Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délelőtt


*Megitatjátok a lovakat és feltöltitek a tömlőiteket friss vízzel. Isztok ti is, legalábbis Ranti iszik.
Utána a kölyök felteszi a kérdéseidet az öregek, beszélgetnek néhány percet ismét, majd a kölyök elmodja mit tudott meg.*

- Ha tovább haladunk az úton estére elérünk egy faluba. Van több falu is a környéken, de azokat elkerüli az útvonal amin haladunk...A rablókról nem sokat tud, de legfeljebb ha tízen-tizenöten lehetnek. Nincs kimondott profiljuk,éppúgy lopnak a falvak lakóitól, mint az utazóktól...A vízért nem kell fizetnünk, de tíz rézpénzt szeretne a vödörért, hiszen majd újat kell neki venni...

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

-Nem is szükséges ácsoltatni emelvényt jó uram, ilyesmire nem is gondoltam. Ez így remek lesz, biztos vagyok benne, hogy a kínpad tökéletesen fog szolgálni áldozatbemutatásul a Kosfejes Úrhoz. Ebédet gondoltam a fogadóban költöm el, de ha még áll a meghívás, szívesen elfogadom.

Levetem hátamról a hátizsákot, kezd már nehézkesé és kényelmetlenné válni. Annyi már bizonyos, hogy a Legnagyobb Úr szimbólumát nem kell rejtegetnem, így a homlokomról leoldom a kendőt, és a családi kendőm mellé csomózom az övemen. Így mégis csak jobban érzem magam, mintha egy harmadik szemről vették volna le a fátyolt.
Hagyom had fejezzék be a munkát, közben azon morfondírozom, hogy mise előtt, vagy után kérjek-e segítséget a hegyek közti utazáshoz.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: dél körül


*A ló patáit hamar lerendezik, utána a két szolgával kihozatja az öreg a kínpadot az egyik melléképületből.
Láthatóan elég régi, a fa része szúette, a lefogásra szolgáló bőr szíjak szintén el vannak öregedve. Elég poros, úgy tűnik, hogy meglehetősen régen használhatták, de talán nem törik majd szét.
A vénember szabódva mondja:*

- Nem is tudom, mikor volt utoljára használva. Mit gondol, elég erős? Ne keressünk valami mást?

*Amíg megszemléled a kínpadot, az öreg előreküldi az egyik szolgáját, hogy szóljon a feleségének rólad.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Odalépek a kínpadhoz, hogy jobban szemügyre vehessem a kiöregedett jószágot. Jó erősen megrángatom a bőrszíjakat, ránehezedek a fa szerkezetre. Amennyiben egyben marad, akkor talán nem lesz gond... Ha a szíjak elszakadnak, akkor szólok, hogy cseréljék ki, ha pedig már a fa sem bírja már ezt a kis megterhelést... Akkor jobb lenne valami két cölöpöt felállítani és közé kikötni a tisztulni vágyót.

Ha a kínpad halk nyöszörgéssel tűri a vizsgálódásomat, akkor az öregemberhez fordulok:
-Megfelelő lesz Ferda Úr. Mit gondol lesznek olyanok, kik szívesen megváltanák bűneiket a Kosfejes Nagyúr előtt?

Mikor kicsit kettesben leszünk úgy döntöm "mesélek" neki kicsit... szépen adagolva a részleteket. Bár hithűnek és segítőkésznek tűnik, nem kéne rögvest kérésekkel elárasztanom.
-Tudja Jó uram, eléggé fontos küldetésben vagyok, de nem hagyhatom a falu lelkét veszni hagyni. Sajnos anyagilag sem állok túlságosan fényesen, és még úgy érzem hosszú utat szán nekem a Leghatalmasabb.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: dél körül


*Megfelelőnek tűnik a kínpad, elbírja a súlyodat. Az öreg el is viteti a mellette marad szolgájával a térre.
A lópata-ápoló a szerszámait pakolgatja össze, ti pedig elindultok a házba, így egy rövid időre kettesben maradtok. Az öreg jókedvűen tekint rád, felvetésedre bólogatva válaszol:*

- Bizonyosan jónéhányan lesznek, akik valamiféle adománnyal támogatják majd kegyelmedet a mise után. Az igazat megvallva a szokásos évszaki-adóért sem jöttek már vagy két hónapja, valószínűleg a háború miatt sok mindenre nem jutott ideje az illetékeseknek. Kicsi falu a miénk, de bűnei mindenkinek vannak, vezekelni pedig muszáj a bűnökért...

*Közben beértek a házba. Takarosan berendezett ház, a falakon szőttesek, tisztaság és rend van. Egy kisebb előtér után – ahol egy padra kikészített kisebb fa dézsában megmosdhattok – egy tágas étkezőbe juttok. Egy nagy asztal foglalja el a legnagyobb helyet a szobában, rendesen meg van pakolva étellel-itallal. Öt szék van az asztal köré állítva. Az asztalfőnél egy ötven-hatvan év körüli, karóvékony ősz hajú öregasszony üldögél teljesen feketébe öltözve. Nem kezdett el enni, türelmesen vár rátok.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Illedelmesen meghajolok, miközben köszönök a nőnek és neki is bemutatkozom. Ezután nyugalommal várakozom míg hellyel kínálnak, nem tudom hol szántak nekem helyet az asztalnál. Csöndbe burkolózom, nem állhatom az asszonyi jelenlétet,még ha nem is korambeli fiatal hölgy.
A házigazdám szavai nyugalommal töltenek el, de arcomról nem hagyom leolvasni. Marad az érzelemmentesség hibátlan maszkja, melyet nem torzít sem bánat, sem öröm.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Az ivás részemről sem marad el miközben Ranti beszél az öreggel.
A vödör árának elhangzása után a kis szütyőmbe nézek. Felszámolom kezembe a 10 rezet, majd gondolván egyet a másikkal is beletúrok és ami épp akadt a kezembe azt az öreg kezébe teszem. Ha emlékszem a köszönöm gorviki megfelelőjére, akkor azt mondom neki, összezárom a tenyerét és intek Rantinak, hogy nyeregbe, nincs több vesztegetni való időnk. Nem veszem vissza az öregtől a pénzt, ha netán vissza akarja adni a többletet...
Elköszönök az öregtől és az unokájától egyaránt, majd lépésbe késztetem Rulyt.*
- Egy kicsit mozgassuk meg a lovak izomzatát, futtassuk meg őket egy kicsit. - *mondom Rantinak, ha benne van, akkor vágtázunk pár percet, majd visszaszelídítem a tempót kényelmes utazó tempóra.*

//Az öregnek adott összeg:
10 réz
+
1k10+5 = 1(+5) [6] //

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: dél körül


*Oda ülsz ahová csak szeretnél, nem korlátoznak a háziak. Mindenesetre Ferda az öregasszony jobbja mellé ül.
Az vénasszony alig hallhatóan viszonozza a köszöntésed, még a nevét sem érted pontosan.
Miután letelepedtek, hamarosan jön a lópata-ápoló fickó és nekifogtok az ebédhez. Sült hús, főtt krumpli és vegyes savanyúság. Nem valami fejedelmi étek, de legalább van belőle bőven, így ehetsz amennyi beléd fér. Evés közben a házigazda – gorviki szokás szerint – beszédbe elegyedik veled:*

- Mi hír van a háborúról sacerdon? Merre áll mostanság a front? Tényleg a shadoniak segítsége nélkül már kiirtottak volna minket mind egy szálig?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délelőtt


*Az öreg elfogadja a felkínált pénzt, ti pedig elhagyjátok a kis tanyát.
Egy rövid vágtázás után utazó tempóra váltotok. Körülbelül egy-másfél órát haladtok, amikor az út egy erdőbe érkezik. Nem túl magas növésű lombhullató fákból és sűrű aljnövényzetből áll és elég nagy kiterjedésű.
Nagyjából fél órát haladtok az erdőn keresztül, amikor egy útkanyarulat után egy összecsapás maradványait találjátok meg.
Tizenöt-húsz hulla fekszik szanaszét kiterítve, értéktárgyaiktól megszabadítva. Állagukból ítélve nem túl régóta halottak, legfeljebb néhány órája kaszabolhatták őket le. Kardvágások, zúzódások és nyílvessző ütötte sérüléseket látsz a holtakon.
Arcvonásaikból ítélve nem gorvikiak, van köztük kopaszra borotvált fejű is. Még valami furcsát észreveszel rajtuk: nyolc-tíz hullát kiheréltek.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

<...Legalább a fecsegésével nem zavar majd...>gondolom magamban, miközben megpróbálom megérteni a vénasszonyt. <...Inkább hulla, mint élő...>

Helyet foglalok azért mellette, így Ferda úrral szemben leszek, kényelmesebb a beszélgetés. Az ételből nem mohó módon, de rendesen veszek, ugyanis a legkevésbé sem érdekel, hogy mennyire flancos. Finom és kiadós, ez a lényeg. Kényelmesen megrágom a falatokat, és csak utána válaszolgatok a kérdéseire.

-Sok hírrel nem tudok szolgálni, nem hagytam el a tartományt már jó ideje. Azt hiszem Warwik a leginkább háború sújtotta rész még mindig.
...
-Valóban a váratlan shadoni segítség sokat lendített a sikereinken, de személy szerint nem tűröm azokat a hitetleneket. Segítségük nemes és tiszteletreméltó, de hogy a beteges istenüket is ránk akarják erőltetni, felháborító!

Igyekszem megőrizni a hidegvérem, és nem felemelni a hangom, de valóban ingerel a shadoni kutyák szemtelensége. Nem baj, majd a kínáldozatot felajánlásába beleszövöm ezt az érzelmet is.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Az útkanyarulat után megállok, az égre emelem tekintetem.*
- Én is szeretlek Uram! De nem gondolod, hogy ez már azért túlzás? Nem mehetnék valami olyan helyre ahol hulla még nincs? Kezd elegem lenni abból, hogy akár merre megyek ebben a qva országban, mindig csak hullákba botlok. Néha azt hiszem, hogy itt az élő a ritkaság...
Menj Ranti előre, ne nézz szét! Vezesd el Rulyt is. Mindjárt megyek utánad. Remélem... - *mondom a kölyöknek, leszállok hátasomról, a kantárszárat oda adom neki. Aztán a mérgelődést folytatom, de szinte csak magamnak morogva* - Tudod mit nem érdekel... Semmi sem érdekel. Nem fogok több időt pazarolni arra, hogy ebben a tetves országban még egy hullát eltemessek tisztességben, még akkor sem, ha ezzel magamra haragítalak.
Hogy a fenébe haladjak a saját dolgommal, hogyha ilyen ... ááááááááááá .... Nem fogok húsz hullát eltemetni!
*Mérgelődök. Pedig tudom, hogy kötelességem megadni minden embernek a végtisztességet, még akkor is ha az elhunyt az utolsó kéjgyilkos volt a világon...
Járkálni kezdek a hullák közt. Jár az agyam azon, hogy mit tegyek.*
<Ezt kimondottan ízléstelen viccnek érzem...
Ahogy elnézem a lány megtalálta a rablóbandát és elégtételt vett. ...
Óóóóóóó, hogy a picsába!..... >
*Aztán győz a kötelességtudatom. De képtelen vagyok sírt ásni nekik, így marad az egy kupacba hordás, aztán egy ima értük bárkik is voltak. A hallhatatlanok majd döntenek tovább sorsuk felől. Ahogy majd egyszer az én sorsom felől is döntenek. Megítélik, hogy ezen döntésem helyes volt-e vagy nem. Úgy érzem viszont, hogy kötelességemnek eleget tettem lehetőségeimhez képest, így még mindig enyhe bosszússággal, de tovább állok a mészárlás színhelyéről.
Amikor elérem Rantit szótlanul elveszem tőle lovam kantárját. Felszállok hátasomra.*
- A legközelebbi faluban vennünk kell egy masszív ásót... - *elindulok, hisz estére egy faluba érkezünk, márpedig akkor többet nem nagyon kellene tökölnünk.*

[Anathor]

("Fivér")

*Megkönnyebbül az ismeretlen arcok hatására, az idő újból megindul számára, szívverése ismét a normálisra redukálódik. Arcon csapásként éri a felismerés, hogy veszélybe sodorta magát, hogy elveszettnek hitt érzelmei fivérei iránt megingatták fegyelmét és figyelmét. Magában átkozódik, hibáját kijavítva - talán még nem késő - lesve körbekémlel, ha a szükség úgy hozza, pengéit kirántva. Ha nem történik semmi, pár pillanat alatt összeszedi magát, összpontosít. Majd megkerülve a fejvadászokat, a báró felé lépked. Úgy helyezkedik, hogy a két férfi látószögébe essen, véletlenül sem fordítana hátat nekik. Úgy véli ők a legnagyobb veszély jelen pillanatban. Pár lépésre megáll a gorviki férfitól, csak akkor hajol meg előtte köszönés- és tiszteletkifejezésképpen, ha már a báró figyelme rá összpontosul.*
- Úgy értesültem hivatott, Báró Uram...

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: dél körül


*Az öreg helyeslően bólogat.*

- Én is kicsit tartok attól, hogy majd téríteni akarnak, szerencsére ide még egyikük sem vetődött...És mondja sacerdon, ha megtartotta a misét, merre indul tovább? Egyáltalán, hogy került ide? Talán gyalogszerrel érkezett ide, mert lovat azt nem láttam...

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délelőttől kora délutánig


*Nekifogsz a hullák egy kupacba hordásának, úgy látszik, erre a sorsra szánt az Urad ebben az országban.
Valóban megszabadították a hullákat minden értéktárgyuktól; sehol egy ékszer vagy egy pénzes zacskó, de még néhányukat még egy-két ruhadarabjától is megszabadították, például több hullán nincs lábbeli.
Ranti türelmesen várakozik az úton. Amikor mellé érsz, látod, hogy kissé idegesen figyeli a közeli bozótost.*

- Mintha láttam volna valakit leskelődni abban a bozótosban, szerintem húzzunk el innét minél hamarabb, mielőtt valaki minket is megtámad...

*El is indultok és jó tempóban haladtok. Ranti sokáig éberen figyeli az út menti bozótost, de úgy tűnik, hogy felesleges izgulnia, mert hosszú órákon keresztül nem történik semmi. Néhányszor keresztezi a széles utat egy-egy vékonyabb ösvény, de ti a széles kereskedelmi útvonalat követitek.
Kora délutánig haladtok, amikor már te is érzed, hogy jó lenne megállni egy kis pihenőre. Egy két-három méter széles, lassú folyású patak keresztezi az utatokat, ami fölött egy fából ácsolt híd vezet át. Első ránézésre a patak vize iható, legalábbis apró békákat veszel észre a vízében.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: reggel


*A báró csak egy pillanatra tekint rád, inkább a pipatömésre összpontosít. Hadarva szól hozzád:*

- Oszt ki a fene vagy te édes fiam?