- Név: His Oreon
- Kor: 25
- Nem: Férfi
- Faj :Kyr
- Kaszt:Boszorkánymester (Ascens Mogra)
- Előtörténet:
Anyám ki tudja honnan jött, hogy ki volt apám az rejtély. Csak annyit tudok, hogy nevelő szüleim háza előtt, egy éjjelen, anyám élettelen karjai között találtak rám.
Mortiana Oreon ki anyám lett, a ház úrnője volt. Már három gyermeket szült, nevelőapámnak Agronus Oreon-nak. Így lett bátyám Warus és Ilas nővérem Morin.
A család három generációval ezelőtt érkezett, szülővárosomba Daerim-be (Quiron-Pentád). Egyesek szerint a kráni határ mellől. És nemsokára rá, hogy letelepedtek városában, kitüntették őket a Tisztogatói városi ranggal.
E ranggal kitüntetet családok voltak felelősek a város békéjéért. Ők irányították, a városban a kivégzéseket, a kínvallatásokat, a kémhálózatot, és óvták meg a jámbor városi polgárokat a nemkívánatos elemektől, mint pl. egy temetőből ki csámborgó holt.
Egy tisztogató családba felnőni nem leányálom. Az emberek tartottak a családtól, így ha megjelentünk valahol, a jókedv általában alább hagyott, az emberek csak lopva pillantottak ránk. Mostoha apámat a háta mögött úgy hívták a holló, hát eléggé úgy is nézett ki sasorrával, sápadt arcával, fekete hajával és ruhájával és az állandósult rosszkedvével. Nevelőanyám más volt, szinte ellentettje apámnak. Ő folyton mosolygott, és dudorászott, és a legfőbb különbség kettejük közt, csak ő szeretett engem. Apám Warus testvéremmel karöltve, folyton emlékeztettek arra, hogy nem vagyok számukra családtag, mely hat éves koromig folyton sírásra kényszerített. De a hatodik évemben olyan történ amire nem is gondoltam, megismertem a mostoha anyai nagyapámat.
Ő szárnyai alá vett és féken tartotta apám és testvérem. Féltek a hatalmától, ezért nem mertek bántani. Hisz ami bennük nem volt az bennem megtalálta Argus Organ, hisz egyetlen utóda se rendelkezett mágikus fogékonysággal.
Ilas és Morin ezt nem bánták, csak Warusnak szúrta a szemét nagyon. Így mindent megtett azért, hogy titokban ellehetetlenítse az életemet.
Az öregembertől megtanultam lassan amihez egy boszorkánymesternek konyítania kell. Mostoha nagyapán néha mesélt ifjonti éveiről melyet Toronban töltött az Ascesn Mogra klánjában, néha arról beszélt, hogy ismerte meg barátját Pelin Radort ki jóval fiatalabb volt igaz nálla de még is mágikus tehetséges kenterbe verte. De amúgy szűkszavú volt velem is. De ennek ellenére, míg élt, többet tudtam meg róla mint bármelyik unokája.
Tanulmányaim alatt lassan megkeményedett jellemem, mint mesteremé, de még mindig volt bennem valami kiirthatatlanul emberi. Mely Ilas és Morin baráti szeretetéből fakadt. Majd megfordult a világ, rájöttem, hogy nem csak testvérként szeretem Ilast. Ez megrémített kerülni kezdtem társaságukat, de egy óvatlan éjszakán, mikor már fejem egy kicsit megszédült az ünnep alkalmából felkínált bortól, elmondtam neki érzéseimet. De ő nem tudta ezeket viszonozni, így ezután már ő se akart engem látni. Ekkor ha nagyapám nincs, hogy keményen fogjon, bizonyára, valami iszákos söpredék lett volna belőlem. De az egy évnyi növény gyűjtő út melyen elkísértem mesteremet kiverte a fejemből, a fájdalmas gondolatokat. Ekkor találtam a kutyámat (Noirt), aki súlyos sebesüléseiből felgyógyítottam. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, ő követ engem én meg hagyom had kövessen. Kap enni ha kér, de ha azt mondom marad ott marad. Talán egyedül ezt tanulta meg régi gazdájától.
De visszatértünkkor már semmi nem volt ugyanaz. Warus apánk jobbkeze lett és várományosa a tisztogatói rangnak. Ilas a városi őrség kapitányi címével büszkélkedhetett. Morin-t pedig esküvőjére készítették fel. Apja parancsára egy gazdag idős hájas polgárhoz kellett hozzámennie. Miközben szíve egy vándorénekesé volt. Szerettem annyira Morin-t, hogy mikor segítséget kért, hogy megszökhessen igent mondtam rá. Bár tudtam a fejemmel játszok így is. Hisz ha mesterem halála bekövetkezik, nem lesz ki meggátolja abban apámat és Warus-t, hogy élve felkoncoljanak.
A szökés sikeres volt, hála nagyapánk láthatatlanságot biztosító főzetének. Mostoha apám nem szeretett volna botrányt így mikor a legénybúcsú éjszakája eljött, úgy döntött, ha nincs menyasszony ne legyen vőlegény se. Ezért rágyújtatta házát a kereskedőre
Nemsokára rá, leraktam az utolsó próbámat is, és elkezdtem segédkezni az egyre jobban gyengülő öregember mellett. Ki vizsga ajándékként feltetoválta az alkaromra a villámsúlytás bélyegét, melyet egy ostoba hergollitól tanult meg míg az egy évig élvezte a ház pincéjének szeretetét. És nagyapám varázsfőzeteinek feledhetetlen ízét.
Ekkor ismertem meg életem másik fontos szereplőjét Kyhiron atyát aki Sogron felszentelt papja volt. Ő vezetett be Sogron misztériumainak alapjaiba, mert felfedezte bennem Sogron kegyét. De az atya nemsokára, hogy megismerkedtem vele, ártó kezek által egy reggel, holtan zuhant össze a Tűz és Tudás istenének oltára előtt.
Ekkorra már Ilas kikopott szívemből és már csak testvéremként néztem rá. Újra jó lett a viszonyunk ezért megtanított a könnyű számszeríj használatára és a kardforgatásra.
Nagyapám halála nemsokára bekövetkezett, és engem Ilas egy földalatti folyosón át kiszöktetett a városból, felszerelésemmel együtt. Majd nagyapám volt kedveséhez egy barlangban lakó boszorkány hoz mentem aki egy hajdani varázslótól szerzett pergamenről rám bocsájtott egy telepport varázslatot úgy hogy Noir és Tio is velem bírt menni. De a varázslat utolsó szavánál az asszony kapott egy nyílvesszőt a hátába és én felém meg lőnek egy mágikus nyilat mely megsértette a varázslatot így annak ellenére, hogy el teleportáltam, nem oda lyukadtam ki, ahol eredetileg kellett volna. Hanem a egyik ismeretlen hajó raktárban kötöttem ki. Azért mert a hajónak van egy titkos szobája, melyben hajdanán a varázsló meghalt akié a pergamen volt. Így a varázslat odarepített a porladó csontjaihoz. De mivel megsérült a mannaáram. Úgy lépek ki a manna síkról, hogy hatalmas durranás kísér, ám jószágaimat nem látom magam mellett és lépteket hallok közeledni…
- Kinézet
1,8 láb magas férfi vagyok.Kék mandula vágású szemem van. Hajszínem fekete, hajam lapockámig ér általában kibontva hordom. Zöld színű köpönyeget, fehér inget, barna nadrágot és fekete gyalogos csizmát hordok.Nyakamon egy piros kendővel.Jobb oldalamon egy hosszú kard lóg. Bal oldalamon egy könnyű számszeríj és egy tegez.
- Jellemrajz: His igazi jelleme Káosz-Élet, melyből még mestere sem tudott sokat lefaragni.
Jellemvonásait tekintve. Erősen toleráns pontosan mássága miatt és hirtelen lobbanékony lesz ha valakit mássága okán bántanak. Ellenfeleivel, szemben általában szemtelen, de pillanatok alatt olyan vadállati dühöt is ki bír magából hozni, hogy néha maga is megrémül tőle.Eléggé szenvedélyes típus. Sokszor lágyul el ha megszólal egy ismerős dallam. Jellegzetes szokása hogy ha valakivel beszél idézeteket sző mondandójába. Legjobban azt utálja, ha olyan tudósokkal találkozik akik nem képesek csak elméleti tudásukat fitogtatni és a gyakorlatban meg megriadnak a problémáktól. His igazi gyengéje az, hogy fél szeretni, ezért inkább elmenekül az effajta szituációk elől ahol ki kellene mutatnia, hogy szeret. His igazi kedvence a hegedű játék, ha valaki nagyon szépen játszik hegedűn sokszor nem képes másra koncentrálni csak arra. Legnagyobb félelme közé tartozik, hogy megtudják másságát.
Legmerészebb álma, hogy egyszerre legyen Sogron felszentelt szolgája és nagyapja legjobb tanítványa. Szeretné elkészíteni a rontások italát mely képes arra, hogy egy rontást folyadékba zárjon, és azt megőrizze mind addig míg valaki meg nem issza.
- Kezdő helyszín:Haonwell