1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Navaratna]

(Banyek)

Odamegyek Aramilhoz és ráhúzok a lábára gyöngén.
- No! Ne gorombáskodj! - csücsörítem a szám és a fejemet ingatom, mintha gyerek lenne, aki rossz fát tett a tűzre. - Tudom, hogy hajt a véred, elfből vagy, de mégse tedd! Ez most luxus. Én se örülnék, ha bajban lennék, és közben akik megjelenésében reménykedem, egymás vérét szívják, vagy az egójukat hizlalják. Tisztára mint a kakasok, vagy az egymás csavarkulcsát összemérő mérnökök, hogy kié a nagyobb... - sóhajtok.
<Néha, jó, ha nem vagyok egyedül, máskor viszont akadályozó tényező a tömeg>
- Másik. Logikusnak tűnő tervet vázoltál fel elsőre, de másodjára is fölé hajolnék. - felmutatom a hüvelykujjam:- Egy: honnan tudod, mindenképpen át kell mennünk a túlpartra és ehhez likvidálni kell az ottani orkokat? Ez neked is szól Doraf: honnan tudod, biztos át kell oda menni?! - előkerül a mutatóujjam is. - Kettő: van értelme az őrjárat leszedésének reflexből? Ők talán tudhatják hova vihettek egy ember küldöncöt? Valakitől meg kéne tudni, ne mozduljunk hiába ide vagy oda. Addig pedig kár azon tanakodni, hogy cselezzük ki az erőd szemfüles őreit, meg mit és hogyan kezdünk az orkokkal a parton, vagy hogy miközben átkelünk a réven a tutajjal, odaát hányan tartanak majd célbalövést ránk fogadáskötés közepette Mert nehogy azt hidd, ezt majd megússzuk, ha arra kerül a sor, akár mit találunk ki. Több forog itt fenn, nagyon mellé lehet nyúlni, ha vaktában tesszük le voksunkat az erőd vagy a túlpart mellett. Ám akár mennyire is óvatoskodunk, bármikor közbe jöhet valami váratlan Vagy tudjátok mit? Megyek és megoldom egyedül! - morrantok. - Nem vagyunk hadegység, én meg amúgy sem szoktam hozzá, hogy csapatban dolgozzam. Holg meg amúgy is ki akar belezni, amikor senki se lát, adok neki esélyt Hozok nektek egy goblint, mert én nem tudok goblinul!
Feltett szándékom, felszerelésem ellenőrzése után visszainduljak oda, ahol a megfigyelést tartottuk, hacsak fel nem tartóztatnak.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Az újabb szóáradatból egy dolog világlik ki a barbár számára. Összekapcsolja a "gnóm-trükk" kifejezést a "nincs semmilyen süti" és a "tegnap benézted" gondolatokkal. Vészjóslón megvillannak szemei, ahogy két kézre kapja eddig lazán a vállán pihentetett bárdját.*

-kutyus-lány becsap holg. holg megtorol.

*A dörmögő szavakat alátámasztja az is, hogy kötélnyi izmai megfeszülnek és már emeli is a súlyos fegyvert, hogy végezzen a kis pimasz dumaládával. ... Viszont elvonja figyelmét valami más. Vonnegut és Aramil szóváltása, pontosabban annak csak a kezdete volt még ez. Mivel tegnap éjszaka óta valahogy nagyon megkedvelte az elfet, így szeretne segíteni neki megoldani a gondokat. A vezetőjük valami miatt őt nyüstöli mostanában, így Holg arra jut, hogy ha sikerülne kitalálnia valami igazán okosat (amit a többiek is annak tartanak), akkor azzal megoldódna ez a hülye folyós dolog. Mint általában az első gondolatfoszlányt rögtön tett követi. A félork nagyon elgondolkodó arcot vág és teljesen elfeledkezve a gnómról baltájára támaszkodva hümmög. Ez a lovak itatása közben is eltart és már ismét a domb alatt ácsorognak, mire egy nagy bólintással abbahagyja és meggyőződés teljesen a torzsalkodók mellé lép. Komoly arccal adja elő mondandóját.*

-holg félig ork. holg megy kémked. holg megkérdez tutajos orkok, hogy futó-ember van-e barlangban.

*Mivel nem nagyon voltak még tervei, így reménykedve, nagyra nyílt szemekkel lesi a reakciókat, hogy vajon most jót sikerült-e kitalálnia. Ehhez minden fondorlatára és furfangosságára szükség volt, így nagy reményeket fűz a segítségéhez Aramil számára.*

[Alauron]

(Alauron)

A lovak megitatásában persze ő is kiveszi a részét, most hogy sikeresen elküldte Vikit // 20-ast dobtam // ráfér hogy valami elterelje a figyelmét. Szegény kis állat nemigen akarta otthagyni, olyan szomorú volt amikor el kellett oldalognia végül, de Alauron nem akarja veszélybe sodorni őt.
A többiek beszélgetéséből kiderül mi a helyzet, és lehet nem is kell bemenniük a föld alá, ez pedig azt is jelentheti talán nem is kellett volna elküldenie Vikit, talán egyszerűbb lesz megszerezni Foolert, ha az erődben van, mint eredeileg látható volt. Azért Alauron szerint a helyzet mégsem olyan jó, hisz figyelő éles szemből sok van. Banyek merész terve, hogy megoldja maga veszélyesnek hangzik.
- Türelmetlenségből ne vidd vásárra a bőröd Banyek, úgy érzem Fooler odabent lesz és nem idekint. Ne feledjétek, milyen álnok tud lenni egy gonosz goblin vagy ork. Ha megtudta amit akart, már biztos eltette láb alól a fogját, de ha még nem, akkor is egy mély lyukba veti inkább, ahol sötét van és hideg, hogy kínozza a fényt szerető embert.
Ekkor Holg jön oda, hogy előálljon ötletével.
- Ha megtudtad, hol van Futó-ember, kijössz elmondani, vagy elhozod?
<Bár ő nagy darab és erős, azért mégsem kellene kevésbé veszélyesnek képzelni a helyzetet, mintha Banyek menne egyedül.>
- Erős vagy Holg, de ők sokan vannak.
<Viszont Holg segíthet elcsalni is az őröket, talán.>

[Mesemondó]

/Mindenki/

-A probléma mindenképpen az hogy nem tudjuk hogy Fooler az erődben van-e, így azt sem tudjuk mit lépjünk. Az erődnél próbálkozzunk vagy a Termeknél? -mondja Vonnegut

Vonnegut a homlokára csap.

-Tényleg Alauron maga druida! Nem tudná rávenni a menyétjét, hogy szagolja ki van-e ember az erődben?

-Ha éjjel indul egy kis settenkedő vadászmenyétet a sötétben nincs az a goblin vagy ork aki kiszúrja! Simán átsurranna akár a lábaik között is felntűnés nélkül! Most hasznos lehet a kis jószágja mint kém! Gondolom a szaga alapján meg tud különböztetni egy embert a többi fajtól ugye?

[Navaratna]

(Banyek)

Még a szám is eltátom, hogy egy vacak trükk miatt Holg majdnem képes volt lecsapni engem. Ha az agya nem lenne olyan rövid, valóban megtette volna. Ettől egy időre megnémulok és csak pislogok.
<Hihetetlen. Hihetetlen!>
Grimaszt vágok, amikor Alauron még adja is a lovat Pöröly ötlete alá. Számra tapasztom a kezem, véleményem ki ne tolakodjon.
<Képes és eszébe juttatom, ketté akart hasítani, ha nekiállok kritizálni, amilyen hülye, elrontaná a beépülést! Annyi agya nincs, hogy egy ilyet rá mernék bízni!>
Ezért kapok az ötleten, menjen a menyét:
- Ó, igen, az jó ötlet! Egy kicsi állat tudhat ilyet, nem?

[Mesemondó]

/Holg, Banyek/

Vonnegut ismét kifakad ezúttal Holgra:

-Az istenfáját Holg, nem hagynák abba ezt amit csinálnak? Egész nap mást se hallgatok mint hogy sütit zabálna és miért nincs, és ki ad vagy nem ad. Ez mostámár kezd az agyamra menni! Jó hogy nem már agyoncsapja a vakarcsot mert megfricskázta az orrát! Tessék mostmár kiismerte a természetét, legközelebb ne dőljön be neki!
-Istenem Holg, ha ennek vége és Fooler megmentjük, tiszti becsületszavamra mondom egy malomkerék méretű tortát veszek magának Estcsillagban; csak fogják már be!
Az ötlete egyébiránt nem rossz, de egyenlőre próbáljunk valami mást kitalálni.

-És akkor maga beszél Hajas hogy mi viselkedünk gyerekesen? Miért vágta át a szerencsétlen marháját? Mert nagy és buta és úgyis meg lehet vele csinálni? Szálljanak már le egymásról!

[Alauron]

(Alauron)

- Sajnálom parancsnok, de a menyétem elment. - mondja, s nem akaródzik neki jobban kifejteni a dolgot. - Most nem tudok egy állatot sem megkérni arra, hogy kémkedjen nekem. Talán Heian.
<Nagy tréfát űznek velem az istenek. Pont most, mikor már elment. Node mindegy, én jól döntöttem.>

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Vonnegut korholása lepereg a félorkról. Ahogy mindani szokás: "Egyik fülén be, a másikon ki." Már megszokta, hogy az öregek letolják ezért-azért. Viszont ismét jól működik az információs szűrő Holg fejében: Malomkeréknyi torta! Erre üdvözlült mosollyal néz fel, az ég felé és még kicsit ki is lóg nyelve szája szegletében.*

-tortaaa. nagy tortaa!

*Bár nem az a világlátott figura, de eddigi útja során látott már vizimalmot, így a "malomkerék" a barbár képzeletében magasabb, mint ő maga. Erősen reméli, hogy a vastagsága is eléri a vizikerékét a leendő tortájának és nem valami nyeszlett lángossal akarják kiszúrni a szemét. Az álmodozás nem tart sokáig, pontosabban visszább húzódik és újabb meglepetés éri Holgot. Most először gondol egyszerre két dologra párhuzamosan, miközben mindkettő "békés" dolog és nem a válogatott kínzásokról, trancsírozásról van szó. Egyrészt továbbra is lelki szemei perifériáján lebeg a hatalmas torta, sok habbal. Másrészt nagyon büszke és boldog, mert Vonnegut szerint jó ötletet sikerült kiokoskodnia. Bár nem feltétlenül így értette az öreg baka is, de Holgnak egyértelműen az derül ki, hogy most az ő terve a "titkos fegyver" és biztosan azért akar előbb valami mást kitalálni, megpróbálni a vezetőjük, mert olyan jó az ötlet, hogy nem akarja elpazarolni, ha nem muszály. Ezzel a két gondolatszállal teljesen el is foglalja magát a félork. Csak álldogál a letörölhetetlennek tetsző üdvözült vigyorával és próbál figyelni, mint a haditanács egyik "fontos tervkészítője". Mondjuk ez inkább csak a meredt vizslatásból és a hümmögésből áll. Mindezt csupán annyira szakítja meg, amíg hirtelen Alauronhoz fordul, hogy válaszoljon a kérdésére a remek terv részleteivel kapcsolatban.*

-holg elfelejt válaszol. futó-ember van barlang, akkor holg visszajön szól. futó-ember van erőd, akkor erőd útba esik, mikor holg jön vissza. holg hozza futó-ember.

[Garmacor]

Aramil

//off idő ha jól számolom legalább 10 óra van de inkább 11 (1 óra dombok elérése, 2 óra felderítés, legalább 1 óra itatás)
-Holg beépülése jó ötlet ha más nem legalább az orkok közelébe mehet anélkül, hogy harcolnia kéne. Ezzel ott nyerünk pár percet. Viszont felhívnám a figyelmetek hogy még ma vissza kell érnie a galambnak Estcsillagba és mivel nem éjszaka állat időt kell adnunk neki vagy változtatni kell a terveken.
- Szóval nem maradt sok időnk. Vagy kockáztatunk és a szükségesnél kevesebb információ birtokában támadunk vagy nem törődünk azzal hogy meg kell változtatni a hadjárat terveit és akkor biztosabbra mehetünk. Mi legyen? [i]Nézek Vonnegutra a kérdés feltételekor[./i]
- Az őrjáratot célszerű leszedni mert így annyival is kevesebb ellenfelünk lesz egyszerre. Viszont jó ötlet, hogy ha sikerül közülük foglyot ejtenünk akkor megtudhatjuk hol van Fooler.
- Holg képes vagy úgy harcolni hogy csak védekezel? Ha örjöngeni kezdesz négy ork között abba jó eséllyel belehalsz. Még a korábbi sebeid sem gyógyultak be.

[Navaratna]

(Banyek)

Szőrre mosolygok, kuncorászva:
- Ez egy gyönyörű barátság kezdete Amúgy ezt az ígéretet, amit Pörölynek tett, nagyon meg fogja még bánni Azt kérni pedig, hogy más legyek, mint amilyen a természetem, az olyan lenne, mintha önnek eldugnám a pipáját...
<Amit lehet, meg is teszek, már csak hecc kedvéért is >
- Kérem szépen én csak kedves akartam lenni a mamlaszhoz - húzom ki magam. - Ő viszont túlzottan beleélte magát a folytatásba. Ez a szerelem csírájában kihalt - törlök ki a szememből egy nem létező könnycseppet, majd virgoncan odébb pattanok Szőrtől, nehogy ülepen billentsen. - A gyerekesség csak egy nagy illúzió!
Minden esetre jól tette, hogy szétcsapott közöttünk.

Folytatjuk az eszmecserét, és mivel kezd hosszúra nyúlni, továbbá többen csak nem szakadnak le a maguk rögeszméjétől, előveszem színkirakós kockámat és forgatni kezdem. Közben néha közbeszúrom:
- Pöröly mint beépülő? Khm. Harci fegyvernek rendben, taktikai ravaszság eszközének viszont hm, hm... Azért a menyétért meg kár. Hova lett, mért ment el? - sandítok ki két tekerés között Alauronra. - Biztos hogy nem repül éjszaka a postagalamb? Hogyan működnek a postagalambok? - mélázok a kocka felett. - Kár hogy nem vagyok kicsivel csúnyább, és nem tudok a nyelvükön, máskülönben beöltöznék goblin lánynak

[Mesemondó]

/Mindenki/

-Ööö...félreértetted kósza. -mondja Vonnegut. -Két napot kaptunk, de úgy számolva hogy ma meg holnap. A tegnapi nap amin indultunk az nincs benne a limitben.

-A terepviszonyokat megismerve az hogy fentébb átkelünk a folyón nem járható út.

-A termek bejárata egy sziklapadon van, a túloldalt a hegyvonulat a folyó hosszában jó sokáig. Azt éppen meg lehet tenni hogy lentebb gyalogolunk átkelünk a folyón felmászunk a hegyre, a hegyen visszaindulunk a termek felé, ahol aztán a bejáratnál leereszkedünk. Bár nem vagyok biztos benne hogy ez nincs olyan kockázatos mint szembenézni az orkokkal... Az egyetlen átkelésre alkalmas hely közel és távol az épp az ahol a rév van.

-Én azt mondom várjuk meg az éjjelt, állítsunk csapdát a dombot ellenőrző goblinoknak és kapuk el őket. Csak az a baj a csatazajra biztosan odacsődül az erősítés. Az a távolság nem olyan nagy hogy ne hallják meg.

-Cselt kell vetnünk...azt a látszatot kellene keltenünk hogy valami magyányos utazó pihen ott, aki mikor meglátja a goblinokat menekülni kezd, és elcsalja őket meszebb-sokkal messzebb az erődtől hogy ne hallják mikor végzünk velük. Ehhez viszont valami gyors és kitartó futó kellene. Esetleg rá is játszhatna, valami műpánikot színlelve hogy rémülten és fejvesztve menekül...hamis magabiztosságba kell ringatni a goblinokat és akkor nem bírják ki hogy ne üldözzék. Főleg egy rémült magányos utazót aki fél tőlük. Elég hülyék hozzá hogy ne gondolkodjanak azon hogy ez hogy lehetséges itt az isten háta mögött... Aztán ha már elég messzire elcsalta őket jövünk mi és elintézzük őket, ha elég messzire hozzuk őket, nem kell attól tartani hogy nyakunkra jön az erősítés.


//Off: Gyerekek az aktuális életpontok alakulásáért tessenek a gyógyító mágiával bírókat nyaggatni. Elsősorban Togart. Ennek a harcnak jó lenne max élettel nekifutni nem? Bár ha jól tudom a karaktereknél vannak gyógyitalok is.//

[Togar]

Doraf

Ezek szerint nagy kerülő lenne másutt átkelni a folyón, mindenképp itt kell átkelnünk. A goblin őrjáratra van egy tutti tippem, mert kölcsösönesn utáljuk egymást, így valószínűleg rámugranának egyből. A tervezést megzavarja az ork és a gnóm kisebb vitája, már várom, hogy lecsapja az ork, de megakadályozza a főnök. Pedig ha megteszi jött volna az áldott csend. De ez már így veszett, viszont ha éjszaka akarunk átkelni akkor várni kell, elvégre még elég sok idő van sötétedésig.

- Én utálok futni, ráadásult nincs az a isten, hogy goblinok vagy orkok elől fussak, jöjjenek ki az erődből és kevesebben maradnak odabenn, mire végzünk velük. Mire átevickének a folyón addigra saslikot csinálunk a nyomorult goblinokból.


//A törpe nem gyógyít ész nélkül, főleg mivel nem rég vannak együtt, maximum bekötöz, főleg mivel estére be is gyógyulna a seb

[Alauron]

(Alauron)

Banyek kérdez, s ő válaszol, egy olyan példával ami talán szemléletes
- Elment, mert eljött az ideje. Nem maradhat örökre velem, találnia kell magának egy párt a fajtájából, szaporodni, kölyköket nevelni.
A cselvetés és az elcsalás tervét már ő is mondta, igaz ő lovasra gondolt, nehogy utolérjék, de így mégis hatásosabb. Már ki is találta, hogyan fog elrejtőzni, ettől felderül.
<Végre jó hasznát fogom venni az egyik varázslatomnak.>
- Az őrjáratot jó ötlet kiiktatni, de ha megtesszük nem várhatunk sokat a rohamunkra. Mégha nem is hallják meg a másik parton, hamar utánuk eresztenek egy másik csapatot. Ráadásul azt se tudni, mennyien lehetnek bent, akár egy törzs is lakhat ott, hely van a hegy alatt bőven. Döntsük el, bemenjen e Holg megkeresni Foolert és várjunk, vagy állítsunk kelepcét az őrjáratnak és ha végük, rohamozzunk? El is felejtettem, vallattni nincs sok időnk, és a multkor se nagyon sikerült. De ettől még megpróbálhatjuk.
Viszont ahogy a galamb repül, nem tart neki sokáig elvinni az üzenetet, holnap délben már legalább el kell engednünk, hogy időben odaérjen.

[Navaratna]

(Banyek)

- Eljött a menyéted ideje, Alauron? Mi csak akkor mondjuk így, ha valaki meghalt. Amúgy jól teszi, Holg is kereshetne egy nőstényt akivel szaporodhatna, sokszor, legalább csökkenne az agressziószintje és sütit kiváltaná a didi - mélyülök el a kockámban pirosodó fülekkel.
Mikor Szőr magyarázza, mire gondolt, nem forgatom tovább a kockát. Végiggondolom és tetszik.
- Este, elcsalni valakit magányos főnek. Jól hangzik. Ki lesz az? Nekem rövid a lábam futni , viszont szívesen leszedem az üldözőt az adott pillanatban.
A lábról eszembe jut, hogy ott még bizony gyógyulgat egy seb, és a vállam is lábadozik.
<Vajon a lábam tudna válladozni? Nem málladozni, az régen rossz... De ez kábé olyan rejtély, minthogy ha van hónalj, mi a hón?!> Rápillantok Dorafra, vajon ha megkérdezném tőle, hirtelenjében vértjei és zömöksége ellenére kiszaladna-e a világból, vagy hozzám vágná ő is valamelyik fegyverét. Ám mivel mást szeretnék tőle, ezt a kérdéskört - mint sok másikat - elnapolom későbbre és csak kuncogok egyet magamban, előre elképzelve milyen lefáradt feje lenne.
Elrakom a kockám, megköszörülöm a torkom és odamegyek hozzá, és kivételesen nem ömlesztem rá a szöveget, hanem normál ütemben, szünetekkel beszélek:
- Válthatnánk pár szót? Nyugalom, nem beszélek lukat a hasadba, a pisztolyomra esküszöm. Kérni szeretnék tőled valamit. Valami személyeset. Mondtad, mivel nem ismersz eléggé, ne számítsak túl sokra, de ha kell segítesz. Most erről lenne szó. Pontosabban a sebeimről. Velük kapcsolatban kérném a segítségedet, és ha egyszerű átkötözésről lenne szó, nem zaklatnálak. Izé... szóval... - megvakarom az állam, egyik lábamról a másikra állok, kissé zavarban vagyok. - Meggyógyítanál? Úgy, ahogy a papok szoktak - kérdem halkan, törpül, és innentől ezen a nyelven is folytatom. - Engem sosem ért még az a megtiszteltetés, hogy egy pap meggyógyítson. Nem volt még rá mód, nem azért, mert rossz voltam - nézek rá nagy ártatlan esdeklő szemekkel és őszintén.
<Tényleg nem tudom, az milyen lehet. De jó lenne, ha nem azt vágná a fejemhez, sajna még nem vagyok méltó rá! >
- Fooler megérdemli, hogy a legjobb formámban fogjak hozzá a kiszabadításához... Nagyon hálás lennék, ha igent mondanál. Mondjuk... kevesebbet beszélnék. Vagy legalább is kőkeményen igyekeznék nem sokat beszélni. Vagy ha akarod, válaszolok azokra a kérdésekre, amit korábban feltettél, bár azt enélkül is megtenném. Vagy szabd meg te, cserébe kérsz-e valamit, és ha igen, mit. Kérlek, szánd meg az én szerencsétlen fejem! - teszem össze a tenyereimet.

//A gnóm azért próbálkozik, hátha kicsikar egy kis kézrátételt //

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Holg csak kapkodja a fejét a sok észrevétel meg ötlet, kiegészítés közepette. Végül azért sikerül a számára fontos részleteket összeraknia. A lényeg, hogy odébb mennek és több csapatban ölik halomra a goblinokat meg orkokat meg ami még ki meri tenni a lábát abból a barlang-erődből vagy mi van a dombon túl. Viszont valami ismét megmozgatja lomha tekervényeit és kérdőn felvonja egyik szemöldökét, ahogy kissé bátortalanul megosztja a többiekkel aggályait, észrevételeit.*

-csapat vár éjszaka, akkor csapat harcol sötét. kell fáklya. fáklya látszik messze. csapat csal goblinok nappal és fáklya nem kell. csapat öl goblinok, őrcsapat jön új, amit csapat öl ismét.

*Körbenéz, hogy vajon mit szólnak a többiek ehhez. Majd Aramilhoz fordul és kihúzza magát büszkén.*

-holg nem védekez. páncél megvéd holg. holg öl sok ellenség.

*A tőle telhető ravaszsággal laposan körbepillant és közelebb hajolva suttogja az elfnek a "nagy titkot", amit nagyjából mindenki hall, mivel egymás mellett, egy kupacban ácsorognak, de ez nem zavarja a félorkot, ő megtett mindent a titkolózásért.*

-holgnak van varázs-szörp.

*Nagyot bólint, majd visszatér a további hozzászólások figyeléséhez. Doraf megjegyzését hallva egyetértően bólogat a háttérben.*

-törpének igaza van. holg nem fut el. holg fut csak ellenség felé. ... holg nem jó csali. holg nem fél. goblinok félnek holg.


//Gyógyítás: A félorkot eddig még nem nagyon akarta meggyógyítani egy pap se, így nem is számít rá és ezért nem is fogja kérni. Ha valaki önszántából gyógyítja, akkor persze örül neki és hálás. //