1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Mesemondó]

/Alauron/

A lovak még meg-megrántják párszor a fejüket, de végül a kis hegyes füleiket ide-oda- csapva megnyugszanak. Párat még horkantanak, de már nem akarják elrántani a kocsit.

-Köszönöm, druida. -mondja Vonnegut.
-Azt hiszem ugyanezt a módszert alkalamzhatnád a fél-ork barátunknál is, nézz rá: alig több mint egy vérszomjas állat...-morogja a katona.

/Banyek/

A kobold a verem falához lapul a kardját szorongatva, és maga elé emeli a pajzsát is. Kis sárga szemében gyanakvás, de nem támad.
A szavaidat láthatólag nem érti, nem vesz róluk tudomást, csak sunyin pislog ide-oda, mint a hüllők.

/Heian/
Argent elég rossz bőrben van, bicegve üget hozzád vissza. Megsérült a mellső lába és megszúrták a mellkasát is.
/Ha elnyomsz egy könnyű sebek gyógyítását azért azt dobd ki./

[Martos col Legium]

//Off: azért nem dobtam ki, mert nem varázsoltam el (még). Előbb megnézem, kell-e segítenem Aramilnak, vagy Doraf (aki valószínűleg előbb ér oda, mint én) el tudja látni.//

[Navaratna]

(Banyek)

Forgatom a szemeimet, kikiáltok:
- A vezér nem beszél se gnómul, se közös nyelven! Ötletek a kivégzésen kívül? Biztosra veszem van tudomása Foolerről!

[Alauron]

(Alauron)

- A táborban még mindenáron édességet akart, talán ha dobna neki valaki...
Jól vagy parancsnok? Sérült van? - beszélget még mindig Vanneguttal, közben körülnéz hogy a kedvence a zsákjába bújt-e, vagy elszaladt.
<Vikinek itt kell lenni a közelben, még jó hogy mindig elbújik. Megvan a magához való esze.>

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A félork nem adja fel az üldözést. Csak a visító, ide-oda ugráló vakarcsokat látja és ordítva, csatabárdjával hadonászva fut utánuk. Ha sikerül, még agyonüti, aki véletlenül lemarad, de túl sokfelé rohannak. Így sajnos inkább csak sikeresen elfutkos Holg, de már számottevő dolga nincsen. Miután eltűntek a láthatárról is potenciális áldozatai lassan megnyugszik, dühét már nincs mi táplálja. Így megáll a nagy mező közepében és nagyokat fújtatva lehorgasztja a fejét sajnálkozása jeléül. Aztán vállára veti vértől és egyéb nedvektől, masszától csöpögő bárdját és visszakullog a társasághoz. Először Vonneguthoz veszi az irányt és orra alatt bocsánatkérően dörmög.*

-holg sajnál, koboldok túl sok irányba futottak és holg nem tudta megölni mindet.

*Ezek után eltéblábol, nézi mit csinálnak a többiek, de számára ismét a "békés" értetlenkedés időszaka jön. Ha hallja az édességre vonatkozó ötletet, akkor felvidul és csillogó szemekkel nyaldossa szája szélét, agyarait.*

-süti-süti

*Ha nem veszi észre a druida ajánlását, vagy most se kap nassolnivalót, akkor elkullog a szekérhez és némi vízzel lemossa a sebeit. Mint általában, most se számít nagy segítőkészségre az egyéb népségek részéről, a szegény félorkoknak mindig a harc jut, az ellátás nem. Miután elég tisztának érzi magát megnézi közelebbről a koboldokat. A szétszóródott darabok közül próbál valami említésre méltó húsmennyiségűt keresni és azt megbökdösi bárdjával.*

-kobold ehető??? holg gondol gyíkhús az gyíkhús.

*Vállát vonogatja, nem is figyel a még életben lévő főnökre, bár ettől függetlenül lehet nem nyugtatják meg az egyetlen túszt a "vacsorakilátások". Ha nem is tudatosan Holg ennyivel tud hozzájárulni a vallatáshoz.*

//Támadást, sebzést, meg ilyeneket már nem dobtam. Elkergetőzik a félork egy darabig, aztán visszajön magától.//

[Garmacor]

Aramil

Banyek szavit hallva elmosolyodok.
- Szép lövés Banyek. Ügyes volt. Persze megmaradok bár nem tagadom voltam már jobban is. Mondom és gyorsan számba veszem a sérüléseim.
- Köszönöm Heian, de Aregenttel törődj én be tudom kötni magam, de őt már közel sem tudom annyira ellátni.
Majd gyorsan végigmérem a terepet.
- Mindenki jól van? Aki megsérült jöjjön ide kötözésre. Holg te is! Mondom és már veszem is elő a kötszereimet, hogy ellássam a csapat sérüléseit.
- Érted amit mondok? Nézek a koboldra s a kérdést elismétlen ork és goblin nyelven is.

[Togar]

Doraf

Miután látom a koboldok nem jönnek vissza elrakom a fegyvereimet, és megvizsgálom a sebeimet, elég mélyek köszönhetően a koboldok dárdáinak. Először ezekkel foglalkozom, a tenyeremet a sebeim főlé helyezem, majd elmormolok egy gyógyító varázslatot, és utána odasétálok a kószához.

- Minek kell neked ugrálni, nemhogy bevártad volna a segítséget, no hadd nézzem a sebeid -zsörtölődik a törpe, majd megvizsgálja a sebeket, és a kószára is elmond egy gyógyító mágiát. Mikor végzett szétnéz mit csinálnak a többiek.

[Navaratna]

(Banyek)

Lesem, Aramil szavainak lesz-e hatása a koboldvezérre. Ha nem, bedobom a chondathit is.
Hallom, Agyaras levezetésképp ide-oda futkos, és lassan lehiggad.
- Hú, Garl óvjon attól, egy nap velem szemben legyen ilyen őrült - dünnyögöm. - Te, szerinted Agyaras dilis? - tudakolom az elftől.- Hol üt-vág, hol sütit keres.
Végignézek az elfen, ingatom a fejem, visszatalálok nyelvemre:
- Bocsáss meg, de ramatyul festesz. Jól nézd meg, hol sérültél, mert megjárhatod. Anyám szerint aki nem vigyáz, annak jön a genny, az üszkösödés, a vérmérgezés. Tudtad, hogyha begyullad a seb, az piros kígyót növeszt a bőröd alatt és ha az elér a szívedig, akkor meghalsz? Anya szerint irtózatosan büdös, ha valaki élve rohad. Büdösebb mind Agyaras. Agyaras ahhoz képest illatos.
Váratlanul elhallgatok, beugrik, én is megsérültem. Most, hogy lement az izgalom java, sérülésem fájón lüktet.
- Ó. Én is sérültem, de ti mind férfiak vagytok. Hogy a fenébe láthatna el engem férfi?! - esem kétségbe. - Ez így nem lesz jó, nem lesz jó! Nem illik, hogy férfiak tapizzanak, vagy lássanak kevés ruha nélkül, főleg nem más nép debella fiai! - nyögöm.

[Garmacor]

Aramil

- Mert ez volt a legjobb megoldás, azt láttam, hogy valaki megpróbál fúvócsővel rám lőni és a nyomokból tudtam, hogy valószínűleg mérget használ. Azt viszont nem hogy milyet innentől kezdve egy karcolás is sok. Nem engedhettem meg azt a luxust hogy hagyom másodszor is lőni. Azt meg a fene se gondolta, hogy vannak olyan ostobák hogy az út közepén rejtőznek el ennyien amikor bármikor a fejükre szakadhat egy kocsi. Mondom egy kicsit hidegen.
- Köszönöm így sokkal jobb. Már barátságosabb hangnemben a gyógyítás után.

- Köszönöm. mondom jóformán nevetve.
- De lássuk be még olcsón megúsztam lehetett volna rosszabb is.
- Ha nem is dilis, de nem veti fel az ész az biztos. Mindenesetre hasznos társ lehet belőle. mondom mosolyogva.
- Igen tudom mi minden történhet egy sebbel ezért is tanultam a gyógyítás fortélyait.
- Nos ha valaki a varázstudók közül meg tud gyógyítani akkor nincs gond. Ha nem akkor kénytelen megbízni bennem. Illik nem illik a sebeidet el kell látni és erről nem nyitok vitát. Legrosszabb esetben megkérem Holgot hogy fogjon le. mondom némi mosollyal az arcomon.

- Holg gyere légyszives had lássalak el téged is.

[Navaratna]

(Banyek)

Hümmögök az ötletre, miszerint lefogat Agyarassal, ha ellenkezek. Próbálok kikerülni Aramil figyelmét, és a koboldvezérrel törődni, hátha elfelejti az egészet és nem akarja behajtani a kényszergyógyítást. Ott van Nagyszakáll, majd ő eltereli a figyelmét...
- Könnyen beszél! - panaszkodok gnómul a vezérnek, mivel más hallgatóságom nem akad. - Gondolná bele magát az én helyembe! Rakás férfi: nem gond. Rakás férfi előtt sebesülten védtelenül: gond. Nem a testvéreim, rokonaim, még csak nem is gnómok. Szerintem azt se tudják, hogyan kell gnómot gyógyítani. Apróbb részeim vannak, nem olyan böhömek, mint nekik. Aztán meg ott az illem. Az fontos. Azok a nők, akik vígan mutogatják magukat idegen férfiak előtt, szajhák. Én nem vagyok szajha. Ha a barátaim lennének, más lenne, de ahhoz túl rövid ideje ismerem őket, hogy megbízzam bennük, nem gondolnak illetlent, miközben "ellátnak". Mert szép jószágnak számítok én gnóm mértékkel! - húzom ki magam. Érdekel is, hogy a vezér kukkot se ért! Lényeg, bepótoljam azt a szövegelést, amit a hosszú szekérúton kihagytam , és oldjam nyugtalanságomat.

[Mesemondó]

/Heian/
Sajnos a koboldokat jobban hajtotta az életösztön, mint titeket a gyilkolási vágy, a menekülők közül már nem értek el senkit.
Azt viszont látod hogy Doraf isteni mágiát mozgósítva gyógyít a kószán és saját magán.
Argent érdeklődve szaglász és nyalogat egy kobold hullát, az ízét próbálgatva.

/Alauron/

-Na ne vicceljen...mindegy, ha jól látom már kirohangálta magát a mezőn. Makacs egy véreb ez a Holg, meg kell hagyni. -mondja Vonnegut.

/Holg/

Miután visszatértél a kobold hajkurászásából, és érdeklődve bökögeted az egyik kobold hullát, Vonnegut egy comb kötözött sonkát ad.
-Nasi nics, ez van helyette. Jól harcoltál Holg. Egyél. Ha nem vagy éhes rakd el. Azt hullát meg hagyd...a varjaknak is enni kell valamit nem igaz? Elég ha csak a druida farkasa kóstolgatja, hagyd meg neki, ő is jól harcolt.
Mondja és a kezedbe nyomja a sonkát.
Az elf szólt, hogy menjél, mert el akarja látni a sebeid.

/Doraf/
A gyógyító varázslatraid minden nehézség nélkül létrejönnek élvezed Moradin bizalmát.

/Banyek és Aramil/
Indíték megérzése képzettségpróbát kérek. A célpont a kobold főnök.

[Navaratna]

(Banyek)

Félrebillentem a fejem, titkos öröm lobban bennem, de a szövegelést folytatom, közös nyelven:
- Le kéne fegyverezni, amilyen lüke, nem számít neki hanyan álljuk körül és még csinál valami hülyeséget. Amúgy, Aramil, ne vedd sértésnek, de inkább Nagyszakáll kezébe helyezném a gyógyulásomat. Ő istenekkel cimborál, és ha csúnyát gondolna, hátha farba rúgja valamelyik nagy hatalmú égi, míg esetedben koránsem. És anyám azt mondta, aki sokáig barangol az erdőben egyedül férfi létére, kívánós lesz, és egy női bokától is kiszárad a torka, legyen az a boka akár milyen kicsi. Én már csak tudom, hogy megy ez. Anyám druidaként sokat járta az erdőt, ezért vagyunk nyolcan testvérek Ám hogy megvigasztaljalak, te leszel a tolmácsunk. Ez a kis pimasz nem ússza meg. Látom a szemén, akár mit is mondtál neki, értette.

[Garmacor]

Aramil

- Azt megértem hogy inkább az égiekben bízol mint bennem ezzel együtt ha úgy hozza szükség kénytelen leszel elviselni hogy én foltozzalak össze. Nem érdekel az erkölcs ha életről van szó.
- Hm. No akkor nézzük csak milyen nyelven beszél.
- Rakd le a fegyvereid és akkor nem engedem meg félork barátunknak, hogy nasiként kezeljen. Mondom abszolút barátságos hangon a kobold felé fordulva. Előszor goblinul majd némi szünet után ork nyelven. Ezúttal már figyelek a kobold vezér reakcióira.

[Castor de Vinter]

/Garmacor/

/Off: A te indíték megérzése dobásodat nem láttam így fogalmam sincs milyen reakciókat tudsz megfigyelni.//

A kobold makacsul hallgat, és a verem végébe húzódik pajzsfedezékbe, gonosz kis szemét ki-ki villogtatva hogy ti mit léptek. TE nem veszel észre semmiféle megértésre utaló jelet, szerinted a goblin semmit nem értett se orkul se goblinul.
Banyek szerint valamelyiket érti, de ő se mondta pontosan melyiket.

[Garmacor]

//off Castor pedig ott van Naváé előtt közvetlenül. De mivel nem tudom a célszámot én Banyekra hallgatok és azért figyelem a goblin reakciót nem a saját próbám miatt.