Olbarise, a halott város

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: éjszaka


*Gyorsan összekapod magad és az épületből kilépve a két alak után osonsz.
Az éjszaka árnyai és az utca poros kövezete segíti a hangtalan lopakodást, így hamar utoléred a párost és megfigyelési távolságból követed őket.
Nyugodtan haladnak a céljuk felé és – bár csak hátulról figyeled őket – valahogy érzed, hogy az alacsonyabb egy sivataglakó amund fajzat. Ruhaként csupán egy hófehér ágyékkötőt visel, karjain és érdekesen vágott fekete hajába fonva temérdek arany ékszert látsz megcsillani a hold fényében. Fegyvert egyáltalán nem látsz nála.
Annál inkább a másik alaknál, aki legalább három-négy méter magas. Léptei alatt döng a föld, teste telis-tele van festve kék-zöld mintákkal és rajzokkal, fején egy aranyozott sapkaszerűség van. Egy közel két méteres, durván fogazott pengéjű kardszerűséget lóbál a jobb kezében, a balban pedig egy hasonló kialakítású, ám valamivel rövidebb fegyvert.
Egyenletes tempóban haladnak, de nem sietve. Irányukból ítélve az egykori Ranagolita-katedrális felé haladnak, amit a városban dúló harcok alatt porig romboltak.*

[Garmacor]

Ramqa Rokorro
Megpróbálok még közelebb osonni hozzájuk kb. 10 méteres távolságig majd dobótőröket veszek a kezembe és megpróbálom a kisebbik alakot eltalálni.

lopózás próba ha kell: 1k100 = 83 [83]

CÉ1:1k100+36 = 32(+36) [68]
sebzés1:1k10 = 7 [7]

CÉ2:1k100+36 = 13(+36) [49]
sebzés2:1k10 = 8 [8]

CÉ3:1k100+36 = 91(+36) [127]
sebzés3:1k10 = 1 [1]

befolyásoló tényezők:
-vakharc 2. szint
- VÉ:98+ akrobatika 66% (13 VÉ)+alkarvédő 15 VÉ összesen:126
- pusztítás 2

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: éjszaka


*Megpróbálsz halkan a két alak közelébe jutni.
Nagyjából tizenöt-húsz lépésre lehetsz tőlük, amikor – talán a nem elegendő fény miatt – elvéted a lépést, és az utcán maradt egyik kisebb törmelékhalomra taposol, ami hangosan megreccsen alattad.
Az alacsonyabb fickó azonnal megtorpan és feléd kapja a fejét. Megérzésed beigazolódik: valóban egy amundot látsz. Arca fensőbbséget sugároz, nyakában drágakövekkel kirakott vaskos szemű arany nyakéket pillantasz meg. Szemei kékes derengéssel izzanak amikor rád tekint.
A magas lény nagyjából akkor torpan meg amikor útjára engeded az első dobótőrödet. Messze elkerüli az amundot, amaz teljesen feléd fordul, de egyelőre nem tesz semmi különöset veled szemben.
A második tőr elhajításakor a kétembernyi magas, durván fogazott pengéjű kardokat szorongató humanoid is feléd fordul. Fegyvered nem sokkal az ő feje mellett száll el, így jól látod, hogy hasonló arcvonásokkal rendelkezik mint a mellette álló amund. Bőre nem olyan bronzbarna mint a társáé, hanem sokkal világosabb színű és telis-tele van festve kékeszöld mintákkal, rajzolatokkal.
Harmadik tőrödet is gyorsan előkapod, majd az útjára bocsájtod. Ezúttal jobban sikerül a dobás, bár a penge épphogy csak súrolja az alacsonyabb alak vállát. Amaz hangosan felszisszen, majd a magas alakra tekint. Ő szó nélkül meglódul feléd, kardjait fenyegetően – és láthatóan elég ügyesen – megpörgeti. Hatalmas erőre vall, ahogy szinte csak csuklóból pörgeti őket.
Másodperceken belül oda is ér hozzád...*


// Az akrobatikából levonódik a rajtad lévő cuccok súlya. Gondolom teljes fegyverzetben indultál, így az -27%-ot jelent (és a ruházatot nem is számítottam be). Ezért a VÉ-re csupán +7 járul.
A viszonylag jól világító hold és a 2.fokú Vakharc miatt nincsenek negatív módosítóid. //

[Garmacor]

Ramqa Rokorro

[i]Látva a közeledő amundot előhúzom az egyik fejvadászkardom, míg a bal kezemmel még dobótőrt eresztek az útjára[i]


CÉ1:1k100+36 = 22(+36) [58]
sebzés1: 1k10 = 6 [6]
Csak ha hamarabb el tudom dobni minthogy az amund odaér, közelharcban már az alkarvédőt használom. Bocs de a másodperceken belülből nem tudom mennyi időm van.
CÉ2:1k100+36 = 62(+36) [98]
sebzés2:1k10 = 4 [4]

1. kör
KÉ:1k10+40 = 2(+40) [42]
TÉ1:1k100+67 = 9(+67) [76]
sebzés1:1k10 = 3 [3]
TÉ2:1k100+67 = 54(+67) [121]
sebzés2:1k10 = 6 [6]

2. kör
KÉ:1k10+40 = 5(+40) [45]
TÉ1:1k100+67 = 61(+67) [128]
sebzés1:1k10 = 4 [4]
TÉ2:1k100+67 = 5(+67) [72]
sebzés2:1k10 = 10 [10]

3. kör
KÉ:1k10+40 = 3(+40) [43]
TÉ1:1k100+67 = 7(+67) [74]
sebzés1:1k10 = 7 [7]
TÉ2:1k100+67 = 62(+67) [129]
sebzés2:1k10 = 8 [8]

4. kör
KÉ:1k10+40 = 9(+40) [49]
TÉ1:1k100+67 = 19(+67) [86]
sebzés1:1k10 = 5 [5]
TÉ2:1k100+67 = 15(+67) [82]
sebzés2:1k10 = 7 [7]

5. kör
KÉ:1k10+40 = 2(+40) [42]
TÉ1:1k100+67 = 9(+67) [76]
sebzés1:1k10 = 9 [9]
TÉ2:1k100+67 = 89(+67) [156]
sebzés2:1k10 = 8 [8]

6. kör
KÉ:1k10+40 = 9(+40) [49]
TÉ1:1k100+67 = 76(+67) [143]
sebzés1:1k10 = 5 [5]
TÉ2:1k100+67 = 24(+67) [91]
sebzés2:1k10 = 10 [10]

befolyásoló tényezők:
-vakharc 2. szint
- VÉ:98+ akrobatika 66-27% (7 VÉ)+alkarvédő 15 VÉ összesen:120
- pusztítás 2
-SFÉ:4

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: éjszaka, majd az éjszaka utolsó negyedétől pirkadatig


*A közeledő kétember magas alak felé hajítod a dobótőrt, miközben a másik kezeddel a kardodat húzod elő.
Élég jó a dobásod, telibe is találja a célpontodat, viszont a fegyvered csilingelve pattan le a támadódról.
Egy cseppet sem lassul a lendülete, és máris a nyakadon van. Néhány gyors mozdulattal az óriási alak felé csapsz, de fegyvered hol elkerüli a célt, hol pedig lepattan róla. Sikeres találataidkor érzed, hogy a fegyvered keményebb anyagba csapódik mint az egyszerű élő hús; ez valami más.
A föléd tornyosuló alak egy pisszenés nélkül zúdítja rád a csapásaid. Az első elkerül és az utca kövébe vág mély és széles barázdát. A második viszont valahol a csípőd környékén csapódik beléd iszonyatos erővel, hallod ahogy a csontod reccsen. Iszonyatosan fáj, dőlni kezd a vér belőled.
Próbálsz arrébb gördülni és felé kaszabolni, de nincs esélyed ellene. Ellenfeled ismét támad és ezúttal is eltalál. Most a kulcscsontodat és a fél válladat zúzza ripityára, sodronyinged nem sokat fog fel a csapás erejéből.
A rádtörő fájdalomtól és a vérveszteségtől elveszted az eszméletedet.


Amikor magadhoz térsz még mindig a Kék Holdat látod világítani feletted az égen, bár az állásából arra következtetsz, hogy nem sok lehet vissza az éjszakából.
Nagyon fáj a csípőd és a jobb vállad, valószínűleg nem látta el senki a sebeidet.
Csoda, hogy egyáltalán élsz.
Bár nem vagy megkötözve meg sem bírsz moccanni. Szerencsére legalább a szemeidet tudod forgatni így láthatod, hogy nem te vagy az egyetlen akit így kiterítettek.
Négyen vannak körülötted, rajtuk is látsz néhány kisebb-nagyobb sebet és ők se mocorognak. Még mindig a városban lehetsz, nem messze házak romjait látod, bár egyik sem ismerős.
Néhány méterre tőled a kétember magas alak ácsorog egykedvűen. Fegyvereit még mindig a kezében tartja, mindkettő csupa vér, a nagyobbikon még húscafatok is vannak. Nem felétek figyel, hanem a kb. tizenöt méterre lévő amundra, aki egy egyszerű kő oltár mellett áll, és véres kezekkel ”dolgozik”.
Az oltáron egy férfi fekszik, mégpedig egy gorviki honfitársad. Csupa vér a teste, kivéve az arcát, amin óriási fájdalom tükröződik. Mellkasa fel van tépve, az amund csuklóig benne turkál és szaggatja a férfi szerveit. Közben mormol valamit amiből – talán szerencsére – egy szót sem értesz. Mindenesetre az oltáron fekvő gorviki nem hal meg és nem is ájul el, de valószínűleg iszonyatos kínokat él át. Mégsem üvölt, csak az arcidegei rángatóznak a fájdalomtól.
Legalább tíz percig figyeled a ”hentesmunkát” amit az amund végez, amikor egy erőteljes mozdulattal kitépi a gorviki szívet és végre meghal a férfi. Az amund néhány pillanatig a véres kezeiben tartva a vöröslő szívet, hangja kissé hangosabb lesz, majd leteszi a szívet az oltár szélére, ahol már három másik is van.
Tovább mormol a véreskezű amund, a magas fegyveres pedig az oltárhoz lép. Nagyobbik fegyverét mélyen a hullába döfi, majd egy erőteljes mozdulattal lehajítja az élettelen testet az oltárról egészen a tíz méterre fekvő másik három hulla mellé.
Az amund tovább mormol és felétek lép. Egyenként végignéz titeket, téged is percekig figyel mélykék szemeivel. A fájdalom mellé a félelem is beléd költözik, ha tudnál bizonyosan remegnél mint a nyárfalevél, de egy tagod se moccan.
Végülis kiválasztja a következő honfitársadat, akire rámutat és egy kicsit hangosabb mormolásra vált. A kiválasztott gorviki – testén mély sebek, bal karja torzan kifacsarva lóg teste mellett – nagy nehézségek és fájdalom árán feltápászkodik, majd az oltárkőhöz csoszog. Alig bír mozogni a fájdalomtól, mégsem ájul el. Felfekszik az oltárkőre, karjait széttárva várja a sorsát.
A véreskezű amund pedig ismét munkához lát. Mormolva mélyeszti a borotvaéles körmeit a mozdulatlan testbe. Lassan letépi a bőrt és a húst a mellkasról, egyesével tépi fel a bordákat, majd tépi ki a tüdő és egyéb belső szervek egy részét. Legalább negyedórát dolgozik a mindvégig eszméleténél lévő emberen, amire ebből a testből is kitépi a szívet és ekkor hal meg végre az oltáron fekvő gorviki. A szívet a többi mellé rakja az oltárkőre, az óriás pedig ismét eltávolítja a hullát.
Az oltár és a környéke csupa vér, és csak véresebb lesz miután – hasonló módszerrel – a többi melletted fekvő gorviki is az előző sorsára jut alig másfél óra alatt. Élettelen testük egymás hegyén-hátán a porban, kitépett szívük az oltárkövön.
Egyedül maradtál életben és az amund téged figyel. Az égre pillant, önkéntelenül is követed a tekintetét és te is látod, hogy a Kék Hold valószínűleg perceken belül el fog tűnni a horizonton.
Az amund kényelmesen melléd sétál, lenéz rád, majd abbahagyja az eddig folyamatosan hallott mormolást. Szinte azonnal rádtör a fájdalom, amit eddig – valószínűleg – tompítva éreztél. Iszonyatosan fáj az oldalad és a vállad; üvölteni tudnál, de továbbra sem bírsz moccanni. Kifejezéstelen arccal percekig figyeli a szenvedésed a sivatagi korcsfajzat, majd az oltárhoz megy és egy hófehér zsákocskába pakolja a kitépett szíveket. Még egy pillantásra sem méltatnak mielőtt egyszerűen otthagynak a porban. Nyugodt léptekkel haladnak és hamarosan kikerülnek a látószögedből.
Hosszú percek telnek el amire végre megérzed, hogy lassan múlik a bénultságod, bár ettől csak rosszabbul érzed magad. Már egy kis moccanás is mégjobban előhozza a fájdalmat amit egyébkéntis egyfolytában érzel. Üvölteni tudnál és tudsz is a fájdalomtól.
Közben lassan pirkad, bár még órák vannak napfelkeltéig. Fegyvereidet nem látod semerre, csak azokat amik rögzítve voltak a testedhez. Sodronyinged szakadtan lóg rajtad.*


//Off: Legközelebb légyszi akkor és annyi körre dobálj egy esetleges harchoz amikor és amennyit kérek. Felesleges volt 6 körre dobálni...No meg felesleges volt kapkodni...//

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Igen, tudom.
A volt társam arról érkezett tegnap egy tömlő vízzel. Azt mondta van arra egy kút, az egyetlen a városban talán ami nem száradt ki.
Ha végeztem felcihelődünk és megkeressük. Addig vezesd ki Rulyt, szerszámozd fel útra készre - legalább hamarabb hagyhatom magam mögött ezt a várost, hamarabb érjük utol Hartékat.

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*A kölyök bólint és lelkesen indul teljesíteni az utasításaidat, jókedvében még fütyörészik is.
Te folytatod a máglya elkészítését. Még fordulsz néhányszor amire elég nagynak tűnik a farakás. Gyorsan elrendezed megfelelő módon a hullákat, így készen állnak az elégetésükre.
Amíg te a máglyarakással vacakoltál a kölyök kivezette és fel is szerszámozta Rulyt, sőt úgy tűnik, hogy minden felszerelésedet kihozta az épületből.
Készen áll az indulásra.*

[Garmacor]

Ramqa Rokorro

Még az ájulás előtt átvillan az agyamon a gondolat, hogy ezt a valamit nem tudom megsebezni.

Az oltár mellet a szertartást nézve undor fog el. Nem a vér vagy az emberáldozat zavar hanem, hogy egy amund öli meg a honfitársaim. Távoztuk után egy rövid ideig koncentrálok. (fájdalomcsillapítás diszciplína +12 fp) Így utólag áldom a mestereim, hogy beavattak az elme rejtelmeibe. Utána felmérem a sebeim és a lehetőségeimhez képest ellátom őket. Majd a fegyvereim után nézek. Ha szükséges akkor visszabotorkálok a harc helyszínére, hogy összeszedjem a fegyvereim ha még ott találok valamit majd a raktárba megyek. Megérkezve ellátom rendesen a sebeim majd az ajtó kiékelése után nyugovóra térek.

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: pirkadattól reggelig


*Rövid koncentrálás és a pszi energiád felhasználása után csillapodik ugyan a fájdalom, de továbbra is zsibbadsz rendesen.
Végignézel magadon, nem nézel ki valami jól. Csípőcsontodnál a jobb oldalon alvadt vérrel borított hatalmas vásásnyom éktelenkedik, az első moccanásod után valószínűsíted, hogy el is van törve a csont. Hasonlóan fest a jobb vállad is; a kulcscsont és a vállízület rendesen tönkre van zúzva, a sebed hasonló a csípődnél lévő alvadt vérrel borított sebhez. Sodronyinged és az alatta lévő ruházat is csupa vér és szét van szakadva.
Nincs nálad semmiféle kötszer vagy más sebkötözésre alkalmas eszköz, jobban belegondolva a raktárépületnél sincs semmilyen megfelelő alapanyagod a sebeid ellátására, ráadásul nem is értesz az ilyesmihez.
Fegyvereid után nézel, de nem látod őket semerre az oltár környékén. Csak az a néhány dobótőröd van meg amiket nem hajítottál az ellenségeid felé és rögzítve voltak a testedhez.
Nagy nehézségek árán összeszeded magad és elhagyod a véres oltár környékét. Nem tudod pontosan, hogy a város melyik részén is vagy, de némi séta után nagyjából betájolod magad. Jó messze van a raktár, legalább három-négy órás lassú botorkálás vár rád. Nehezedre esik a mozgás; próbálod minél kevésbé terhelni a sérült testrészeidet. Nem nagyon megy, ezért is haladsz ilyen lassan.
Órákig csoszogsz és már a nap is felkel amire eléred az éjszakai harcod színhelyét. A fejvadász kardodat meg is találod a véres utcakövön, de a dobótőreid valahol a környező romok között lehetnek. Nem sok energiát érzel magadban a keresésükhöz.
A raktárépület már nincs messze, sérülés nélkül egy-két perc alatt megtennéd a távolságot, így sérülten azonban majdnem fél órát botorkálsz.
Kiékeled a bejárati ajtót és megpihensz.
Miként próbálod ellátni a sérüléseidet?*

[Garmacor]

//off akkor PM szerint vissza az időben mert tisztázásra szorul pár dolog.

Ramqa Rokorro

Még az ájulás előtt átvillan az agyamon a gondolat, hogy ezt a valamit nem tudom megsebezni.

Az oltár mellet a szertartást nézve undor fog el. Nem a vér vagy az emberáldozat zavar hanem, hogy egy amund öli meg a honfitársaim. Távoztuk után egy rövid ideig koncentrálok. (fájdalomcsillapítás diszciplína +12 fp) Így utólag áldom a mestereim, hogy beavattak az elme rejtelmeibe.
Utána felmérem a sebeim hál istennek a mestereim által oktatott pusztító technikák alapjául az emberi test ismerete szolgál. A csipőmet látva a többi áldozat ruhájából csíkokat hasogatok a kötözéshez és bekötözöm. Utána a vállam ellátásához fogok azt is szépen bekötözöm. Majd felkötöm a testemhez a karom, hogy a törött csontvég a lehető legkevesebbet mozogjon.
Miután ezzel végeztem erőt veszek magamon és felállok először az oltár környékét járom körbe. A fegyvereimet keresve majd.
Miután ezzel végeztem visszamegyek a harc helyszínére és átkutatom a helyszínt a fegyvereim után.
Ha már megtaláltam az összes fegyverem vagy megbizonyosodtam róla, hogy nincs ott további fegyverem akkor visszatérek a raktárba. Kiékelem az ajtót.
Majd félmeztelenre vetkőzök. Először a vállamról szedem le a kötést. A sebemet benedvesített ruhadarabbal kimosom majd új kötést rakok rá. A régi ruhadarabokat félreteszem gondolva rá hogy a pataknál majd ki tudom mosni. Utána ugyanezt a műveletet elvégzem a csípősérülésemmel is. Majd nyugovóra térek.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Amíg a holttestek égnek útjukra bocsátom őket. Bár vallásosságukkal nem voltam tisztában, de azért még a rablók-gyilkosok is megérdemelnek egy imát - lelkük legalább figyelemmel kerül a megfelelő helyre életük tükrében.
Mikor már a mágiák égnek rendesen felöltöm magamra a vértem. Jobb az, ha rajtam van. Öltözködés közben próbálom kizárni az égett hús szagát - bár éhes voltam, de ezzel így el is ment az étvágyam egy időre.*
- Ha nem bírod a szagot menj csak odébb, de ne csatangolj el messzire. Én itt maradok, míg el nem hamvadnak végérvényesen. - *mondom Rantinak, s így is teszek. Csak akkor indulok útnak, ha a holtestek elhamvadtak.
...
Míg a kutat keressük - arra indulok amerről a Szőke jött tegnap vissza - próbálok Rantival beszélgetni; bár egy kicsit feszélyez, egy kicsit furcsállom, de hát ha nincs más segítségem...*
- Mond csak Ranti, mihez értessz? Van valami amit jól csinálsz, a lovak ellátásán kívül?

[Terda Radovik]

//Off: Nem mentünk vissza az időben, csupán pár dolgot tisztáztál...//

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: reggeltől délutánig


*Elég sokat ügyetlenkedsz, de úgy-ahogy ellátod a sérüléseidet. Főleg olyankor kerülsz gondba amikor a sebeden lévő alvadt vérhez nyúlsz. Olyankor ismét vérezni kezd a seb és nem kis erőfeszítésedbe kerül amire ismét sikerül elállítani a vérzést. Elég sok ruhaneműt sikerül összevérezni, az áldozatok ruháiból szaggatott csíkokból legfeljebb két-három kötözésre való marad a második – sebkimosással egybekötött – kötözés után.
Hulla fáradt vagy amire végre elhelyezkedsz a raktárban lévő ágyon, mégis órákig nem bírsz elaludni a fájdalomtól.
Ebben a tompa állapotban jut eszedbe egy nem túl régi történet egyik klántársadról, aki egyedül teljesített egy veszélyes küldetést. Nuria a klánbáró egyik riválisához épült be mint egyszerű szolgáló. Hónapokig kémkedett amikor sajnálatos módon lebukott. Raquwarrától egészen hazáig menekült, az utána eresztett ellenséges vadászok többször súlyosan megsebesítették. Ő sem lehetett valami nagy sebkötöző, mert a hazatérése után üszkösödés miatt le kellett vágni a lábát. Egy nyílpuskalövedék ütötte át a lábát valahol a bokája fölött, amit aztán nem megfelelően kezelt. Sebláztól gyötörve érkezett a városba, csoda, hogy az életét egyáltalán megtudták menteni. A klán kirurgusainak muszáj volt minden tudásukat bevetni, mert fontos információkat hozott a sebesült fejvadász.

Egy idő után persze elalszol, de legfeljebb egy-két órán keresztül sikerül, mert alvás közben elég egy szerencsétlen mozdulat és a testedbe nyilalló fájdalom azonnal magadhoz térít.
Szomjas vagy, meg azt is tudod, hogy enned is kéne, bár étvágyad nem nagyon van.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*Egy darabig Ranti is ott marad a közeledbe, de amikor a testek elkezdenek rendesen pörkölődni hányingerrel küszködve sietve hagyja el az udvarházat. A lovakat már a tűzgyújtás előtt kivezette, így legalább azokkal nem kell vesződnie.
Jó ideig tart amíg elhamvadnak a testek, neked is forog a gyomrod amikor követed Rantit, akit kicsit sápadtan, egy törmelékhalmon ücsörögve találsz.
Együtt indultok nagyjából abba az irányba, amerről a szőke érkezett az este, remélve, hogy ti is vizet találtok.
Ranti a kérdésedre néhány vállvonogatás közepette válaszol:*

- Mihez értek? Nem sok mindenhez...Odahaza főleg az állatok körül szoktam segíteni, így a lovakkal egész jól elboldogulok, de tudok tehenet is fejni, bár nem hiszem, hogy sok hasznát venné. De tudok még fát hasogatni, meg csizmát pucolni...Csupa hasznos dolog...

*Közben haladtok és hamarosan egy viszonylag épen maradt téren egy kis kutat veszel észre.
Egyszerű kőkútnak tűnik, ami fölé kis fából készült tetőt szerkesztettek, a vízből pedig egy csiga és egy láncra kötött vödör segítségével lehet meríteni.
Három fegyveres ácsorog a kút közelében, szemmel láthatóan a kút őrzésével vannak megbízva. Mindháromnak egyszerű ruházata van, de vastagszemű láncinget is viselnek, oldalukon pedig a helyiek által ramierának nevezett vékony pengéjű tőrt figyelhetsz meg. Az egyikük kezében egy nyílpuska, a másik kettőnél pedig egy-egy lándzsa van.*

[Garmacor]

// off tudomásom szerint hol van a legközelebbi gorviki vagy shadoni tábor?

[Terda Radovik]

//Off - Garmacor: Fogalmad sincs. Heteket (hónapokat?) rejtőztél teljesen egyedül az ellenséges egységek elől. Itt Olbariseben találkoztál ugyan néhány emberrel, de konkrétan semmit nem tudsz a háború jelenlegi állásáról, sem arról, hogy éppen hol állomásoznak a gorviki és a shadoni egységek illetve nagyobb hadtestek. //