogatóm" nem közönséges alak, hiszen én magam mondtam, így annyira nem lep meg a hír. Az hogy Tod minek titulálja, már más kérdés. Felőlem akár démonnak is nevezheti, ha neki így esik jól. Babonás népség vagyunk, sokfélében hiszünk, nem hiszem, hogy bárkitől is jogom volna elvenni ezt... Ezek alapján, számomra Küldött marad, s jól is van ez így.
- Finom... - mondom elszorult hangon, ahogy az erős párlat lecsusszan torkomon.
- Mmhhmm - bólogatok Tod fejtegetésére, amit hallott, vagy hallani vélt erről a bizonyos "démonról". "Hát persze, hogy felsőbb hatalmak irányítják - sóhajtok magamban - hiszen már ezt is elárultam. Ő az Árnyak Asszonyának a Hírvivője... A rémlátomások meg... természetesen nem fogok belehalni, hiszen védettséget élvezek, ha az Ő kegyeltje vagyok... De ezt Tod úgysem értheti." - gondolom át magamban a hallottakat. Csupán ezek után szólalok meg.
- Mégis mit mondhatnék azon túl, amit már elmeséltem? - kérdezem őszintén.
- Az éjszakai behatoló, aki végül is nem tett kárt bennem; a lány, akit megismertem, Ami; a... - majdnem mást mondok - ...démon megjelenése; a famor nő kirablása, bár erről csak hallottam - teszem gyorsan hozzá; a kölök halála az utcán; a figyelő tekintetek, amit gyakran magamon érzek; a kép, amit a Horgasban találtam, de számomra egyelőre semmit sem mond; ezek mind-mind apróságok, de valahogy nem tudom őket összekötni - tárom szét tanácstalanul a karomat.
- Illetve, még egy apróság… egy monogram, ami talán előrébb mozdíthatja a részletek összeillesztését. Cé Ká Té – betűzöm lassan a valószínűleg nemesi név kezdőbetűit, s Todot fürkészem, vajon ismerős e számára.