Vidéki történet (ÚTK)

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Őrtorony
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Csendes Matt, Dierol, Altemor del Coro, H’yssadin Sychín, Ayana
--------------------------------
Egyéb ötlet hiányában visszaindultok a faluba. Korábbi vezetőtöket nem látjátok, de ismeritek az utat. Mindannyian a történteken gondolkodtok, szinte pillanatok alatt visszaértek. A kapunál megint a falusiak fogadnak, élén az öreggel, aki most a kyr nélkül várakozik rátok. Mikor tájékoztatjátok a történtekről, több asszony sírva fakad, jó páran Dartonhoz kezdenek fohászkodni. A kitörni készülő pánikot az elöljáró fékezi meg, aki pár embert elküld a testért, néhány asszonyt pedig a szentélyhez irányít, hogy előkészítsék a test számára. Veletek jelenleg senki sem foglalkozik.

[Dierol]

//Khers Dierol//

A falusiaktól egy kissé elkülönülve ácsorgunk. Miközben a kibontakozó drámát nézem elgondolkozva, megpróbálom kiszűrni azokat, akiket nem érintett olyan mélyen a pap halála. (lélektan 1) Mikor látom, hogy az elöljáró kezd felülemelkedni a kibontakozó káoszon, lassan megfordulok, és elindulok a rendelkezésünkre bocsátott ház felé.
<Miután rendezték soraikat, minket is meg fognak keresni, s jó volna addigra kitalálni valamilyen tervet.>

[Wolftern]

Altemor del Coro

< Máskor is meg kérdezhetjük mi történt. >
Társaimhoz fordulok, várva, hogy mi lesz? Ha senki nem mond semmit, a papért tartó emberekkel megyek, hátha meg tudok valamit.

-Vissza megyek a papért, és segítkezek a szertartáson, ha már úgy is pap vagyok.
Válaszolom a többieknek, ha ennyibe haggyjuk a dolgot

[Dierol]

//Khers Dierol//

-Sajnálom Altemor, de Ayana nincs olyan állapotban, hogy most veletek tartsunk. Válaszolok erv nyelven, miközben megrázom a fejem. -Visszamegyünk a házhoz.

[Syris]

A visszafele út számomra csak belső lelki vívódásaimból áll. Akkor "ébredek" fel, mikor a falusiakat tájékoztatja valamelyik társam. Látva a körülöttem búslakodókat Dierolhoz fordulok:
-Menjünk fel kérlek a szobába. Azt hiszem szeretnék kicsit nyugalomban lenni. Hoznál majd nekem egy kis vizet?
Majd elindulok felfelé. Ha felértem leülök az egyik ágyra, majd ha kapok vizet iszok, és kicsit megmosom az arcom.
<Össze kell szednem magam. Muszáj lesz. Nem hagyhatom el magam...>
-És most? Mi lesz? Mit csinálunk?

[Dierol]

//Khers Dierol//

Ayana kérésére elindulunk vissza a házhoz. Felkísérem a szobába, majd hozok neki egy jókora kancsó vizet és egy poharat. Utána gyengéden végigsimítok a homlokán, hogy ellenőrizzem, nem emészti-e láz. A kérdésére a szemébe nézek, s halkan válaszolok aszisz nyelven:

-Hát nem azt, amit terveztem - sóhajtok - Tegnap még egy kellemes télvízi pihenéssel számoltam, egy kis románccal fűszerezve, de most... meg fog változni minden. Rázom meg a fejem. -Egy kusza és veszélyes helyzet szélén ücsörgünk, s a falu vezetése bele is fog minket kényszeríteni a közepébe. Nem vagyok jós, de a helyzetet tekintve a következők fognak történni:
-Altemor segít a helyieknek. Talán még a segítségét is felajánlja, kinézem belőle. Amint egy picit rendeződnek a dolgok, s a falu vezetősége is át tudja gondolni, egy következtetésre jutnak: -Bízzuk a nyomozást a frissen jött idegenekre, a "sokat látott" utazókra - elvégre ők meg tudják védeni magukat. El fogjuk fogadni. Az indok egyszerű. Altemor szíve megesik rajtuk, Matt kíváncsi, nekem szükségem van a helyi gyógyfüvekre, s gondolom te sem szeretsz a farkasokkal, élőholtakkal viaskodni a falun kívül... S ezzel máris kényszerpályán vagyunk. Amíg ezt nem cselekedjük meg, biztonságban vagyunk. De miután állást foglaltunk, bizony komoly veszélyben leszünk. Hisz a gyilkos leleplezését fenyegetjük, s egyértelmű, hogy az életünkre fog törni. Ráadásul ha a sokat tapasztalt Sychínnek igaza van, halálos ellenfelünk van.
Szomorúan ránézek - Gondolom valami vidámabbat vártál, de nem akarlak ámítani. Meg kell majd küzdenünk a túlélésért. Első körben a hely történelmét kell megismernünk, mert az ügy jó része onnan táplálkozik. De most a legfontosabb a te lelki egyensúlyod megtalálása. -Szükségünk van rád. Teszem hozzá lágyan. Közben leülök vele szemben a földre.
-Pihenjél egy kicsit. Ha szerencsénk van, talán még egy enyhe nyugtató hatású növényt is nevelgetnek, amiből később teát tudok főzni. De most nem szívesen hagynálak egyedül.
S csöndben üldögélek tovább, hogy a társaságommal erősítsem egy kicsit.

[Arnoil]

(Matt)

Kicsit tanácstalan fejet vágok amikor látom hogy 3-an 2 felé tartanak, s kérdőn nézek Sychínre hogy most mi a fene is legyen.

< Semmi kedvem a temetőhöz még egyszer, viszont a szálláshelyünk sem vonz. No Atlam mi légyen? Azért szó mi szó, átfagytam... >

[Nibur Sakraf]

/Sychín/

-Magitor uram

*fordul a varázsló felé*

-Mi talán körülnézhetnénk addig itt a faluban. Feltérképezhetjük mi hol van, h ha gyorsan kell cselekedni tudjunk hova menni Meg talán hallunk is közben némi pletykát, ami a hasznunkra lehet.

*Mosolyodik el*

-No meg a kis párunkat sem szívesen zavarnám

*Húzódik még szélesebbre a szája. Ezután veszi csak észre. Hosszú ideje ez az első alkalom, h elmosolyodott. Talán a friss kaland lehetősége teszi*

[Arnoil]

(Matt)

Félszegen elmosolyodom Sychín szavaira.

- Hagyjuk a címeket, itt mindegyikünk túlélő csupán. A felderítés viszont jó ötlet, csak legyünk mozgásban mert kissé már átfagytam.

Elindulok amerre a helyzet kínálja, viszont nem engedem hogy Sychín a testőr pozíciót felvegye (egy lépésre lemaradva oldalt), hanem bevárom és egymás mellett megyünk ahol ez más akadályba nem ütközik.

[Mesemondó]

/Dierol/
Láthatóan mindenkit megvisel a pap halála, de valami azt súgja, hogy a korábban „kiszemelt” nők egyik nem törte annyira a dolog. Ahogy figyeled, rövid idő múlva kiválik a tömegből és visszaindul a házak közé.

/mindenki/
Jobb ötlet hiányában elindultok a szállás felé. Ayana már jobban van, de jónak látja lepihenni, ezért Dierollal a szállás felé indulnak. A pap is különválik a többiektől és visszaindul a kiválasztott kevesekkel. Azok örömmel üdvözlik, kissé fellélegeznek – láthatóan megkönnyebbülnek, hogy egy pap is velük tart. Hamar eltűnnek a kapu mögött.
Miközben Ayana és Dierol a ház felé tart, egy asszony lép oda és Ayana-hoz fordul, miközben furcsálló pillantást vet Dierolra.
- Kedvesem, ha szükségét érzi, akkor a Holdkunyhót arra találja – mutat tőletek nem messze, a fal részét képző házra

/Dierol és Ayana/
Egy korsó víz fölött, a melegben Ayana rendbe jön. A társaság is jónak tűnik és egy kellemes beszélgetés lóg a levegőben – mikor váratlanul lehűl a levegő és egy áttetsző árny jelenik meg előttetek. A testét köntös fedi, arcán madárformájú maszk, mely mögül egy pillanatra előtűnik a Darton pap arca. Jóindulatúan mosolyog rátok.
- Sajnálom a fiút, hogy meghalt, de nem lehetett másképp. Vigyázzatok a kulcsra, de ne nyissátok ki vele a zárat!
Majd ahogy jött, távozik. Az ottlétéről csupán a korsó víz tetején megjelent, gyorsan olvadó jégkéreg árulkodik.

/Matt és Sychín/
Furcsa páros vagytok, ezt mindketten érzitek. Doran varázslója és Toron pietora. Vajon létezett már ilyen páros a holdak alatt? Céltalanul ténferegtek a házak között, végül a torony tövében találjátok magatokat. Több falusi dolgozik az épületben. Ahogy nézitek, egyszerre jöttök rá, hogy ez lehet a szentély, amit az elöljáró említett.

/Altemor/
Visszaindulsz a kiválasztott pár emberrel, akik egy saroglyafélét cipelnek magukkal. A hideg téli levegő kipirítja az arcotokat. Az emberek láthatóan félnek, néhány alkalommal vissza is akarnak fordulni gyerekes okokkal. De végül visszaértek a temetőhöz, ahol semmi sem változott. A szerteszét heverő testek láttán végképp beijednek, rájuk kell parancsolnod, hogy elvégezzék, amiért jöttek. Végül az az érv győzi meg őket, hogy ha most visszafordulnak, vissza kell jönniük. A test merev, ezért nehezen emelik fel, de végül sikerül.
Viszont mi a fene legyen a többivel?

[Syris]

-Köszönöm, hölgyem. Észben tartom majd.-válaszolok az engem megszólító nőnek.

házban:
-Pihenés...de jó is lenne...
<De vajon mit ért azalatt, hogy románc? Románccal fűszerezve...>
A folytatást hallgatva nagyot sóhajtok.
-Nem. Egyáltalán nem vártam jobbat. Csak... Nem is tudom...
-Köszönöm, hogy még ilyenkor is velem vagy. Bár nem tudom mivel érdemeltem ki.-Ezzel letérdelek elé a földre és átölelem.

Megborzongok a hideg hatására, és kicsit közelebb húzódok Dierolhoz. Az agyamba bevillan a látomásomban szereplő gyerek képe,majd a kérdések majdnem hogy ordibálásként törnek ki belőlem.
-Ugye nem ő? Miért? Miért kellett meghalnia egy gyereknek? Honnan tudhatod egyáltalán? Ott voltál?
A pap mondanivalója felzaklat. Megint magamba zuhanok.
<Egy gyerek halála... Ez az egyik legszörnyűbb dolog... Miért kell?... Annyi rossz van a világon. De miért pont ez?>
Félig magamnak, félig Dierolnak motyogva:
-Miért kell egy gyereknek meghalnia? Ez olyan igazságtalan. Olyan sok rossz ember él Yneven. Miért nem ők?-Közben Dierol vállára borulok és szorosan átölelem. Próbálok lenyugodni.

[Wolftern]

Altemor del Coro

-Rendben.
Válaszolom Dierolnak és Ayananak, majd mikor látom, hogy másik két társam is talált magának elfoglaltságot. Elindulok a néhány kiválasztott emberrel vissza a temetőbe.
-Tudnál mesélni a falutokról? Az elmúlt hónapokban, nem történtek megmagyarázhatatlan és különös dolgok? Esetleg nem érkezett néhány hónapja, vagy éve valaki?
Útközben próbálok kérdezősködni, a mellettem haladóktól. S éberen figyelem a tájat.
<Ugyan már! Ennyire nem lehettek gyávák.>
Gondolom magamba, miközben a temetőhöz érünk
-Most hogy a falu papja meghallt, soha többé nem térnek be a temetőbe? Gondoljanak arra, hogy az előljárójuk úgy is vissza küldi önöket a testért, én viszont mégegyszer már nem jövök vissza.
<Különben se jószántamból jöttem, hanem hogy információkhoz juthassak>
Próbálom, meggyőzni a falusiakat, és mikor látom sikerrel jártam elsőként lépem át a temető kapuját.
<Az a tény, hogy itt jártunk után senki nem járt erre, azért megnyugtató...>
Már épp indulnánk vissza, mikor gondolat menetemet az a tudat zavarja meg, hogy a holttestek szanaszét fekszenek.
<Azért így még sem haggyhatjuk őket! De honnan tudjam, hogy ki melyik sírba tartozik?>
-Várjanak! A testeket is temessük el... szólalok meg
-Ha esetleg tudják ki melyik sírba tartozik, akkor tegyük bele őket, nem szeretném ha a holtak éjszakánként a faluba járnának, mert megzavartuk örök álmaikat. mondom, majd várom mit válaszolnak. Ha elfogadják amit mondtam, megfogom a hozzám legközelebb eső testet, és az egyik sírhoz viszem, majd belehelyezem.

[Dierol]

//Khers Dierol//

Ahogy látom, hogy a tömegben a nő kissé másképp viselkedik, megjegyzem magamnak.

...
Visszafele menet egy kissé meglepődök a jótanácsot adó nő arckifejezésén. <Mi olyan szokatlan? Biztos van, amit itt másképp csinálnak. Mi az a Holdkunyhó? Mi lehet a funkciója? Hát, a körülményekből adódóan vagy a bábáé, vagy a füves emberé lehet. Aha! Tehát a javasasszony lehet az akin megakadt már kétszer is a szemem...>

...
Mikor Ayana letérdel mellém és átölel, egy pillanatra meglepődök, majd én is átölelem. <Hát, a románc említésénél nem pont rá gondoltam - nem is mertem erről álmodni...> Érzem ahogy a felgyorsul a szívverésem a bizalmasan hozzám simuló női test hatására. <Fékezd magad, Dierol, nem illik senkit lerohanni. Sem a hely sem pedig az alkalom nem megfelelő>
...
A hideg hatására felnézek, hogy mi is történik. <kinyílt valami> Az árny megjelenésére meglepett arcot vágok. A mondandóját csendben hallgatom, még a döbbenettől mozdulatlanul. Aztán a döbbenet helyét gyorsan átveszi a harag. Érzem, ahogy az előbbi varázst szilánkokra töri a megjelenésével, mintha ellopta, megszentségtelenítette volna. Ayana kifakadása ránt vissza a valóságba. Ahogy eltűnik a pap árnya, s Ayana a nyakamba borul, megpróbálom utólag lassan összerakni az eseményeket.
<Mit keresett ez itt? Nem a holttest körül kellene kísértenie a léleknek?> Tétova pillantást vetek a víz tetején a jéghártyára, s elakad a lélegzetem. <A vértengerekre! Ezt a jelenést nem csak mi látjuk! Hatással van a fizikai síkkal! Ez nem tehetetlen lélek, hanem valami más. Egy személyiséggel rendelkező szellem? A holtakkal kapcsolatos az érdeklődésem, s ezt még kategorizálni sem tudom! Se irányítani, se megütni nem tudnám, s azt sem tudom mik a gyengéi, semmit! Csak azt, hogy a falak nem állítják meg...> Ahogy rájövök, hogy esélyem nem lett volna vele szemben, elkezdek az idegességtől remegni. Szó nélkül közelebb húzom magamhoz Ayanát, s csöndben átölelve, a haját simogatva próbálom visszanyerni a hidegvéremet.
Mikor sikerült egy kicsit összeszednem magam, halkan megszólalok:
-Jól jönne most az a tea... Remélem nem mostanában történt amiről beszélt... Hogy miért gyerek? Sokszor a gyerekáldozat többet ér pont azért, mert még ártatlan...
<Vajon most ki kit bátorít?>

[Syris]

<Remeg? Jól érzem?>
Erre kezdek magamhoz térni.
-Dierol... Remegsz? Miért? Félsz?
<Mit csinálok? Sok harcon vagyok már túl. Sok halált láttam, okoztam már éetem során. Nem kellemes,de az örök körforgás része akárcsak az élet... Harcos vagyok. Én nem félhetek.>
Határozottan átölelem Dierolt, majd kedvesen de továbbra is határozottan kicsit eltolva a szemébe nézek.
-Nem kell félned. Én megvédelek.
Azzal felállok és előrántom a kardom, hogy lássa nem viccelek.

[Arnoil]

(Matt)

< Ne értékeljük túl magunkat, nem hiszem hogy a furcsa párosunk nagy erőt képviselne. Mindenesetre jó érzés a legenda lehellete. Valami ilyesmi volt a cranta legendáriumában is, a furcsaságokat szeretik megörökíteni. >

Torony előtt elnézelődöm, majd Sychínre nézve biccentek a torony felé.

< Fáradjunk beljebb, megpihenünk és még talán a tetejéről körül is nézhetünk... Meg aztán ha a pap itt élt akkor talán valami feljegyzést is találhatunk a viselt dolgairól. Atlam! Kérlek figyelj a meglepetésekre, ugyan szakrális terület, de nem szeretnék Darton tréfájának áldozata lenni. >

Lehetőségekhez mérten körül is nézek, ha mód van rá akkor a pap szobáját, illetve a torony tetejét is megcélzom.