Név: Jahrn on-Meryarss
Faj: kyr származék
Kor: 28 éves ( a kyr származása miatt, fiatalabbnak néz ki, emberi léptékkel nézve körülbelül 21 évesnek)
Kaszt: harcos
A kandalló tűz halk ropogása töri cska meg a csendet ahogy lassan kortoylgatjátok nehéz, fűszeres toroni vörösbort vendéglátóddal. A nemes arcélű kyr-vérű lassan Rád néz majd mély levegőt vesz.
Szóval a történetem érdekel? Nem mondom, hogy untató kis mese lenne, sőt még azt sem, hogy átlagos. De hol kezdjem... gonodlom mint midnent ezt is az elején kell kezdeni nem? Már pedig ennek a történetnek a kezdete még a születésem előttre kell tennem.
Foghatnám mesésen könnyedre, hogy a ti Északi fületeknek is kedves legyen... Mesélhetnék a hóhajú hercegről és az igazszerelemről, ami nem ismer társadalmi korlátokat, de inkább nem szépítek.
Apám Hierol on-Meryarss, Lakhassyn tartomány egyik nemesi családjának feje. Anyám pedig Palatissa-yd Lylmer, előkelő famor asszony, igazi finom dáma. Nah ez persze amit a külvilágnak tudnia illik, és nem az igazság. Valójában anyámnak semmi köze ahhoz a túlnemesített kimérához. Az igazi édesanyám Harie Nilaen, a nagyvilág számára egy senki, pusztán egy egyszerű ágyas és dajka, akit apám egy toroni sedular családból emelt ki, puszta szeszélyből. Valójában egyszerűen egymásba szerettek, amúgy elsőlátásra, ahogy az meg van írva. Atyámat megbabonázta édesanyám tüzes tekintete, gyönyörű alakja, és hollófekete haja.
Ebből a szerelemből születtem én, másodszülött gyermeke apámnak. Nem tudom, hogy intézte el, de a nevére vett és tényleg fiaként nevelt. NEm tudom, ezt Palatissa, hogy tudta elviselni, de sejtem, hogy születésemkor legszívesebben megfolytott volna a köldökzsinórommal. Jó atyám valamivel sakkban tartotta azt a felfuvalkodott pávát, de mind anyám, mind én életben maradtunk.
Évekig titkolta előttem származásom, hogy az igazi anyám az a kedves és szerető dajka, és nem a felesége. Csak serdülő koromban mondták el, az igazságot, sokáig haragudtam rájuk, de megértettem a szükségességét, ennek így kellett történnie.
Apám, lehetőségeihez mérten jól bánt velem, szinte mindent megkaptam, amit egy nemes fiú is megkaphatott. Magasszintű oktatás, vívóleckék, a legjobb tanítómesterek akiket csak megengedhetett magának a Család.
Jahrn belekortyol italába, és kicsit elmélázva nézi a tüzet, majd folytatja:
Persze nem az etikettet volt a kedvencem, a kardforgatás és a bajvívás szabályai és fogásai voltak a legérdekesebbek. Persze az élvezeti értéket csak növelte, hogy sokkalta jobban ment mint bátyámnak, így minden napos bosszúságot okozhattam annak a felpuffadt pulykának. Sokáig a vívóleckék voltak a napom csúcspontjai, egészen amíg elég idős nem lettem hozzá, hogy én is részt vehessek a különböző ünnepségeken.
Ó az istenekre, milyen mámoros idő is volt! Ünnepségek, színház, vadászatok, bálok, a tánc, a sok édes kis SUessa, akik mind arra vártak, hogy elkápráztassák őket, bármilyen módon. Hány szerelmes éjszaka, mennyi édes csók és keserű csalódás.
De meg tanultam, hogy magamon kívül egyedül atyámra és testőreinek kapitányára, Seur Marnesre számíthatok. Aztán azt is megtanultam, hogy atyám kezét kötik a famor léttel járó láthatatlan kötelességek, úgyhogy maradt Seur, aki olyan volt nekem, mint egy nagybáty és barát egyszemélyben, tanítóm és cimborám.
28 évessen egyre inkább éreztem, hogy nekem ez már nem elég. Hiába a nemesi kényelem, a bálok, a napi edzés, hiába a száz meg száz szórakozási lehetőség, hiányzott az izgalom, a mozgás, a kaland. Seur megértette ezt, ő is kalandozó volt, mielőtt atyám szolgálatába szegődött. Hát egy nap odaálltam atyám elé, aki akkor nem atyaiszeretettel, hanem mint az on-Meryarss Család feje viselkedett velem, és kifejeztem szándékomat, hogy elkívánom hagyni a családi birtokot, országot látni, és talán, mint Seur kalandozni. Atyám arca maga volt a kifürkészhetetlenség maszkja, mint mindig... de elengedett. Anyám sokat sírt, de hajthatatlan voltam. Összepakoltam ruháimat, fegyverem felcsatoltam, és az első postakocsival Shulur felé vettem az irányt, hisz még sosem jártam a Császári Városban, muszáj lesz látnom.
És itt kezdődik történetem érdekesebbik része...
_________________________________________________________________________________________
//Amik az előtörténetből nem derülhetnek ki://
1. Van a karakternek jellegzetes szokása? (rágja a száját, káromkodik, fütyörészik, mindig zabál valamit, stb)
Hajlamos hosszan magába fordulni és elgondolkozni dolgokon, néha nem teljessen biztos benne, hogy nem-e beszélt magában.
2. Miben rejlik a karakter kiválósága? (Pl: kiváló tőrdobó)
Remekül bánik a tőrkarddal, de nem veszik el a toroni etikett kesze-kusza útvesztőjében sem.
3. Mi a karakter gyengéje? (Pl. női társaságban annyira zavarban van, hogy nem bír kinyögni egy épkézláb mondatot)
A női nem könnyen magához láncolja. Nem válik rabszolgájukká hosszú időre, általában másnap mindig rájön, hogy megint kihasználták.
4. Mi a karakter kedvence? (Pl: Imád meztelen talppal sétálgatni a fűben, imádja a törpe pálinkát; stb)
Szereti a testes borokat, és a finom fűszeres ételeket, a jó zenét. Mondhatni szereti élvezni az életet.
5. Mi az amit szívből utál? (pl: a fűzős ruhákat, a füstös kocsmákat, az izzadtságszagot, stb)
A mostohaanyját, bármi jobb lehet annál, minthogy újra egy légtérbe kerüljön vele.
6. Mi a karakter legnagyobb félelme? (ez lehet irracionális is) (pl: élve eltemetve lenni, víziszony, stb)
Megszégyenülten visszakullogni atyja birtokára, és egészen élete végéig tűrni ahogy mostohaanyja és bátyja megalázza.
7. Mi akarakter legmerészebb álma? Mire vágyik a legjobban?
Kalandozóként, hírnevet szereznim agának, minnél több helyet megismerni, szabadnak lenni, megmutatni mindenkinek, hogy van olyan jó, mitn bármelyik tisztavérű kyr.
8. Vannak-e a karakternek előítéletei? (nem szükséges ésszerű magyarázatot adni rá, elég hogy a karakter úgy véli ő megfelelő indokkal rendelkezik; Pl: utálom a gorvikiakat, mert egytől egyig aljas gyikos az összes)
Csak amennyi egy egészséges toroni fiatalembernek lehet, és ezzel azt hiszem egy nem kicsi listát írtam le.
9. Vallásos a karakter? (Ha igen mennyire? Mekkora áldozatot lenne képes hozni a hitéért?)
Titkon Morgenához intézi imáit, de nyíltan ezt nem vállalná, még a végén Sogron áldozati máglyáján végezné. Nincs baja többi istennel, egyszerűen az Árnyak Úrnője kedvesebb számára.
10. Mit tart a karakter a mágiáról és a használóiról?
Tiszteli és féli őket, tisztában van képességeikkel és semmi kedve ujjat húzni velük.
11. Ha egy mottóval kellene kifejezned a karakter személyiségét mi lenne az?
Az életet azért kaptuk, hogy kiélvezzük. Hát én nem fogok az unalomtól megpenészesedni!
Kinézet:
183 cm magas, arányos atléta alkatú férfi, látszik rajta a rendszeres edzés, mozgása mint egy ragadozó macskáé. Arcának nemesen éles vonásai, fehér haja és kreol bőre mind kyr származásáról tanúskodnak, egyedül hajának hullámossága és kék szemének szürkés árnyalata mutatja, hogy bizony vére keveredett az emberekével. Általában magasszárú fekete csizmát és kényelmes nadrágot visel, bő inggel ,felette fondorlatossan díszített haquitessel. Haja vállig érő, álalában szabadon hagyja, arcát különleges alkalmakkor a toroni szokásoknak megfelelően festi.