Felszabadulás

[Lorin O Krell]

Drawen

<<Muhahahahahhaha..méghogy...én hahahha...lovag??? Minek néz ez engem bádogdoboznak???>>
Noha legsziveseben az öreg arcába röhögnék egy aprócska mosolynál többre nem vetemedem aztán minden udvariasságomat és illememet előszedve próbálok válaszolni.:
- Hát, miért is ne? Bár nem tudom honann ismer engem ez a Victor del Garro uraság. Tőllem akár indulhatunk is koma- karolom át az inast- de út közbe mesélj nekem valamit erről az Úrrol. csak szeretem tudni hogy kinek a hajlékában hajtom álomra a fejem...
Lovamat kantárszáron fogva indulok az öreg álltal mutatott irányba.

[Laurana]

(Mara O'Lanal)

*Vállvonogatva válaszolok*
-Ez is csak ugyanolyan porfészek, mint a többi... semmi különösebbet nem hallottam róla...
De azért jó sörük még lehet, üljünk be valahova, aztán majd meglátjuk... *javasolom aztán, közben nézegetek körbe, merre volna egy alkalmas fogadó/kocsma/lebuj.*

[Siffad]

/Kheos ur Narkon/

Harag önt el, mikor azzal a fintorral ejti nagybátyám nevét. De mivel vendég vagyok, ez itt meg csak egy pór, visszafogom magam. De megjegyzem magamnak ezt a szolgát.
- Remek, akkor ne késlekedjünk.

Minden udvari ismeretemet összeszedem és követem őt a szalonba. Igyekszem jó benyomást tenni - ez a legkevesebb, amit Nikosért megtehetek.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Saggaras Zenir]
Helyszín: kapuk tere, Ifin városa, Abaszisz
Időpont: „Hamvak”-Uwel utolsó hava, 7. nap délelőtt
Résztvevők: Drawen, Mara és Atis O’Lanal
_____________________________________________________________

Drawen

Az öreg kissé meglepődik, mikor közvetlen módon belé karolsz, de hát látott már egy két érdekességet hosszú élete során. De aztán levetkőzi gátlásait és válaszol neked.

- Nos del Garro úr helyi régi nemesi család sarja, ám az útóbbi évtizedekben jó házasságokat kötött és ez által remek kereskedelmi kapcsolatokra tett szert a családja. Nagyon vagyonos és befolyásos ember, és nem csak Ifinben

Érzed, hogy a hangjából nagyon kihallani az áhítat és a hűséget, ahogy uráról beszél. Így sétáltok felfelé a kikötő mólóitól a főtér, vagyis a kapuk tere irányába.


Mara és Atis O’Lanal

Éppen azon gondolkodtok, hogy egy lepukkant kocsmát tiszteljetek meg, vagy inkább valami tekintélyesebb kikőtői fogadót keressetek fel, esetleg egy itteni késdobálóban próbáljatok szerencsét. Amikor egy ismerős alakot vesztek észre, hogy lovát vezetve jön felétek, és egy idős egyenes tartású férfival közeledik felétek. Nem más, mint Drawen akit még a zászlóháborúból ismertek, és épp az öreg kisebb meséjét hallgatja.

//Lorin majd légyszi írd le a kinézetedet.//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Saggaras Zenir]
Helyszín: Elfoinne del Arr háza, Ifin városa, Abaszisz
Időpont: „Hamvak”-Uwel utolsó hava, 7. nap délelőtt
Résztvevők: Kheos úr Narkon
_____________________________________________________________

Követed a szolgát, aki - szinte úgy érzed – az egész házon végig vezet, és a leghosszabb úton közelíti meg a szalont. Először a hallban találod magad, ahol két oldalt nagy míves kovácsoltvas korláttal szegélyezett drága szőnyeggel letakart lépcső vezet fel az emeletre. A hall közepén egy nagy kerek asztal van, rajta friss virág egy drága díszes vázában, sejtéseid alapján a kertből. Innen jobbra is és balra is látsz ajtót, de ti egyenesen haladtok tovább egy széles, márványoszlopokkal és régi családi portrékkal szegélyezett folyosón. Szinte a folyosó legutolsó ajtaját nyitja előtted a komornyik, ez egy kis szobát rejt, amiből csak egy ajtó vezet, majd azt is felnyitja, és megérkezel egy szépen, ízlésesen díszített nagy szobába, ahol látsz egy középkorú hölgyet, ahogy egy pamlagon ül egy szépen megmunkált faasztal mellett és egy kis csészét tart a kezében. A szolgáló megáll az ajtófélfa mellett, de pont úgy hogy te b ne tudj beférni tőle.

- Kheos ur Narkon lovag!

Jelent be fenn hangon az inas, majd neved után meghajol, és egyenesen áll. A hölgy feláll, szép díszes, de egyszerű ruhát visel, ami gondosan takarja eléggé gömbölyded formáit. Itt-ott hajában megpillantasz egy két ősz tincset, ám inkább a barna egy világosabb árnyalatában tündököl gondosan elkészített kontya. A barna szemében pedig gyermeki csillogást és kíváncsiságot vélsz fel fedezni, arcán egy kis mosoly feszül. Várva, hogy ki is lehetsz.

[Lorin O Krell]

Drawen

-Amit itt elmondtál tetszik nekem! biztos vlamire való ember lehet ez a te Urad... már csak annyi érdekelne hogy -nem mintha fontos lenne-de urad részt vett valamelyik oldalon a Háborúban? Tudod nem akarom megsérteni azzal hogy olyna dolgokra hivatkozom ami esetleg neki nem tetszik.
<<na meg jobb tudni ha az ellenséggel...őőő... igen azzal egy házban ebédelek. Bár... szó mi szó máig nm értem hogy az asziszok miért nyalják Toron talpát???Hm... vajon miért vagyok ilyen ellendéges velük? Elvégre, akárhogyis de itt nevelkedtem...>>

Ezen sok gondolkodás és beszéd után teljesen kiszárad az amúgy is gyakran kiszáradó torkom ezért gyorsan elővarászolom tömlőmet és jól meghúzom.

Kinézet:Magas 189 cm, hosszú egyenes szálú haját lófarokba fogva hordja.Barna enyhén vágott szemei vannak, amelyek fölött kecsesen ívelt szemöldök húzódik. Arca szabályos nincsenek rajta vágásnyomok.Válla kissé széles de egyébiránt nem látszik rajta hogy izmos lenne.Az átlagosnál kicsivel vaskosabb testalkatú de ez sem kirívó. Testén azonban vannak vágásnyomok, nem is kis számban ám azokra a legtöbb harcossal ellentétben nem büszke.
Bőr nadrágot és egyszerű inget visel, a fölé szokta venni a láncingét ami az egész törzsét védi, a láncingen pedig egy díszes vörös Erigowi címerrel ékített általvetőt és egy vastag bőr fegyverkabátot visel melynek szár egészen bokáig ér. A fegyverkabáton egy zöld köpenyt visel. Derekán egy öv amelyen két dobótőr van, hátán egy tokban Másfélkezes kardja,(melyet ti még nem láthattatok,.: Könnyű és elegáns kidolgozású penge melynek keresztvasai egy egy madárszárnyat ábrázolnak amire a mesterember enm sajnálta az időt.) mögötte a Szövetség címmereivel ékített csillogó fém pajzs. Lábán bőr csizma- amiben tövábbi két dobótőr .Oldalán egy szíjjon szarukürtje lóg.

//Én egyenlőre akkor még nem vettem észre O'Lanal-ékat.//

[Laurana]

(Mara O'Lanal)

* ~Nahát, nahát...~ fut át az agyamon, ahogy meglátom a furcsa párost, be is ugrik, honnan ismerős a zsoldos. ~Még jó, hogy nem akartunk ismerősökkel összefutni, főleg nem a háborúból, de úgytűnik így alakult...
Baj csak nem lesz belőle, vagy ha mégis, hát, lehet azt se bánnám annyira ~ *
-Nézd már...*bököm oldalba a bátyám, miközben a fejelmmel az ismerős felé intek*
-Nem épp Drawen barátunkunkat traktálja az öreg a meséjével?

[Garmacor]

<Draven? Mit keres ő itt? Na mindegy hátha tud valami jó helyet>
- Dehogynem. Köszönjünk neki. Talán jobban ismeri a várost mint mi. Megspórolhatnánk némi kutyagolást.
majd a választ meg sem várva Drawen felé indulok.
- Üdv Drawen. Jó napot uram.
- Mi szél hozott erre?
- Mennyire ismered a várost? Tudsz valami jó fogadót ahol eltölthetnénk pár órát? Esetleg az éjszakát is?

[Lorin O Krell]

Drawen

Őszinte meglepettség tükröződik az arcomon amikor meglátom a két arelitát. Az idősebbiket át is öleli, míg huga előtt csak kicsit pajkosan meghajtom magam és már már nevetséges módon kezet is csókolok neki.
- Szél? Mégha lett volna szél! Két hétig hánykolódtam egy átkozott lélekvesztőn mire végre sikerült visszatérnem hőn szeretett hazámba! Oh de ez a bűz...-kicsit közelebbhajolva- Otlokir bűze! Már megérte a fáradozást! . Megveregetem az Arelita vállát aztán folytatom
<<hm.. csak nem lesz galiba abból ha elkisérnek régi jó bajtársaim is ahoz a kedves úrhoz >>
- Nos kedves barátaim éppenséggel tudok egy két ivót de az legfeljebb egy két éjszakás kalandokra nyújt lehetőséget- nem mintha ez nem volna épp elég-teszi hozzá kicsit halkabban miközben a neki mindig is szimpatikus Marára pillant.
- De! Ez a valamire való ember- bököm meg az öreget- vagyis inkább az Ura, meghívott engem vacsorára, mint észak hős lovagját! Muhaha... Lovag én?hahahaha... sose sajtolnám magam olyan hatalmas vasakba mint azok! Hiszen mit ér a harc ha nincs benne kockázat?
-No-fordulok az öreghez- az ön kedves Ura ugye nem bánná ha észak lovagjaiból-itt ismét elmosolyodom- nem egyet hanem rögtön hármat kap? Ők itt a fegybertársaim Mara és Atis O'Lanal.-kérdőn tekintek az öregre és reménykedem hogy nem hoztam kínos helyzetbe.

[Siffad]

/Kheos ur Narkon/

Belépek a szobába és két lépésre az ajtótól megállok. Mély meghajlással köszöntöm a hölgyet.
- Hölgyem, bocsássa meg, hogy megzavartam. Sajnálatomra tetéznem kell vétkemet, mert szomorú hírt kell Önnel közölnöm.
Nikos ur Narkon lovag végső üzenetét hozom. Nagybátyám az elmúlt télen eltávozott és csak emlékét hagyta hátra.

Majd lehajtott fejjel várakozom.

"Vajon Nikost milyen kapcsoltat fűzhette egy nemesi hölgyhöz?"

[Laurana]

(Mara O'Lanal)

-Napot, Drawen, rég láttalak! *Köszönök én is egy mosollyal, ami csak tovább szélesedik a meghajlás, meg a kézcsók láttán.
Ezek után szemügyre veszem mind a harcost, mind a komornyikot, míg végighalgatom Drawen történetét. Mikor az "észak hős lovagjaiból rögtön hármat..." részhez ér, nem állhatom már meg, azon már nevetek egy jót.
~Hova jutna a világ, ha mi lennénk észak hős lovagjai ~ ez fut át az agyamon, miközben az öreget vizslatom továbbra is, kíváncsi vagyok, mi lesz erre a reakciója...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Saggaras Zenir]
Helyszín: Elfoinne del Arr háza, Ifin városa, Abaszisz
Időpont: „Hamvak”-Uwel utolsó hava, 7. nap délelőtt
Résztvevők: Kheos ur Narkon
_____________________________________________________________

Amikor közlöd a hírt a hölgy mosolya eltűnik, szeméből az eddigi csillogás helyett szomorúság jelei láthatóak. Majd visszaül helyére és némán int neked is, hogy foglalj helyet. Kisvártatva halkan megkérdezi.

-Teát?

Nagyon megrökönyödött bejelentéseden, és érzed, hogy még mindig a hatása alatt van. Ám nem tudod kifürkészni, hogy csak régi jó barátok voltak-e vagy több is volt köztük.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Saggaras Zenir]
Helyszín: kapuk tere, Ifin városa, Abaszisz
Időpont: „Hamvak”-Uwel utolsó hava, 7. nap délelőtt
Résztvevők: Drawen, Mara és Atis O’Lanal
_____________________________________________________________


A komornyik már épp vesz egy levegőt, hogy mondókájába kezdjen, ám ekkor megjelennek az O’Lanal testvérek. Először az öreg csak kapkodja a fejét, hogy ilyen távolról érkező emberek, hogy futhatnak össze egy ekkora városban, de gyorsan túlteszi magát a dolgon.

- Üdvözlöm önöket – fordul eme köszöntéssel Atishoz és Marához. Arcán már látszik, hogy kezdi kapizsgálni miért nevetgéltek a lovag jelzőn így gyorsan korrigálja magát. - Nos uraim és Hölgyem bizonyára nem haragudnak meg előbbi nyelvbotlásomért, csak hát erre felé az északi nagy harcosok mögött az ember lovagokat sejt. Nos, uram mindenféleképpen örülni fog annak, hogy nem egy hanem rögtön három nagyszerű harcost láthat vendégül. Kérem, akkor kövessenek. A kérdéseikre sajnos nem nagyon lesz már időm válaszolni.

Elereszt egy igen jellegzetes füttyöt. Halljátok, hogy egy mellékutcából elindul egy lovas batár. És felétek tart.

– És ha most megbocsájtanak nekem, még van egy kis dolgom, de a kocsi, önöket egyenest uram házába viszi.

Miközben mondja addigra meg is érkezik a kocsi, aminek különlegessége az, hogy jelöletlen, négy pej ló húzza, a kocsis a komornyikra néz, aki int neki, a kocsi pedig megfogja, és megemeli kalapja szélét.

[Siffad]

/Kheos ur Narkon/
Intésére kinézek egy masszívabbnak tűnő széket és óvatosan ülök le, a vértemben elég szép a súlyom. Igyekszem nem fészkelődni, nehogy baleset érjen. A sisakomat magam mellé teszem a földre
"a fenébe is, a fogadóban kellett volna hagynom, vagy odaadnom a piszkafának"
a ládikát diszkréten egy asztalkára helyezem, szem elé. Hagyom, hogy a hölgy kezdeményezze a beszélgetést, ha már feldolgozta a hírt.
A kínálásra bólintok
- Igen, köszönöm. Cukorral, ha kérhetném. -

Zavarban vagyok, az alkatom nem igazán ilyen helyekre illik, de türelmesen várakozom.

[Lorin O Krell]

Drawen

Nagy szemeket nézek amikor a hintó befordul a sarkon, majd kicsit értetlenül állok a dolgok előtt főleg akkor amikor elviharzik az öreg.
- Na fene... ezek tényleg fene nagy Urak lehetnek! De akinek telik ilyen szép kocsira, annak biztos akad egy két kupa jó fajta bora!-vigyorgok a két Arelitára.
Kinyitom a hintó ajtaját -ha esetleg a kocsis akarná akkor leintem mondván mi egyszerű népek vagyunk, nem esik nehezünkre egy ajtót kinyitni- majd előre engedem a hölgyet és a testvérét,
<<..nehogy kísértésbe essek és elkalandozzon a tekintetem...>>
miközben ők beszállnak a hintó mögé lépek és hosszú kantárszárra engedve hozzá kötöm a lovam, megveregetem a fejét majd oda súgom.:- Vigyázz magadra! Nehogy nekem ellopjanak ha már ilyen jól összeszoktunk barátocskám...
A kocsisnak is oda vetem.:
- Óvatosan vezess koma mert nem akarom hogy baja legyen a lovamnak!

Aztán visszasietek és bepattanok a kocsiba előtte leakasztom hátamról a Viharmadarat -tokostól- hogy ne akadályozzon az ülésben. Aztán kényelmesen elhelyezkedem.:
-Hm... érdekes egy népek ezek... alig hogy megérkezem máris letámadnak hogy menjek hozzájuk vendégségbe. Ennyire híresek lettünk volna a háború után? Persze nem mondom, ott voltunk az első vonalakban és csak Arelnak köszönhettük hogy az első nyílzápor nem minket terített le, de ettől még nem hiszem hogy jobb lennék az utcán kolduló senkiktől...csak szeretek harcolni :D.-fejezem be vigyorogva.Halkabban folytatom- szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy amilyen szépnek ígérkezik a délutánunk, lehet ugyanolyan pokol is, főleg egy Toron hű országban, bár sose értetem a politikához.- miközben a lehetséges veszélyekről elmélkedem kitapintom övembe fűzött dobótőreimet, ezzel jelezve a két testvérnek hogy amit mondtam komolyan is gondolom.
-Na de ... regéljetek! Mi történt veletek azután a kis csetepaté Után amit Kyria Sírásóinak köszönhettünk!