Név: Nichen Lamar
Kor: 25
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kaszt: Tolvaj, Hamisító
Vallás: Arel
Jellem: Élet, Káosz
Kezdő helyszín: Haonwell
I. Gyermekkor
Az erv Nichen Lamar, Haonwellben, Hanó negyedének, egyik kerületében látta meg a napvilágot, p.sz. 3676 Meleg évszakának, Lant hónapjában.
Édesanyja, Karina Lamar, egy jómódú kereskedő lánya, édesapja, Dorham, egy szélhámos, aki mindenhol elszédítette a módosabb családok lányait, pénzt csalt ki belőlük, majd továbbállt. Ez történt Kariánval is, az elbűvölő és fondorlatos bárd, lyukat beszélt a hasába és a lábai közé is.
A kis románc fél évig tartott, ez alatt az idő alatt Karina rengetegszer meglopta édesapját, Dorham kedvéért, de erre az após jelölt rájött, és éktelen haragjában, kitiltotta házából Dorhamot, és lányára ráparancsolt, hogy felejtse el a férfit. Karina nem tudott szabadulni a férfi bűvköréből, és egy utolsó lopott erszénnyel, elszökött otthonról. Felkereste Dorhamot, aki már várt rá, elvette az erszényt, majd utoljára együtt háltak. Dorham végleg elment Haonwellből, de utolsó magját ezen a vidéken hagyta.
Karina vissza akart térni családjához, de apja már nem fogadta vissza. A gyűlölt ember magzatával a lánya szíve alatt, nem akarta látni a házában.
Karina az utcára menekült, menedékszállókon szállt meg, mígnem terhességének utolsó hónapjában, egy titokzatos alak kereste meg. Lakást, gondtalan szülést, pénzt, és későbbre állást ajánlott Karinának, mindezt ingyen.
Karina születendő gyermekére való tekintettel, nem gondolkodott, elfogadta az ajánlatot, nem érdekelte, hogy az idegen később mit fog követelni.
Lamar gond nélkül született meg, anyja takarítónő lett módosabb családoknál, így becsülettel, de elég szűkösen tudta csak nevelni édes gyermekét.
Később kiderült, hogy Karina anyja segített a háttérből, ő sosem tudta elfogadni férje döntését, de nem mert szembeszállni vele, de felbérelte az idegent, hogy rajta keresztül segíthessen lányának és unokájának.
Lamar boldogan töltötte gyermekkorát, a közelben élő srácokkal, naphosszat lógtak a környező utcákon, igazán messze sosem mertek menni. Rengeteget játszottak, főleg rongy-labdáztak (Rongyokból labdát gyúrtak, azt rugdosták, kosárból kialakított kapukra), ez tetszett nekik a leginkább. Lamar hamar felfedezte, hogy viszonylag tehetséges rajzoló. A homokba kezdett ujjal rajzolni, rengetegszer szórakoztatta úgy barátait, hogy obszcén dolgokat rajzolt a homokba, és nézték az arra elhaladók reakcióit.
Később egyre durvább vicceket eszeltek ki. Majdhogynem rendszeresen jártak lopni a piacra, egyedül pénzt nem lopott, mert azzal lebukott volna édesanyja előtt, és az ő csalódottsága, szomorúsága semminél jobban nem fájt Lamarnak.
Krétát viszont sokat lopott, amivel később, házak, bódék, és egyéb épületek falát pingálta ki. Ahogy telt az idő, úgy egyre szebb és szebb alkotások hirdették keze nyomát. Egyik este viszont akadt egy meglepetésvendége rajzolás közben. Édesanyja állt a háta mögött, és végignézte, ahogy fia „alkot”. Nagy meglepetésére, Karinát jobban foglalkoztatta, hogy fia eddig rejtegette tehetségét, és tanított keresett neki, ahol tovább fejleszthette tudását.
II. Ifjúkor
Így telt egy-két év, békében, boldogságban, mikor Karina nagyon megbetegedett. Egy tüdőgyulladás ágynak döntötte, majd egy vírus is megtámadta gyenge szervezetét.
Lamar még nem is volt tizennyolc mikor édesanyja végleg itt hagyta édes gyermekét.
Ekkor csúszott ki a talaj Lamar lába alól. Az eddigi barátai nem tudtak segíteni neki, így egy új, de rossz társaságba keveredett. Elkezdett inni, kipróbálta a szerencsejátékokat, lopott, és fegyvert is ragadott. Egy közönséges tolvajként tengette mindennapjait. Jóképű kölyök volt, így előbb utóbb megismerkedett a gyengébbik nemmel is. Örömlányok körében tengette estéit.
Az egyik ilyen borgőzös este után, egy idegen alak kereste fel. Segíteni akart, de Lamar már nem hitt semmi ilyen jótékony cselekedettben. Az idegen elment, de megígérte Lamarnak, hogy újra felkeresi. És az idegen betartotta szavát, kiderült, hogy ő segített régebben édesanyjának, egyre többet találkozott Lamarral, és addig duruzsolt a fülébe, míg végül a fiú elfogadta a segítségét.
Új környék. Új ismerősök egy új élet várt Lamarra. Találkozott nagyanyjával, aki megígérte, hogy kitaníttatja és rendes munkát is szerez neki. Újra elkezdett foglalkozni a rajzolással, megtanult írni olvasni, és hogy kell választékosan szépen beszélni. Egy ékszerekkel foglakozó üzlet értékbecslője lett, de valahol a lelke mélyén ez már nem elégítette ki. Annyi mindent halott apjáról, hogy mekkora szélhámos volt, a gazdagokat kísértette. Lehet ez az ő sorsa? A vérében van?
Egyre többet foglalkozott apja emlékével, mígnem egy hirtelen sugallattól vezérelve szakított eddigi életével, az összegyűjtött pénzéből, új helyre költözött, új ruhákat vett. Soha többet nem ment vissza az Ékszerboltba. Szakított mindenkivel aki bármelyik előző életéhez kötötte volna. Egyedül gyermekkori legjobb barátja volt kivétel, Tagrid. Benne úgy megbízott, mintha a testvére lett volna. Tagrid felsőbb körökben foglalkoztatott írnok volt, ez pont kapóra jött Lamarnak. Hivatalos papírokat, iratokat, szerződéseket, okmányokat, bullákat, és pénzt is hamisított. Egész tehetséges volt.
Felsőbb körökben kezdett el mozogni, mindig valaki másnak kiadva magát, bepillantást kezdett lassan nyerni mindenhova. Élete lett a szélhámosság. Lépten, nyomon átvert embereket hagyott maga után, hogy aztán egy másik helyen jelenjen meg, új maszkban, hogy újabb áldozatokra leljen. Tagridért is felelősséggel viseltetett, ugyanis neki köszönhette, hogy ilyen magasságokba jutott.
Egész ügyesen haladtam eddig, már négy Haonweel-i nemest is lóvá tettem, hamis okiratokkal, szép kis vagyonokat szedtem ki belőlük. De az igazi fogás, egy olyan jómódú kereskedő, aki azt hiszi, hogy Haonweelben egy egész ültetvénye van. És mondanom se kell, hogy ezt az ültetvényt bizony, a távolból is fenn kell tartania és ezért kemény aranypénzeket kell csengetni. Persze ezek az aranytallérok az én zsebembe vándorolnak.
III. Személyiség
1. Van a karakternek jellegzetes szokása?
Néha, ha elbambul, akkor mintha tépkedné a fülét, húzogatja a fülcimpáját.
2. Miben rejlik a karakter kiválósága?
Ügyes szélhámos.
3. Mi a karakter gyengéje?
Gyönyörű nők, jó borok.
4. Mi a karakter kedvence?
Egy jó átverés után, mintha mindig megkönnyebbülne kicsit.
5. Mi az amit szívből utál?
Azok az emberek akik, fenn hordják az orrukat.
6. Mi a karakter legnagyobb félelme?
Az utód nélküli halál.
7. Mi a karakter legmerészebb álma? Mire vágyik a legjobban?
Hogy egyszer, a Suttogók közé tartozhasson.
8. Vannak-e a karakternek előítéletei?
Nincsenek nagyon előítéletei, talán a hidegvérű gyilkosokat ítéli el valamelyest.
9. Vallásos a karakter?
Nem annyira, egyszerűen úgy véli, hogy illik valahova tartozni.
10. Mit tart a karakter a mágiáról és a használóiról?
Elbűvöli, és tisztelettel tekint rájuk.
11. Ha egy mottóval kellene kifejezned a karakter személyiségét, mi lenne az?
„Ami nem az enyém, majd az lesz!”
IV. Kinézet
Egy láb és 80 hüvelyk magas, hozzá 70 fontnyi súly párosul, arányos, inkább vékonyabb testalkattal rendelkezik. Haja gesztenyebarna, ápolt és rövidre nyírt. Arca kifinomult, bőre bársonyos, vonásai lágyak, a lénye mégis férfias. Mosolya megnyerő, a nők kedvence. Szeme mandula formájú, színe óceán kék, és bujaság húzódik meg benne. Orra rövid és pisze. Szája nem túl széles, ajaki teltek, és a szegletében apró huncut mosoly bújik meg. Nem túl erős, barna testszőrzete van. Tartása feszes, mozgása kifinomult, léptei akár az elfeké.
Előkelő társaságban fehér, nemesi inget, barna díszes mellényt, picit lazább, fekete, bőr nadrággal hord, melyet barna öv díszít. Lábán medvebőr csizma. Kinn az utcán, hidegebb időben, fekete hosszú prém kabátot és fekete kalapot hord.
Ugyanakkor van még egy felszerelése, ha az alsóbb társadalmi rétegek közé indul. Fekete, egyszerű, paraszti ing, egyszerű, sok zsebes, fekete vászonnadrág, barna bakancs, és fekete szövet köpeny, csuklyával.