Elõtörténet
Név: Mauno Zulfikar
Kor: 23 éves
Nem: Férfi
Kaszt Illuzionista
Faj: Félelf
Elõtörténet:
Mauno egy sikeres erioni dzsad kalmár, bizonyos Salmin dza Zulfikar elsõ, és történetesen utolsó gyermeke is. Történt ugyanis, hogy a jómódú apa egy görbe este után otthagyta elf származású szeretõjét, kinek nevét homály fedi, de annyi bizonyos értett ahhoz hogyan sarcolja meg a gazdag dzsadot a szerelméért cserébe. Ettõl még ugyan lehetett volna másik gyermeke késõbb, de az elf terhes maradt tõle, õ meg két héttel késõbb elvesztette férfiasságát egy összetûzés alkalmával. Már azt hitte, hogy nem lesz utódja, de hála a szeretõjének, és az élet szeretetének végül megszületett a kis Mauno, kit anyja át is adott Salminnak még csecsemõként, aztán felszívódott, fiára csak a Mauno nevet, és örökségét hagyta. Az ifjú félelf vére miatt lassabban fejlõdött mint a korabeli gyerekek, de ügyessége, és bravúros szemmértéke, pontos arányérzéke már egészen kiskorában meglátszódott rajta. Szívesen rajzolt, és jól forgott az esze, ha számolni kellett, s hamar megtanult írni olvasni, még a különbözõ kultúrák hagyományait is megismertették vele, hisz kereskedõnek szánták, és apja jó gazdához méltón megtanította arra, mi menyibe kerül, és hogyan bánjon a pénzzel. Alig lett a fiú 14 éves, mikor Salmin felnyitotta fia elõtt eddig titkolt jövedelemforrását, és az ifjú tehetséget kihasználva leveleket, és intarziás okiratokat hamisított Mauno segítségével, aki így meg kellett, hogy tanulja a jogtudomány alapjait is, a hitelesség kedvéért. Egy év múlva viszont apját lekapcsolták, õt pedig egy Huan Talavera nevû damaki mutatványos vette pártfogásába. Innentõl Mauno kettõs pályára készült: festészetet tanult, hogy elismert mûvész válhasson belõle, és ezt szívvel lélekkel tette, de ahogy elérte a 17. életévét egész más dolgok kezdték foglalkoztatni…a nõk, a pénz, és a nagybetûs Élet. Huan pedig jó tanítónak bizonyult mindhárom területen, a szórakozó-negyed legtöbb kocsmáját kipróbálták, és nemsokára az ifjú már a szerencsejátékok pergõ világába merülve szintén kamatoztatni tudta az ügyes kezeit, de hogy ez lehetséges legyen talpon kellett maradnia a parketten, az asztalnál, és jól kellett hogy ismerje az embereket, hisz nem õ volt az egyedüli ügyeskedõ. Huszadik születésnapjának tiszteletére meglátogatta az öröm-negyed férfiaknak való részlegét is, így nemcsak a bárpultot, és a kártyaasztalokat, de jóképû, és pergõ nyelvû ifjonc lévén hamarosan a hálószobákat is jól ismerte már a környéken. Egyik ilyen kalandja viszont majdnem az életébe került, mert egy dühödt vendég nem tudta elviselni, hogy helyette az éjszakai pillangó Maunoval törõdött, és végül kardélre akarta hányni õt. Hála Dellának, Huan a közelben volt, és titkos tudományával egy tucat városõrt bûvölt a kuplerájba. A hirtelen támadt razzia aztán elvette a vérontásra készülõ kedvét. Mauno ráébredt az önvédelem szükségességére, és érdekelni kezdte, hogy nevelõapja honnan is tud olyan dolgokat megjeleníteni, amiket más csak álmaiban él át, s megértette, hogy mutatványai egy része több mint ügyes trükkök, igazi illúziók. Innentõl kezdve megtanulta forgatni a sarlókést, melyet Huan ajándékozott neki, s mindazt, amit kezdõként tanulhatott második apjától, aki egyben cimborája is volt. Végül aztán Huan néhány hete egyik napról a másikra eltûnt, s Mauno megértett azt is, mit akart mondani kedves barátja neki amikor a legutolsó megtanulandó dologról beszélt: egy csibész illuzionista, mint ahogy maga is az volt már, azt teszi amit akar, nem kötõdik sehová, mégsem feledheti el soha a jó cimboraságot. Egyszer még összefutnak, valahol, valamikor.
Kinézet:
Átlagos magasságú vékony testalkatú, de nem nyeszlett fiatal félelf férfi. Dzsad származása miatt bõre jóval sötétebb mint egy átlagos félelfé, a barna egy halványabb árnyalatát mutatja. Haja fekete, félhosszú. Szeme sötétkék, alig lehet a feketétõl messzirõl megkülönböztetni. Arca csinos, megnyerõ. Öltözéke a dzsadok stílusát követi, szívében vonzódik apja kultúrájához, alsóruházatként a sötétebb árnyalatokat, például fekete, szürke, kékesszürke, míg felé lenge, díszes kaftánt vesz, ami általában világos színárnyalatú. Ékszereket is hord, fülbevaló sem ritka jelenség nála, általában aranyozottak, s karpereceket is kedveli.
Jellemrajz:
Magabiztos, sõt nagyképûségre hajlamos, sokszor elbízza magát. Jól tudja hogy kiváló képességei vannak, s szereti is õket kamatoztatni. Szereti az életet, a pénzt, a nõket, és a szórakozást. Most már készen áll egy nagyobb utazásra, vágyik arra, hogy más vidékeket is megismerjen, és megnézze milyenek az ottani italok, a nõk, és becsaphatóak e a kocsmai szerencsejátékosok. Mulatni vágyik, de igazából bele sem gondol mit kockáztat, hogy könnyen az életébe is kerülhet. Gondtalan teremtés, nem törõdik a holnappal, nem tervez sokat elõre. Ugyanakkor szeretne híressé válni mint mûvész, és e két célt megvalósítani valahol.
Felszerelés:
3 rend ruházat, 2 pár belebújós bõrcipõ, festékalapanyagok, 5 üres festõvászon, egy nagy hátizsák, paletta, ecsetek, pennák, 2 rúd szénceruza. Ékszerei: két pár fülbevaló, négy vékony karperec. Három csomag kártya, két pár játékkocka, sarlókés. Eddig festett képei nagy részét már eladta, a maradékkal a szállását adó Mûvésztanya nevû fogadó falát díszíti, ahol eddig megszállt.