Hónicsi

[Niobe]

Meiko

* Nem várom meg Sidoshi válaszát, hanem elkezdem módszeresen átnézni a papírokat a kinti helységben, hisz Suikra nem valószínű, hogy odabent a férjem irodájában rejtett volna el bármit is. *

* Sidoshi kérdésére felpillantok a kezemben tartott papírokról, majd bólintok. *

- Tisztában vagyok vele, de egyrészt nem állhattam eléjük véres ruhában, másrészt kellett egy kis idő, hogy lenyugodjak, és összeszedjem gondolataimat. Azonkívül nem tudom, hogy Suikra egyedül dolgozott e, vagy volt benne valaki más is. Mert akkor lehet, hogy mire ideértünk volna az irodába, késő lenne, és minden bizonyítékot eltűntet. Bár ennek az esélye még mindig meg van, mert nem vagyok sajnos járatos az ilyenfajta kutakodásban.

- Még kérek pár percet, utána mehetünk.

* Sietve befejezem az átnézést, majd ha nincs semmi, akkor magamhoz veszem a cuccaimat, a szemetest, és elindulok kifelé. Bezárom az irodát, megszabadulok a szeméttől, majd egy pillanatara megtorpanok az ajtóban, körbenézek, és közben elgondolkodom, hová is menjek először, majd kis dilemma után a szüleim mellett döntök. Így apám irodája felé veszem az irányt, mivel ilyenkor általában ott szokott tartózkodni. *

// Intelligencia: 14-1= 13 1k10 = 5 [5] //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

A várakozásotoknak megfelelően se rejtett papírokat, se dugi-helyet nem találtok az irodában.
Meiko, különleges figyelemmel nézed át a papírokat, főleg a Suikra által kezelteket, a gyakorlatlan szemednek mégis teljesen közönséges kereskedelmi iratok ezek…

Jó fél óra után belátod: semmit nem találtatok, pedig Sidoshi még a gyékényt is felszedte a padlóról.
Rövid gondolkodás után úgy döntesz: apádhoz mégy inkább.
Felpakoljátok a holmitokat, gondosan bezárod az irodát, és a koraesti szellőben elindultok pár utcával arrébb, a Kikötőnegyed felé. Apád jóval kisebb raktára – mely egyben az iroda is – a Hajózó szirom utcában van.
Pár sarokkal és újabb fél órával később meg is érkeztek az ódon faépülethez, melyet már mélyen átitatott a benne tárolt füvek balzsamos illata.

A kapu tárva-nyitva, még javában megy bent az alkudozás.
Apádnak jó alkuszai vannak, igazából a családod mérete miatt és az áruk igényessége miatt nem sikerült csak feljebb jutni az Ötödik rangnál. Hiszen a kereskedőknél a forgalom után számolják a rangot általában. Persze kivételek mindig vannak, de apád nem tartozik közéjük.

Az öreg üstökű kereskedő a szokásához híven, az emeleten dolgozik épp, míg az alkalmazottak a vevőkkel foglalkoznak.
Belépésetekkor mindenki meghajolva üdvözöl titeket, hiszen Meiko már egy Harmadik rangba tartozó család tagja, míg a Kaoraku papnak meg mindig megadják a kellő tiszteletet. Legalábbis az egyszerű népek.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Youki
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

A híreket gondosan rostálod elmédben, majd újabb információk reményében egy közeli teaház felé veszed lépteid irányát.
Amikor az iroda felé nézel, semmi változást nem látsz rajta. Valószínűleg még bent vannak a megfigyelt személyek.

A szerencse azonban a társadul szegődik, és ahogy a teaház felé bandukolsz a tömegben, észreveszed az egyik mellékutcába befordulni a lányt és a papot.
Eszerint már elhagyták a raktárat? Vagy másik papot láttál egy másik lánnyal?

[Niobe]

Meiko

< Csalódott vagyok, hogy nem találtam semmit, még egy aprócska kis nyomot sem, de ha őszintén belegondolok, nem is vártam mást. Más irányba kell tovább folytatni a nyomozást, mert ez valószínűleg zsákutca a mi részünkről. Na mindegy, most nagyobb feladat vár rám. Hogyan magyarázom ki magam apám és apósom előtt, hogy nem rögtön hozzájuk fordultam segítségért. >

* Ahogy közeledünk az ismert és sokszor megtett úton apám raktára felé, már messziről megérzem az ismerős és kellemesen finom illatokat a levegőben. Mielőtt belépek az ajtón, ránézek a papra. *

- Megérkeztünk. Remélem apám nem fog nagyon dühösen várni, bár tudom, megérdemelném. * mondom neki egy kis gondterhes sóhaj közepette, majd belépek az ajtón. *

* Bólintok az alkalmazottaknak, majd megérdeklődöm, hogy az apám odafent van e. Ha igen, akkor felmegyek az emeletre. *

- Konnai sa édesapám. * majd odamegyek hozzá, átölelem és megpuszilom. *

- Bocsáss meg, amiért nem jöttem hamarabb. * sütöm le a szemem elszégyellve magam, de titkon remélem, hátha nem hallott még a történtekről. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Meiko

Körbenézel és a szolgák és inasok tekintetén látod: hiába is reménykedsz. A nap híre már elért idáig.
Édesapád – ahogy általában mindig – most is az emeleten tartózkodik és az üzleti könyvekkel bíbelődik.

A Kaoraku papról megfeledkezve szaladsz fel a lépcsőn hozzá, miként gyermekkorodban szoktad volt.
A lépcsők ugyanolyan fényesek és tiszták, alig nyikorognak, és te máris ott állsz a nagy íróasztal előtt, amely mögött a már őszbe csavarodó hajú apád ül.

Ő felnéz rád, szemében rosszallás, de nem szól, csak megfontoltan befejezi az előtte lévő üzletkönyvbe írt feljegyzést.
Gondosan lecsepegteti az írószálat a festéktől. Majd feláll és hozzád lép.
Viszonozza a puszikat az ő atyai simításával a fejeden. Ahogy mindig szokta.

- Konnai, kis vadmacska. Azt hiszem mondtam már párszor, hogy ne szaladgálj a lépcsőn.
Furcsa hírekről dalolnak a lampionok a házak homlokzatán.
Azt hírelik, hogy az én kis vadmacskám véres ruhában és városőrökkel kísérve jár-kél a város utcáin.

- Hát tényleg a vén apád sírját akarod mélyíteni? – ingatja a fejét szomorúan, miközben a pihenősarokhoz kísér, ahol pár párna és egy teaasztal áll. Kezével int, hogy kér egy kis teát, és magadat is kínáld meg vele.

- Gondolom, megint van az eseményekre magyarázat, de te olyan vagy, mint egy daifu. Ahol megjelensz, valami biztos történik, és általában nem jó irányba. De hallgatlak. Meséld el mi történt. Aztán majd öreg apád kitalál valamit. Ha már a házasságod ily rosszul sült el. – látod rajta, hogy az utolsó mondatban az önvád is benne van. Hiszen Ők jelölték ki a leendő férjedet, ők intézték az esküvőt. Így az ő hibájuknak érzi apád, hogy most özvegy vagy.

[Kijoe]

Sidoshi

*Ahogy odaérünk Meiko apjának raktárához, látom a lányon hogy egyre idegesebb. Mikor megcsapja az orrunkat az átható illat, Meiko szinte elveszti az eszét, úgy rohan abba az irányba ahol apja leledzik. Én csak állok a kapuban és nézelődöm, egykor nekem is volt családom, akik szintén kereskedők voltak. *

< Hatalmas! Segíts egy jellel!> - sóhajtom. < Talán az öregebb Sinjori tudhat valamit az Akitevák sorsáról...> - gondolom magamban.

*Szomorú tekintetem körbejáratom, majd elindulok abba az irányba ahová Meiko rohant. Közben mindenki felé biccentek, aki megadja a tiszteletet.*

//Off: Elnézéseteket kérem! Mostanában nagyon elfoglalt vagyok, a meló mellett két iskolát viszek és most mindkettőnél vizsgaidőszak van. Ezennel felhatalmazom Mare-ai-t ,hogy ha 2 napig nem reagolok akkor nyugodtan vigye njk-ként a karimat. Próbálok feljönni amint, van időm!//

[Niobe]

Meiko

* A szeméből látom, magyarázkodhatok. Csendben, nyugodtan megvárom, míg végez, majd követem őt a teaasztalig. *

< Régebben nem nyomasztotta ennyi gond a vállát. Többet láttam mosolyogni. Néha azért sajnálom, hogy vége a gyermekkornak. Szerintem boldogabb volt, még ha oly sokszor is okoztam neki fejfájást heves természetemmel. Nekem fel sem tűnik, annyira magától értetődik, hogy felszaladok a lépcsőn Mióta eszemet tudom, így közlekedem, ha meglátogatom. De ha vadmacskának hív, az csak jót jelent. Mindig is szerettem, amikor így nevez. >

* Mosollyal az arcomon fogok hozzá a szertartáshoz. De egy harmadik személynek is, történetesen Sidoshinak is előkészítem a teát, mivel együtt jöttünk, és számítok arra, hogy nem lent fog várakozni. Számtalanszor szolgáltam már fel neki és magamnak teát, így rövid idő elteltével már a finom, fűszeres gőzölgő tea előtt üldögélünk. Amennyiben megkérdezi apám, a 3. csésze okát, vagy közben felér a pap is, akkor bemutatom őket egymásnak. *

- Apám, ő Sidoshi Akiteva, segített nekem a férjem raktáránál és az életemet is megmentette.

* Megvárom, míg a kölcsönös üdvözlést megejtik, majd ha leülnek az asztalhoz, akkor elmesélem apámnak a történteket. *

- Reggel a férjem irodájában kezdtem. Mielőtt elindultam volna, még utoljára szét akartam ott nézni. A raktár felől zajokat hallottunk Hagával, így előre küldtem. Mire odaértem, már nagyon összeverte 4 támadó. Közben még csatlakozott egy pár hozzájuk, de szerencsére nekem is akadt segítőm. Sidoshi és egy idegen lány. Mint kiderült, Suikra a másik számvevő a bűnözőkkel cimborált és az életemre tört. Segítőimnek hála rendet tettünk közöttük. A bűnözőket elvitték, de ott felejtették a balhét kiváltó idegen jellel ellátott árut. Míg én elszaladtam a városőrséghez segítségért, addig a két társam feltartották a következő támadó hullámot. Ekkor halt meg sajnos az idegen lány, akinek a vére rákerült a ruhámra. Nos, mivel tiltott áruról volt szó, bekísértek minket a kivizsgáló hivatalba. Mivel ártatlanok vagyunk, hamar elengedtek. Visszamentünk az irodába, szétnéztünk, hátha találunk valami nyomot a papírok között, de nem jártunk sikerrel. Utána jöttünk ide.

* Csendben megvárom, míg apám elmondja véleményét és felteszi kérdéseit, ha vannak egyáltalán. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Meiko és Sidoshi

Sidhosi, a dolgozók a raktárban mind mélyen meghajolnak előtted, pár munkás még az áldásodat is kéri, miközben Meiko után sétálsz megfontoltan.
A lépcsőn fellépdelve egy ízléssel kidolgozott irodába jutsz. Láthatóan az, aki itt dolgozik a kényelemre is nagy hangsúlyt fektet, talán mert nagyon sokat van itt.

Meiko az egyik sarokban kialakított pihenőhely teaasztalánál épp teát szervíroz fel.
Az asztal mögött egy öreg férfi üldögél, jó szabású ruhában. Arcán már nyomot hagyott a kor és a sok munka, ám csillogó szemmel figyeli a lány mozdulatait.
Jöttödre feláll a párnáról és az asztal felé invitál.
- Kaoraku papja mindig szívesen látott vendég nálunk! Kérem, tiszteljen meg minket egy kis teával. – kéri.
- Hiromoto Tarodzsi vagyok, ennek a kereskedésnek a feje, és ennek a lánynak az apja. Épp teázni készülünk, és közben a nap eseményeit hallgatom meg a lányomtól. Remélem nem tartjuk fel, ha elfogyaszt velünk egy teát…

A teázás alatt Meiko elmeséli a nap eseményeit, bár kissé tömörebben, mint a Dandzsódai hivatalában. De az öreg Tarodzsi nem szól egy szót sem, csak a teát szürcsöli.
Csak a tekintete villan egyszer-egyszer a lányára, vagy a papra.

Amikor Meiko befejezi a mondandóját, leteszi a csészét, ami érdekes mód, pont ekkor fogyott ki.
- És most mi a szándékod, lányom? És miben kéred a segítségemet? Mert nem hiszem, hogy csak teát akartál felszolgálni apádnak. – húzódik mosolyra ajka, ám a tekintetében féltés és aggodalom ül.

[Kijoe]

Sidoshi

*A dolgozók mind nagyon udvariasak, ahogy elhaladok mellettük, egyik másiknak még egy röpke áldást is elmondok. Belépve az irodába látom ahogy Meiko éppen teát szervíroz fel és az édesapja akit Tarodzsi-nak hívnak épp meghív egy csésze teára. Miután köszöntöm a ház urát, elfogadom a kedves invitálást.*

- Konnai sa! Jó napot! Vai va Sidoshi Akiteva desz! - hajlok meg az öreg Tarodzsi felé!
Örömmel elfogadom a meghívást! - újabb meghajlás, majd a felkínált helyet elfoglalom.

*Végighallgatom Meiko beszámolóját, közben figyelem az apja reakcióit. A kérdése nem ér váratlanul. kíváncsi vagyok Meiko mit fog válaszolni. Én még kicsit teázok, mivel lassabban iszom mint a többiek, szeretem kiélvezni az ízeket.*

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Tekintete egy emeletes, kőből épült vörös cserepes, pagoda tetős házon akadt meg. A homlokzaton egy lakkozott tábla állt.

"Sinjori csóin gen"

Átvágva a tömeg között a széles, vastag kapuhoz lépett, mely felett egy gondosan font, fehér virágokból összeállított halotti koszorú állt. Taro lehajtotta a fejét. Ezt a tiszteletet nem tudta megadni családjának, akik a Jaeda házzal együtt buktak a névtelen halál sötét vermébe. Szemei összeszűkültek, majd a tehetetlen düh mély barázdákat vájt sima arcára. Keze egy pillanat alatt ökölbe szorult, körmei mélyen tenyerébe vájtak, ujjai teljesen elfehéredtek a hirtelen erőkifejtéstől. Belső békéje megingott, és érzelmei keltette vihar végigsöpört lelkében. Némán állt a kapu előtt, majd feje lassan megemelkedett és szembenézett az ablaktalan ház oromzatával. Mély levegőt vett, majd becsukta a szemét, és hagyta, hogy kellemes tavaszi fuvallat végigsimítsa arcát, majd mikor újra kinyitotta szemeit, már nyoma sem volt benne semmilyen érzelemnek.

Egy teremtett lélek sem állt rajta kívül a kapuk előtt. Üres kihaltság hatását keltette a Sinjorik háza, mely néma szomorúsággal tekintett vissza rá. Még ha csóinokról is volt szó, nem léphetet a birtokukra hívatlanul, azonban még egy őrt sem látott a kapun túl, nemhogy egy szolgálót. Keze lassan előre nyúlt, majd óvatosan megnyomta a kaput, hátha nyitva találja, de nem mozdult tovább, megállt a kapuban, tiszteletben tartva a ház békéjének háborítatlanságát.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro
Helyszín: Hónicsi –a Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Pár percig merengsz az utcán, aztán lerázod magadról a múlt szellemét és közelebb lépsz a házhoz, ahol talán tudást szerezhetsz.
Mivel senki nincs, aki bejelenthetne, óvatosan meglököd az ajtót.
Ám az nem mozdul, bezártnak tűnik.
Elgondolkodva nézel körbe, hiszen hívatlanul nem állíthatsz be, még egy csóin házába sem.
Jobbra nézve a kőfalban egy kis mélyedést látsz, amiben egy zsinór lóg.
Nem kell sok gondolkodás hozzá: ez lehet a jelzőszerkezet, amivel a vendégek a jöttüket jelezhetik.

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

A zárt kapuk előtt állva tekintetével végigfutott a bejárat melletti kőfalon, és egy apró bemélyedésben egy vaskosabb zsinóron akadtak meg szemei. Kinyúlt a jelzőzsineg felé, majd kétszer megrántotta. A csilingelő hang után egy fél lépést hátra lépett, hogy a pagodatetős házból kilépők jól láthassák, közben kúpkalapját egy mozdulattal hátralökte, majd kezeit lazán maga mellé engedve megállt a rácsos kapuval szemben, és türelmesen várt.

[Niobe]

Meiko

< Apám bölcs, mint mindig. Hozzá nem lehet jönni csak úgy, mert úgyis kihúzza az emberből, hogy mi nyomja a lelkét. >

* Ránézek kissé tanácstalanul és elgondolkodva, hogy végül is milyen nyomunk van, amin egyáltalán elindulhatunk. *

- Igazad van apám, mint mindig. Nos, magam szeretném kinyomozni a támadás és Suikra tettének okát. Nos, az orvlövésznél egy natót talált Sidoshi, amin a Móichi család jelét láttam felismerni. Róluk akarok többet megtudni. Illetve az illegális árun pedig egy vörös kézlenyomatot találtunk semmi mást. Mond ez magának Apám valamit?

* Kérdő és kíváncsi tekintettel várom apám válaszát. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro
Helyszín: Hónicsi –a Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

A csengőszó még alig halkul bele a város morajába, amikor egy idősödő nő nyitja ki a kaput.
Barázda szabdalta arca, kérges keze és egyszerű, fehér-krémszín ruházata alapján egy régebb óta itt szolgáló cseléd lehet.
Végigmér, majd udvariasan meghajol feléd.

- Konnai sa, szei! Miben segíthetek? - kérdi, miközben az ajtóból tapodtat sem mozdul.

Mögötte egy fogadószoba-szerűségre látsz rá, aminek a berendezése jellemzően a vendégek lábbelijének fenntartott szekrénykéből és egy fogas-sorból áll.
A szoba túloldalán egy másik kudzsi látszik.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Meiko és Sidoshi

Az öreg kereskedő elgondolkodva bámul a levegőbe, majd kissé reszketeg sóhajjal néz rá a lányára.

- Nem szeretem, mikor ilyen veszélyekbe sodrod magad. De hát, sose tudtunk gátat szabni a vad hajlamaidnak.
- A Móichi-klán történetét éppen ismerem. Nem sok kereskedő van az északi részeken, aki ne hallott volna róluk. A történelem által azóta már elfújt Jaeda-han egyik neves kódza családja volt. A Jaeda udzsi igen szép bevételt mondhatott magának a móichik munkáiból. Igaz, csak natókat és sótókat készítettek, ám azok mind mesteri munkák voltak.
A Jaeda udzsi bukása után a Móichi-klán is eltűnt. Jó lenne tudni, hogy egy régebbi szállítmányt láttál, vagy új fegyverek voltak e. Mert ha újak, akkor ezek szerint a kódzák valahol újra dolgoznak… - simítja végig az állát elgondolkozva.

- Vörös kéz? Nem hallottam még róla. Legjobb tudomásom szerint ezt a kamont Hónicsiben nem használja egy tatakó klán sem… De körbekérdezek, ha akarod, ana. – emeli szájához ismét a csészéjét.

- Én a helyedben beszélnék a hitvesed apjával is. – teszi még hozzá.