A fergeteg átvonul (ÚTK)

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, este
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

A sebesült lovag először meglepődik a reakciódon, de nem akar közjátékot itt, az Úr hajlékában, ráadásul mindenki titeket néz és rátok vár, úgyhogy belédkarol, majd némán kisétáltok a templomból. Kint, a kapu előtt szólal csak meg:
- Megtisztelő a felajánlása, Montargonis lovag, de azért mögöttem nem áll olyan fényes múlt, mint Ön mögött. - Az atyák elmentek a kerengő felé, a sebesült lovag elvezet félre a templom bejáratától, ahol nem vagytok útban, megáll, szembe fordul veled, a többi fiatal lovag és fegyvernök körüláll benneteket - Hadd mutatkozzam be: a nevem Eron con Hierono. Ezt a sebet pedig - a jobbb karjára néz - Gorvikban szereztem. Épp váltottak volna, amikor jött a seb és nagyon nem akart gyógyulni. Az atyáknak köszönhetem a karom megmaradását, és amíg itt gyógyulgatok, azalatt az ifjú rendtársaink nevelését vezetem. Még tudunk néhány szót váltani amíg a vacsora elkezdődik, addig bizonnyal vannak történetei, amit szívesen megosztana velünk, vagy legalább az ifjak okulására. - A háttérben újból hallod az "Igen, Igen"-eket.

[Altair]

Alavero del Montargonis

Nem tudom, min lepődött meg ennyire a lovag, minden igaz hívőnek kötelessége, hogy segítsen a sérülteken. Ha másképpen nem tudok, akkor csak így, talán ez is ér valamit.
- Nem a múltja miatt, hanem a sérülése miatt. – válaszolom a fényes múltam említésére. Nem mintha valóban olyan fényes lenne az.
- Csak ott voltam, ahol harcolni kellett. Nem tettem semmit, amitől olyan fényes lenne a múltam.
A bemutatkozást nem viszonzom, hiszen ismer. Vagy legalábbis tudja a nevem.
<Gorvik. Már megint Gorvik. Egy újabb tapasztalt lovaggal kevesebb harcol, mert ott volt Gorvikban. Szerencsére a papok, gondolom Urunk erejét is felhasználva elkezdték gyógyítani az átkos sebet. Talán nemsokára már újra harcba szállhat majd.>
- Talán később…Viszont engedje meg, hogy a gorviki háborúról kérdezzek. Lát rá bármi esélyt, hogy kiverjük onnan az ellenséget és nyerjünk? Szerintem annak a háborúnak az egyetlen eredménye, hogy sok jó ember meghal ott. Még ha nyernénk is, az akkor is ellenséges terület marad.
Eddig még nem volt alkalmam beszélni senkivel, aki ott volt a gorviki háborúban. Ő most biztos többet tud nekem mondani az egészről, mint amennyit eddig a pletykákból és egyebekből sikerült összeszednem.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, este
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

Minden esetre sikerült lelomboznod a társaságot. Kérdésedre Hierono lovag elgondolkodik, kissé széttárja a kezét, majd lassan kezdi a beszédet:
- Amennyire én magam is belelátok a dolgokba, a gorvikiak területei erősen fogynak és egyre reménytelenebb az utánpótlásuk, míg a csapataink számára a Birodalom egyelőre tudja pótolni a veszteségeket. Mostmár a Tengerkapun biztonságos az átkelés, ami szintén jelentős bevétel a Birodalom számára. Az Egyetlen hitére is többen megtértek közülük, ami a korábbi háborúkban nem volt jellemző.

- Igen, nagyok a veszteségeink, sokan meghalnak vagy szereznek súlyos sebet. De hát ilyen a hatonaélet! Azért mi már mindketten kerültünk olyan helyzetbe, hogy csak az Urunk kegyelme mentette meg éltünket, ugye?

Rövid harangozást hallatok. Néhány lovag önkéntelenül is a hang irányába, a refektórium, a közös ebédlő felé néz.

[Altair]

Alavero del Montargonis

A társaságot úgy tűnik lelomboztam, engem viszont kifejezetten érdekel, amit a lovag mond. Ő, velem ellentétben lát hasznos dolgokat is ebben a háborúban. A több bevétel a Birodalomnak mindig jól jön, ha minél többen térnek át az igaz hitre, az szintén. Talán nem annyira rossz dolog ez, mint azt korábban hittem.
- Nem is egyszer – válaszolom aztán a kérdésre, és felrémlik bennem az egyik ilyen eset.
A lovamat eltalálták és összeesett, én pedig pallossal a kezemben harcoltam gyalog. Egyszer csak az az érzésem támadt, hogy menjek jobbra. Arra nézve valóban szükség volt ott rám, néhány katonát körbevett az ellenség. Miután elindultam arra, szinte azonnal egy tollatlan nyíl süvített el ott, ahol nemrég én álltam. Mindössze pár méteren múlt, hogy telibe nem talált. És nem ez volt az egyetlen eset. Itt valóban csak Domwik kegyelme mentett meg a súlyos sérüléstől, és talán a haláltól is. Azt viszont furcsállom, hogy ilyen könnyen veszi a halottakat és sérülteket. Természetesen valahányszor az ember a csatatérre lép, benne van, hogy megsérül, vagy meghal, de ezt akkor sem kellene ilyen egyszerűen venni.

A harangozást meghallva én is a hang irányába fordulok, kicsit később el is indulok felé. Minden bizonnyal ez volt az étkezésre hívó jelzés.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, este
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

A társaságot a komor hangulatból, amibe con Hierono lassú beszéde, majd a történeted juttatta, a rövid harangszó zökkentette ki. Mindannyian elindultok a refektórium felé, a kísérőidnek ezúttal nincs kedvük megszólalni. Látod, a kolostorból többen szintén ebbe az irányba tartanak, de amazok a konyha felé mennek végül.
A refektóriumba lépve a barátok épp foglalják el az U alakú asztal bal oldalát, egy kivételével mindegyikük a széke mögött áll némán, míg az az egy az U "teteje" elé állított felolvasópultnál vár csendben, előtte nyitott könyv. Az U talpánál Perignon apát áll, tőle jobbra az üres terítékek, épp annyi, ahányan vagytok. A társaságodban érkezett lovagok is beállak egy-egy üres szék mögé, csak egy teríték és szék marad szabadon, közvetlen az apát mellett. A szabad széktől jobbra con Hierono áll. Miután te is elfoglalod a helyed, felhangzik az apát szava:
- Áldott legyen, ki nekünk ma ételt-italt adott!
A többiek mind egyszerre válaszolnak:
- Mindörökké, ámen!
Előbb az apát, majd a többiek is rang szerint sorra leülnek. Az étel már az asztalon van tálakban: egyszerű zabkása, de hogy ne legyen annyira egyhangú, külön edényekben van hozzá tálalva tejföl illetve sült szalonna, saját zsírján. Nem épp fejedelmi étel, de meg kell hagyni, laktató tud lenni.

Miután mindenki leült, az álló barát el is kezdi az olvasást:
- És ekkor az Egyetlen visszavezeté Cercerum Ad Aventist az emberek elé és üzene néki álmában: "Indulj tovább, nyugatnak, és tanítsd meg az ott élő népeknek is az én törvéneim!". Cercerum pedig késlekedés nélkül útnak eredt. Haladt napnyugatnak és akivel út közben csak találkozott, mindnek tanította az egyetlen igaz hitet. De ez hozta rá a vezedelmet...

// Úgy tekintettem, hogy az előző esetet hangosan ki is mondtad és nem gondoltad.

[Altair]

Alavero del Montargonis

A fiatal lovagok úgy tűnik még nem kerültek halálközeli helyzetbe, így némi időbe telik nekik, mire túllépnek majd ezen. A közös étkezőbe érve először körülnézek odabenn, majd az üres helyek felé indulok. Az apát jobbján elhelyezett szék mögé állok, követve a többiek példáját és várom az asztali áldás felhangzását. Sokat nem is kell várnom, az apát rögtön azután megszólal, hogy én is elértem a helyemre. Természetesen mindenkivel együtt mondom én is az előírt feleletet. Az apátot megvárom, és utána ülökle az előttem álló székre. Az asztalon lévő étel ellen semmi kifogásom nincs. Ha otthon vagyok persze, ennél jobbat eszem, háború alatt viszont előfordult már, hogy nem akadt még ilyen se. És én elég gyakran vagyok háborúban.
A mai napra jutó olvasmány éppen arról a Cercerum Ad Aventis-ről szól, akiről a templomban annyi szobrot láttam, és én is utána akartam nézni. Ezt talán ennek ellenére is meg fogom tenni, mivel a barát nem olvassa fel az összes róla szóló részt. Egyelőre azonban nagy figyelemmel hallgatom, azokat, amelyeket igen.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, este
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

- ... majd így szóla hozzá a barbár falu bírája: Tagadd meg hangos szóval valamint tettel is eddigi isteneid és áldozz a nagy Deweennek! És rámutat egy útálatos fabálványra, valamint átalnyujtott néki egy éles kést és egy csirkét. De Cercerum csak állt összefont karral, nem szólt és nem mozdult. Nagy méregbe gurult a falu bírája, nagy tüzet rakatott és előhozatott mindenféle szúró- és vágószerszámot...

A hátad mögött valaki igyekezett minél csöndesebben belépni a refektóriumba, a hangok alapján úgy gondolod, egy fa- és agyagkupákkal megrakott tálcát tehetett le valahová, majd kiment. Néhány fiatal testvér igen tekintget a hang irányába, a felolvasó barát is nagyot nyelt felolvasás közben, de Perignon apát nyugodtan kanalazza tovább a tejfölös kásáját. Talán mintha elmosolyodott volna magában.

- ... Látták, így sem tudják megtörni, hát újabb kínt eszeltek ki számára. Három igen erős emberük lépett oda Cercerumhoz. Egy betömte a száját, majd erősen megfogta, kettő pedig a kezét szorította, kinyitották az ökölbe szorított ujjait, és hozzáfogtak egyesével ...

Újra megborzong a felolvasó barát. Hátulról valaki újra, de némileg hangosabban belép, odamegy az apáthoz és valamit súg a fülébe. Az apát szigorúan ránéz, megrázza a fejét, de a katona nem tágít, újra odahajol az apát füléhez.

- ... sürgős ... magától a ...

Az apát leteszi a kanalát, feláll, és kisiet a katonával. Bent néma csend, mindenki a kimenőket nézi, még a felolvasó barát is. Többen felállnak, hiszen az apát mégiscsak felállt, míg néhányan ülve maradnak. Zavarodottak az emberek, látszik, ez itt egy igen szokatlan dolog. Ha jobbra nézel, látod, hogy con Hierro lovag letette a kanalát és csak maga elé bámul. Kisvártatva visszatér az apát, kezében egy levél. Pecsét van rajta, de nem tudod kivenni, miféle. Megáll a széke mögött és olvasni kezd:

- A Hétarcú nevében! Testvérem az Egyetlen által! Minden bizonnyal hallottad már a szóbeszédet és a mindenféle vásári pletykákat, hogy a nyugati végeken testvéreinket a hitetlenek mindenféle törzsei és hordái fenyegetni merészelik, javaikat elveszik, ők magukat megölik vagy nem átallják barmok módjára elhajtani. Nyugodj meg, ebből semmi sem igaz - egyelőre! De a veszély létezik, és minden nappal egyre nagyobbra és nagyobbra nő! Éppen ezért én, leiosz pan-thia Ceredova diMaria - itt morajlást hallassz a teremben, nem akárki szól hozzátok még így is, levél által! - albus cardinalis, Shadlek érseke felszólítalak téged, leiosz Perignon sacerdos maximust, Beass apátját és mindazokat, akikhez levelem eljut - ezt az utolsó pár mondatot az apát különösen megnyomta, rád néz -, hogy a rendelkezésedre álló erőből azon túl mindazt, amire magad és javaid védelméhez elengedhetetlenül szükségesnek látsz, küldd el nekem Shadlek városába, az Isten Kardja rend itteni castellumába mihamarább. Kelt az Egyetlen 2682. évében Dorjan Sum havának 5. napján, Shadlekben.

Az apát leereszti a levelet. A fiatal lovagokon látod a lelkesedést, ami megcsillan egy fiatal pap arcán is, de a többiek komorak. Con Hierro lovag csak sóhajt egyet.

[Altair]

Alavero del Montargonis

A felolvasó baráttól kicsit többet is megtudok az errefelé kifejezetten népszerű szentről. Az olvasmány szerint azért avatták szentté, mert sokat tett az igaz hit és a birodalom térhódítása érdekében. Az első bejövő emberre, aki megszakítja a barátot az olvasásban, még oda sem figyelek. A második már mellettem áll meg, és onnan suttog az apát fülébe, így akaratlanul is meghallok néhány szót.
<Valami fontos dolog történhetett, ha ennyiszer megzavarják az étkezést. De akármilyen fontos is errefelé, engem már valószínűleg nem érint. Rövidesen indulok tovább Shadlekbe.>
Mikor az apát kivonul az ismeretlen katonával, én is leteszem a kanalam. Fel nem állok, csak hátrafordulok, arra ahonnan az apát visszajövetelére számítani lehet. Érdekelne, mi lehet olyan fontos, a katona is valami magas rangú embert emlegetett.

< Ha sereget toboroznak ellenük, akkor minden bizonnyal tényleg készülnek valamire a barbárok.>
A levél miatt kénytelen leszek eredeti tervemet felülbírálni, bár egy ideig az út még ugyanaz. Rendem Shadleki erődítményében már elég sokszor jártam, ha nincs ez a levél, akkor is arra vettem volna az utam. Így viszont egyelőre ez lesz a végcél. A fiatalok örülnek a levélnek, az idősebbek, akiknek már vannak tapasztalataik a háborúkkal, érthető okok miatt kevésbé. Miután a levél véget ért, felállok az asztaltól, majd elég hangosan, hogy mindenki meghallja, ezt mondom az apátnak:
- Atyám! Kérem, válassza ki azokat a harcosokat és lovagokat, akikre itt okvetlenül szüksége van. A többivel holnap reggel elindulok Shadlek felé.
< A levélben szereplő parancs egyértelmű. Mindenkit, akire nincs itt szükség, minél gyorsabban a rendházba kell juttatni. Az apát nyilván nem örül neki, de úgy gondolom, megérti ennek a szükségességét.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, este
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

Az apát con Hierono lovagra néz, aki már áll és szintén az apátot nézi. Mintha várta volna a felkérést? Ezúttal is széttárja a kezét, sóhajt egy kisebbet majd lassan elkezdi:
- Alig van emberünk. Akit tudtunk, már átadtunk a gorviki hadjárathoz. Egy esetleges támadás esetén itt mindenkinek lenne dolga.
- De ha kötelezővé teszi az apát úr, hogy a falvakból heti egy napot feljöjjön néhány ember gyakorlatozni, mondjuk íjjal, természetesen a robot terhére - az apát a celláriusra néz, aki lehajtja a fejét és ingatja, neki nem tetszik az ötlet -, az tudhat segíteni egy kicsit.
- Annak idején, a tenger túlpartján nagyon hasznos tudott lenni, amikor úgy rohamoztunk, hogy jött velünk, mögöttünk egy tapasztalt pap is, aki már látott csatát. Sokkal könnyebb volt a sorok áttörése, csak amíg kivágtuk magunkat az újabb rohamhoz, addig kellett rá nagyon vigyázni, de megérte. Általában így sokkal jobbak voltunk. - Vet egy fél pillantást a barátok között az egyetlen lelkes emberre, aki ettől szinte már szárnyal. Pedig tapasztaltnak egyáltalán nem mondható - vagy legalábbis nem látszik annak. Talán ezért sem látsz lelkesedést a többi baráton. Sőt, a célzás sem tetszik nekik, sem az idősebbeknek, sem a fiatalabbaknak. - De ehhez mindenek előtt jól kell tudni lovagolni, aztán pedig rengeteg, de tényleg rengeteg gyakorlás szükséges.
A három fiatal lovag felé fordul. - Az világos, hogy Lainelomo lovagnak maradnia kell, nemrég érkezett, ráfér még a tanulás. Querder lovag vagy Weintensteff lovag elméletileg mehetne, de akkor kellene a helyükre valaki. Ha csak egyikük menne, akkor nyugodt szívvel ajánlanék melléjük még akár három katonát is, de ha mind a kettőjüknek menni kell, akkor legfeljebb egyet. És akkor még nem beszéltünk a kisegítő személyzetről, mint például kovács, szakács, sátor és ruhajavító, szekerész, bodnár, néhány mindenes segítő. - Ez az utolsó megjegyzése az apátból és az idősebb barátokból enyhe derültséget vált ki, de látszik, hogy con Hierono lovag komolyan gondolja. Mondjuk egy ilyen kics csapathoz ennyi kisegítő személyzet tényleg túlzás.
Újból széttárja a lovag kezét, újból az apátra néz. Miután látszik, hogy befejezte, az összes tekintet az apátra szegeződik. Aki mindenek előtt leül, és ezt mások is követik. A két kezét az asztalra teszi, a jobb kezén a mutatóujját felemeli, majd beszélni kezd.
- Eron con Hierono lovag! Még nem tudtam Önnel közölni, hogy újabb ifjú lovag fog hozzánk érkezni, akit szintén Önnek kellene a szárnyai alá venni!
Az apát leteszi a kezét az asztalra, maga elé néz, gondolkodik egy keveset és feléd fordul:
- Ez esetben, Alavero del Montargonis lovag, Querder lovag és Weintensteff lovag mellett holnap magával viheti Torunt, aki ugyan még fiatal, de jó harcos. - Itt egy kis hatásszünetet tart. A lelkes barát már tűkön ül. - Továbbá... - az apát a barátra néz - ... továbbá kapnak egy szekeret két lóval, amit Ádno el tud vezetni, és rengeteg dologban a segítségükre lehet. - A barát szinte teljesen össze van törve.
- Holnap estére érnek Secronda kolostorába, ami a mienknél is kisebb. A levél oda tegnap este vagy ma délelőtt érkezhetett. Ha még nem indították el a csapataikat, akkor ők is csatlakozhatnak Önökhöz. így már egész kis serege lesz.
Az előbb még oly lelkes barát szinte kétségbe esve, kérlelve néz rád. Vet egy pillantást con Hierono lovagra, majd gyorsan visszatér rád a pillantása. Szinte csüngg rajtad.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Féldomíniumok
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 6. napja; tavasz közepe, délelőtt
Résztvevők: leiosz thaira Arhtas Rheonark [Gordon]
_____________________________________________________________

Egyik szokásodhoz híven a nagy szelídgesztenyefa alatt olvasol épp. Amióta megjött nem csak a tavasz, de a napsütés is melenget már, az egyik, szabadidődben igencsak kedvelt helyeddé vált ez a finoman megmunkált pad és asztal itt a fa alatt. Vétek ilyenkor bent maradni, már szemet gyönyörködtetően szép zöld az egész határ, a naposabb domboldalakon csak úgy pompázik a sok virág, de a fákon épp csak a rügyek indultak be, így még bőven átsüt rajtuk a nap, mutatva erejét az alatta ülőnek.

Annyira belemelegedtél az olvasásba, hogy nem veszed észre a közeledő puha lépteket. Ezúttal is Elloye lep meg: csegnő hangja zökkent ki a koncentrálásból.
- Biztos voltam benne! Magát újabban mindig itt lehet megtalálni vagy a gyakorlótéren! Ezúttal mi szépet olvas?

Nem ül le melléd, mintegy egy lépésnyire áll a pad mellett és érdeklődőn nézi a könyvedet. A hosszú, zöld ruhája van rajta, de nem mulasztott el kalapot és felöltőt is venni. A nők valahogy fázósabbak.

[Gordon]

//Leiosz Thaira Arthas Rheonark//

Reggeli edzésem után vértemet és pajzsomat a szállásomon hagytam, csak a bőrmellény, ami alatta egyszerű fehéring és szürke szövetnadrágom, amit egy egyszerű öv szorítót oda és bakancs húztam fel még magamra, meg oldalamon lévő kardhüvelybe a lovagkardomat beleraktam és magammal hoztam, egy könyv társaságában, utána elmentem a szokásos helyemre olvasgatni.
Nyugodt napsütötte időben jó olvasgatni, olvasás közben néha a tájat nézem és elgondolkozok.
<Valóban jó ötlet itt megállnom és képeznem a újoncokat, hogy a öregség vigyen el és nem csatában meghalni, mint apám, mivel lehet más a sorsom, ám kaland vágyam nagy és lehet nem bírnám ki a nyugalmat, mint Tomasz barátom, aki letelepedett egy helyre.> Gondolataimat Elloye hangja zavarta meg, aztán egy kisebb mosollyal mondom.
- Nem nagyon változtatom a helyemet, most ép Forhantól kapott könyvet próbálom olvasni a Hadvezetés lexikonját, ám most nem megy a olvasás, de társaságodnak örülnék Elloye.
Evvel arrébb húzódok és hellyel kínálom, közben mondom.
- Ülj ide mellém.
Ha leült, akkor mellényemet a háttára terítem, hogy ne fázón meg.

[Altair]

Alavero del Montargonis

Con Hierono lovag rövid számadását türelemmel hallgatom végig, annak ellenére, hogy számomra valójában csak a vége a fontos. Azaz, hány lovagot és nemtelen katonát kell magammal vinnem. Az általa felvetett ötlethez, miszerint a parasztok gyakorlatozzanak az apátságban, nem szólok hozzá, hiszen ezt az apát jogköre. Én személy szerint nem értek egyet vele, gyakorlatlan, képzetlen emberekkel nem sokat lehetne kezdeni a bajban. A támadók mögött haladó pap már jóval érdekesebb, ez valóban segíthetne. A kiszemelt barát viszont talán nem is tudja, miről van szó. A hatalmas lelkesedése legalábbis erre enged következtetni.
<Érdekelne, látott-e már csatát egyáltalán. Nem úgy néz ki, mint aki vett volna már részt hasonlóban. Nem akarok egy harchoz cseppet sem értő embert csatába vinni.>
Úgy gondolom, két lovaggal és egy harcossal többre jutnánk, mint a másik lehetőséggel. Elvégre a nehézlovasság adja a hadsereg erejét, az a legütőképesebb fegyvernem. Természetesen szükség van a többiekre is, mint például a gyalogságra, vagy íjászokra, ezeket sem szabad elhanyagolni. A rengeteg felsorolt „egyéb személyzetet” én is, akárcsak az idősebbek itt, komolytalannak tartom. Nem ennyien megyünk háborúba, a rend Shadleki székházában minden bizonnyal lesznek majd, akik ellátják a kisegítő feladatokat. Con Hierono után az apát végre kimondja a pontos számot.
<Négy ember. Akikből csak kettő lovag. És az a kettő is túl fiatal. Nem egy nagy csapat, de jóval több a semminél. Egy kis apátságtól meg főleg jó.>
Mielőtt azonban ebben megnyugodnánk, még meg kell kérdeznem, kitől mit várhatok. A lovagokról nem érdeklődök most, róluk azért feltételezek valamennyi harci tudást.
- Köszönöm atyám. – mondom először az elhangzottakra, majd megkérdezem – Adno barát tud harcolni? Ha velünk jön, szüksége lehet rá.
Ettől most lehet, hogy jobban fogja magát érezni. Pillanatnyilag. Aztán mikor jön az ellenség már egészen más véleménye lesz a harcokról. Mindenesetre nem ezért kérdeztem, hanem mert valóban szüksége lehet rá.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Féldomíniumok
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 6. napja; tavasz közepe, délelőtt
Résztvevők: leiosz thaira Arhtas Rheonark [Gordon]
_____________________________________________________________

Amikot hellyel kínálod, elmosolyodik, meg is nézi, hová mutattál, de - egy-két szívdonnásnyi idő után - inkább hátralép:
- Atyám keresi. Ő küldött, hogy keressem meg. - Majd a karjával az udvarház felé mutat.

Amíg a falakat megkerülitek, a kapun beértek az udvarra, majd onnan a palotába és tovább con Brazzano úr emeleti dolgozószobájába, hosszú az út. Elloye nem is akar végig némán sétálni:
- Mutattam már ezt a könyvet? - Elővesz egyet a kabát alól. - Még Emilyanék hozták, múlt hónapban; emlékszik, az a dundi nagylány, akinek maga annyira tetszett. - Itt mosolyog magában egy kicsit. - Szóval ők hozták Shadlekből. A címe Quontes lovag és Irénne története.
Elkezd mesélni róla. Már az első pár mondat után tudod, hogy egy lovagregényről van szó, amiket Elloye nagyon szeret. Szüneteket tart a mesélésben, rád-rád néz, mit szólsz hozzá, szólsz-e hozzá. Annyiban különleges a történet, hogy a lovagnak ezúttal tengerre kellett szállni, és a regény hosszan ír a tengeri utazásról. Elloye nem említ egy szót sem a harcokról, pedig biztosan van a könyvben több is, és abban is biztos vagy, hogy ezeket a részeket is elolvasta.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, este
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

Amint megköszönöd az apát döntését, elkomorul az ifjú barát arca és a könyökére támaszkodva a kezébe temeti az arcát. Con Hierono lovag - már amennyire sebesülése és kötése engedi - összefonja a karjait a melllkasán és maga elé bámul. Mindenki más arcán némi derültség fut keresztül az "Adno barát"-ra. Az apát, mielőtt válaszolna, elhessegeti az arcáról a mosolyt.
- Ádno nem lett sem felszentelve, sem fogadalmat nem tett - a munkájával segíti a mi szolgálatunkat az Egyetlen felé. Megvédeni meg tudja magát, de ha egy mód van rá, maradjon inkább a táborban, ne vigye magával a harcba.

Az apát gyorsan körülpillant a jelen lévőkön, feláll és erre feláll szinte mindenki, és berekeszti a vacsorát. Csak a magába roskadt barát marad ülve.
- Köszönjük, Adso testvér a felolvasást. Jöjjetek utánam, testvéreim!
Azzal a barátok egymás után kivonulnak Az ott maradt fiatalra, bár egészen biztosan több pontban is megszegte a regulát, most nem szól semmit az apát, de a fiatal testvérek az asztal mindkét oldaláról alaposan megnézik.

Amint kimentek a barátok, con Hierono feléd fordul, biccent egyet
- Engedelmével, del Montargonis lovag! - és arcán kemény vonásokkal határozott léptekkel ő is kimegy, de nem kisiet a refektóriumból.

A három fiatal lovag lép oda hozzád, a két kiválasztott már nagyon türelmetlen, de a hátuk mögött álló is rád figyel.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Az én nevem Weintensteff lovag.
- Az enyém pedig Querder.

[Gordon]

//Arhtas Rheonark//

Elloye tétlenségéből sejtem, hogy nem akar mellém ülni, hanem mondani akar valamit és egy kis idő után mondja is.
- Atyám keresi. Ő küldött, hogy keressem meg. Közben felálok padról és mondom Elloyenek.
- Rendben Elloye, úgy is elég lesz a mai olvasásból.
Mondaton befejezésével könyvemet becsukom és követem, útközben mutatót egy könyvet és kérdezett.
- Mutattam már ezt a könyvet? Kérdésére válaszolok is.
- Még nem és miről szól?
Aztán kezdi mesélni, hogy honnan származik a könyv.
- Még Emilyanék hozták, múlt hónapban; emlékszik, az a dundi nagylány, akinek maga annyira tetszett.
Kiszúrtam azt a kicsi mosolyát és pillanatnyi mosolyt én is engedek, majd válaszolok.
- Lehetséges, bár én nem tudok róla.
- Szóval ők hozták Shadlekből. A címe Quontes lovag és Irénne története. Elkezdi mesélni miről szól a történet, aztán kérdezi mi a véleményem a könyvről.
- Története elég érdekes, mivel a lovag tengere szál és hosszas utazásra indul az ismeretlenbe.
Pillanatnyi szünet után kérdezek Elloyetől. - Irénne a másik szereplője történetnek, akit a lovag hátra hagyott utazásakor vagy utazásai közt találkozott vele valahol?

//Off: Milyen öltözet van karakteremen, nemesi ruhája, kalandozói ruhája és vértezében vagy vérteze nélkül? Lovagkardoja és pajzsa nála van? //