---------------------------------- JK: Aralea Reval Helyszín: A Habok Virága fedélzetén ----------------------------------
- Equassel! - Ébredsz az ordításra és a megkönnyebbülés ül ki fal fehér arcodra. Azóta erre a pillanatra vársz, mióta a Habok Virága kihajózott Predocból. Jó pár nehéz nap áll mögötted amit nagy részt szenvedéssel töltöttél a kabinodban. A fedélzetre lépve a hűvös, tengeri szél csapja meg arcodat. Korán van még, a nap messze jár a delelőtől, a hajó fölött madarak köröznek, a távolban a ködös parton egy világítótorony sziluettje rajzolódik ki. A szárazföldet kémlelve gondolataid elkalandoznak. Érzed egy új dolog közeledtét, így akaratlanul is számba veszed múltad eseményeit, eszedbe jut a családod, gyerekkorod, a Trettel töltött gyönyörű éjszakák, és a tanulással töltött négy év. Szép emlékek, de ereidben érzed a bizsergést is, amit az új, az ismeretlen izgalma okoz...
- Szép napunk van a partra szálláshoz nemde? Equassel ilyenkor tavasszal a legszebb... - a kapitány szakította félbe elmélkedésedet, de mikor rá pillantasz hirtelen újra elfog a rosszullét, sietve teszed meg az utat a hajó széléig, hogy könnyíts magadon. Egy-két mély levegő után már egész jól érzed magad, ekkor siet segítségedre. Segítően beléd karol - Ennyire ijesztő lennék kisasszony? - Néz rád kérdőn, mosolyogva. Ekkor veszed csak jobban szemügyre a húszas évei végét taposó férfit. Jóképű, napbarnította ember, fekete hajú, sötét szemei önbizalmat sugároznak. Fekete nadrágot, bőr csizmát, fehér inget és bordó bőr mellényt visel.
Hálát adok istenemnek, hogy végre szárazföldet érünk.Gyomrom tartalma nem kevésszer ürült ki ezen utazás alatt, ami azt illeti lábaim már rég szilárd talajra vágynak.Nem szoktam én a hajós életet.Új életet kezdek, a múltam magam mögött hagytam, minden szép és fájó emlékével együtt,Ezen merengve bámulok ki álmos szemeim mögül, mikor hirtelen félbeszakítja elmélkedésem egy hang, s gyomrom újra torkomba szökik.Majd egy támogató kar nyúl felém -Ne haragudjon kapitány uram,dehogyis,pont ellenkezőleg. ..elnevetem magam..jobban megnézve a kapitány szemre való férfi, hogy is nem vettem eddig észre...csak nem tudok hozzá szokni ehhez a ringatózáshoz,sajnálom.Majd elfogadom segítségét és belekarolok. -Mondja mennyi idő míg kikötünk?
"A Sors súlyos léptei kövezik ki utam, s majdan ő mutatja végét is"
---------------------------------- JK: Aralea Reval Helyszín: A Habok Virága fedélzetén ----------------------------------
"Kb. egy óra múlva" hámozod ki a rögtönzött kiselőadásból, ahol szó esik a vitorlákról, a széljárásról, a csillagok állásáról és ehhez hasonló számodra rém unalmas dolgokról. A kapitánynak csak egy-két perc után esik le a dolog, hogy baromira untat téged. - Bocsásson meg kisasszony, hogy ilyenekkel untatom. Nekem ez az életem és néha elszalad velem a ló, ha a hajózásról van szó... Megkínálhatom valamivel? Van még egy kis kitűnő rumom. Biztos jót tenne a gyomrának, talán kicsit enyhítené a kínjait.
Kissé kezdem magam kínosan érezni a történetei s a hajó egyéb szépségei mese közben.Valószínűleg kiül az arcomra az unalom, mert a kapitány meg is jegyzi...
-Nem untat csak hát én nem értek hozzá, így beszélgetni nem igazán tudok róla, viszont a felajánlását elfogadomj, tényleg jól jönne egy kis gyomor erősítő...szólok hozzá széles mosollyal
"A Sors súlyos léptei kövezik ki utam, s majdan ő mutatja végét is"
---------------------------------- JK: Aralea Reval Helyszín: A Habok Virága fedélzetén ----------------------------------
Kezét nyújtja, hogy karolj bele, majd a kabinja felé indultok. Nagyon otthonosan van berendezve, látszik, hogy a kapitány itt éli le élete nagy részét. A kabin körülbelül háromszor akkora, mint a tied, egy-két szekrény, egy íróasztal, egy ágy és egy utazó láda van a szobában, a falat egzotikus tengeri halak preparált példányai díszítik. Az egyik szekrénynél matat valamit a kapitány majd vissza is tér hozzád és egy arannyal futtatott díszes kis poharat ad kezedbe, egy emberes adag rummal megtöltve, közben nem röstell egy pillantást vetni melleidre, amit észre veszel, de azért egész tapintatos volt. - Hát egészségünkre! Igyunk a sikeres útra! - emeli meg poharát, majd miután megittátok érdeklődik. - És mi hozta önt a Szövetség területére? Ne tartson tolakodónak, csak nem sűrűn látok ilyen fiatal és szép nőket kíséret nélkül a hajómon.
Kezét nyitja, s én elfogadom,Belekarolok,majd követem őt a kabinjához.Belépvén a kabin otthonosnak mondható, ahhoz képest, hogy egy hajón vagyunk.Leülök,majd megvárom míg kitölti a rumot, miközben végigmér.Diszkréten csinálta így nem teszem szóvá.Kérdést intéz felém
-Nem sért meg kérdésével,otthonomban nem volt maradásom, nem az én világom volt már.Másra vágytam, saját életre, sorsom irányítását a kezembe akartam venni..és most itt ülök a hajóján És ön mióta hajó kapitány?Fiatalnak vélem még ehhez, ha meg nem bántom vele..bár nem sok kapitánnyal találkoztam még...
"A Sors súlyos léptei kövezik ki utam, s majdan ő mutatja végét is"