Fagyvár [ETK]

[Iymer]

// Mi is a Traclon kőhídján keltünk át, amikor a várba jöttünk, Erigow felől. Most erre indultunk? Nem a másik
// irányból várhatók a toroni csapatok? Vagy ez a Traclon körülfollya a várat, és legalább két kőhíd van rajta?
// A továbbiakban felteszem, hogy a toroniak várható irányába indultunk.

Meglepődöm, hogy ilyen hamar találtunk valamit. Valamit, ami akár a toroniak eleje is lehet? Már itt tartanának? Mindenesetre nem jó hír, az biztos. Vagy csak egy erőbe futottunk bele, és a fák suhogása hallatszik?

Trekre nézek kérdőn, felhúzott szemöldökkel, meg is emelem a fejem: Mi ez? - mondjuk beszélni azért sok kedvem nincs, és gondolom, neki sem. Ha értetlenkedve vagy fejét rázva válaszol, akkor mindenekelőtt megállítom a csapatot, majd intek Limas testvérnek, hogy menjen közelebb, nézzen utána, mi is az, mi pedig egy kissé hátrább megyünk. Igyekszem nem szem elől téveszteni Limast.

Amíg nem haladunk, nem állok folyamatosan a lóval, hanem néha-néha léptetek vele, jobb híjján körbe-körbe, ne gémberedjen el, vagy hűljön ki Boglár. Rmélem ezt teszi Trek és Windefin is. Ha Limas jelzi, hogy mehetünk, akkor folytatjuk az utunkat. De ha nem, akkor...

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A fekete lovagot már nem foglalkoztatja a várbeliek félelme. Bár az tényleg kellemetlen, ha ilyen fiatalon kell a süldőknek Darton elé járulniuk, de ilyen puhány vezetés mellett ez várható is. A kinti szél és hóvihar nem lopja magát a szívébe, de azért Neidhart rendületlenül tör célja, a kovácsműhely felé. Fogait összeszorítva, csikorgatva végre kitapogatja a langyos ajtódeszkát és szinte feltépi a kaput, hogy a szél ne csapja vissza, mielőtt még belépne. Odabent már sokkal jobb idő van és a kovács tanácstalansággal mit se törődve lesöpri vállvasairól az előbb ráfagyott havat, majd megrázza hosszú sörényét, hogy szerteszórja a vízcseppekké olvadó jégkristályokat, amik a szélben belegabalyodtak. Ezek után közelebb lép és kezet nyújt az iparosmesternek.*

-Üdvözletem Kovács Uram! Éppen kendet kerestem. Jól elbújt ám idekint.

*Mosolya természetes és őszinte. Nem hallatszik lekezelés a hangjából és még talán az örökkön pillantásában bujkáló gyailkos tűz is tompábban csillog. Tudja, hogy a jó fegyvrkovács ritka és igen morózus népség úgy általában. Az ilyesfajta hozzáértést és szakértelmet még a lovag is tiszteletre méltónak tartja.*

-Az alabárdom... itt-ott kissé eltompult a nagy igénybevétel miatt. Meg tudná kalapálni egy kissé, hogy ismét olyan éles legyen, mint a borotva? Persze nem kívánom ingyen. Csak mondja meg mit kér érte.

[Martos col Legium]

(Alden)

A belépőket alaposan szemrevételezem, a hölgyet már-már az illendőség határát súroló ideig szemlélem. Köszönésüket biccentéssel viszonzom, majd a férfit meghallva felállok, és egy jelzésértékű meghajlás kíséretében én is bemutatkozom.
- Alden Lathrum vagyok, a Dorani Varázslóiskola magisztere.
Közben végig a nő arcát fürkészem, milyen hatást kelt benne titulusom.
<Vajon milyen gondolatokat rejthet eme szépséges szempár? Mi minden tapasztalhatott, hogy szavaiban, még a legközönségesebb témáról szólván is, ott lappang ez a kesernyés mellékzönge?>

[Laurana]

Rebecca de Viica

*Halvány mosoly kíséretében köszönöm meg a grófnak a felajánlást.*
-Köszönöm, élnék a lehetőséggel. Remélem lesz alkalmam viszonozni a mindenre kiterjedő vendégszeretetet, holott látom, korántsem a legideálisabbak a körülmények.
*Szerencsétlen grófnak valószínűleg a legkisebb gondja is nagyobb a fürdőkérdésnél, de ha már így felajánlotta, elfogadom az ajánlatot, valahogy úgy érzem, már így is épp elég feltűnést keltettem, nem hiányzik egy "nyilvános" fürdőzés a katonáknak csúfolt suhancok között. Nekem legalábbis...
Utána a közben bemutakozó férfi fele fordulok, vetek még egy pillantást a botjára, a titulus alapján már külön értelmet nyer a dolog. Az eddigi halk, nyugodt, ám mégis kissé kesernyés hangon bemutatkozom, különösebb reakciót nem mutatok felé most sem, hogy tudom kiféle-miféle, valahogy már az sem tud meglepni, hogy a díszes kompánia pont egy magiszterrel bővült. Sokmindent hallani róluk, a doraniakról különösképp, de lévén Ordanhoz jóformán semmilyen szálak nem fűzik őket, nincs miért másképp viselkednem, mint eddig.*
-Rebecca de Viica.
*Ennyivel, illetve még egy újabb főhajtással letudom a bemutatkozást, és ahogyan eddig, most sem említek semmi mást magamról. Egy-két pillanatig még a férfi tekintetét fürkészem, hiszen az sokmindent elárulhat, aztán ismét a Gróf fele fordulok, megvárom, míg megmutatja, merre találom a fürdőt.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Neidhart:

*A kovács szemöldöke felszalad, amikor hosszú sörényedből kirázod a havat és jeget a műhely melegébe, majd egy vállvonás után alkarjával megtörli izzadt homlokát. Már épp fordulna vissza az üllőhöz, amikor megszólalsz. Megáll a mozdulatban, újfent rád emeli tekintetét, majd közelebb lép, és megszemléli fegyvered. Hümment párat, majd megszólal, hangja mély, érces.

-No, add csak ide, fiam. Mindjárt megélezem neked, olyan lesz, hogy a követ is kettészeli, ha erős kar forgatja. *közben elindul a szerszámokhoz, de az utolsó mondatnál visszanéz rád. Tipikus fegyverkovács, azt is mondhatnád: meglehetősen mogorva, de amikor felizzítja kedvenc fegyvered, és kezébe veszi a kalapácsát, akkor látod csak igazán, hogy valóban érti a mesterségét. Üt a pengén párat, majd hideg vizes dézsába nyomja, újra izzítja egy kicsit a kohóban, üt rajta, ismét lehűti. Vár pár percet, majd fogja a fegyvert, és egy méretes kő mellé ül vele. Meghajtja a köszörűt, pontos, kimért mozdulatokkal húzza végig rajta fegyvered élét egyszer, kétszer, aztán még többször. Közben mindig ellenőrzi, hogy olyan-e, amilyennek lennie kell. Kisvártatva felkel, majd odalép eléd, és feléd nyújtja a fegyver nyelét. Elég egy pillantást vetned a pengére, látod, hogy jobb, mint új korában, a tűz fénye csillog a friss élen. Ahogy végighúzod rajta a kezed, csak még inkább az lesz a benyomásod, hogy az öreg megéri a pénzét.

-Hagyd csak, fiam, az utolsó percekben minden ingyen van. Talán a gyásszekér kétszer fordul velem, ha a Hallgatag Úr tudja, hogy egy derék vitéztől pénzt kértem a fegyvere rendbe rakásáért? Eredj fiam, ha a toroni kutyák erre járnak, lásd hasznát fegyverednek. *Teszi a válladra a kezét. Bajusza alatt kesernyésen elmosolyodik, ahogy a szemedbe néz.

Iymer:

//A völgy nagyjából ellipszis alakú, és elég szabályosan kelet-nyugat irányba nyúlik. Két bejárata van a völgynek, az egyik a keleti végén, az ide vezető út Eren illetve Dél felé megy tovább, a toroni offenzíva azonban egyenlőre a dwoon területeket érinti, keletről nincs információ toroniakról, ott Eligor katonái múgy is elég jól kézben tartanák az ügyet. Erigow belseje felől a másik végére érkezel, nyugatról, ahol a Traclon folyó folyik délre a völgy peremén. Ti is a kőhídon át érkeztetek, csakhogy: közvetlenül a híd után van balra egy út (ezen érkezett Rinaldo), pár száz méterrel odébb még egy, ezen jöttetek ti, ez a leglankásabb hágókon jön keresztül, elég könnyed terep, a szekerek is gyakran erre mennek. Van azonban egy harmadik, ha nyílegyenesen mész tovább, jó pár mérfölddel odébb a régi kyr út belecsatlakozik egy nagy kereskedelmi útba, ami észak-dél irányú (a Dwyll Unió felé megy). Ti ezen az útvonalon mentek most, és itt találkoztatok az egységekkel, de még a kereskedelmi út előtt. Remélem így már világos, visszaolvastam, nekem se lett volna egyértelmű. Továbbá elkövettem egy apróbb hibát, ugyanis nem írtam le, hogy nagyjából öt-hat percet még lovagoltok, mire találkoztok a „sötét objektummal” //

*Trek int, hogy igen ő is látja, ugyanakkor megrázza a fejét: szemmel láthatóan fogalma sincs, mivel állhattok szemben. Intésedre Limas testvér elindul, kisvártatva már csak homályos alakként látjátok, majd kissé oldalra fordul, és a feketeség jobb széle felé tart. Ugyan mozogsz a lovaddal, közben folyamatosan figyeled, mi is történik. Kisvártatva Limas testvér rúgat elő a kavargásból, amikor elég közel ér ahhoz, hogy a szél zúgásában is halljátok, amit mond, torkaszakadtából ordítani kezd:

-Forduljatok meg és vágtázzunk a várig, út közben mondom el, mit láttam, de ha késlekedünk, bizony itt hagyjuk a fogunkat!

*Ekkor veszed csak észre, hogy hittársad bal vállában fekete számszeríj-lövedék rezeg, bár sejtésed szerint a vastag ruházat miatt nem fúródhatott nagyon mélyre, Limas arcán sem tükröződik túlzottan a fájdalom. Egy pillantást vetsz még Trekre, korához képest meglehetősen nyugodtan fogadja a híreket, nem rezel be, inkább ismét az élre áll, és jó tempóra ösztönzi hátasát. Ha nem állítod meg, a várig vezet vissza benneteket a mocorgó kőhídon át.

Alden

*Azt lehet mondani, a nőt nem nagyon hatotta meg becses személyed, nemes egyszerűséggel bemutatkozik, egy pillanatra a szemedbe fúrja a tekintetét, de csak ennyi időre méltat figyelemre, utána egyből visszafordul a vár urához. A másik fickó eközben továbbra is a háttérben ácsorog. A gróf közben megmutatja neki a fürdőt, egy meglepően alacsony ajtó a szoba másik felében, amolyan jellegtelen kis valami: eddig nem is nagyon tűnt fel. Fuhimi ezek után megkérdezi, merre találja a katonák fürdőjét, majd elköszön és távozik, Rebecca pedig a gróf mellett a fürdőbe lép, a vár ura illedelmesen becsukja mögötte az ajtót és visszaballag a helyére.

Laurana

*Csendes várakozásodra a gróf feláll a székéből, és a szoba másik végében levő, alacsony kis ajtóhoz lép. Még neked is le kell hajtanod a fejed, ha be akarsz lépni –szemmel láthatóan nem a kényelem volt az elsődleges szempont. Közben Fuhimi köszön és távozik, miután megkérdezte a közfürdő helyét, így hármasban maradtok a gróffal és a magiszterrel.

-Használja nyugodtan a szappanokat, törülközőket. *mondja a gróf.

*Gyorsan besurransz a fürdőhelységbe. Az ajtó méretéhez hasonlóan nem egy óriás helység, meleg- és hideg vízzel teli dézsák sorakoznak a fal mentén, a szoba melegét egy méretes kandalló biztosítja. Több törülközőt is találsz a polcokon, illetve többféle szappant is. Bemászol az egyik dézsába, és hozzálátsz, hogy eltávolítsd magadról az út porát. Kellemes érzés...

Fuhimi

*A gróf a kérdésedre készségesen válaszol:

-A fürdőt a második szint folyosójának végén találja, a jobb oldalon.

*Még egy pillantást vetsz a grófi fürdő aprócska ajtajára, majd inkább távozol a szobából. A fürdőt könnyen megtalálod, belépsz. A helységben egyedül vagy, a berendezés jó pár méretes fadézsából, illetve hasas réz vízmelegítőkből áll. A fal mentén kádakban található a víz, de az meglehetősen hideg, de a jobb oldali falon levő méretes kandallónál melegítesz elég vizet, kiöntöd egy dézsába, majd megfürdesz. Kellemes a meleg fürdő a kinti hideg emlékére, de sajnos elég gyorsan kihűlik a dézsában, így egy pár perc után kimászol belőle, és a lefolyóba borítod. A habos víz gyorsan eltűnik a feketén ásítozó lyukban, egy ideig gondolkodsz, hova is kerülhet, de aztán felhagysz a töprengéssel, elindulsz vissza a szobádba. Felöltöd hálóruhádat, és elnyúlsz az ágyon, de valahogy nem jön álom a szemedre.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A lovag a falnak veti vállát és türelemmel figyeli, ahogy a jó mester fegyverét élezi. Ilyenkor különös, nyugodt arckifejezés kúszik az örökkön gunyoros helyébe ls mint a gyerekek az ajándékot ünnepekkor, úgy várja ő is a nagy mű elkészültét. Amikor visszaadja a kovács a fegyverét áhitattal szemléli meg a tűz fényében és végighúzza tenyerét a pengén. Egy apró vágást még így is ejt a kifent acél, de a pirosan kirajzolódó vonal nem okoz fájdalmat, csupán ékes bizonyítéka a szakértelemnek. A fizetséget és a kissé szomorkásra sikeredő tréfát hallva csengő hangon, vidáman felkacag. Szemeibe azonnal visszaköltözik az a baljós csillogás, mely mindig is ott bujkált, de nem az öreg ellen irányul, hanem a világ többi része ellen.*

-Minden szava igaz Jóuram! Maga nemesebb lélek, mint bárki e várban vagy környékén! Ígérem a Hallgatag Úr elé magam kísárem utolsó útján, ha maholnap meg találna halni és mindenki koponyája, akit ezzel a bárddal ölök meg, magának fog kényelmes derékaljként szolgálni Odaát!

*Ő is megszorítja barátságosan a férfi vállát, majd búcsút int és elindul vissza a fergetegen át a kőfalak közé. Ahogy közeledik egyre jobban veszít fényéből a kovácsműhelyben érzett nyugalom és visszatér a bosszúság, amit a bentiek rigojássága miatt érzett.*

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Miközben egyre messzebbre kerül Limas, és egyre rosszabbul látjuk, közelebb léptetek a lóval. Amikor látom, hogy visszafelé vágtat, majd látom a nyílvesszőt is és hallom, mit mond, nem teketóriázok, az egészséges életösztön engem is a vár felé irányít. Az egyértelműség kedvért a pajzs a hátamon van - vagy ha eddig nem ott lett volna, akkor most, amikor a lovat visszafordítom, felveszem a pajzsot.

Igyekszem hátra maradni, hogy néha hátranézve lássak valamit abból, ami/amik/aki/akik minket üldöz (de leszakadni a mieinktől semmiképp sem szeretnék), legalább pár foltot, hogy megbecsülhessem az erejüket. Tartok ugyanis tőle, hogy Limas kevés érdemi információval tud szolgálni, így jó lenne foglyot ejteni. Ehhez a mágiámat is segítségül tervezem hívni(*), meg jól jönne a toronyban szolgáló csapatok segítsége is.

Ha annyira gyorsan végeznénk a - mondjuk így - taktikai visszavonulásunkat, hogy nem érnek be az üldözőink, akkor előbb lassítom kis csapatuk a menekülését, vagy ha szükséges, meg is állítom. Vagy akár vissza is fordulnánk - csiki-csuki -, mert jó volna minél bőségesebb érdemi információ. Ezt két dolog zárhatja ki: vészesen telik az öt óra, illetve Limason látszik, hogy a nyílveszsző mérgezett volt, mégis kapott valami sebet és így mindenképp gyorsan vissza kell vele menni a várba.

Fogolyejtésre az első megfelelő helynek minden bizonnyal a híd - illetve közvetlen a híd utáni rész - tűnik, feltéve, hogy addig eléggé szétszakadtak, utolsónak pedig a vár kapuja előtti rész, feltéve, hogy a kapuőrség segítségünkre lesz. Eszembe jut, hogy egyedül valószínűleg nem fog menni a dolog, így menekülés közben magamhoz rendelem Windefint a nevének a kiáltásával. Remélem, meghallja és érti is.


// Jó lenne, ha a kintlétünk alatt írnád, kb. hol tartunk az öt órából - már persze, ha fontos.


(*) Ha sikerül minket beérnie az üldözőknek, vagy legalább a távolságot tartani, akkor minden bizonnyal lovon (wargon, pteroptán, ...) jönnek utánunk. Vagy alakzatban, de akkor nem fognak beérni, vagy szétszakadva, akkor viszont néhányan jóval elölrébb lesznek, mint a zöm. Közülük esetleg egy elkapható. Ilyen varázslatokra gondolok, mint pl.: Bénítás, Csapás, Űzés - evilági lények (természetesen a lovára - ha nem jó lovas, a manőver igencsak meglepheti, akár le is eshet), és ha semmi sem jön össze, akkor ott van pl. az A hit hatalma vagy a Fanatizálás. De majd meglátjuk.

[Martos col Legium]

(Alden)

A közjátékot a bemutatkozásom után némán figyelem, és megpróbálom helyére rakni a kirakós darabkáit.
<Az Aranykör-lovagok rendben vannak. Még azt a keleti zsoldos-szerűséget is megérteném, ha épp az imént nem személyesen a gróftól kért volna eligazítást a fürdőbe. Katonához képest túl közvetlen viszony ez a várúrral. De hogy mi a fészkes fenét keres ez a nő egy ostromlott várban, az végképp sehogy nem megy a fejembe.>
- Nos, tisztelt gróf úr - próbálom újra felvenni a társalgás fonalát, miután a két új belépő eltávozott -, igencsak különös vendégei érkeztek, igencsak különös időpontban, ha szabad megjegyeznem.
Egy-két pillanatig csak nézek rá kérdőn, majd, ha úgy látom nem akar erről beszélni, nem erőltetem a dolgot, és témát váltok.
- Említette, hogy a toroni csapatok egy napra vannak innét. Van arról valami híre, hogy mekkorák azok a csapatok?

[Laurana]

Rebecca de Viica

-Köszönöm.
*Mondom a grófnak, majd belépek az aprócska helyiségbe, közben cskódik mögöttem az ajtó. Körbepillantok, majd levetkőzöm, szépen összehajtva lerakom a ruháim, és elmerülök az egyik melegvizes dézsában. Ráérősen, alaposan megmosakszom, használva a felajánlott szappant, majd utána a kandalló lángjaiba bámulva élvezem a kényelmet, "katona" lévén nem ehhez vagyok szokva. Ha nem zavarnak, beletelik egy jó időbe, mire kikászáódom a vízből.*

//Elnézést, hogy megint rám kellett várni, sikerült megbetegedni időközben... Igyekszem a jövőben sűrűbben reagolni. //

[Fuhimi Rokuro]

Nyugtalanul forgolódok az ágyon, egyszerűen nem jön álom a szememre, pedig könnyen lehet, hogy minden csepp erőmre szükség lesz a holnapi napon. Végül - 1 órányi forgolódás után - egy jól bevált módszerhez folyamodok, egy monoton mantrát kezdek ismételgetni magamban, amely jóleső tunyaságba zsibbasztja az agyamat, remélhetőleg elűzve az aggasztó gondolatokat.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Neidhart:

*Az öreg féloldalasan elmosolyodik heves szavaidat hallva, de nem szólal meg, szemeiben kimondatlan köszönet és elismerés… vagy talán bizalom? Érzed pillantását a hátadon, ahogy pár pillanat múlva az ajtó felé veszed az irányt, majd ahogy a kinti fagyba lépsz, ismét felszisszen a kohó, és még pár csendülés is eljut hozzád. Az idő –Darton igen rossz tréfája ez- ne nagyon hajlandó avulni, ez csak tovább rontja kedved, ahogy igyekszel „utat törni” magadnak a levegőben. A lakóépület ajtaján belépve a kissé meglepett főkönyvelővel, Dryannal találod szembe magad. Végigpillant fagytól fehérlő vérteden, illetve jégdarabkákat gazdagon tartalmazó sörényeden, szemében kimondatlan kérdés. Szemeidbe pillantva azonban inkább legyint, és gyorsan eltűnik a szobájában. Te is visszatérsz a sajátodba, senkivel sem találkozol az út folyamán. Ahogy becsukod magad mögött az ajtót, ismét a magány ölel körbe, újra és újra megcsodálod az alabárdod élét. Tökéletes.

Iymer:

*Vad vágtában indultok a híd felé, bár kissé aggódva figyeled, ahogy kedves hátasod tajtéka szinte a nyakára fagy –lehet, hogy nem lesz jó vége, noha még alig vagytok egy órája a szabadban. Windefinért kiáltasz, de nem nagyon hallja, eltökélt arccal rúgat Trek és Limas után. Tapasztaltabb rendtestvéred közben hátra- hátrapillant, amikor látja, hogy nagyon hátrafelé tekintgetsz, kicsit visszafogja lovát, hogy melléd érjen. A zúgó szélben ordítva próbálja veled közölni az információt.
-Meg… bad próbálni, szabvá… gió. Or… gyebekkel!
*Tulajdonképpen nem nagyon érted, hogy mit akar mondani, ezért megállítod a csapatot. Körbe-körbe léptettek a lovakkal, hogy ne nagyon fagyoskodjanak, bár egyre rosszabbul tűrik a szilánkokat.
-Rengeteg ork van ott, Iymer testvér, és toroni katonák, botorság volna maradni! Eltaposnak minket mint valami kis pókocskát, mely átkos talpaik előtt bújt elő. –*kiabálja Limas. Nincs más hátra, vissza kell vonulnotok, bár az idővel jól álltok. Még a harmadánál jártok az eltervezett időnek.

Alden

*A gróf halkan felnevet, amikor a társaságáról kérdezel, megcsóválja a fejét, majd egy pillanatra elkalandozik a tekintete, és csak utána válaszol.

-Valóban, Lathrum magiszter, a lényegre tapintott. Különös népek érkeztek e várba, talán az Istenek rendelésére. Közelit egyikükről sem tudok. Mindegyik messziről jött, ha jól értettem őket, és a vihar elől jöttek a várba. Többet én sem tudok, de a szívem azt súgja, hasznunkra lehetnek még. Különös népség. –*fejezi be mondanivalóját, és kissé gondolataiba merül, ahonnét újabb kérdésed zökkenti ki. Kissé összeráncolja a szemöldökét.
-Nos, valóban, de sok információval nem rendelkezem róluk. Sajnos. Csak Iymer barát és bátor kis csapata szerencséjében bízhatunk.

Fuhimi

*Mint már többször eddigi életed folyamán –ha rossz álmok gyötörtek, vagy mikor a mostanihoz hasonlóan képtelen voltál megnyugvásra lelni-, a mantra most is segít, szépen lassan álomba merülsz, bár most tovább kell ismételgetned magadban, mint eddig bármikor.

Laurana:

*Senki sem zavar elmélyült fürdőzésedben, szinte belefagysz a vízbe, mire el tudod szakítani a kandallótól a pillantásodat és rájössz, hol is vagy, mit is csinálsz éppen. Jó pár percig ücsörögtél a vízben, annyi bizonyos, de rendkívül jól esett, különösképp az, hogy senki sem zavart meg közben. Felöltöd ruháid, kimászol, majd nem lévén mit tenned a kijárat felé veszed az irányt.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A visszaúton találkozik az írnokkal, aki a várható módon inkább gyorsan a szobája mélyére bújik, minthogy diskurzusba kelljen elegyednie a lovaggal. Szobájába visszatérve Neidhart lezöttyen egy ülő alkalmatosságra, amíg felmelegszik annyira a páncélra és a hajába fagyott kása, hogy lecsússzon róla. Addig elmélázva figyeli alabárdját. Ezek után halk mormogással imába fog és Dartontól kér valami jelet, hogy nem hiába savanyodik ebben a semmitmondó váracskában egy maréknyi nyávogós vénkisasszony között.*

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

// Jól értem, hogy mind a négyen megálltunk? Mert ha nem, csak én és Limas, akkor inkább vágta a várig,
// mert ha lemaradunk Trektől, akkor nekünk annyi. Szóval a továbbiakban felteszem, hogy mind a négyen
// megálltunk.

Amikor megállunk a híd túlsó oldalán, járatás közben leseprem az alkarommal Boglár nyakáról - és amit elérek - a ráfagyni készülő habot. Amikor hallom, és nagy nehezen meg is értem, mit mond Limas, mutatom az ujjammal és ordítom is felé:
- Egy foglyot! Egyet! A vár alatt! - Az utolsó mondatot igyekszem úgy kiáltani, hogy Windefin és Trek is hallja.

Viszont ha már most ilyen állapotban van Boglár, kettős teherrel nem biztos, hogy tudja tartani a tempót a várig. Így akkor a vár irányába állítom a lovat, intek mindenkinek egy széles mozdulattal, kiáltok: - Gyerünk! -, majd fokozatosan egyre nagyobb sebességre váltok vele - azt hiszem, elég egyértelmű, csak jönnek a többiek is. Továbbra is figyelek hátra és igyekszem a ló sebességét úgy tartani, hogy a legelső üldözőink foltjait lássam - mint írtam, az érdekel, hogyan üldöznek: alakzatban vagy szórtan és ha az utóbbi eset, akkor az él kb. hogyan oszlik meg.

A tervem a következő:
Amikor már látjuk a várat (azaz egyrészt már nem fogunk eltévedni, másrészt pedig eléggé széthúzódtak az üldözőink) és elég közel is vagyunk hozzá, hogy gyorsan a falak mögé kerülhessünk, vagy ha a bentiek mégis úgy döntenének, és kijönnek segíteni, akkor visszafordulok és az üldöző ék második lovasának lovára egy Bénítást mondok. Ekkorra kb. az első üldöző beérhet, előle kitérni szeretnék (merőlegesen a mozgására pl. hirtelen vágtába váltok pár lépésre, vagy kiugratok - havon, ilyen lendülettel csak nem fog manőveresni). Ők hárman csak feltartják a toronit, így ha szükséges, akkor a harmadik üldöző lova is kap egy Bénítást, de csak ha tényleg szükséges. Ha nagyon nem bírnak vele, akkor a megállított toroni lovára mondok egy Űzés - Evilági lényeket. Ez eléggé meglepő manőver lehet egy harcba bocsátkozott katonának, remélem, leesik a lováról, így könnyebb lesz elfogni. Remélem az egész nem lesz több 10-15 szívdobbanásnál.
Amit Limas mondott, abból az derült ki, hogy pteropták nincsenek.
A gyalogosokkal - akár ember, akár ork - nem kell számolni, szerintem el sem indultak, vagy ha igen, akkor rég lemaradtak.
A gond akkor lehet, ha wargon lovagló orkok is vannak. De azok meg nem Toronban, hanem Gro-Ugonban jellemzők, egy szabvány légióban csak nincsenek. Remélem.
Ha pedig mégiscsak alakzatban jönnének, akkor felejtős az egész, hacsak bentről nem jön megfelelő támogatás.

[Fuhimi Rokuro]

Amíg nem zavarja meg semmi az álmomat, addig alukálok. Ha történik valami, "ami miatt érdemes volna felkelni", akkor gyorsan felöltözöm - pikkelyvért marad - és kisietek a várudvarra.

[Laurana]

Rebecca de Viica

*Jócskán elidőzöm a vízben, csak akkor eszmélek, mikor már annyira kihűl, hogy fázni kezdek. Még néhány pillanatig bámulom a kandalló lángjait, majd felkelek, alapos törölközés, utána öltözés. Kifejezetten jót tett a dolog, lám, van valami jó is abban, hogy erre keveredtem, láthatóan nyugodtabb a tekintetem, mint eddig volt. Visszapakolom a használt dolgokat a helyükre, majd az ajtó fele indulok, nyitva azt ki is lépek, majd körbeszalad a tekintetem a szobán, hogy kik vannak épp benn, mivel foglalatoskodnak.*