Fekete Kastély (ÚTK)

[Thor]

(Graion Dennirwen)

<Ha valaha is élt itt régi kultúra, akkor már nagyon rég volt. Vagy lehet, emberek éltek, és élnek itt.>

*Megérkeztünk. Kicsit vizslatom az ajtót míg Sharifah beszél, hátha látok valami írást vagy jelet, ne agy isten rúnát.
Majd a nőre nézek, mikor a bejutást kérdezi. Mikor a szemébe nézek kedvesen elmosolyodok, de nem sokáig, szinte egy futó pillantásra csak.

-Nos igen, erről elfeledkeztünk. -* Majd kíváncsian a vezetőnkre nézek, hátha van nála kulcs.

[Ha nincs nála kulcs]

-Esetleg van egy mágikus forma, mely utat nyitna előttünk, de sajnos utána már nem lehetne többet az ajtót bezárni. Legalábbis míg egy lakatos meg nem csinálja a zárat, azaz hozna egy másikat.

*Kérdőn nézek a többiekre.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*A házhoz érve kívülről gyorsan szemügyre veszem, majd amikor Sharifah elengedi a karomat egy kedves mosolyt intek felé. Szavaira felfigyelve végighallgatom, majd felhúzott szemöldökkel tekintek kísérőnk felé.*
- Ez egy jó kérdés volt ... - *és várom Laco válaszát.
Ha van kulcs, akkor megkönnyebbülve felsóhajtok, hogy könnyű lesz a bejutásunk.
Azonban, ha nincs kulcs.
Graionra nézek meglepődve a szavai miatt.*
- Ilyet még nem láttam! - *mondom és felpezsdülök egy kicsit a számomra ismeretlen tapasztalás közelségére.*

[Togar]

Zenir Argun

Csendesen megyek a házhoz figyelem az esetleges beszélgetést, egyenlőre még nem ismerem annyira a többieket, hogy én indítsak egyet. Inkább megfigyeléssel töltöm az időmet. A házhoz érve felmerül a kulcs kérdése. Igaz ezt elfelejtettünk kérni, igaz a megbízónak is lehetne annyi esze hogy ad egyet. De ezen már kár vitázni most itt vagyunk és ha nem muszáj nem sétálnék vissza a kulcsért. Az elf mágikus ajtó nyitásra vonatkozó kérdésére felhúzom a szemöldököm, remélem ezt nem gondolja komolyan, amennyiben nincs kulcs akkor közbelépek.

-Mielőtt szétrobbantaná az ajtót megnézném a zárat, az egy dolog hogy lakatos kell a zárhoz utána, de kerülni kéne a feltűnést. Semmi kedvem egy nyomozáshoz mivel úgy nézne ki a dolog mintha betörés történt volna.

Odalépek az ajtóhoz és előhúzom az egyik tőröm majd megpróbálom kinyitni az ajtót, ha sikerül kitárom, hogy menjenek be, ha nem akkor visszafordulok az elfhez, hogy most már mágiázhat csak csendben.

dobás: 30%-ra 02.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Graion, Sharifah és Zenir

Fiatal kísérőtök némán megrázza a fejét a kulcsra vonatkozó kérdés hallatán, majd némi gondolkozás után kiböki.
- Nem kaptam kulcsot, de szerintem a gazdámnak nincs is kulcsa a házhoz. Az nem lenne illendő.

Miután a ház ajtaja be van zárva, így a kinyitására több lehetőséget is felvetetek.
Zenir egy gyors lépéssel az ajtóhoz lép, letérdel elé, és két kis apró fémszerszámot előhúzva megszakérti a zárat.
Aminek eredményeképp halk kattanással enged az egyszerű szerkezet, és egy kis nyomásra kinyílik az ajtó.

A sötét házba az utcáról némi fény szivárog be, felfedve az előtér egyszerű berendezését.
Két fogas, egy cipőtartó, amelyben házipapucsok, és női cipők láthatók, meg egy nagy tükör a falon.
Beljebb egy sötét ajtónyílás, ajtó nélkül, amely a nappaliba vezethet.
Minden csendes a házban.

[Togar]

Zenir Argun

-Nos tessenek befáradni, nem kell mindjárt erőszakhoz folyamodni-kacsintok az elfre. Nem kívánok első lenni a bemenetelben megvárom míg a többiek bemennek és követem őket addig is figyelem a környéket. Bár jó lenne ha sietnének nem akarok feltűnést hogy egy kisebb csoport álldogál egy ház előtt az azért elég gyanús.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Az a pillanatnyi tekintet a mosollyal... tűz lobban fel szemeimben, mely tükörképe a lelkemben/véremben lejátszódó folyamatról. Még gondolataim is elhagynak pillanatra, s így csak fáziskéséssel veszek tudomást a beszélgetés fonaláról, a történtekről. Mire észbekapok ugyanis Zenir már oda is lépett az ajtóhoz és kinyitotta azt. Zavarban vagyok, hisz ilyen érzéseket még ez idáig senki nem váltott ki belőlem, s mint minden mást az életben ezt is meg kell tanulni kezelni - csak most egyedül vagyok, nincs aki eligazítson az érzelmek útvesztőjében, s kezelésükben. Ami biztos, hogy hajt valami belülről, hogy Graiont jobban megismerhessem - feladattudatom azonban ezzel egyidőben működik, s így kettős érzések kavarognak lelkemben.
Hogy zavaromat leplezzem némi képpen a kinyíló ajtó felé lépek elsőként: "Hölgyek előre" gondolattal lépek be az ajtón (mennyit hallottam Erionban ezt másoktól, míg nekem mindig A férfi után lehetett csak mennem - igaz csak addig míg a férjem közelben tartózkodott, utána már én voltam a ház úrnője, s ilyen megkötések érvényüket vesztették rám nézve. Így hát belépek a házba elsőként, röpke pillantás az előszoba berendezésére és lépek beljebb, hogy társaim is bejöhessenek a házba. Azért igyekszem figyelmes lenni a házban való közlekedéskor a sötétben - nem szeretnék semmiben sem felbukni, vagy neki menni valaminek.*

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Kicsit csalódottan konstatálom, hogy az ajtó kinyílt, de nem Graion tevékenysége nyomán. Talán máskor.
Mivel Sharifah előre megy sietősen gyorsan utána lépek Zeusszal, hogyha volna valamilyen támadás odabent nehogy a hölgy legyen az egyetlen célpont, s megtudjam védeni.*

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Egy mosollyal válaszolok a többiek felé.

-Nem akartam bezúzni az ajtót, nem vagyok az a fajta. A mágia végtelen lehetőségeket rejt.

*Nem magyarázkodok, vagy e féle, csak mondom. Ekkor látom, hogy Zenir odalép az ajtóhoz, és pár mozdulattal már is kinyílt, pedig kulcs nem volt.

<Fura, remélem képességét, és tudását nem rablásra használja. Na azért jobb, ha néha ránézek.>

*Mikor Sharifah belép az ajtón, akkor döbbenek rá, hogy megint kicsit belassultam. Na de, ahogy tudok, Varangyal belépünk a többiek után. Megpróbálom egy ideig kiverni a fejemből Sharifahot, és hallgatózok, plusz hő látással is körbe nézek.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Graion, Sharifah és Zenir

Sharifah, elsőnek lépve a házba, azonnal az orrodba tolakszik az állott levegőjű ház nehéz illata.
Az tagadhatatlan, hogy egy nő él/élt itt, halvány parfümillatot lehelnek a falak, tovább nehezítve az áporodott levegőt.
A félhomályos nappaliba csak az ablakok bezárt spalettái között és a nyitott ajtón keresztül szűrődik be némi fény. Ami eléggé megnehezíti a csendes és óvatos mozgást, lévén csak sejtéseid vannak a bútorokról körülötted.
Azt viszont érzékeled, hogy a lábad alatt puha, süppedős szőnyeg terül el, az egyik sarokban nagy tükör csillan meg tompán, és a közelben lévő asztalkán egy váza fonnyadt virág fürdik a besurranó fényben.
Érzed, hogy mögötted besorjáznak a többiek is, majd ugyanolyan tétovává válik a mozgásuk, mint neked.
Valahogy az egész ház olyan magányos, olyan nyomott légkörű, olyan sötét.
Halálos.
Szinte magába szív a sötétje, egyre halványodik körülötted a fény…

Kyrylo, Graion, a nő után léptek sietve, nehogy bajba kerüljön, ám a sötét nappaliban ti is megtorpantok Sharifah mögött. Ti sem láttok többet, mint a női társatok, és ti is érzitek azt a néma fenyegetést, amit a magára hagyott ház áraszt.
Kyrylo, hallod, ahogy Sharifah légzése egyre szaporábbá válik, érzed a felőle áramló feszültséget.

Graion, igazítasz egy keveset a látásmódodon, hagyod átcsúszni a fény egy másik tartományába. Élesen kirajzolódik előtted Sharifah szinte tökéletes alakja, nem is érted miért, de nem tudod levenni róla a szemed.
Nőt még nem láttál ilyen tökéletesnek, pedig a hőlátás sok hibát fel tud fedni, amit a ruha takar.
De ezen a nőn nem találsz olyat, amit a szemére róhatnál. Bár csak egy ember, érzed, hogy bármely elf férfi fejét elcsavarhatná…
De gyorsan visszatérsz a feladathoz, és a szobát is szemügyre veszed.
Hideg minden, ahogy egy üres házhoz illik. Bútorok, drapériák, faliképek, egy ajtó veletek szemben, és mellette egy lépcső felfelé. Hőlátásod rajtatok kívül mást nem mutat a szobában, vagy a lépcsőn.
Hallgatózni meg eleve reménytelen vállalkozás, mivel éppen most csörtettek be a házba. Hogy valami apró neszt meghallj, ahhoz nagyobb csend szükségeltetne.

Zenir, megvárod, míg társaid besorjáznak a nyitott ajtón keresztül, majd egy utolsó körbenézés után – nem látott meg titeket senki – te is belépsz a házba. Ekkor döbbensz rá, hogy a kísérőtök, Laco, nincs veletek. Szép csendben lelépett, míg te a zárat nyitogattad, a többiek meg tanakodtak. A nyitott ajtó pedig úgy vonzotta a társaid, hogy észre sem vették, hogy a kis lurkó nem tart veletek.
Mindenesetre bezárod magad mögött az ajtót, így lassan megint sötétbe borul a ház, a nappali.

Egy pillanatra mindenki csendben van, csak a halk légvételeitek hallatszanak.
A két kutya pedig pont ezt a pillanatot választja, hogy halk, de annál panaszosabb sírásba kezdjenek, miközben a hátukon feláll a szőr.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Ahogy beljebb és beljebb lépek egyre jobban késztet valami inkább vissza - de nem lehet. A ház nyomasztó légköre, a kevés fény, mi egyre jobban halványodik, ahogy bezáródik az ajtó; majd a kutyák nyüszítése... Úgy érzem, hogy nem csak a kutyáknak, de nekem is a hátamon is feláll a szőr, még így is hogy nincs... Minden porcikám, minden idegszálam azt sugallja elmémbe, hogy mindez nem természetes... Ajkamat igen halk szavak hagyják el, ahogy varázserőmet segítségül hívom, hogy mindaz, mi mágiával átitatott szemeim előtt felizzon - alaposan körbenézek:földön, falon, plafonon, ajtón, ablakon.*

//288.oldal Mágia felfedezése
2 Mp - 2E; 20 láb sugarú körben, 1 perc időtartam alatt.//

[Togar]

Zenir Argun

Az ajtó halk kattanással becsúkodik mögöttünk és körülvesz minket a félhomály, ekkor döbbenek rá a létszámhiányra. Szó nélkül lelépett a vezetőnk ez felettébb gyanús dolog. Legalább közölhette volna nem tart velünk tovább. A kutyaugatástól feláll a szőr a hátamon és kissé feszült leszek, szétnézve úgy tűnik mintha valaki hoszabb nyaralásra ment volna nem pedig eltünt volna. Végignézve a többieken rádöbbenek egy folyosón állunk libasorban jó lenne valamerre menni, ahogy a mesterem mondta jobb a rosszra felkészülni és ne történjen semmi, mint az hogy felkészületlenül érjen minket a dolog. A kardom halk csenduléssel siklik ki a tokjából és immár a kezemben pihen a testem mellett. A kérdő pillantásokra röviden válaszolok.

-A vezetőnk szó nélkül lelépett és ez nem tetszik nekem- suttogom halkan.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*A ház nyomasztó hangulata miatt az én hátamon is áll a szőr. Zenir kardhúzására és mondatára felfigyelve.*
- A bitangja megszökött. - *én is előhúzom a fegyverem, mert nekem meg a ház nem tetszik. Zeusz panaszos nyüszítésére leguggolok mellé, kioldom a nyakörvét, de őt magát nem engedem el és halkan beszélek hozzá.*
- Psszzz... csöndesen... s készülj!
*Mivel Sharifah sem halad beljebb guggolva maradok Zeusz mellett és fülelek, figyelek tovább.*

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Megérintem Varangy nyakát, és megsimogatom, hogy lenyugodjon. Ezután halkan megszólalok.

-Nincs itt a sötétben senki. Nem érzékelek rajtunk kívül más hőt. Nyugodtan beljebb mehetünk. Viszont körbe nézek az asztrál, és mentál világban. Ha itt gyilkosság történt, vagy düh, talán még néhány párolgó foltocskát észrevehetek a belső síkon.

*Most nem foglalkozok azzal, hogy esetleg van aki semmit sem értett belőle. Elkezdek koncentrálni, és elmém erejével áttekintek a belső síkra, az asztrális világba. Majd körbe nézek, van e esetleg düh, harag és félelem érzelmi hullám. Vagy megmaradt asztrál folt, mely nem régi félelem, vagy haragból származik. Gyilkosság, elrablás, stb.
Ezután újra koncentrálok, és a mentál síkon is körbe tekintek. De azzal nem hiszem, hogy sok sikerrel fogok járni.
Mind a két alkalommal a társaimat is szemügyre veszem, csak a kíváncsiság kedvéért.

//Tudat nyitás kétszer. Össz: 2 pszi. És 2 perc//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Graion, Sharifah és Zenir

Sharifah, ahogy a varázsigéid halkan elsuttogod, érzed a benned felhorgadó mágikus energiákat, majd halvány, kékes derengés mosódik rá, az általad látott képre. Körülnézel a szobában újra, de a halványkék háttérből csak az egyik komód válik ki élesen, aranyszínű fényben tündökölve.

Kyrylo, Zeusz megnyugszik az érintésedre, ám halk morgással adja jelét, hogy neki továbbra sem tetszik ebben a házban valami.

Graion, újra az iskolában érzed magad, ahogy a pszi mester tanácsai az elméd homályából az előtérbe kerülnek.
„Lazísd el a tudatod, fiam. HA eléggé ellazultál, akkor már csak azt kell eldöntened, mit is akarsz tenni, majd egy finom kis módosítással utat engedni az energiáknak… „
Előbb az asztrálsíkra pillantasz a lelki szemeiddel.
Szinte azonnal elvakít a két állatból áradó érzelem kitörés: félelem, nyugtalanság, idegesség, óvatosság, s erős ragaszkodás.
Társaid feszültek és gyanakvóak, homály és kétség szeráfjai kavarognak az asztráltestükön. Viszont a nőt, azt nem látod. Csak a két férfit.
Kicsit távolabbra nézve emberi asztráltestek, állati érzelem-fények vonaglanak mindenfelé.
De a házban – ha volt egyáltalán – már nem érzel erős asztrális kisugárzást.

A mentálsíkon sincs több szerencséd. A két férfitársad összeszedett és éber mentál-testtel rendelkezik, míg Sharifah láthatatlan ezen a síkon számodra.
A kutyák meglehetősen éles állati intelligenciával rendelkeznek, láthatóan nem csak a te kutyád van megáldva jó képességekkel.

Zenir, karddal a kezedben várod, hogy történjen valami, ám egyelőre senki nem mozdul.
A sötét átláthatatlan a szobában, mivel egy fényforrás sincs, ami világítson nektek.
Bár gyanítod, az elf számára nincs is szükség lámpásra, hogy lásson. Ezt a szavai is megerősítik.
Úgyhogy csak ácsorogtok, és várjátok a fejleményeket. Ami nem biztos, hogy számotokra kedvezőek lesznek…

[Togar]

Zenir Argun

Most mindenki feszült lett hirtelen, de ebben a sötétben nem látok semmit. Az ablakokon az összes spaletta be van zárva ami némi előny, hiszen ha be nem látnak, akkor kifelé sem látszik a fény. A folyosón körbenézek, de nem látok semmit, viszont az elf lát, de azzal nem vagyok előrébb. A többiek tanácstalanul álldogálnak, így megcsóválom a fejem és odalépek az egyik lámpáshoz amit láttam mikor bejöttünk. Meggyújtom és annak fényénél, nézek körbe hátha többet látok mostmár. Tök sötétben nincs értelme tovább mászkálni, ha van itt valaki úgyis tudja hogy bejöttünk...