________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: A boszorkány tanyája
Helyszín: Dél-Eren, Utlokare erdeje
Időpont: Éjszaka
A helyszínen eltöltött játékidő: 2. nap
________________________________________________________________________________
Lovadat mestered táltosa mellé kötöd. Majd egy ugrással közelebb lépsz. Kérdésedre a pap aggódó hangon válaszol.
- Nem tudhatom Arel milyen utat jelölt ki Mendennek. Sebeit ellátom, és megpróbálom fertőtleníteni, de az út, a gyógyulásig nagyon hosszú.
Néhány pillanatig még figyeled, ahogy mestered bekötözi társad sebeit, majd elindulsz fát gyűjteni. Belépsz a rengetegbe. Második ránézésre is, szörnyűnek tűnik. Egy–két fordulóval, nagy nehezen összegyűjtőd az éjszakára elegendő fát. Mesteredtől és Mendentől, nem messze tüzet raksz. Miközben tüzet csiholtál, Omard is végzett. Közelebb megy a tűzhöz, majd egy nagyot sóhajt.
-Ennyi. Ennél többet én már nem tehetek. Ha a seb nem fertőződik el, míg Nilin-hez érünk, akár még túl is élheti. De sajnos azt, mi már nem várhatjuk meg. Holnap korán indulunk. Most pedig pihenj! Éjközépkor felébresztelek.
Mondandója befejeztével, lecsatolja csatabárdját, és jobb keze ügyébe teszi. Majd a gyűjtött ágak közül, a bal kezébe vesz, egy erősebb faágat, s megpiszkálja vele a tüzet. Annak tudatában, hogy mestered vigyáz a tűzre, elindulsz lovadat megetetni. Mire hátasodat megeteted, teljesen besötétedett. Szétnézel. Nem messze paripádtól, keresel egy helyet, ahová nyugovóra térhetsz. Hamar elnyom az álom. 3 óra múlva Omard mély hangja szólítgat. Az ébredés hideg, és kellemetlen. Úgy veszed észre, mintha csak egy-két percet aludtál volna. Álmodban egy lovagi tornán megsérültél, és egy gyönyörű nő viselte gondodat. Legszívesebben visszaaludnál még.