1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Togar]

Doraf

Felkészülök a támadásra, ám ez egy rövid ideig tartó harc volt. Holg eléugrik, majd pár pillanat alatt felszeleteli a dühös medvét. Így más teendőm nem lévén kifújom magam, és elrakom a fegyvereimet.

- Nos nekem sincs sok kedvem szagolni a hullát, meg ki tudja mik jönnek még ide a bűzre, így támogatom a költözést.

Segítek a táborbontásban, és a szekér mellé megyek, segítek arrébbhúzni, amennyiben szükséges, ha boldogulnak nélkülem akkor sétálok a szekér mellett, míg meg nem találjuk a következő tábornak alkalmas helyet.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Ahogy a bagolymedve összerogy, a pillanatnyi csendben Holg kissé meglepődve néz hátra társaira válla felett, hogy vajon miért hallgatott el mindenki. Aztán az arcokat látva és a dicséreteket hallva felderül az arca és széles vigyor terül el ábrázatán. Bár még mindig nem érti, hogy miért is verik pépesre a helyi élővilágot, de az elismerő kifejezések szerint jót csinált és ez a fontos. Egyedül Vonnegut szekérhúzós ötlete árnyékolja be a félork jókedvét. Erre rögtön összeszalad a szemöldöke és már éppen felszívná magát egy kiadós panaszkodáshoz, amikor az elf közbelép és Holg legnagyobb megdöbbenésére kiáll mellette. Ez annyira meglepő, hogy el is felejtkezik a vezérükről és egy nagy sóhaj keretében kiereszti tüdejéből a levegőt, majd csatabárdját vállára vetve készségesen követi Aramilt és hagyja, hogy ellássa sebeit. Utána se szól semmit, csak ingatja busa fejét és elsétál összepakolni a cókmókját. Mivel nem végleg bontanak tábort, így csupán mindent beletúr a hálózsákjába és azt batyukánt összeszedve viszi magával. Jobb vállán a bárd, baljában a motyója.*

[Mesemondó]

/Mindenki/

//OFF: Nem várok tovább Martosra, 4. napja nem volt reagja.//

Az éjszaka további része viszonylagos nyugalomban telik. Aramil bekötözi a sebesülteket, odébb költöztök és leheveredtek és végre befejezitek a pihentetőnek nem mondható éjszakát.

***

Másnap mindenki fáradtan ébred, csak 3 Ép-t kaptok vissza a természetes gyógyulással.
Enyhe pára üli meg a vidéket, ami hamarosan kitisztul és verőfényes napsütés köszönt rátok.
Aramil elkalauzolja a társaságot Estcsillag Kisértetjárta termeihez lévő lehető legközelebbi ponthoz, amit szekérrel meg lehet közelíteni onnét még gyalogolni kell jó egy kilométert elvadult ösvényeken, úttalan utakon.
Mostmár ott vagytok közvetlenül a Keleti Viharszavak első hegyhátánál, köztetek és a hegyek között a gyors sodrású Csillagvíz folyó, ami ilyen közel a forrásához igen vad, sebes, erre felé.
Felderítő továbbra is Banyek, Aramil és Heian.
Óvatosan megközelítitek a helyet, ahol a Termek bejáratát sejtitek, terepszemlét tartani, hogy mi van ott.

Visszatérve úgyis beszámoltok a látott helyszínről, úgyhogy az új térképvázlatot mindenki nézze meg, ott kommentekben elmondom mit találtatok, közvetlen a Termek bejárata körül.

Kiegészítés:

A térképen a szürke, "dombhát" felirattal jelzett területen hasaltok. (Mármint a felderítők. A többi JK messzebb van a szekérrel, ők nincsenek ott.)
Az őrtornyokban goblinokat, a révnél horgászó orkokat láttok.

[Navaratna]

//Bakker, mire megtaláltam lentebb a dombhátat 48 táján keresse, aki nem leli//

(Banyek)

Az ébresztés nálam noszogatást jelent. Kissé nyűgösen kelek, nem aludtam ki magamat eléggé, és ezt a reggeli közben megjelenő gyakori ásítás fémjelzi. Vértöltés előtt megbizonyosodom róla, a sebeim nem keltek önálló életre és nem tettem szert bőr alatt lakó vörös kígyóra
Miután vizsgálódásom elégedettséggel zárul, összekészülök: vértet öltök, plusz az ismétlő számszeríjamba tárazott vesszők végét ügyesen abba a kulimászba mártogatom, amit még a sámántól "vásároltam"... Mindezt nyilvános nyugalomban teszem.
Menet közben hol a bagolymedve tollban gyönyörködöm, hol a szerzett karomra vigyorgok, próbálgatom az ujjbegyemen, mennyire hegyes, és futólag Doraf mellé csapódom.
- Ha eddig nem tudtad volna, jelzem, emlékezetem hoszú távú - kocogtatom meg a buksimat. - És az van nekem feljegyezve idebenn, sok kérdéssel vagy adósom. Nagyon sokkal. Kezdve azzal, amit jóról és törvényről még nem osztottál meg velem, keresztül intim kis törp-nyelvű értekezésünkön, végezve azzal, hol lakik a lélek és hogy a csudában vagy képes fém vértezetben pihenni. Meg amit még tervezek, mert olyan is akad. Nem szabadulsz meg tőlem hallgatás árán. Kíváncsi, kitartó természet vagyok és fejtegetős. Ha megpróbálsz levegőnek nézni, és elereszteni csicsergésem a füled mellett, úgy csak rosszabb lesz... Egyre rosszabb... - halkítom el hangomat és nagyokat bólogatok. - De alapvetően kedves vagy te - vigyorodom el. - Hisz ki más mondaná azt, segít, mégha titkain kotlik továbbra is? Csak jöjjön el az alkalmas pillanat, adósságaimat behajtom és cserébe a te kezed sem lesz üres! - ígérem.

Persze amint a két bokorjáróval az a feladat vár rám, hogy előre menjünk felderíteni, berekesztem Doraf "zaklatását" és a bagolymedve-ereklyék csodálatát is. Tökre élvezem, hogy kis termetemnél fogva nem akadok bele annyira a növényzetbe, habár ügyes lépésekben még mindig Aramil és Hejha a jobb.
Kiváló helyet találunk leskelődés céljából.
- Mit nem adnék egy távcsőért! - dünnyögöm, bár így is jól látok.
Mikor alaposan kiszemlélődtük magunkat, visszamegyünk a többieknek jelentést tenni. Azaz Aramil meg Hejha tesz, de én Pöröly-Holg elé állok, és közlöm vele nagy komolyan:
- Rövid leszek. Láttuk az ellent. Van egy folyó. Egyik parton erőd, másik parton bejárat egy hegybe. Láttunk sok goblint és a folyó partján orkot. Sok hentelni való vár rád. A hentelni szór Virgontól tanultam, nagy frász volt. Valami gyilkolást jelent. És. Fontos. Ha elborul az agyad, ne mellettem tedd. Kicsi vagyok, eltaposhatsz és félek ha bömbölsz.
"Meg mellesleg elég gyomorforgató, ha testrészek és cafatkák repkednek szanaszét... Elég kellemetlen, ha a hajamból agyvelőt kell szedegetnem. Hol a higiénia?!"

[Garmacor]

// off Castor a létszámok érdekelnének még a térkép alapján mindössze 20 méterre vannak a tornyok és a folyó sincs sokkal messzeb szóval elvileg látjuk az ott csellengőket.

[Castor de Vinter]

//Off: 37,5 méter az a húsz. Mennyi időt szánsz a megfigyelésre?//

[Garmacor]

// Amennyi csak szükséges nem egy türelmetlen fajta a kari, de nem akar meglepetéseket. A felderítést nagyon fontosnak tartja. Ehhez mérten. Pontosabbat nem tudok mondani, te "látod a helyet"

[Castor de Vinter]

//Off: Mégegyszer felteszem a kérdést: mennyi ideig fürkészed a terepet?//

[Garmacor]

// Castor nem tudok neked pontos számot mondani, ha van 1 fa és 2 bokor az egész területen akkor 10 másdoperc alatt átlátható a terep ha erdős bokros sok fedezékkel akkor azért fél órát rászánok. Ezért mondom hogy te látod a terepet. Attól függ. Nem akarom elemezni az őrségváltások rendszerét nincs rá időnk.

[Mesemondó]

Nincs semmi, a látást akadályozó tereptárgy.

Harmadjára is megkérdem: Mennyi ideig szemlélődöl?

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Holg nyűgösen ébred. Nincs kedve kibújni a hálózsákjából, hiszen az éjszaka jelentős részét talpalással töltötte, ráadásul még őrködnie is kellett, így nem tudott egybefüggően aludni. Mindez a kedvére is rányomja a bélyegét. Ha valaki szól is hozzá a reggeli készülődés meg az út során azt egy dacos horkantással intézi el. Megreggelizik, megmosakszik egy maréknyi vízzel, amit szétken az arcán, kezein, felsőtestén. Ezek után felölti vértjét, összepakolja katonás rendben tartott hátizsákját és felmászik a szekérre. Tüntetőleg elfoglalja a szalma nagy részét és csatabárdját törölgeti, élezgeti a délelőtt nagyobb részében. Utána, ha már unja magát elheveredik és próbál aludni még egy kicsit. Mikor megállnak, hogy a három felderítőjük előre menve szemügyre vehesse azoknak a Termeknek a bejárati ajtaját, akkor sem szál le, de felül és ölébe fekteti baltáját. Mikor visszatérnek és Banyek a félorknak is elmondja a számára fontos információkat meggyőződésteljesen bólint és feláll a szekéren. Teljes magasságában kihúzza magát és nagy, jóleső nyögések közepette megtornásztatja izmait, végtagjait.*

-áááhh-mm ... holg ért. holg megy és megöl mindent.

*Az őrjöngésre vonatkozó részeknél gonosz vigyor ül ki Holg arcára.*

-holg mond éjszaka kutyus-lánynak, kutyus-lány marad holg mögött és keres habos süti.

*Ezzel leszökken a szekérről és fegyverét vállára támasztva kérdőn néz Vonnegutra, hogy most van-e valami konkrét utasítása a harc mibenlétével kapcsolatban. Annak azért örül a félork, hogy már a gnóm által mondottaknak is van értelme és nem csak ide-oda kapkodnak, mint szegény bundás állatkák esetében az éjszaka.*

[Garmacor]

//off negyed óra

[Mesemondó]

/Aramil, Banyek, Heian/

//Aramil dobjon Észlelés-próbát.//

Az ork-goblin cölöperődnek csak a homlokzati, bejárati részén van őrtornya, a folyó felől eső oldalán nincs.
A két őrtoronyban egy-egy goblin figyel éberen, akik egymáshoz átkiabálva beszélgetnek a saját nyelvükön.

A folyóparton egy uszadékfából ácsolt tutaj fekszik. A vízi járművön négy ork lógatja a lábát a vízbe és horgásznak. Az alatt az idő alatt míg figyelitek őket, egy szép pisztrángot ki is rántanak a vízből.
Csatabárdos-pajzsos harcosok, a felszerelésük mögött van a tutajon. Békésen elvannak, egymást hátba veregetve virulnak a szerencsés fogás miatt.
A cölöperőd egyik oszlopától a folyó túlpartján lévő szobor talapzatáig egy vezetőkötél feszül, a vízi átkelést megkönnyítendő. A túloldalt a szobortalapzat tövében egy ork hortyog, feje alatt az iszákjával.

//OFF: Csak azt nem értem miért kellett háromszor kérjem mire hajlandó voltál írni egy számot. Mostmár mindig ez lesz? //

//Holg, Alauron, Doraf//

Vonnegut annál a pontnál, ameddig a lehető legközelebb meg lehetett közelíteni a Kísértetjárta Termeket, azt mondja:

-Megvárjuk hogy a többiek mit végeznek aztán, leszerszámozzuk a lovakat, és felvisszük őket a Csillagvízhez inni. Tegnap óta nem ittak, már nagyon szomjasak lehetnek... Nem lenne jó ha itt szomjaznának míg mi azon az átokverte helyen Foolert kajtatjuk.

[Garmacor]

//off csak akkor ha nem adsz elegendő infót és úgy vársz konkrét választ.

[Alauron]

//Akkor az éjszakai harc után volt még alkalmam varázslatok szerzésére? (Tiszta ég?)//

(Alauron)

Amíg a többiek távol vannak, el kell végeznie egy számára fontos dolgot, nevezetesen el kell engednie az állati barátját, Vikit, hisz túl veszélyes helyre nem akarja magával vinni.

Ha volt alkalma visszaszerezni varázslatait még az éjjel, akkor szépen elmagyarázza a menyét nek a helyzetet:

Közel hajol a kis állathoz és kezével a menyét füléhez ér:
- Az én nyelvem a te nyelved, a tiéd pedig az enyém. Most már étjük egymás szavát! //Állatok nyelve varázslat//
- Barátom! Sokáig kísértél, köszönöm. Búcsúnk perce ez. Legyen friss hús a fogaid közt, friss vér a szádban! Találj társat és nevelj kölyköket. Alauron emlékezni fog rád! Most menj, élj a néped útja szerint.

Ha nem volt alkalma varázsolni, akkor sajnos egyszerűen elengedi, és valahogy megérteti vele, hogy semmi baj, csak el kell válniuk.