(Sebille Hosstra)
*Ahogy Rantit hallgatom az örömöm úgy csap át ürömbe...
A monológja után még pár pillanatig hallgatagon nézem hitetlenkedő, elhülő, csalódott arccal, majd hirtelen kifakadok hangosan az ég felé fordítva tekintetem.*
- Mi a frászért kell velem szórakozni?! Legalább legurultál a trónodról?! ... A pics@'ba...
*horkantás, torokköszörülés, morgás, fújtatás...
Aztán egy pillanatra megállok és végtelen röhögésben török ki. Alig bírom abbahagyni, még a könnyem is kicsordul.
Ránézek Rantira, összeszedem magam - szegény kölyök valószínűleg nem tudja elképzelni, hogy mi bajom lett.*
- Hallod... Megtréfált az Istenem, de nagyon. Talán eddig ez volt a legnagyobb poénja amit számomra tartogatott... De jó, hatásos volt az tutti...
...
Mond csak Ranti, nagyon visszaakarsz menni Livienhez?