Castor!
Azt, hogy Tibetben, vagy keleten hogyan értékelik ezt, amit Hamvas Béla befelé megnyilatkozó hősiességnek nevez, lövésem sincs, így ahhoz érdemben nem tudok hozzászólni.
Viszont engem nagyon zavart az írásában, hogy az európai kultúrát erkölcsileg elítélte és a keletit fölé helyezte - expliciten persze nem nagyon van benne, de nekem ez - is - jött át. Az pedig, hogy ez európában nem lett volna jellemző, szerintem pedig butaság. Egyrészt amint ő is leírta, ott sem tudnak mindenkiről, így nyilván itt sem tudnak mindenkiről. Másrészt pedig az ókori és középkori aszkéták - és ezen túl pedig a máig élő szerzetesrendek - épp erről szólnának. Vagy ott van pl. Árpádházi Szent Erzsébet, aki épp a leírtakat valósította meg.
A két kultúra eltérő szemléletmódja: szerintem nem érdemes egymás fölé helyezni őket. Egyik ott alakult ki, az ottaniak sajátja, jó valamire, a másik itt alakult ki, az itteniek sajátja és ez is jó valamire. Én az elsődleges jeletésen túl a cikkben valamiféle az európai kultúrától megcsömörlött értelmiségi (divat-)nyafogását érzem ki. Éz végül újra: az elsődleges jelentéshez pedig érdemben nem tudok hozzászólni.