Fekete Kastély (ÚTK)

[Thor]

(Graion Dennirwen)

[Közös nyelven]


-De elnyerte a tetszésemet, viszont az erszényem nem igazán örül neki.
Köszönöm a segítségét. Apropó, mennyivel tartozok a fogadónak a lovaim ellátása miatt?

*Kifizetem az összeget, majd elköszönve kilépek a fogadó ajtaján. A csuklyámat ismét felhúzom a fejemre, és Varangyot magam mellé intve az istállóhoz megyek. Belépve az ajtón körbe nézek, hogy itt van e még a fél elf.

<Talán ő meg tudja nekem mondani, hogy melyik fogadót válasszam. >

[Elf nyelven]

-Khossimel, itt vagy? -* Kérdezem miközben az istállóban körbenézek.

//Ha itt van//

-Ne haragudj, hogy zavarlak, de kérdeznék tőled valamit. Ebben a fogadóban nem szállok meg, mert nekem ez túl drága. Viszont van másik kettő. Szép esték, és az Árnyas fogadó. Szerinted melyik felelne meg jobban egy magamfajtának.

//Ha nincs bent//

*Odamegyek a lovaimhoz, majd megsimogatom őket.

-Sajnálom, de tovább kell állnunk.

*Majd elkezdem felszerszámozni a lovakat.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Graion,
__________________________________________________

- Értem. – biccent kissé sajnálkozó arccal a pultos.m – Akkor jó utat uram! A lovai ellátásáért a lovászmesternél kell fizetnie.

Ekkor Varangy megböki orrával a lábadat, s mikor lenézel, látod, hogy a hátad mögé figyel. Mire megfordulsz, már csak egy kecses női alakot látsz hátulról, ahogy az éttermet fürkészi. Különböző fátylak és kendők takarják az ízlésednek kissé alulöltözött testét, ám az összhatás mégis valahogy: csábító. Kellemes ránézni a hölgyre.

Ám nem sokáig merengsz a látványon, hanem kisietsz a lovaidhoz.
Khossimelt nem kell sokáig keresgélned, az istálló előtt épp egy lovat csutakol értő kézzel, nyugodt, takarékos mozdulatokkal. Mellette két inas gyerek figyeli a mozdulatait.

Jöttödre Khossimel felnéz, majd átadja a kefét az egyik gyereknek és hozzád lép. Mielőtt megszólíthatna, te már beszélgetést kezdeményezel, így inkább a válaszadással üdvözöl.
- Sajnálom, hogy nem itt száll meg, ám ha választani kell, akkor az Árnyast ajánlom. A fiúk azonnal előhozzák a lovait. Sajnos csak vizet és némi zabot adtunk még csak nekik, lecsutakolni még nem volt érkezésünk őket.

S ezzel int az egyik fiúnak, hogy hozza elő a lovaid, amit hamar meg is tesznek

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*A szoba nagyon is tetszik. A suttyó távozása után addig az erkélyen maradok amíg a kopogás fel hem hallatszik. Belépek a szobába, majd nyugodt hangon de hangosan kérdezem.*
- Igen, ki az? - *addig nem lépek az ajtó felé amíg nem kapok erre választ.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

Az ajtó túloldalán egy kissé borízű hang szólal meg:
- A borbély vagyok uram!

A borbély egy testesebb, bajuszt viselő kopasz ember. Fehér kötényben és egy fekete bőrtáskával érkezett.
Gyorsan vizet enged egy lavórba, udvariasan leültet egy székbe, majd kipakolva a szerszámait a borotválásodhoz lát.

Nagyjából a fél arcoddal végez, mikor újabb kopogtatás hallatszik, és belép az ifjú, akit elszalajtottál.
- Remélem megfelel uram. – nyújt feléd egy igen szép kivitelezésű, ezüsttel futtatott szárú pipát és egy zacskó dohányt.

Ekkor hangzik fel újra egy kopogtatás, majd egy polgárruhás, fehér kötényes, csinos, barna lány lép be a szobádba.
- A fürdőjét jöttem elkészíteni uram! – s ezzel a másik szobába vonul, ahonnan hamarosan a fürdőkádba folyó víz csobogása hallatszik.
A borbély enyhén vigyorogva néz a fehércseléd után.
A kutyád ekkora forgalom láttán halkan szűkölni kezd…

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Egy pillanatra meg akad a szemem a nőn, de az etikett úgy kívánja, hogy ne bambuljak, bár egy ideig még néztem volna. Megrázom a fejem kissé, és elindulok az istállóba.

[Elf nyelven]

-Én is sajnálom, mert ahol ilyen kedvesen bánnak az elfel, és még a lovaikkal is az nem lehet rossz hely. De sajnos mennem kell.
Tehát az árnyas. Köszönöm a segítséged. Kérlek mond el mennyivel tartozom.

*Az összegnek, melyet a félelf mond, a dupláját fizetem ki, és ragaszkodom hozzá, hogy elfogadja, majd elbúcsúzok tőle.
Ezután felpattanok Szépségre, és foltost kantáránál vezetve elindulunk az Árnyas felé. Nem sietek, hiszen még rengeteg időm van sötétedésig.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél-délután
Résztvevők: Graion,
__________________________________________________

Khossimel némi töprengés után 20 rezet mond, mire te a kezébe nyomsz egy fél ezüstöt. Szépen megköszöni, elteszi, majd segít a lovaidat kivezetni a kapun. Még búcsút is int neked, bár csak rövidet.
Hamarosan a hatalmas Piac téren találod magad, ahol beletelik vagy fél órába, míg átvágsz a túloldalra. Hihetetlen a sokaság. Szinte fojtogat. Nyüzsgő emberi hangyaboly, amerre nézel.

Szerencsédre minden különösebb incidens nélkül átérsz a keleti oldalra, és a hasonlóan széles Keleti úton haladsz tovább.
Ebben a negyedben tisztes polgárházakat, hivatalokat és templomokat látsz. A legközelebbi téren pedig egy hatalmas kupolás épületet, ahonnan elég sokan nedves hajjal sorjáznak ki. Elolvasva a közös nyelvű feliratot rájössz, hogy az épület a városi nagy fürdőház.

Pár sarokkal később egy erőd-szerű kastély – vagy kastély szerű erőd? – uralja a nagyobbacska teret. Itt nincs park, csak egy szökőkút és rengeteg katona. Vagy az Erődbe tartanak, vagy onnan kifelé. Úgy látszik ez a helyi kaszárnya. A legtöbb katonának a város címerével kihímzett egyenruhája van, de látsz jópár „szabadúszót” is…

A következő utcában kelet felé megtalálod az Árnyas fogadót: egy lombos fa a cégére.
Az udvarra egy rönkkapun keresztül lehet betérni. Az udvar maga finom homokkal van felszórva, ám ez csak egy kis része a házak közé ékelődött területnek. A nagyobbik részt a fás-bokros park, az emeletes rönkökből épült fogadó és az istálló/kocsiszín foglalja el.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Nagy levegő, kifúj ... és menni tovább, hisz Apol mester valahol itt kell, hogy legyen - Enno biztos tudja merre keressem.
Ekkor találkozom össze a vidám öreggel. Reakcióját látván elmosolyodom és meghajlok előtte meglebbentve ruházatom fátylait - egy köszönöm kifejezésű mélyhajlást intézek feléje.
Aztán felé lépek - ismerkedni is lehet, és most Enno el is van foglalva - legalább is az előbb még beszélgetett valakivel.*
- Bocsásson meg Uram, az égiek áldják meg amiért utamba sodorták. Ön már elég bölcsnek néz ki, és talán ismerősebb is eme szép fogadóban mint jómagam, aki ma érkezett kíséretével.
Egy rövid időre vonnám el bizonyára fontos teendői mellől, egy röpke útbaigazítás erejéig, ha megtenné... Ismer Ön egy bizonyos Apol mestert? Nagyon fontos lenne beszélnem vele, de sajnos csak a nevét ismerem, őt magát nem.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

Az öreg emberke kedvtelve nézegeti a lenge ruházatos és fátylak takarta alakod.
Kissé meglepődik, mikor hozzálépsz, ám a jókedve nem hagyja el, mosolyogva hallgatja meg kérdésed.
- Apol? Igen, azt hiszem ismerem. Látja azt az asztalt, ott középen? – mutatja. – Pár perc múlva ott fog ülni, és bort iszogatni. Ezt elhiheti nekem… Odakísérne? – teszi hozzá ártatlan arccal.

Az asztal mellé érve kihúzza neked az ajtónak háttal álló széket, majd helyet foglal veled szemben.
- Megkínálhatom egy pohár roséval? Egészen élvezhető, bár ez az évjárat nem volt tökéletes.
- Miben segíthetek hölgyem? Miért tölti fiatalsága múló perceit egy ilyen öregemberrel, mint én?

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Kilovagolok a fogadó udvarából, majd az árnyas felé veszem az utam. Nem sietek, a lovakat is sétára fogom. Az embereket, és a polgárokat figyelem.

<Nyüzsögnek mint a hangyák. És ha belegondolok, tényleg azok, hisz az én szememben nem élnek sokáig, így nincs idejük a mélyebb elmélyülésre. Érdekes, ehhez képest még is létezik olyan ember, ki a misztikum egyik legkiválóbb elméje közé tartozik. Vajon miért van ez? Talán az emberek könnyebben megértenek bizonyos dolgokat?>

*Ekkor eszembe jut az iskola, és tény az ember diákok bizonyos dolgokat hamarabb megtanultak, és megértettek.
Nem törődök a fürdővel, nem szeretem azokat a helyeket, ahonnan egyértelműen kinéznek.
A fogadóhoz érve öröm tölti el a szívemet, mikor meglátom a fákat. Tényleg ez való nekem. Leszállok a lóról, és a kutyát magam mellé intve egy inast keresek.

Ha találok:

[Pyarr közös nyelven]

-Szép jó napot. Szeretném ha gondoskodnának a lovaimról.

*Ezután belépek a fogadóba.

Ha nem találok:

*Megkeresem az istállót, és leszerszámozom a lovakat, és utána megyek be a fogadóba.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Graion,
__________________________________________________

Inast nem találsz az istállóban, így magad uram, ha szolgád nincs alapon leszerszámozod és az egyik boxba vezeted az egyik, majd egy másikba a másik lovat…
Körülnézel még egyszer a kertben, és újfent megállapíthatod: szép hely ez.
Labdarózsa bokrok, szőlőlugas, örökzöld, és egynyári növények, fák, cserjék, földből kiálló kéz...

A főajtón belépve az épületbe egy kissé füstös, de teljesen újszerű fogadóba lépsz be. A terem egy szép nagy hodály. Szemben veled egy multifunkciós pult, mely egyszerre bárpult, recepció, és söntés. Mivel a bejárat megközelítőleg a téglalap alakú terem közepén van, így jobbra és balra nézelődhetsz. Balra terítővel letakart asztalok, láthatólag itt étkezni lehet. Mögöttük lévő falon egy lengőajtó két szárnya a jobboldalon, lépcsősor felfelé és lefelé a baloldalon. A pulttól jobbra kisebb asztalok és deszkafallal leválasztott boxok vannak. Az egyik ilyen asztalnál éppen heves kártyacsata folyik, három résztvevővel. A multifunkciós pult mögött egy félelf éppen egy ládikával bajlódik. Az egész építmény faragott fából készült, a pult oldalát erdei vadászjelenetek díszítik. A falakon díszes szőnyegek adják a meghitt hangulatot...

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Az öregember válaszát hallva először még csak komoly is vagyok - gondolom, hogy bizonyára jól ismerheti Apol mestert, ha ennyi mindent tud róla pontosan. Aztán mikor megkér, hogy kísérjem oda egy pillanatra összehúzott szemekkel nézem, majd kedvesen elmosolyodom.*
- Természetesen, odakísérem...
*Leülök a kihúzott székre.*
- Köszönöm, elfogadom a kínálását.
Ma érkeztem ebbe a városba kíséretemmel, egy sajnálatos támadás után. Testőröm és egyben a vezetőnk - tudja Damakba tartanánk a férjemhez - megsebesült és eléggé rossz állapotban van. Hívattam a város legjobb orvosát hozzá, és egy nagyon értő orvost ismerhettem meg Kapnak Úrban. Ő kért meg arra, hogy keressem fel Önt, mert problémája van egy hölggyel kapcsolatban, s talán én tudok önnek tanácsot, esetleg segítséget nyújtani. - *mondom ezt neki minden kertelés nélkül. Ha kapok bort, csak ezután kortyolok belőle, s közben fürkészem az arcát.*

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*A borbély láttán egy "jó napottal" köszönve neki beengedem a szobába. Az asztal mellé a székre leülök, ahogy látom, hogy mit csinál, majd hagyom, hogy végezze a dolgát.
A következő kopogásnál, amikor megjelenik a kis suttyó, a borbélynak jelzek, hogy pihenjen egy kicsit.*
- Igen, fiam, tökéletesen megfelel. - *a bal kezemmel elveszem a pipát és megszemlélem, majd leteszem az asztalra a dohánnyal együtt.*
- Remélem a pénz elég volt - *Intek a fiúnak előbb, hogy távozhat, majd a borbélynak, hogy folytathassa a munkáját.
A menyecske megjelenésekor újra leintem a borbélyt és válaszolok a menyecskének mosollyal az arcomon.*
- Köszönöm szépen, ígérem, hogy sietni fogok.
...
Zeusz, nem vagy hozzászokva a forgalomhoz, mi? - *felnézek a borbélyra és még szélesebben elvigyorodom.*
- Folytathatjuk, mást már nem várok.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

A borbély vállat von és folytatja a borotválást. Hamarosan már a végső simításokat végzi, majd a habos, nedves törölközőt a karjára csapva közli:
- Készen van uram. 50 réz lesz.

A borbély távozása után a fürdőszoba fel fordul a figyelmed, ahonnan jelenleg semmi zaj nem szűrődik ki.
Benyitva egy formás fenékkel találod szemközt magad, ahogy a lány mélyen a kád felé hajolva éppen a fürdővízbe keveri a fürdősót.
Amit mellesleg fogalmad sincs, honnan vett elő, mert sem itt, sem nála nem láttál semmi ilyesmit.
Ám a fenék maga egészen vonzó, bár sokat levon a látványból a rakoncátlan szoknya, ami épp a izgalmasabb részeket takarja el, egy-egy mozdulatnál.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

- Ó igen, a doktor… - kuncog magának az öreg, miközben kitölti a poharadba a bort.
- Tényleg lenne egy probléma, amely megoldásra vár, bár nem közvetlenül az én problémám, mégis érintett vagyok benne…

Tűnődőn rád pillant, majd egy pillanatra sajnálkozás fut végig az arcán.
- Kegyed szemtelenül fiatal, nem is kérhetem Öntől, hogy bajba keverje magát. Elnézését kérem, hogy egy pillanatra az járt a fejemben, hogy veszélyes feladatra kérem meg Önt. Bár a barátom igen kétségbe van esve, hogy a szerelme eltűnt, mégsem kérhetem az Ön segítségét, nem sodorhatok esetlegesen bajba egy ilyen fiatal lelket… - ingatja a fejét, és látszik rajta a sóvárgás a fiatalság után.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Végig nézve a fogadón elégedetten bólintok, jó lesz. Persze nekem kicsit sok a kő, meg a bezártság, de majd túl élem. A csuklyát egyelőre nem veszem le, és a kártyázókkal sem törödök. Odalépek a pulthoz, és köszöntöm a fogadóst.

[Pyarr közös nyelven]

-Szép jó napot. Egy szobát szeretnék kivenni. Nem tudom meddig leszek, lehet már holnap utamra sietek. Illetve két lovamat az istállóban leszerszámoztam, legyen rájuk is gondjuk.