_____________________________________________________________
KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 12. (kedd) éjfél előtt
Résztvevők: Shingasz
_____________________________________________________________
*Még csak 2-3 éjszakával ezelőtt érted el a város határát. Nem találkoztál még helybéli vértestvérrel, így még nem tudtad meg, hogy hol keresd a város igazi urait, akik döntenek élet és halál, lét és nemlét felett. Talán jobb is, ha a vándor lelkek nem kerülnek kapcsolatba velük, de annyit a sok furcsaságból, amit az idők folyamán megtapasztaltál, megjegyeztél, hogy nem egészséges más vámpírok birtokán idegennek lenni. Mégis ma este valahogy ez eltörpülni látszik más sokkal sürgetőbb és közelebbi problémák mellett. Ébredés után érezvén a vér utáni éhséget vadászni indultál. A befolyásosabb és főként erősebb helybéliek sejtéseid szerint a belvárost és a fontosabb gócpontokat uralják, így beérted az egyik peremvidéken lévő kerülettel, ahol a helyi gabonát feldolgozó hatalmas üzemek árnyékában élnek a munkások családjaikkal. Pontosabban beérted volna, de nem így alakult végül...
Elég már a futásból. Bár a vámpírok izmai nem fáradnak, de az akarat láncait szaggató fenevad egyre erősebben küzd a megfutamodás sérelme ellen, mely egóját/egótokat éri. Sikerült valami szerencsétlen véletlen folytán betévedni zsákmánykeresés közben a helyi garouk szállásterületére. Ki gondolta volna, hogy ez a gyárnegyed szinte hemzseg tőlük. Legalábbis legnagyobb sajnálatodra neked ma este egyszerre három is kijutott.
Újabb sarok, újabb forduló, újabb sikátor... viszont ennek nincs másik kijárata. Zsákutca!
Még időben szembefordulsz a mély torokhangon morgó, kaffogó, már félig meber, félig farkas "harci alakjura" vedlett farkasfattyakkal és érzed minden csontodban, hogy kemény harc lesz, talán túlságosan is az...
Mielőtt elérnének a hatalmas izomkolosszusok vagy épp te mélyeszthetnéd beléjük agyaraidat, karmaidat mindkét fél számára meglepő dolog történik. Hirtelen a megelevenedő erdő neszei vesznek körül, melyek egyre erősödnek. Lassan már elviselhetetlenné válik a ricsaj, miközben valami sosem érzett kínzó, görcsös üresség terjed szét bensődben. Szinte érzed az élet, a nagybetús ÉLET lüktetését és ezt csak fokozza az a tudat, hogy egy két lábon járó hulla vagy, melynek már réges régen el kellett volna porladjon és nem háborgathatja büntetlenül az ÉLŐKET. A vérfarkasok is észlelték a dolgot, mert felkapva fejüket szimatolva, nyüszítve és vicsorogva cikázik ide-oda tekintetük. Keresik a jelenségek forrását. A dobhártyaszaggató zúgás mintha váltana és számodra érthetetlen beszéddé szelídülne időről-időre, amire az ellenségeid válaszolnak a maguk torokhangú módján. Majd hirtelen hátrálnak néhány lépést és leeresztik mancsaikat. Ekkorra már annyira kínoz saját ürességed, hogy szinte mozdulni sem tudsz ők mégsem bántanak, hanem néhány gyűlölködő pillantás után nekiiramodnak az éjszakának. Kisvártatva, mintha csak elvágták volna a zsongás elhal, csupán az üres sikátr csöndje marad meg és ahogy a zúgás visszhangjai kitisztulnak füledből visszatér a város távoli, megszokott zaja. Egyedül állsz a sötét sikátorban.*