_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: úton Shulurban
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, kora délelőtt
_______________________________________________________________
*A kocsis tisztelettudóan meghajol előttetek, majd további szó nélkül hagyja, hogy utatokra induljatok ama kis kapu felé, melyen át a sétányra juthattok. Menet közben felfedezed, hogy egy jókora kocsiszín van nem messze a bejárattól, ide bevezeti a lovakat a kocsis.
A kapu előtt két őr strázsál, érkezésetekre egyszerre tisztelegnek nektek - nem kérdeznek semmit célotokkal kapcsolatban.
A kaput átlépve káprázatos látványt nyújt számodra a sétány. Apró gyöngykaviccsal felszórt utcácskák - amin bejöttetek, az úgy két kocsi széles, és már az első 10 lábon jobbra és balra ágazik el egy-egy kocsi szélesnyi út belőle. A gyöngykavics út élesen elhatárolódik az üde zöld fűtől, mely az egész park alapját adja - szépen nyírt, rendezett, szemet pihentető látványt nyújt az égbe törő több évtizedes korral büszkélkedő fákkal és a szivárvány minden színében pompázó virágágyásokkal.
A pár lépésnyi park látványa még így is nagy hatással van rád, hogy lelked Neha miatt háborog, aminek hangot is adsz.*
- Őrültség? Az nem az, hogy még a pár évre, mi talán megadatik, örökösen bujkálnom kell és rettegnem, hogy egyszer megtalál?...
Dicső halál? ... Igen. Az, mert szembeszállok vele, nem pedig elbújok sorsom elől. Azzal váltam cinkosává, hogy tűrtem és hallgattam majd elfutottam előle. Azzal váltam bűnössé és becstelenné, hogy nem álltam ki férjemért, az emlékéért...
...
De talán még nem késő helyrehozni bűnöm...
*Elhallgat, szótlanul ballagtok egymás mellett tovább, pár lépés után azonban újra megszólal Neha.*
- Én nem ismerem más ország törvényeit, kultúráját, erkölcsét... csak ezt...
Nem védem, de tudnod kell valamit... Itt egy rabszolgának nincs joga. Azt tesz vele az ura amit akar és ebbe senkinek nincs beleszólása. Ha egy famor úgy dönt, hogy egy rabszolgáját minden nap félholtra kínozza elfogadott, ha úgy akarja naponta többször is megerőszakolhatja - megteheti, mert igen is előjoga van rá, mert a rabszolga a tulajdona, azt tesz vele amit akar. Nincs bíra felette. Egy rabszolga még csak nem is szólhat engedély nélkül. Vagy teszi azt amit parancsolnak neki, bármi is legyen az, vagy ... jobb esetben megölik, rosszabb esetben minden nap addig sanyargatják míg végül maga nem kívánja a halált, vagy ami még rosszabb, felajánlják Tharr oltárára áldozatnak, vagy egyéb kísérleti patkánynak az udvari boszorkánymester vackába...
Ezek után gondold végig mi történik azzal a rabszolgával, aki azt meri állítani az uráról, hogy testvérgyilkos... ...
Igen, gyáva voltam, hogy nem álltam ki a becsületemért, a férjemért, azért az áldozatért, amit hozott értem, mert szeretett. Becstelenné váltam ez miatt. Ezt szeretném ... valahogy... jóvá tenni... ha még egyáltalán lehetséges... - *nem sok kell ahhoz, hogy Neha elsírja magát. Érzed, ahogy egyre többet beszél életéről, a lelkében dúló kavargó viharról egyre gyengül. Karodat jobban, szorosabban fogja, léptei alig érezhetően, de bizonytalanabbá váltak.*