Még a felderítés alatt:
Nézelődöm, nézelődöm, minél tovább nézelődöm, annál inkább ráncolom a homlokom. Gondolataim nem maradnak bennem:
- A nyílt bevonulást most felejtsük el. Nem vagyok stratéga, de melegen javaslom. Sokan vannak, jobb pozícióban, öngyilkosság lenne. Az erődből simán lenyilazhatnak minket, és pusztán kitolás végett eltakaríthatják előlünk a rév tutaját. Vagy, ha fele olyan barmok, mint néha Pöröly, elvágják a rév kötelét... Anélkül meg át nem jutunk a folyón. Nézzétek meg, hogy hömpölyög a víz! Ha tudnék úszni is elvinne a tengerig



Később Holgnak:
Komolyan a félorkra nézek, összefonom karom és fejem ingatom:
- Nincs süti. Te nem védtél meg, egy farkas megharapott, süti csak akkor jár, ha nekem nincs bajom.
"Nehogy már cukrásznak nézzen!" Azért óvatoságból Szőr mögé somfordálok, ha felbőszülne a válaszomtól, nehogy le találjon csapni Pöröly.