ED kaland: A travar-i kovács esete

[Castor de Vinter]

Wynna Niendarr

-Oh, igen, azt hiszem valóban bölcsebb elfedned a származásodat míg itt vagy. -mondja Lena

-A fajtádbéli szinte soha nem hagyja el a Vérvadont, ha el is hagyja nem marad tovább távol egy évnél tovább, persze hogy nem nagyon van alkalom és idő az előítéletek lerombolására.

-Az elutasításhoz hozzá kell szokj, a kaerekből jött nemzedékek nem bíznak a wyrm erdei elfekben. Elképzelhetetlennek tartják hogy a rémek befolyása nélkül éltétek túl a Csapást.

-Igen, Armida...nos odakísérlek az Ispotályba, úgyis oda indultam miután itt végeztem.

***

Lena elkísér a város legnagyobb közkórházába, ahol a gyógyítók céhe tömörül.
Út közben pár udvarias kérdést tesz fel neked a Vérvadonról, arról, hogy milyen ott az élet, és hogy mik a terveid az erdőn kívűl.

Hamarosan megérkeztek. Armidát a gyógyszerkészítők műhelyében találod, amint gyógyító főzeteket kotyvaszt. Mikor meglát mosolyra derül az arca, és eléd szalad, kis híja hogy meg nem ölel, de még idejében visszarántja a karját mielőtt a tüskéidre nyársalná magát.
Így végül megelégszik egy hagyományos Üdvözlő Szertartással.
Armida

-Oh..bocsánat...de ez az illúzió...nagyon nehéz megszoknom hogy titeket nem lehet csak úgy megérinteni.

-Jó hogy újra látlak. Köszönöm hogy eljöttél és elhagytad a meghívásomra az otthonod. Gyere, átmegyünk hozzám. Ott majd mindent megbeszélhetünk. -mondja és megtisztogatja az eszközeit és befejezi az eddigi foglalatosságát.

[Antarys]

Régen se, most se értem ezeket a Gawinauttopokat. Amiről beszél az nem ok, hanem lehetőség. És csak hiszi, hogy két választás létezik. Úgyhiszem, ha legközelebb jön valaki, hogy munkát adjon nekem, magamnak kell majd megvédenem. Ezt kellett volna tennem már a legelején is, akkor talán nem fajul el idáig a helyzet. Nem szeretem a kényszert talán Radha se szereti.

Mivel nincs nagyon munkám kiülök a házikó elé és várom az esetleges munkaadókat, addig egy kis fadarabot farigcsálok, nagy műgonddal.

[Kyarra]

Összezavarodom és kis szomorúság megint megérint. Miről beszél? De hát ez semmi... ettől is félnek az itteniek? Milyen gyenge buta dolog ez?
-Én... sajnálom. Az én népemnek ... a sebek okozta fájdalom ajándék. Megvéd a rémektől. Áldás. A népem szerint mindenkinek meg kéne ismerni hogy tudjanak védekezni. De azt hiszem nem mindenkinek való.
Majd mosollyal mesélek az erdőről. Hogy mekkora örömöt és biztonságot nyújt az ottlét. A virágzó tövismezők szépségéről és a hosszú vastag törzsű évezredes fákról. És persze követem amerre megy.

[Castor de Vinter]

Ajeet

Egy óra is eltelik eseménytelenül. Most, hogy a helybéliek látják, Cakkos kint van és figyel, a környékére se merészkednek a műhelynek, nehogy utolérje őket Radha bosszúja.
Arra azért Radha is figyel, hogy ezek a terrorizálások, verések ne fényes nappal és tanúk jelenlétében történjenek, -ezért még őt is bíróság elé állítanák- külön osztaga van a renitensek megregulázására, akik suttyomban az éj leple alatt törnek rá az áldozatra, ahogy a helyiektől halottad.
Csak egy kóbor kutya ballag el a műhely előtt szaglászva, de Cakkos még azt is megdobja egy kővel.
Kisvártatva pata kopogás zaja veri fel az utca viszonylagos nyugalmát, és egy hatalmas, felszerszámozott rinocéroszon egy troll lovast pillantasz meg, aki ráérősen erre baktat. Hosszú lándzsáját keresztben az ölébe fekteti, kis híja hogy át nem éri az utcát. Biztos vagy benne hogy nem idevalósi, mert láttad volna már az eltelt egy év alatt.
A rinocérosz és lovasa a kapud elé sétál, mire hozzád érnek már csak araszolnak.
A troll lovas az Üdvözlés hagyományos rituáléjával köszönt.

-Üdv néked szikla fia. A nevem Badr. Egy fegyverkovácsot keresek. Te vagy az?

Cakkos felpattan ültéből és feszülten figyel a fal mellett.

[Antarys]

Amikor feltűnik a színen a lovas különös nem mindennapi hátasával, felállok és úgy várom, mint kiszáradt föld az esőcseppeket.
Úgy tűnik a szenvedélyek kegyesek hozzám, tán mégis lesz miből fizetnem a következő hónapi bérleti díjat. De nem tagadhatom meg az idegentől az igazságot, ami itt a munkaadóimmal történik, azt neki is tudnia kell. Ez így tisztességes. Üdvözletére én is a trolloknak kijáró hagyományos üdvözlést választom: -Látlak!
Aztán kérdésére válaszolva folytatom: -Igen én egy fegyverkovács volnék. Ajeet Garlandar. Azonban előre szólnom kell, hogy most nincs munkám és ráérek dolgozni. Ez azért van, mert egy helybéli "zsiványnak" nem igazán tetszik, hogy neki nem dolgozom. S jobb esetben elkergeti az ügyfeleimet, rosszabb esetben tettlegességig fajul a helyzet. Ezért jó tudni, hogy csak akkor vállalom el a munkát, ha ezzel tisztában van. Ez így tisztességes. Remélem nem szegi kedvét ez a rossz hír. Az enyémet nem szegte. Szóval miről lenne szó, ha még így is egy magamfajta fegyverkovácsot keres?

[Castor de Vinter]

Ajeet

-Igazán? -húzza fel a szemöldökét a troll lovas, és lepattan a nyeregből.

-Nos, ez felettébb dühítő! Hát miért nem csapod agyon azt a zsiványt!? A becstelenek önmagukhoz méltó halált haljanak!

-Hah! Ne félts te engem Ajeet! Az a nap még nem jött el mikor Badr néhány koszos tolvajtól vissza rettenjen!

-Szóval, az én kis Brünhildámra kellene valami jóféle csatapáncélt készítened. -mondja a lovas és megpaskolja a rinocérosz tekintélyes méretű pofáját.

-Tudod, nem igazán van mester aki felvállalt volna ilyesmit. Lovakhoz, meg efféle nyeszlettebb hátasokhoz szoktak.

[Castor de Vinter]

Wynna Niendarr

Armida háza a város Régi Nagy Kaerje mellett áll. Zömök, bástyaszerű építmény vaskos falakkal, -mint valami deréktájban elterebélyesedett kőgomba- de tágas és napsütéses belső terekkel.
A ház belső kertjében Armida gyermekei labdáznak, hancúroznak, és akik körbeugrándoznak miután az anyjuk a házba vezet téged.
Armida az életével is szolgálja Garlen kultuszát, négy kis lurkó várja haza, egy nagyobb fiú és egy lány, illetve két egyforma lány akik ikrek lehetnek.
Kis kiváncsi törp arcok pislognak rád, megtapogatják a ruháid anyagát, és körbeálmélkodnak.

-Anya ez a néni nagyon sovány. Nem áll jól neki, etessük meg! -mondja az egyik kisgyerek kendőzetlen őszinteséggel.

-Na, de Mabel! -bosszankodik Armida- nem illik sértegetni a vendéget, apád szomorú lenne ha ezt látná! Hol van ő?

-Még nem jött haza a Brela palotájából. -mondja az egyetlen idősebb fiú, aki nem jön közel csak szégyellősen nézeget és a tunikája szélét gyűrögeti.

-Gyerekek ezt a hölgyet Wynnának hívják, egy darabig nálunk fog vendégeskedni.

-Wynna, ők itt a gyermekeim, Paddy a legnagyobb fiú, csak kicsit szégyenlős, Mabel már bemutatkozott neked, és az ikrek Tara és Kara.

-Csóóókolom. -köszöntenek kórusban a gyerekek.

[Kyarra]

A bástyaszerűség kissé megriaszt de a nagy belső terek megnyugtatnak.
Csodálattal figyelem hogy a rakatnyi gyerek, mind egy családból való és hogy nyüzsög,
Elnevetem magam amikor megjegyzi az egyik milyen vékony vagyok.
-Ne haragudj rájuk hisz gyerekek.
Mosollyal köszönök vissza.
-Üdvözlet az ifjaknak.

[Castor de Vinter]

Wynna Niendarr

Armida az ebédlőben leültet, és valami kézi gyümölcspréshez hasonló alkalmatossággal italt facsar neked néhány mangóféle gyümölcsből.
A gyermekektől természetesen egy pillanatra sem szabadulsz, nagy ritkaság itt az elf vendég és láthatólag érdekled őket.Szorosan melléd, köréd állnak, és figyelnek téged. Tömpe kis kezüket a térdedre teszik, vagy a ruháid gombjával, díszítésével babrálnak.

-A gyerekek imádják ezt. -magyarázza
-Gondolom a gyümölcsöt szívesen fogyasztjátok ti is.

Kifacsar egy pohárra valót neked is és a gyerekeknek (míg ők isznak, egy pillanatra kiszabadulsz a kitüntetett figyelmükből) majd a homlokára csap.

-Jaj de udvariatlan vagyok! Hisz még körbe se vezettelek a házamban! És a holmid is biztosan húzza már a válladat.

Armida ragaszkodik hozzá hogy kis körutazást tegyetek az otthonában.
Tágas, de törp ízlés szerint épített házikó, egy szép belső kerttel, ahol Garlen házi oltára áll, -hasonló ahhoz a szoborhoz amit már láttál.
A bálvány előtt felajánlásul adott ételek -többnyire gyümölcsök, magvak vannak, minek következtében Armida háza igen nagy népszerűségnek örvend a helyi mókusok körében. A kert fenyő fáinak ágai között több kis vöröses barna farkincát látsz villani, ahogy eltűnnek az odúikban, miután pofazacskóikba gyümölcsöket és magvakat tömködtek Garlen oltáráról.
Armidát láthatólag nem zavarja az állatkák ezen szemtelensége, a mókusokat észre sem veszi, miközben csacsogva tovasétál veled.

- Tudom hogy nem fogod megszokni a törp házak zártságát, ezért is hozattam ki a férjemmel ide a fa alá a vendégágyat. Ő persze háborgott, hogy megsértjük a vendéget, de én mondtam neki hogy biztos lehet benne hogy ha választanod lehet egy zárt szoba és a kert között habozás nélkül a kertet választanád, és egyébként is úgy számítom legalább egy fél évet itt leszel, addig meg megőrülsz a bezártságtól, remélhetőleg itt komfortosabban érzed majd magad, mint bent. Rolfi megígérte hogy lehozza ide a padlásról a lánykori öltözködő asztalkámat és egy paravánt hogy át tudj öltözni ha akarsz.
A fürdést kénytelen leszel bent megoldani, mert a fürdőnk rögzített, az utcai vízvezetékből kapja a vizet, amit alulról néhány elemi tűzkő melegít. Ne aggódj Travar éghajlata meleg, nem fogsz itt kint fázni.

A gyerekek az ágyadra kúsznak és elkezdenek rajta ugrálni.
Armida korholva parancsolja le őket, hogy a frissen vetett ágyat a gyűrődéstől megóvja de sajnos már későn.

-Ejnye. Az a vendégünk, fekhelye igazítsátok a takarót vissza. -mondja, mire bűnbánóan próbálják visszaállítani a korábbi állapotokat.

[Antarys]

Valahogy sejtettem, hogy egy ilyesféle harcedzett Llakoozaxeot nem lehet egykönnyen eltántorítani céljától. S amit kíván -a hátas páncélzat- micsoda kihívás ez énnekem.
-Ó hát, ha csak egy tolvaj lenne magam is elbánnék vele. De nem, az egész banda rám szállt. S bár masszív és erős kőből faragtak én sem bírok el ennyi rosszakaróval.

-Megmondom őszintén: hatalmas kihívás lenne számomra, amit szeretne. És nagyon valószínű, hogy meghaladja képességeimet, ugyanis ezidáig egyszerű kézműves szerszámokat kovácsoltam, s eredeti szakmámat tekintve inkább a fegyverek kötötték le a figyelmem.

-Igazán szeretnék segíteni, de sajnos nem értek a páncélok kovácsolásához.

[Castor de Vinter]

Ajeet

//OFF. Bocsánat, nem tanulmányoztam át alaposabban egy elsőkörös fegyverkovács képességeit.//

A troll megvakarja a szarva tövét és kicsit elkedvetlenedik.

-Hát mi lesz így az én kis Brünhildámmal? -sóhajtja

-Üsse kő, éppenséggel a fegyverzetem sem a régi. -mondja és a kezedbe adja a lándzsáját.

-Nem igazán bírta az óriás rákok kemény páncélját, itt-ott letört belőle egy szilánk és csorbult. Kérlek javítsd meg és készíts egy másikat is hogy legyen ami pótolja ha rászorulnék.

[Kyarra]

Megköszönöm az italt és a megértését. A gyerekeknek hagyom had tegyék amihez kedvük van. Otthon is így viselkedünk velük, úgy tanulnak ha kíváncsiak. Amikor az ágyon is ugrálni kezdenek csak mosollyal ingatom a fejem, egy kicsit mégis mások, mint a nálunk lévő gyerekek.
Majd Armadához fordulok.
-Semmi baj. Ha megengeded tanítok nekik pár mondókát esetleg éneket. Ha hozzám szoknak már nem lesz ekkora cécó.
Ha bólint magam köré intem őket.
-Akartok mondókát tanulni? Egy szélszerzettől halottam egyszer még kiskoromban.

[Castor de Vinter]

Wynna Niendarr

A gyerekek izgatottan köréd gyűlnek, az ikrek összecsapják a tenyerüket és Paddy is kikukkant az anyja szoknyája mögül.

-Igeen! -mondják többen is

Armida jóváhagyólag mosolyog.

-Természetesen, miért tagadnám meg egy mesemondó kérését ha szavalni akar?

[Antarys]

-Sajnálattal kel közölnöm, hogy bár a javításokat el tudom végezni, a jelenlegi tudásomat meghaladja egy efféle fegyver elkészítése. Mondom kissé lehangolóan.

Hát igen, azért van még mit tanulnom. Sajnos nem ez az első eset, hogy egy-egy ilyen kéréssel fordulnak hozzám és én azt nem tudom elvállalni. Pedig én igazán segíteni szeretnék.

[Kyarra]

Bólintok majd fintorokkal és nagy gesztusokkal tarkítva éneklő ritmussal belekezdek.
Élt egyszer egy pillelány
Lepkehátán ezer csillám
És ha elfáradt utazott ő
Békán, kutyán és macskán.

De élni a Vas tó partján
élt míg arra tévedt egy toportyán.
Vad dühös buta lény
éhes is volt szegény.

miért olyan szegény?
Mert megsajnálta a lány
etette és itatta és ezután,
örökké utazhatott annak hátán

És ez így történt ahogy mondom.


Végignézek a hallgatóságomon és Armidán. lesem milyen a reakció amit kiváltok.