JK: Ricardo Medici Helyszín: Abrado tartomány, Bermonde városa Időpont: délelőttől késő délutánig
*Az írnok egykettőre megírja a papírost, aminek elkészülte után hazaviteted magad a gyaloghintón. Odahaza ismételten nekifogsz a családfa festésének. Egészen aprólékos munkát igényel, hiszen majd' minden családtagról kaptál egy-egy régi festményt, amik felhasználásával kicsinyített portrékat készítesz a nevek, születési és halálozási dátumok mellé. Több olyan személy is van akikről nincs képanyag, róluk a fantáziádat felhasználva kreálsz egy-egy képecskét. Ezek a személyek régen elhaláloztak már, így elég kicsi az esély, hogy bárki emlékezne, hogy valójában hogy is néztek ki. Csak dél körül állsz meg egy rövid időre, amikor elfogyasztod az ebédedet. Utána tovább folytatod a munkát, amibe – szokás szerint – egészen belemerülsz. Nem is tudod pontosan, hogy mennyi idő lehet, amikor kopogtatnak az ajtón és édesanyád lép be a festőműhelyedbe. Szinte soha nem zavart még meg alkotás közben, kicsit meg is lepődsz azon, hogy most itt van. Úgy tűnik, hogy már elkészült: fekete színű egyrészes abraselyem szoknyája egyszerű szabású, de mégis elegáns, derekán egy családi címerrel ékesített pasztellkék-mélylila derékkendő díszeleg. Őszes haját kontyba kötötte. Melléd sétál és megszemléli a művedet, majd nyugodt hangon felvilágosít jöttéről:*
- Fiam, egész nap csak dolgozol! Pihenj egy kicsit, és lassan készülődj! A nővéred már majdnem elkészült...
*Egészen kiment a fejedből az esti színházba menetel, az ablakon kitekintve látod, hogy már majdnem este van. Talán ha egy-két óra lehet az előadás kezdetéig...*
-Huh, tényleg, köszönöm anyám hogy szóltál! Kérlek szalajtsd a szolgát a kocsiért, meg a lovakért!
Leteszem a munkaeszközöket és gyorsan lemosakszom hideg vízzel, majd én is díszruhát öltök.
A kidobónak meghagyom:
-Te is velünk jössz és felülsz a a bakra a hajtó mellé. Vigyázol a kocsira, meg a lovakra, míg mi odabent leszünk! A biztonság kedvéért hozzál valami fegyvert is amihez értesz.
Keresek egy klán összekötőt és szólok:
-Tarsátok már rajta a szemeteket a kocsinkon míg színházban vagyunk. Kösz.
JK: Ricardo Medici Helyszín: Abrado tartomány, Bermonde városa Időpont: este
*Gyorsan megmosakodsz és elkezdesz készülődni. Bár nem túl nagy a választék a ruhásszekrényedben, azért nemeshez méltóan fel tudsz öltözni, felkötöd a családi kendődet is. A kocsira viszont elég sokat kell várnotok. A lovak egy öreg lovásznál vannak a kerület másik szegletében, tőlük nem messze egy raktárépületben áll a hintó. Azt a szolgádat küldte el anyád intézkedni, aki valamelyest ért a kocsihajtáshoz. Raquo – akit az egykori államalapító-atya után neveztek el – gyors fickó ugyan, de neki is több időre lett volna szüksége az intézkedéshez. Amikor végre megérkezik a kocsi, már jelentős késésben vagytok. A kocsira ráfért volna egy kitisztítás, vagy legalább egy portörlés, hiszen már elég régen nem használtátok. A nővéred és anyád forgatják is a szemüket, de nem teszik szóvá. Talán számítottak valami hasonlóra, mert pillanatok alatt kerítenek egy nagyméretű, sötét színű bársonyos terítőt, amit az ülésekre terítenek, így megóvva a ruhátokat a portól. Több mint negyed órás út vár rátok a házak között kanyarogva a színház épületéig. A Nemesi negyedbe kell hajtanotok, ahol a nagy nézőtérrel és erkélyes páholyokkal rendelkező épület áll. Az egyik abradoni család – a con Sin – birtokán található épületbe elméletileg bárki beléphet, de a borsos belépő díjak miatt csak a tehetős polgárok engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy színházi előadást tekintsenek meg. A címeres kocsival mindenféle atrocitás nélkül átjuttok a birtok bejárati kapuján. Az itt posztoló őrség tagjai csak bekukkantanak a kocsiba, és szinte azonnal mehettek is tovább az aprókaviccsal felszórt úton. Útközben a nővéred izgatottan megkérdi tőled:*
- Jó helyre sikerült jegyet szerezned Ricardo? Maira azt mesélte, hogy igazán érdekes darab ez a ereni história...
*Maira a nővéred barátnője, akivel minden héten legalább egyszer találkozik. Elméletileg az éppen aktuális hímzésüket beszélik meg, gyakorlatilag egész nap mindenféle pletykákat tárgyalnak ki.*
JK: Ricardo Medici Helyszín: Abrado tartomány, Bermonde városa Időpont: este
*Nővéred csak hümmög, de további kérdésekre már nem marad ideje, hiszen megérkeztek. A színházépület a kúria többi épületétől külön áll, kétszárnyú bejáratához meg kell mászni néhány lépcsőfokot. A birtok határához hasonlóan itt sem a városi őrség tagjai teljesítenek szolgálatot, hanem a Sin-család fegyveresei, akiket a homlokukra kötött címeres kendőről könnyen fel lehet ismerni. A ti hintótokon kívül még három abradoni címerrel díszített hintót, egy címer nélküli – valószínűleg bérelt – masszív fogatot és négy gyaloghintót számolsz össze a színház melletti kaviccsal felszórt területen. A lépcsősor tetején is posztol két fejkendős siedon. Érdeklődve figyelnek titeket amint megálltok a hintóval, ami egészen a lépcsőkig hozott titeket. A fogadóban kidobóként szolgáló embered – akit egyébként Mauro-nak hívnak, és legalább tíz éve a családod szolgálatában áll – kinyitja nektek a hintó ajtaját és lenyitja a lépcsőfokokat. A bejárati ajtó szárnyai nyitva vannak, így valószínűsíthető, hogy még nem kezdődött el az előadás és talán még hely is van. Jártál már régebben a színházban, így pontosan tudod, hogy hol lehet kifizetni a belépő díjat: a lépcső melletti kis ablak még nyitva van, a nagyorrú pénztáros pedig unatkozva ücsörög a helyén.*
-Jól van na, teljesen kiment munka közben a fejemből az esti program ne haragudjatok. - Megoldom a dolgot ne féljetek, nem marad el a színház ma. -nyugtatom meg őket. Mikor megérkezünk azt mondom nekik: -Várjatok egy percet ne szálljatok még ki. Előszőr is megnézem tudok-e jegyet szerezni. Felesleges megejtenek a nagybevonulást, ha fordulhatunk is vissza. Ettől kíménélnek titeket ha lehet. Nem hiányzik az, hogy más rajtunk köszörülje a nyelvét.
Így egyedül szállok ki, a bakon ülő hajtónak meghagyom:
-Várj egy kicsit, ha nem kapunk jegyet akkor megyünk is tovább.
Ha az ajtónállók szóvá tennék miért hagyom a hintót a lépcsősor alján válaszolok: -Nem vagyok biztos benne kapok-e jegyet. Egy perc türelmüket kérném.
A pénztárosnak: -Jó estét. Karzatra kérek hármat. És két gukkert is bérelnék. Elkezdődött már?
Ha sikerül jegyet szerezzek, anyámat és a nővéremet én segítem ki a hintóból.
-Felesleges volt izgulni... -Jól néztek ki, igazán büszke vagyok rátok.
A legényemnek meghagyom: - Álljatok be a hintóval a többi mellé. Olyan két-három óra múlva jövünk. ...és nem akarok botrányt. Ne hagyd magad provokálni.
JK: Ricardo Medici Helyszín: Abrado tartomány, Bermonde városa Időpont: este
*A pénztáros készségesen felvilágosít:*
- Az előadás még nem kezdődött el, de csak pár perc lehet a kezdésig...A páholyokban sajnos már nincs hely, de az alsó nézőtéren még akad. Tíz soros a nézőtér, a hatodikba tudok adni egymás mellé szóló három jegyet. Egyenként egy ezüst a belépti díj, gukkert sajnos már nem tudok adni...
*Miután fizettél kézhez kapsz három fém lapocskát, amiken vésett számok jelölik a sor és a székszámot. Nővéred és édesanyád oldalán felmész a lépcsősoron és beléptek a színház épületébe. Az épület belseje gazdagon díszített, a fapadlót vastag szőnyeg borítja, a falakon mintás falvédő. Néhány lépésenként lidércfénnyel derengő lámpások világítanak. Lila egyenruhát visel minden színházhoz tartozó szolga, néhányukon a Sin-család kendőjét is észreveszed. Az előtérben egy lila színű egyenruhát viselő fiatal fiú mélyen meghajol előttetek, és illően köszönt titeket:*
- Üdvözlöm önöket Di Canio mester nevében! Engedelmükkel – és ha megkapom a belépőkártyájukat – a helyükre vezetem önöket! Ma este a messzi északon fekvő Eren városának hercegének érdekes történetét ismerhetik meg...
*Látsz több egyenruhás szolgát és fegyverest is, de a nézők már a színházteremben várják az előadás kezdetét.*
Kifizetem a vételárat és beinvitálom a családom. Némán biccentek a fiúnak és követem a helyünkre. Adok neki pár réz borravalót, és gyorsan szétpislantok lent is és a karzaton is, hogy van-e ismerős arc.
-...nagy ívből teszek a messzi észak Eren hercegének széphistórájára, nem igaz hogy nem találnak valamire való gorviki balladát vagy drámát Corma-Dináról, vagy volt az a jó kis szatíra, az Obsitos dispada ...-morgom félhangosan anyáméknak- lassan már a fattyú nyelvükön kell végignézzem az előadást is...-dohogok, miközben elfészkelem magam a helyemen.
JK: Ricardo Medici Helyszín: Abrado tartomány, Bermonde városa Időpont: este
*A fiút követve bejuttok a nézőtérre. Valóban tíz sorban állnak a karfás székek, amik első ránézésre viszonylag kényelmesnek tűnnek. A hatodik sor közepére szól a jegyetek, így viszonylag jó helyen fogtok ülni. A nézőtér majdhogynem tele van, csupán itt-ott vannak még üres helyek. A színpad vörös függönyeit még nem húzták fel és a lámpások fényét sem halványították el, így jól szét tudsz nézni az előadás kezdete előtt. Többnyire jómódú középosztálybeli emberek foglalnak helyet körülöttetek, ismerős arcot nemigen veszel észre. A páholyok valóban mind foglaltak, de nem mind van teljesen tele. A legszélsőben Di Canio mester felesége két kislánya ül, közvetlenül mellettük lévőben a da Sanctys család néhány tagját, köztük a család fejét Seccalmo da Sanctys-t pillantod meg. Régi ismerősei a klánnak, a báró játékbarlangot működtet a Déli-kapuhoz közel. Az utána lévő páholyokat sorban abradoni családok foglalták el. Észreveszed a Darieno, Gervasoni, Madouro és a Barnetta család néhány tagját. Különösebben nem ismered őket, a várostól néhány napi járóföldre vannak birtokaik. Az utána lévőben magát a helyi bajnokot, Krugen Ka Glas-t láthatod. Arannyal és ezüsttel gazdagon díszített mellvértet visel, hatalmas pallosát a páholy oldalának támasztotta. Mellette lévőben valószínűleg olyasvalaki ülhet, aki nem szeretné, hogy mások meglássák, mivel a páholy függönyeit csupán arasznyira húzták szét. Utána egy zsúfolásig megtelt páholyban fiatal ficsúrokat láthatsz. Egyszerű siedonok, nagy átéléssel tárgyalják ki az alattuk ülőket. Utánuk a Begorra család középső fiát, Alessyo-t láthatod, egy igazán szemrevaló nőszemély társaságában. Régi bortermelő család sarja, akik a városól néhány napi járóföldre készítik igazán híres nedűiket, viszont Alessyo évek óta a városban él és bajvívással és bajkeveréssel tölti a napjait. Utána lévőt Zamira Walwerde foglata el. Jól ismered a hirtelen haragú szépséget, aki a klán szeme és füle. Rengeteg hasznos információt szerez a Nemesi negyedben, kevés férfiember tud ellenállni a bájainak. Egyedül üldögél, de bizonyosan vár valakire. Utána már csak két páholy van; az egyikben két városszerte híres kobzos, Frasca Apacella és Jorge Castaneda beszélget. Még nem láttad őket zenélni, de hallottál már róluk. Állítólag nagyszerű zenészek, hetente egyszer a Keserédes csapszék nevezetű vendégházban lépnek fel. A legszélső páholy bársonyszékében egy számodra teljesen ismeretlen fickó üldögél unott arccal. Nyakába abradoni kendő van kötve, de a rajta lévő címer nem látszik jól, a kendő színeiből arra tippelsz, hogy Warwik tartományból való. Anyádék helyeslően bólintanak a felvetésedre, de ők is inkább nézelődnek, hisz' elég ritkán mozdulnak ki otthonról, főleg amióta apád meghalt.*
<Nos, egyenlőre nem alkalmas az időpont egy kis csevelyre, majd a negyedórás szünetben mikor mindenki kitódul a belső teraszra dohányozni meg valami frissítőt inni, majd beszélek pár emberrel.>
Mivel egyenlőre mást nem tudok tenni, átadom magam a műélvezetnek és végignézem az előadás első felvonását.
JK: Ricardo Medici Helyszín: Abrado tartomány, Bermonde városa Időpont: este
*Hamarosan elérkezik az előadás kezdete, amit egy hármas gongszó jelez. A lidércfényű lámpások fénye halványodni kezd, a nézőtéren ülők elcsendesednek. Csupán a színpadnál lévő lámpások fénye nem halványul, így jól látod, amikor egy lilaruhás fiatal szolga kisétál az emelvény közepére és felkonferálja a műsort:*
- Tisztelt közönségünk! Örömmel jelentem be önöknek, hogy a mai este folyamán Di Canio mester tanítványai az Ereni Ballada című darabot adják elő három felvonásban! Kellemes szórakozást kívánunk!
*Elhagyja a színpadot a függöny pedig felgördül. A darab főszereplője Belgard, a kissé bolondos hercegi sarj. A nemrégiben elhunyt uralkodó fia, a mostani herceg unokaöccse. A trónutódlásból sikeresen kigolyózták, mivel anyját fondorlatos módon az elhunyt király fivére vette feleségül. Belgardnak a darab folyamán megjelenik elhunyt apja szelleme és közli vele, hogy halálát fivére árulásának köszönheti. Arra kéri az ifjút, hogy álljon bosszút a haláláért, amibe a fiú bele is megy. Őrültséget színlelve próbálja meg felderíteni az igazságot apja halálának körülményeiről, ami sok érdekes és szórakoztató szituációba keveri a főhőst. A felvonás végére rájön, hogy apja valóban árulás áldozata lett, így megkezdi a bosszú kitervelését. Összességében mintegy tizenöt-húsz szereplő játszik a darabban. A színészek jól játsszák a figurákat; az előadás szórakoztató, ami főképp a mesterien megírt szövegnek köszönhető. A felvonás végét a lemenő függönyön kívül egy gongszó is jelzi. A fények ismét kigyúlnak, a nézők nagy része pedig igyekszik a friss levegőre jutni. Ilyenkor a színpadi díszletek átépítését végzik a kellékesek, ami általában öt-tíz percig tart. Nővéred és anyád – a legtöbb nézőhöz hasonlóan – elkezdi megtárgyalni az előadás részleteit, úgy tűnik, hogy jól szórakoznak. Nem akarnak kimenni a levegőre, de téged nem marasztalnak.*
- Nyugodtan menj levegőzni Ricardo, mi inkább a következő szünetben megyünk ki! Ilyenkor úgyis mindenki odakint tolong...
(OFF: Hát így még nem olvastam Shakespeare: Hamlet, dán királyfiját; de nyitott vagyok... )
A darab -bár ezt soha nem vallanám be- a nyíltan vállalt gorviki elitizmusom ellenére megfog és elgondolkodtat; mivel alapvetően én is művészlélek vagyok. <Egész jó...lehet még jól is szórakozom majd...>
-Rendben. -válaszolom anyáméknak, és kiaraszolok a belső kertbe vagy oda ahol ilynekor kimennek lazítani a nézők.
Nincs igazi céllszemélyem akivel társalogni akarok. Előszőr is rendelek valami frissítőt és mellékesen egy borospohárral a kezemben szépen körbekorzózok a teraszon. Akit ismerek annak udvariasan köszönök, szólok hozzá egy dícsérő szót, akit nem ismerek -de láttam a karzaton- és úgy érzem be tudnék kapcsolódni a társalgásba az illem keretei között, azzal megpróbálom felvenni a kontaktust. Tulajdonképpen páváskodva végigfontoskodom a társaságot (nem egyedül vagyok ezzel) és akinél el tudom adni a stílusom azzal társalgok ahol látom hogy nem vagyok kívánatos nem feszegetem a társalgást.
// Off: Átkozott műveltség ...Sebaj, legalább elég lesz nagyvonalakban leírnom a darab lényegét... //
JK: Ricardo Medici Helyszín: Abrado tartomány, Bermonde városa Időpont: este
*A legtöbb nézővel együtt színház hátsó udvarába igyekszel, ahol széles asztalokról juthat mindenki frissítő italokhoz. Ez a szolgáltatás a jegy mellé jár, így fizetni sem kell érte. Többfajta ital közül lehet válogatni, a könnyű bortól egészen a forró teáig. Egy boroskupa megkaparintása után sétálgatsz az emberek között. Sokan visszaköszönnek, sőt van hogy néhány teljesen ismeretlen ember illedelmesen előreköszön. Az iszogatás és beszélgetés mellett többen dohányt sodornak, vagy éppen pipát tömnek, majd nagy füstfelhőket eregetve pöfékelnek. Keresed, hogy kivel elegyedhetnél szóba, amikor egy ismerős szempárral nézel össze. Zamira Walwerde az, akit az előadás kezdetén az egyik páholyban láttál. Akkor is egyedül volt és – tőle szokatlan módon – most is egymaga iszogatja gőzölgő teáját. Zamira város szerte rengeteg ismerőssel rendelkezik, különösen a Nemesi negyedben. Amolyan könnyűvérű szerető, akit a hatalomvágy, de főleg a férfiak feletti uralom éltet. Tudomásod szerint több abradoni ranggal rendelkező férfiemberhez is gyengéd szálak fűzik. Kevesen tudják róla, hogy információkat ad el a klánodnak jópénzért. Egészen addig unottan nézelődik, amíg össze nem néz veled, ekkor rádvillantja hófehér mosolyát, majd szemérmességet mímelve szürcsölni kezdi a forró italát. Halványlila színű, vékony nyári szoknyát visel, fekete haja fürtökben lóg a vállára. Alig visel ékszert, diszkrét sminkje kiemeli szemei szépségét. És ezek a szemek téged figyelnek...*
Kaland: A keresés JK: Mestino Vieira Helyszín: Abrado tartomány, Bermonde városa Időpont: délelőtt
*Kissé kótyagos fejjel ébredsz a Keserédes Csapszék egyik szobájában. Fernando barátod két hete ”vásárolta” meg a kétszintes fogadót, és néhány bizalmi embere – köztük te is – kapott az emeleten egy-egy kényelmes szobát. A Keserédes Csapszék az egyik legkisebb fogadó a városban, de mégis nagyon népszerű a városi emberek között. Nemcsak a jó kiszolgálás és a remek italok miatt, hanem a hangulatos kerthelyisége miatt is. Ott ugyanis egy kis emelvényt állítottak föl, ahol majd' minden este fellép egy-két zenész, vagy mutatványos. Tegnap este is volt egy kisebb mulatozás, amiből persze te sem maradtál ki. Jó sok lőrét nyakaltál, bizonyosan volt köztük pocsék minőségű is, mert a gyomrod rendesen háborog. Nem is nagyon emlékszel, hogy mikor jöttél föl a szobádba. A szobád nem túl nagy, de az itt töltött néhány nap alatt egész jól belaktad. Ágyad mellett egy kis szekrény áll, melybe már majdnem minden cókmókodat bepakoltad, a kulcsa most is a nyakadban lóg egy vékony bőrszíjon. A nyitott, utcára néző ablak mellett egy kis asztal áll, rajta írószerszámok és pergamenek, amikre néhány feljegyzésedet írtad. Mellette egy támla nélküli szék, rajta az abradoni címerkendőd takarosan összehajtogatva – nem is érted, hogy olyan ittas állapotban hogy voltál képes ilyen szépen összehajtogatni. A túlsó sarokban egy fém állvány áll, melyen egy mosdótál van. Ha jól emlékszel még vizet is hoztál fel tegnap, legalábbis az állvány alatt egy vizeskorsót látsz. Fürdő nincs a fogadóban, de két saroknyira található A Fürdő, aminek ugyan nem olcsók a szolgáltatásai, de igazi felüdülést biztosít a vendégei számára.*