Altair de Larton
Az ima után érzem Uram áldását. <Ha Domwik velem van, nagy baj nem lehet.> Gondolom magamban a helyzethez mérten vidáman. Másnap reggel a felkelő napra ébredek. <Aludtam már jobb helyen is.> Felkeltem Lovhan-t is, bár biztos nem fog neki nagyon örülni. Ha már felkelt ő is, eszem valamennyit, hogy estig ne legyen gond. Ha elkészült a kísérőm is, felülök a lovamra, majd kiléptetek a bokrok és fák közül. Azután várom, hogy Lovhan-újra mutassa az utat.