Intrikák Hálójában

[Arnoil]

//Matt//

Kényelmesen regenerálódom a fogadóban, s várom a fogadós jelentését.

[Mesemondó]

KM esemény: 15. nap, Xandaras
//Ariel, Deroll, Edgarth//
Ariel szavaira furcsa érzésetek támad: bár eddig is tudtátok, hogy papnő, de most látjátok valójában, mit is jelent. Alakja egy pillanatra feldereng a szemetek előtt, a medálja zöldes fényt bocsát ki, miközben szél örvényli körül alakját. A háttérben többen is felkiáltanak, az egyik egyenesen Arelt szólítja. Természetesen nem szívóznak veletek, a kísérő intésére továbbengednek benneteket.
..
Deroll mondandóját pár pillanatnyi néma csend követi, a házigazda némán emészti az elhangzottakat, miközben kutatólag mér végig benneteket. Végül enged a feszültség a szobában, hívóan int felétek. Az egyik embere több fakupát és két kancsót helyez egy ládára, közel Werhannhoz.
- Nos, ha ti érkeztetek a barátom fiáért, akkor jó helyen jártok. A gyermek ép és egészséges, de a testőre súlyos sebet kapott. Egyenlőre nem harcképes, ezért az egyik védett házamban helyeztem el őket. Hogy gondoljátok az átvételét? Ez a hely nem jöhet szóba, túl sok szempár figyeli.

[Noryella]

(Ariel)

- Egyrészről, mivel nem ismerjük a várost, talán jobb volna, ha Ön nevezné meg a találkozó pontos helyét. Azonban jó volna szem előtt tartani, hogy menekülési útvonalaink is legyenek, ha esetleg meglepnek minket. Másrészről megnézném a sebesült testőrt. Talán a Sólyomasszony erejével segíthetek a gyógyulásában. - Mondom el gondolataimat szép sorjában. Hangomat igyekszem suttogósra fogni, hogy lehetőleg csak a raktármester és a társaim hallják, majd várom a választ és a többiek ötleteit.

[Mesemondó]

KM esemény: 15. nap, Xandaras
Ahnumm Kényelmes Pihenője

A fogadó légterét lassan kellemes illatok töltik meg, ahogy az ebéd készül. Kisebb csoportok érkeznek, ahogy a közeli műhelyekben, boltokban abbamarad a munka az ebédidő miatt. Javarész középkorú vagy idősebb férfiak jelennek meg, a modoruk tisztes polgárt, az öltözékük avatott céhmestereket idéz. Halkan beszélgetve foglalják el láthatóan megszokott helyeiket és a napi eseményeket tárgyalják ki az étvágygerjesztőnek feltálalt sörök mellett.
Az érkezőknek nem kell sokat várni, mire az első kupák kiürülnek, sorra felszolgálják nekik a napi menüt.
Az ebédidő nyugalomban telik, egy háromfős csoport kivételével mind távoznak az ebédjük végén. Az itt maradók – egy szürke tunikát és nadrágot viselő középkorú szőke férfi, nyakában értékesnek tűnő medál (papírusz céhmester), egy kopott, barna köntöst viselő aszisz (helybeli oktató) és egy forradásos képű, vörös-feketébe öltözött, nagydarab kopasz férfi, oldalán késsel (hentes elöljáró) kártyát és érméket vesznek elő és valamilyen, bemondásokon alapuló játékba kezdenek.

[Gordon]

//Deroll Rochald//

Ariel válaszára egyet bólintok, majd kiegészítem még saját válaszommal.
- Testőrtől még én is kérdeznék egy két dolgot a támadókról és a mocsáron keresztül tud-e biztonságosabb utat visszafelé.
<Ariel meggyógyítsa, akkor még a segítségének is örülnénk a visszaúton.>
Szavaimat halkakban mondom, hogy csak a raktár mester és Ariel, meg Edgarth és közelben tartózkodó személyek hallják.

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

Az ebéd utáni teázás közben szemügyre veszem a bent maradó három alakot, mint az egyetlen friss látványosságot. A játék maga nem igazán érdekel. Pár percenként azért szentelek némi figyelmet a társaságra - ha kezdenének feszültebbé válni a játék izgalmában - a bajt megelőzendő, felsietek a szobámba szellemi gyakorlatokat végezni, majd pedig a fogadó ivójába visszatérve ismét teázgatva várom a többiek visszatértét.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

//Off: elnézést a távolmaradásért. Úgy tűnik, hogy azok az okok, amik eddig hátráltattak, nem akadályoznak - legalábbis jövő szeptemberig nem... //

Az alkudozás nem az én asztalom... Akikkel én "tárgyalok", azoknak általában a fattyúkardommal kell szót érteniük... Úgyhogy a dolgot meghagyom azoknak, akik jobban értenek a dologhoz.

Ehelyett inkább a környezet megfigyelésével (hiába, nem igazán bízok ezekben az alakokban...) és persze a történtek emésztgetésével töltöm.

<Hát, ez a leány tényleg nem semmi... Mondjuk örülök, hogy a pengét nem piszkálják - utálnám ezeknek a szennyes alakoknak a kezébe adni - de ez a mutatvány!.. És ami a legfurcsább, semmivel sem bízom meg benne kevésbé... Nem lehet akárki ez az Arel, ha ilyen nők szolgálják: kardot és íjat forgatnak, nem kényeskednek, és bűverejük is van...>

Mikor a kereskedőt a megbízónkat barátjának nevezi, elhúzom a szám - eddig sem bíztam meg a fickóban, aki idegeneknek fizet azért, hogy az állítólagos fiát leszállítsák neki, de most már határozottan bizalmatlan vagyok.

Még egy dolog, amit alkalomadtán meg kell osztanom a többiekkel.